A Szovjet és Amerikai elnökök megegyeznek, hogy titkárnőt cserélnek egy időre. Megtörténik a csere, másnap felhívja az Amerika elnök a titkárnőjét:
- Na, hogy mennek a dolgok?
- Minden OK, a munkát el tudom látni.
- Akkor minden rendben?
- Hát csak az a gond, hogy itt az oroszoknál nem divat a miniszoknya és ezért minden nap rávarrnak a minimre 5-5 centit.
- Ezt el lehet viselni. Viszlát!
Az orosz elnök is felhívja a titkárnőjét:
- Hogy mennek a dolgok?
- Minden rendben, a munkát el tudom látni.
- Akkor minden rendben?
- Hát csak az a gond, hogy itt az amcsiknál nem divat a hosszú szoknya és ezért minden nap levágnak a szoknyámból 5-5 centit.
- Ezt el lehet viselni.
- Ezt még igen, de 3 nap múlva ki fog látszani a farkam és a géppisztoly csöve!

Acélkoporsót találnak valahol Magyarországon, és a muzeológusok egy része arra gyanakszik, hogy Attila sírját lelték meg.
A vélemények azonban megoszlanak, ezért elküldik a csontvázat a Szovjetunióba, hogy az "élenjáró" szovjet tudósok állapítsák meg a valóságot.Két hét múlva visszaérkezik a csontváz, teljesen össze van törve.
Mellette egy kis cetli: Attila csontváza.
A magyarok elhiszik, de nagyon kíváncsiak, hogy vajon milyen módszerrel dolgoztak a tudósok. Küldik a táviratot a kérdéssel, hamarosan meg is jön a választávirat:
- Bevallotta!

Két barát beszélget, azt mondja az egyik:
- Rájöttem, miért nem csökken az infláció. Mi heti 5 napig keressük a pénzt, a kormány meg 7 napon át költi.

November 7.-én a párttitkár felhívja Brezsnyev elvtársat és megkérdi:
- Uram, szabad-e egy ilyen nagy ünnepen, mint a mai, nemi életet élni?
Brezsnyev elgondolkodik, és azt mondja:
- Igen elvtárs, szabad. Csak ügyelni kell arra, hogy ne okozzon nagyobb örömet az ünnepnél...

Egy hajléktalan már majd éhen hal, végső kétségbeesésében elmegy a német követség elé, és egy darab száraz kenyérre kutyaszart kenni, mert abból van bőven Budapesten.
Meglátja a nagykövet, és lerohan:
- Ember, mit csinál?
- Nagykövet úr, éhes vagyok de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre, mert az bőven van itt!
- Tudja mit, itt van 10 euró! Vegyen magának valamit, de innen menjen el!
Az öreg megy is boldogan. És ha már ilyen jól sikerült a próba, elmegy az amerikai követség elé is. Meglátja a nagykövet, és lerohan:
- Ember, mit csinál?
- Nagykövet úr, éhes vagyok de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre!
- Tudja mit, itt van 20 dollár! Vegyen magának valamit, de innen menjen el.
Az öreg úgy gondolkozik, ha egy nagykövet ennyit ad, mennyit kaphat a miniszterelnöktől...
Reggel leül a Lánchí­dhoz. Jön is Orbán futva és meglátja a hajléktalant, ahogy keni a kenyérre a kutyaszart.
Odaszalad hozzá:
- Ember, mit csinál?
- Miniszterelnök úr, éhes vagyok, de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre!
- Azt látom, de ilyen vastagon?! És a többieknek akkor mi marad?!!

Leonyid Brezsnyevet egyszer megkérdezte egy egy riporter:
- Mondja Brezsnyev elvtárs, mi az ön hobbija?
- Rólam szóló vicceket gyűjtök.
- És sok van?
- Hogyne, már 2 láger tele van velük.

Bin Laden elmegy a jósnőhöz és megkérdi:
- Mikor fogok meghalni?
- Az amerikaiak nemzeti ünnepén.
- Jó, de melyiken?

- Mindegy, nekik nemzeti ünnep lesz.

A kommunizmus idején megkérdeznek egy öreg székely tatát:
- Mondja, hogy érzi magát ebben a rendszerben?
- Jól.
- Kifejtené ezt kicsit bővebben?
- Nem jól.

Az erdőben szembetalálkozik a róka a menekülő csigákkal.
- Hová szaladtok?
- Nem hallottad? A szocialisták nyertek, bevezetik az ingatlanadót, nálunk a családban mindenkinek van saját háza.
A róka is futni kezd, de hirtelen megáll és elgondolkozik:
- Vörös is vagyok, sunyi is vagyok, beállok inkább a pártba.

Hitler, Himmler, Göring és Göbbels beszélgetnek egy étteremben. Szóba kerül, hogy a macska nem eszi meg a mustárt. Erre Hitlernek felcsillan a szeme. Elrendeli, ha valaki meg tudja etetni a macskával a mustárt, azt azonnal előlépteti.
Himmler rendel két borjúszeletet. Közéjük keni a mustárt, majd behívja a macskát. A macska eszi a borjúszeletet, de mire a mustárhoz ér, prüszkölve elmenekül.
Göring rendel egy tányér mustárt. Fogja a macskát, nyomja a fejét a mustárba, még korbácsolja is, de a szerencsétlen állat csak nem hajlandó megenni.
Göbbels elmosolyodik. Ölébe veszi a macskát, simogatja, majd a másik kezével felemeli a farkát, és a popsijára ken egy adag mustárt. Szegény macska forog körbe-körbe, keservesen nyávog, és próbálja lenyalni a hátsójáról az égető pépet. Göbbels odaszól a többieknek:
- Látják, uraim! Okosan, nem kényszerítve, de dalolva, táncolva önként eszi.