Középkorú férfi a doktornál.
- Doktor úr, kérem segítsen rajtam, képzelje a családom elmegyógyintézetbe akar záratni!
- De hát miért?
- Fogalmam sincs. Ja, tán azért, mert szeretem a szilvás gombócot.
- Ugyan már! Ez nem lehet indok! Én is nagyon szeretem a szilvás gombócot. - nyugtatja a doki.
- Igazán?! Ez nagyszerű! - lelkendezik a páciens. -Akkor legyen a vendégem valamelyik este egy kis szilvás gombócra. Ne féljen, jut belőle bőven.
Van az ágyam alatt 2 bőrönddel.

Egy embert szörnyű fejfájás gyötör, ezért elmegy az orvoshoz.
- Doktor úr, mostanában hihetetlenül fáj a fejem, tudna valamit tanácsolni?
- Nézze uram, ha nekem fáj a fejem, általában szeretkezek egyet a feleségemmel és elmúlik.
Egy héttel később a beteg újra elmegy a dokihoz.
- Na, elmúlt már a fejfájása?
A fickó csak mosolyog.
- Doktor úr, képzelje már sokkal jobban érzem magam. Egyébként nagyon szép háza van ám!

Haldoklik az öreg paraszt, és a városi rokona megkérdezi tőle:
- Ne hívjak orvost?

- Nem kell, fiam. Mi itt falun természetes halállal szoktunk meghalni.

Egy férfi elmegy az orvoshoz:
- Mi a panasza? - kérdezi az orvos.
- Kérem doktor úr, heréljen ki!
Az orvos nagyon meglepődik és megkérdezi a férfitől:
- Biztos benne, hogy ezt akarja?
- Ne beszéljen annyit, kérem, heréljen ki gyorsan !
Sutty - sutty! kész.
- Elárulná mire volt ez jó?
- Tudja,egy zsidó lányt szeretnék feleségül venni és ezt ő kérte.
- A lány, akit feleségül szeretne venni, nem véletlenül a körülmetélésre gondolt?
A férfi elgondolkozik.
- De de, igen azt hiszem ez a pontos orvosi megfogalmazása.

Orvosnál:

- Van egy jó hírem, meg egy rossz.
Melyikkel kezdjem?
- A rosszal! Essünk túl rajta.
- Hát... Az a helyzet, hogy az Ön helyzete teljesen reménytelen!
Daganatos betegség, utolsó fázis. Itt már semmit sem tehetünk! Maximum két hete van hátra...
- Ezek után mi lehet a jó hír!?

- Ja, képzelje felvették a lányomat az egyetemre.

Egy alapos vizsgálat után így szól a nőgyógyász a pácienséhez:
- Kedves hölgyem, ha este megérkezik a férje, ...
- Nem vagyok férjnél. - szakította meg a nő.
- Ha találkozni fog a vőlegényével...
- Nem vagyok eljegyezve.
- Akkor mondja meg a barátjának...
- Nincsen és nem is volt soha barátom.
Az orvos elgondolkodik, az ablakhoz megy és hosszasan bámul kifelé.
- Doktor úr, miért néz ki olyan sokáig az ablakon? Csak nincs valami baj? - kérdi a kíváncsi nő.
- Baj nincsen, de amikor utoljára történt ehhez hasonló eset, akkor keleten megjelent egy csillag.

A beteg elmegy a fülészetre, és panaszkodik az orvosnak, hogy nagyon rosszul hall.
- Azt sem hallom, ha köhögök. - mondja az orvosnak.
Az orvos ír egy receptet, és odaadja a páciensnek.
- És mondja doki, ettől most jobban fogok hallani? - kérdi reménykedve.
- A hallása nem lesz jobb, de hangosabban fog köhögni.

- Egy vidéki kis kórházban azonnali amputációra van szükség, de az egész kórházban egy rozsdás baltán kívül semmi más nincs, amivel megcsinálnák a műtétet.

Az orvos beszól a sebésznek :

- Azonnali amputáció a jobb lábra !
Puff . . . Mondom a jobbat ! Puff . . .
Mondom a lábát !

- Doktor úr, a feleségemmel van egy kis baj. Olyan gyerekesen viselkedik.
- Kérem mondjon egy példát, hogy mit csinál?
- Amikor fürdöm a kádban, folyton bejön és elsüllyeszti a papírhajóimat.

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem . . . ! "