Mórickával beszélget az anyukája:
- Figyelj, Móricka, megvettem neked az iskolához a tankönyveket. Nagyon drágák voltak, úgyhogy nagyon vigyázz rájuk!
Erre Móricka:

- Ígérem anya, hozzájuk sem nyúlok!

Pistikének házi feladatra adják, hogy rímeket kell gyűjteni.
Másnap ki is kérdezik tőle.
A hableány estelen,
Áll a vízben meztelen.
Csendesen mormolja imáját, habok mossák térdét.
Erre a tanárnő:
- Pistike ez itt a végén nem rímel!
Pistike:
-Csak nyugi-nyugi semmi aggály, meglesz a rím is, ha megjön a dagály.

- Móricka, miért van össze-vissza vágva az arcod?
- Tetszik tudni, vendégségben voltunk.
- És? Megvertek?
- Nem, késsel, villával kellett enni.

Pistike faggatja a nagymamáját:
- Nagyi, mi a különbség anyu és apu közt?
A nagymama elkezd vörösödni, aztán elkezdi magyarázni:
- Hát tudod kis unokám az, hogy anyának 37-es, apának pedig 43-as a lába.
- Szóval akkor a lábuk között van a különbség!

Pistike szülei, hogy zavartalanul szeretkezhessenek, kitalálják, hogy kiküldik az erkélyre Pistikét, és kérik, hogy folyamatosan mondja, mit lát.
Pistike ki is megy és sorolja:
- A szomszéd kiáll a garázsból.
- Egy mentő elhúz.
- A másik szomszéd kutyát sétáltat.
- A Kovácsék szexelni fognak.
Erre felkapják a fejüket odabent a szülők:
- Hát ezt meg honnan veszed?
- Csak onnan, hogy ők is kiküldték a gyereküket az erkélyre.

Tanárnő kérdezi az iskolában:

- Gyerekek kinek mi hiányzik otthon?

- Nekünk még nincs autónk! - mondja Ferike.
- Nekünk még nincs videónk! - kontráz Józsika.
- Nekünk már van mindenünk! - böki ki büszkén Móricka.
- Tényleg?
- Persze! Múltkor hazajött a fater, belehányt a szekrénybe, anyám meg azt kiabálta: Na már csak ez hiányzott!

- Miért sírsz, Móricka?
- Kitakarítottam a kalitkát, és eltűnt a kanárim.
- És mivel takarítottad ki?!
- Porszívóval.

Móricka hazajön az iskolából. Odamegy a kályhához és leszedi róla a csövet. Elkezdi lóbálni, a falhoz veri, összevissza rohangál vele a lakásban, és már alig lehet látni Mórickát és a házat a koromtól.
Hirtelen megérkezik az anyukája és megkérdezi tőle:
- Móricka, ezt most miért csináltad?!
- Azért, mert a tanító néni ma azt mondta az iskolában, hogy nekem biztos hogy csak nagy koromban jön meg az eszem.

Egy katolikus iskola ebédlőjében a gyerekek ebédért állnak sorba. A fal mellett egy asztalkán nagy tál alma van, mellette egy tábla:

"Csak egyet vegyél, ne felejtsd, az Úr figyel."

Mikor tálcára rakják az almát, a levest, a másodikat, a sor végén egy tálcán csokis sütemények sorakoznak. Odaszól Pistike a szomszédjának:

- Ebből sokat vegyünk, az Úr szeme úgyis az almán van.

Móricka a barátjával sétál az utcán, mikor meglátnak egy öngyilkosjelöltet egy épület tetején. Azt mondja Móricka:
- Én felmegyek a tetőre, és amikor leugrik, te elkapod mint a játszótéren a labdát.
- Oké.
Le is ugrik az ember. Móricka lenéz, egy nagy vértócsát lát, és leüvölt a barátjának:
- Hé, miért nem kaptad el?
- Mert meg akartam várni, míg felpattan!