- Gyerekek, ki tudna mondani egy példát a harmonikus házaséletre? - kérdezi a tanárnő.

Móricka jelentkezik:

- Az én nagyszüleim harmonikusan élnek. A nagypapa horkol, a nagymama meg süket.

A kocsmában egy férfi meséli a haverjának:
- Te, a feleségem előfizetett nekem a National Geographic és a Playboy magazinokra.
- És miért pont erre a kettőre?
- Ugyanazon okból: mindkettőben olyan helyeket láthatok, ahol sosem fogok járni.

Elértem a nyugdíjkorhatárt, bementem járandóságomért a nyugdíjbiztosítóm helyi fiókjába. A pult mögött ülő fiatal nő, életkorom ellenőrzése végett, kérte a jogosítványomat.
(Ausztráliában nincs személyi igazolvány) Végigkutattam a zsebeimet, és rájöttem, hogy a tárcám otthon maradt.
Mondtam neki, hogy sajnálom,
haza kell érte mennem, majd később megint eljövök. Mire a nő mosolyogva: gombolja ki az ingét. Nem értettem mit is akar, de
kigomboltam. Az az ősz szőr a mellén nekem elég bizonyíték, mondta a hölgy és átvette tőlem a kitöltött űrlapot.
Mikor hazaértem, elmeséltem a nejemnek az irodában történteket.
Erre a nejem: - Miért nem toltad le a gatyádat is! Még rokkantságit is kaphattál volna!

Fiatalember - mondja a jósnő a gömbbe nézve -, azt látom, hogy ön hamarosan megnősül. De sajnos látok a közelében egy hölgyet is, aki ezt minden áron meg akarja akadályozni.
- Igen - bólogat a vendég -, az nyilván a jelenlegi feleségem.

Egy fiatal pár túrázik a hegyekben, velük van a hatéves kisfiuk is. Az
út felénél az apa boldog arccal felkiált:
– Emlékszel drágám arra a napra, mikor legelőször jöttünk fel ide?
– Persze, csodálatos volt!
A kisfiú megkérdi:
Apu, én is veletek voltam akkor?
– Igen, felfelé én vittelek, lefelé már anyád hozott…

Két barát beszélget. Azt mondja az egyik.
- Az én feleségem választékosan főz.
- Miért, mit ettél ma?
- Krumplit.
- Tegnap?
- Krumplit.
- Azelőtt?
- Krumplit.
- És ebben mi a választék?
- Az, hogy vagy megeszem, vagy nem.

Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
Pár nap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt
mondja a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé!?
- Ó, barátném, én mindig engedelmeskedtem az uramnak. Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, és írtam neki egy csekket. Ha beváltja, beváltja, ha nem, nem...

Kovács a kórházban élet-halál között lebeg. Hűséges neje egész éjjel mellette virraszt.
Reggel Kovács magához tér, révetegen bámulja a plafont egy ideig, majd int a feleségének, hogy hajoljon közelebb.
- Drága feleségem, te mindig mellettem voltál, amikor kirúgtak az állásomból, amikor az üzletem csődbe ment, amikor megvertek, amikor elvették a házunkat, amikor az egészségem odalett. Te mindig velem voltál és mellettem álltál. Tudod, mit gondolok?
- Mit, kedvesem?
- Azt gondolom, hogy te nem hozol nekem szerencsét.

Folyik az esketési szertartás. A vőlegény egyszer csak halálsápadtan a pap szavába vág:
- Plébános úr, hogy tetszett mondani, mennyi időre?!

- Képzeld, rávettem az uramat, hogy minden reggeli után egyen meg egy fej fokhagymát, mert ez jó fogyókúra.
- És?
- Nagyon jót tett neki.
- Sokat fogyott?
- Egy dekát sem, viszont a kolléganők messziről elkerülik.