Újságíró riportot készít az elmegyógyintézetben. Azt kérdi az orvostól:
- Hogyan állapítják meg egy páciensről, hogy már elhagyhatja a kórházat?
- Vannak olyan feladataink, amivel bizonyíthatják elmeállapotukat.
- Tudna egy ilyen példát mondani?
- Persze. Vegyük például ezt: van egy kád, teli vízzel. Van a fürdőszobában három tárgy, egy kiskanál, egy pohár és egy vödör. Melyikkel tüntetné el a vizet a kádból?
- Ó, hát ez nagyon egyszerű! Minden normális ember a vödröt választaná.

- Nem, minden normális ember kihúzza a dugót a kádból.

Az orvos odamegy a beteghez:
- Van egy jó és egy rossz hírem! Melyikkel kezdjem?
- A rosszal.
- A rossz hír az, hogy tévedésből az egészséges lábát vágtuk le.
- És mi a jó hír?!
- A másik lába szépen gyógyul.

- Nézze bácsika! A maga korában már illő lenne lemondani legalább a nemi élet feléről. - inti orvosa az öreg páciensét.
- Rendben van doktor úr! De mondja, melyik feléről? Ne gondoljak rá, vagy ne beszéljek róla.

Így szól egy beteg a nővérnek:
- Nővérke, csókoljon meg!
- No, no, ketteske, már az is szabálytalan, hogy maga alatt fekszem!

- Uram, kérem mondja a nevét?
- Én kérem, Dobó István vagyok.
- De kérem, maga tavaly is volt nálunk, és akkor még Zrínyi Ilonának hívták...
- Az a leánykori nevem!

Elmegy egy 160 kg-os nő a nőgyógyászhoz. Felül a vizsgálószékbe. Az
orvos egy ideig csak néz előre, időnként pislog, majd megszólal:
- Hölgyem, legalább fingjon már egyet, hogy legyen kiindulási alapom!

- Doktor úr, állandóan fáj a fejem. Olyan mintha egy abroncs szorítaná.
- Uram, ez a tipikus tünete az érszűkületnek. Abba kell hagynia a dohányzást!
- Doktor úr, én életemben nem gyújtottam rá.
- Hát akkor a sok ital.
- Doktor úr, én egy pohár pezsgőt ittam az esküvőmön és azóta semmit.
- Akkor a túlfokozott nemi élet, váltott partnerekkel.
- Doktor úr, én csak a feleségemmel és heti két alkalommal.
- Hát akkor tudja, hogy mi lehet az ön baja?
- Mi?
- Szorítja a fejét a glória!

Haldoklik az öreg paraszt, és a városi rokona megkérdezi tőle:
- Ne hívjak orvost?

- Nem kell, fiam. Mi itt falun természetes halállal szoktunk meghalni.

Falusi bácsi beviszi a kacsáját az állatorvoshoz azzal, hogy szegény állat nem tud enni. Az orvos megvizsgálja, és a következő diagnózist adja:
- Az a gond, hogy a kacsák felső csőre gyorsabban nő, mint az alsó része, így a kor előrehaladtával aszimmetrikus lesz a csőrük, ami megnehezíti az élelem megragadását. A megoldás az, hogy a csőr felső részéből le kell reszelni egy kicsit. Azonban óvatosan kell reszelni, mert a kacsák a csőrük felső részén található nyíláson keresztül lélegeznek, így ha túl sokat reszel le belőle, akkor ivás közben ez a nyílás víz alá kerül, amitől az állat megfulladhat.
Emberünk fogja az állatot, és hazamegy. Másnap visszamegy az orvoshoz. Az kérdi tőle:
- Na, hogy sikerült a reszelés? Tud már enni a kacsa?
- Nem, sajnos megdöglött.
- Pedig mondtam, hogy ne reszeljen le sokat a csőréből! Biztos megfulladt ivás közben!
- Nem, doktor úr, szegény pára már azelőtt megdöglött, mielőtt kivettem volna a fejét a satuból.

Van a kórházban egy idősebb orvos, aki állandóan disznó vicceket mesél a nővéreknek. Egy idő után megunják és elhatározzák, ha legközelebb belekezd, felállnak és egy emberként kivonulnak.
- Képzeljék! - kezdi legközelebb az orvos. - Éppen most hoztak a kórházba egy csomó négert, mint tudják, a négerek arról közismertek, hogy kifejezetten nagy a szerszámuk...
A doki nem bírta végigmondani, mert a nővérek kivonultak. Az orvos utánuk kiált:
- Nem kell úgy sietni hölgyeim, még meg sem mondtam, hogy melyik kórterembe fektetik őket.