Egy kékre-zöldre vert nő lép be az orvos rendelőjébe.
Orvos: - Mi történt magával asszonyom?!
Nő: - Doktor úr, nem tudom, mit tegyek. Amikor a férjem részegen jön haza, minden alkalommal péppé ver.
Orvos: - Van egy igen kiváló gyógyszerem erre. Amikor legközelebb a férje részegen megy haza, igyon egy korty teát. De ne nyelje le, csak tartsa a szájában. Még egyszer mondom, semmiképpen se nyelje le, csak tartsa a szájában, amíg a férje le nem fekszik aludni!
Két hét múlva újra meglátogatja a nő az orvost. Ezúttal azonban üdén, frissen, újjászületve lép be.
Nő: - Doktor úr, fantasztikusan hatásos volt a gyógyszer. Amikor a férjem részegen jött haza, csak bekaptam egy korty teát, és csak akkor nyeltem le, amikor már elaludt. Azóta egy ujjal se nyúlt hozzám!
Orvos: - Ugye milyen sokat segít, ha néha képes befogni a száját?

- Szeretném, ha mindent tudna rólam- mondja az új titkárnő a főnöknek.- Bevallom, nagyon babonás vagyok!

- Egy pillanatig se törődjön vele! Magának legfeljebb nem fizetünk tizenharmadik havi bért!

Torony: - Hogy ne csapjon túl nagy zajt, legyen szíves, forduljon 45 fokkal jobbra.
Pilóta: - Milyen zajt csaphatnánk mi 35.000 láb magasan?
Torony: - Olyan csörömpölőset, mint amikor a 707-esük összeütközik egy 727-essel.

Sürgősen kellett volna pár nap szabi, de tudtam, hogy a főnököm nem engedné. Sokat gondolkoztam, majd kitaláltam, hogy ha őrültnek tettetem magam, akkor talán a munkahelyi stressz miatt elküldene pár nap betegszabadságra.
Ezért felkapaszkodtam a mennyezeti lámpára és elkezdtem lógni, miközben halkan zümmögtem hozzá.
A szőke kolléganőm megkérdezte:
- Hát te meg mit csinálsz ott fent?
Mondtam neki, hogy úgy csinálok, mintha villanykörte lennék, így a főnök biztos azt hiszi, hogy agyamra ment a munka és hazaküld pár napra.
5 perc múlva bejött a főnök az irodánkba, és megkérdezte:
- Mi az ördögöt csinál ott fent?
Mondtam, hogy villanykörte vagyok.
Azt válaszolta:
- Látom, teljesen bekattant. Menjen haza, és pihenjen pár napot!
Leugrottam és elindultam kifelé. A kolléganőm felállt, és elindult velem együtt.
- Hát maga meg hova megy?
- Főnök, én is hazamegyek... - mondta a kolléganőm. - Nem tudok sötétben dolgozni!

A bankigazgató rászól a biztonsági őrre, mert az öreg ismét néhány percet késett a szolgálatból.

- Pista bácsi! Vegye tudomásul, hogy a bankban a pontosság ugyanolyan
fontos, mint a katonaságnál! Volt maga katona?
- Igen kérem, voltam.
- Na, és mit mondott magának az ügyeletes tiszt, amikor késve ment be a laktanyába?

- Hát azt, hogy "Alezredes elvtárs jelentem, a zászlóalj felsorakozott..."

Elrendelték, hogy ezentúl a gyárunk mellett az italbolt csak a munkaidő kezdete után árulhat szeszt.
Eddig csak piásan mentem reggel a gyárba, most meg még el is fogok késni.

Az új tanítónő elé egy jóképű legényt küldenek a vasútállomásra. Felrakják a csomagokat a szekérre, a csinos tanító néni a legény mellé ül a bakra.
A falu szélén a legelőn egy bika éppen megugorja a tehenet. A városi tanítónőt ugyancsak lenyűgözi a látvány, s azt kérdezi a legénytől:
- Honnan tudja a bika, hogy ... izé ... szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
- Elárulja azt a nőstény illata.
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló helyzetben.
- És a csődör honnan tudja? - kérdi a kíváncsi nő.
- Neki is a nőstény illata árulja el.
Megérkeznek a szálláshoz, lepakolnak, a fiú búcsúzik:
- Viszlát, minden jót!
- Köszönöm a fuvart - mondja a tanítónő. - És majd látogass meg egyszer, ha elmúlt a náthád!

Szabó feldúltan érkezik haza.
- Ma aztán jól odacsaptam a főnök asztalára!
- Na végre! - csillan fel a Szabóné szeme.
- És mit szólt hozzá?
- Mit tudom én, szabadságon van.

Egy vállalatnál focimeccset rendeznek a marketing és a karbantartó osztályok között. A meccset a karbantartók nyerik nagy fölénnyel.
A vállalati hirdetőtáblán másnap megjelenik a marketing osztály beszámolója a mérkőzésről:

"Örömmel jelenthetjük, hogy a 2015. évi futball szezonban a marketing osztály kiélezett csatában a 2. helyet szerezte meg, míg a karbantartók mindössze egyetlen győzelemmel az utolsó előtti helyen végeztek."

A tisztelendő úr tanulja a prédikációját. Ahányszor elhalad az asztal mellett, melyen egy üveg bor áll, minduntalan odaszól:
- Ne kísérts Sátán!
Végül, nem bírván ellenállni a kísértésnek, felkapja az üveg bort és így szól:
- Legyőztél Sátán!