Mórickával beszélget az anyukája:
- Figyelj, Móricka, megvettem neked az iskolához a tankönyveket. Nagyon drágák voltak, úgyhogy nagyon vigyázz rájuk!
Erre Móricka:

- Ígérem anya, hozzájuk sem nyúlok!

- Pistike, mondd meg nekem, mi történt 1802-ben?
- Akkor született Kossuth Lajos.
- Nagyon jó. És 1805-ben?
- Akkor lett hároméves.

Móricka hazafelé tart mamájával az iskolából. A mama megkérdezi:
- Mi volt ma az iskolában, kisfiam?
- Képzeld mama, ma én voltam az egyetlen, aki jelentkezett!
- Nagyon ügyes vagy Móricka! Mi volt a kérdés?
- Ki törte be az ablakot?

- A vakond naponta annyit eszik, mint amennyi a testsúlya - magyarázza a tanárnéni.
Mire Pistike közbeszól:
- És honnan tudja a vakond, hogy mennyi a súlya?

Mórickáék május elsejéről tanulnak az iskolában. A tanárnéni megkérdezi a gyerekeket, hogy tudják-e, minek az ünnepe volt a rendszerváltás előtt május 1.
- A munkásosztályé - mondja Pistike.
- A szocializmus győzelméé - mondja
Jancsika.
Móricka is jelentkezik:
- Május elseje a kikelet és a hazaszeretet ünnepe volt.
- Nagyon jó, Móricka! - mondja a tanárnő
- És el is tudod mondani, hogy miért?
- Persze,mindenkinek "kikelet" mennie a térre ünnepelni, pedig mindenki "hazaszeretet" volna menni!

- Jegyeket, bérleteket!
Pistike beszól az anyja öléből:
- Anyukád tudja, hogy kéregetsz?

- Rosszindulatú volt a betegséged? - Kérdezi Mórickát az egyik osztálytársa...
- De még mennyire! Éppen a szünetben voltam beteg...

Pistike nagyon nézi a tanárnőt az iskolában.
A tanárnőnek egy idő után feltűnik a dolog, majd megkérdezi:

- Pistike, miért bámulsz engem ennyire?

- Csak azt nézem, hogy milyen jó melle van a tanárnőnek!

- Ejnye Pistike, mindjárt kapsz egyet a szádra!

- Jó, a másikat meg tessék a kezembe adni!

- Hatósági személy megvesztegetésével vádolnak.
- Téged? – kérdi az aggódó apa.
- Igen. Kockacukrot adtam egy rendőrkutyának.

Egy katolikus iskola ebédlőjében a gyerekek ebédért állnak sorba. A fal mellett egy asztalkán nagy tál alma van, mellette egy tábla:

"Csak egyet vegyél, ne felejtsd, az Úr figyel."

Mikor tálcára rakják az almát, a levest, a másodikat, a sor végén egy tálcán csokis sütemények sorakoznak. Odaszól Pistike a szomszédjának:

- Ebből sokat vegyünk, az Úr szeme úgyis az almán van.