A férj éjjel álmában ezt ismételgeti : Laura, Laura. A feleség reggel kérdőre vonja, hogy kinek a nevét mondogatta álmában?
- Áhh, szívem, csak a ló neve, akit megtettem az ügetőn - mondja a férj.
Másnap délután a férj későn jön haza, a felesége pedig hidegen fogadja.
- Mi történt drágám, valami baj van?!
- Á semmi, csak telefonált a lovad...

Fizetés napján hazamegy a férj, és a feleség kéri tőle a konyhapénzt.
A férfi megáll a tükör előtt, odahívja az asszonyt, felmutatja a pénzt és így szól:
- Na fiacskám, látod ezt? Ami a tükörben van az a tiéd, a többihez semmi közöd!
Másnap délben hazamegy a férj:
- Kaját ide, de gyorsan!
A felesége elé rak mindent, hurkát, kolbászt, sülteket.
- Hát te honnan teremtetted ezt elő, hiszen nem adtam neked egy fillért sem? - kérdi álmélkodva.
Erre a feleség odaáll a tükör elé, felemeli a szoknyáját, letolja a bugyiját és odainti a férjét:
- Látod ezt? Ami a tükörben van az a tiéd, az igazi meg a hentesé!

A feleség a konyhában éppen lágytojást készít reggelire. Belép a férje.
A feleség hozzá fordul és azt mondja:
- Szeretkezzünk, de most ebben a pillanatban!
A férjnek felvillan a tekintete, szerencsés napom van - gondolja.
Egy pillanatot sem vesztve átöleli a feleségét és ott nyomban magáévá teszi a konyhaasztalon.
Ezek után a feleség csak annyit mond:
- Köszönöm! - és visszatér a tűzhelyhez.
A férj kissé furcsállva megkérdi:
- Mi is volt ez az előbb?
A feleség megmagyarázza:
- Tudod eltört a homokóra...

Dadogós meg a barátja beszélgetnek:
- Te, nem úgy volt, hogy megnősülsz?
- S-s-sajnos n-nem lett b-b-belőle s-s-semmi.
- Hogyhogy?
- E-e-egy padon ü-ültünk, amikor é-é-észrevettem egy k-k-kiscicát,
amint két g-golyóval já-játszadozik. M-m-mondtam a m-menyasszonyomnak,
ho-hogy ne-nemsokára t-t-te is e-ezt fogod v-velem cs-cs-csinálni. De
m-mire k-k-kimondtam és ő o-odanézett, a m-m-macska már a seggét nyalta...

1. A híradót nézitek utána...
2. A híradót nézitek közben...
3. A híradót nézitek helyette...

Csörög a telefon:
– Halló! Szia itt a papa! Adnád a mamát egy pillanatra?
– Most nem tudom papa, mert fent vannak a hálószobában a Béla bácsival.
– Légy szíves tedd mellé a kagylót, és szaladj fel. Csak kiálts be: a papa telefonált, hogy mindjárt hazaér.
A gyerek nemsokára visszatér:
– Papa, bekiabáltam. Erre a mama nagyon megijedt. Megbotlott a függönyben, és kiesett az ablakon.
A Béla bácsi is nagyon megijedt, és ő is kiugrott az ablakon, egyenesen a fürdőmedencébe. De
elfelejtette, hogy nincs benne víz. Így azt hiszem mindketten meghaltak...
Kis szünet a vonal másik végéről:
– Medence??? Ez nem a 585-3587?

A lagziban Kati néni sugárzik boldogságtól, és elérzékenyülve így szól:
- Drága gyerekeim! Azt kívánom, úgy süssön rátok a boldogság fényes napja, ahogy annak idején apátokra és rám sütött...
Lajos bá a bajusza alatt morogja:
- Na, gyerekeim, akkor ti se fogtok napszúrást kapni!

Az esküvő előtt a vőlegény szorongva megy oda az apjához:
- Apám, félek, nem fog jól sikerülni ez a házasság.
- Miért, talán nem szereted?
- De igen. Csak az a bajom, hogy rettenetesen büdös a lábam. Ha egy ágyba fekszünk, szerintem reggelre annyira fog undorodni tőlem, hogy elhagy.
- Ezen lehet segíteni. Lefekvés előtt húzz zoknit a lábadra, így nem lesz büdös.
Eközben a menyasszony is kétségbeesve kér tanácsot az anyjától:
- Reggel mindig olyan büdös a szám, hogy biztosan el fog hagyni!
- Ugyan már. Reggel, ha felébredtek addig ne nyisd ki a szád, amíg nem mostál fogat, így nem lesz gond.
Eltelik a nászéjszaka, reggel a fiú arra ébred, hogy valahová elkeveredett a zoknija. Kétségbeesve elkezdi keresni, erre felébred a lány is, és ezt kérdi:
- Mit csinálsz ilyen kora reggel?
- Úristen, te lenyelted a zoknimat!

Az esküvői ceremónián a vőlegény a meghatottságtól elkezd könnyezni.
- Jaj, ez olyan édes! - súgja oda halkan a vendégseregből egy nő a férjének. - Te annak idején miért nem sírtad el magad?
- Ha tudom, mit tartogat a sors, biztos végigbőgtem volna az egészet - válaszolja a férj.

Tudod, drágám, mindig is kíváncsi voltam, hányszor csaltál meg – így a férj lefekvéskor a bombázó feleségének.
- Hát jó – így a nő -, bevallom. Háromszor.
- Elmesélnéd, édesem?
- Emlékszel, mikor nem kaptunk kölcsönt a házépítéshez? A bankigazgató felajánlotta, hogy…
- Igen, igen. Megértelek. Azért ez szép gesztus volt tőled, drágám, hogy megmentetted a családi fészket. És aztán másodszor?
- Emlékszel, amikor beteg voltál, és nem volt elég pénzünk a műtétre?
Nos, akkor a sebész felajánlotta, hogy…
- Ez az áldozat is csodálatos volt a részedről, drágám! És harmadszor?
- Hááát…emlékszel, amikor polgármester akartál lenni?
- Igen.
- És akkor hiányzott még ezerkétszáz szavazatod…