A gátak állapota kezdett kritikussá válni, ezért az állam felvett egy gátőrt, havi 100.000 forint fizetéssel.
Két hónap múlva a hivatalban valaki feltette a kérdést:
- Ez a szerencsétlen gátőr honnan tudná, hogy mit kell neki csinálnia?
Ezért felvettek mellé egy oktatót, és egy munkavédelmi előadót, 150.000 forint fizetésért.
Újabb hónap múlva ismét elkezdett gondolkozni az állami agytröszt:
- Vajon a gátőr biztosan jól teszi a dolgát?
Felvettek két ellenőrt 200.000 forintért, akik bármikor ellenőrizhették a munkáját.
Hamarosan újra kérdések merültek fel:
- Itt van ez a nagyon hasznos munkát végző gátőr, de a közvélemény nem is hallott még róla és az áldozatos munkájáról!
Tehát felvettek két marketingest és egy szóvivőt, majd lebonyolítottak egy óriásplakátos reklámkampányt, a gátőri feladatok minél szélesebb körben történő ismertetése érdekében. Minderre havi 6 millió forintot különítettek el.
Nemsokára azonban jött a hír, hogy a kormány takarékossági intézkedéseket vezetett be, minden állami szervezetnél költségcsökkentést rendeltek el.
Így történt meg, hogy kirúgták a gátőrt...

Gorbacsov látogatást tesz a téli hidegben fázó határőrök között. Csupán egy embert talál a kapuban, és így szól neki:
- Fiam! Adj le egy lövést, hogy megérkeztem.
A lövés eldördül, mire kinyílik az őrház kis ablaka, és megjelenik mögötte az őr:
- Hozták a vodkát?
- Nem! Gorbacsov elvtárs jött látogatóba! - hangzik a válasz.
A kis ablak hangos csattanással becsapódik. A lövés többször eldördül, mire ismét kinyílik a kis ablak és az őr mérgesen kiordít:
- Ember, hol tanultál meg célozni, hogy ennyiszer sem sikerült eltalálnod?

Vona Gábor támogatásáról biztosította a most folyó nemzetközi lakosságcsere program szervezőit és a kölcsönösség jegyében javasolta 30 ezer borsodi roma Afganisztánba és Szíriába való telepítését.

Lenin haldoklik és még egyszer utoljára megbeszél mindent Sztálinnal, a követőjével.
- Egyetlen dolog miatt aggódom - mondja Lenin - mégpedig az, hogy fognak-e téged követni az emberek? Mit gondolsz Sztálin elvtárs?
- Fognak, bizonyára fognak...
- Remélem - mondja Lenin - de mi lesz, ha mégsem?
- Nem probléma, megoldjuk - mondja Sztálin - mert akkor téged fognak követni, Lenin elvtárs!

Eredeti verzió:

A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette- szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végig múlatta a nyarat. Eljött a tél, a hangya nem fázott és nem éhezett, ám a tücsök élelem és szállás híján a hidegben lelte halálát.

Humánus verzió:

A hangya a nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végig múlatta a nyarat. Eljött a tél, és a tücsök bekönyörögte magát a balek hangyához, ahol tovább mulatozott.

Modern verzió

A hangya a nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végig múlatta a nyarat. Eljött a hideg tél, és a nélkülöző tücsök sajtótájékoztatót hívott össze azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, mint a hangya.
Az RTL Klub, és a TV2 is felvételeket mutatott be a didergő tücsökről, és a melegben, terített asztal mellett henyélő hangyáról.
A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget. Hogyan lehetséges, egy ilyen jól fejlődő, épülő országban a tücsköt így sorsára hagyni?
A NZSZ(Nemzetközi Zöld bogarak Szövetsége) vezetői több hírműsorban is "zöld ellenes elfogultsággal" vádolták a hangyát, és felhívták a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök áldozata ennek a kirekesztő mozgalomnak.
Breki, a béka, a tücsökkel együtt lépett fel a Mónika Show-ban, és mindenki könnyekre fakadt, amikor az "Azért Vannak A Zöld barátok" című slágert énekelték.
A Köztársasági Elnök és felesége egy jótékonysági bálon támogatásukról biztosították a tücsköt, és olyan javak juttatását helyezték kilátásba, amiből a tücsök az előző kormányzati ciklusban kimaradt; ahogy a miniszterelnök fogalmazott: "...hogy ne süvölthessenek újra az előző rendszer szelei.
Egy politológus a "Mély víz" adásában kifejtette, hogy a hangya a tücsök kárára szépen meggazdagodott, és egyúttal az ilyen típusú jövedelmek elvonását célzó adójogszabály szükségességét hangoztatta az "egyenlő közteher viselés" szellemében.
Végül, az "Egyenlő Esélyeket Az Anti-Zöldekkel" szervezet hathatós közreműködése nyomán a hangyát visszamenőleges hatállyal megbírságolták, mert nyári munkái közben nem foglalkoztatott elegendő számú zöld bogarat, adótartozásait behajtották, és házát az állam elkobozta.
A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé volt), a hangya pedig eltűnik a hóban.
Másnap reggel pedig a tücsök fogta a cókmókját és (mivel sikerült teljesen felélnie a hangya vagyonát) elindul egy újabb hangyát keresni.

Ha a valósággal bármi összefüggést vélsz felfedezni, az csak a véletlen műve!

Egy idős paraszt bácsi igyekszik a Parlamentbe. A biciklijét a falnak támasztja. Mire az őrök:
- Bácsikám, hát nem gondolja komolyan, hogy csak úgy letámasztja ide a biciklijét?! Hát ide politikusok járnak!
- Politikusok?! Igaza van, akkor csak lelakatolom...

Meghalt a régi rendszer egyik nagy vezetője. Tanakodnak, hová is kellene temetni, szóba kerül a Szentföld is!
Ekkor az egyikük feláll:
- Észnél legyünk már elvtársak! Oda nem lehet!
- De miért nem lehetne?
- Ott egyszer, már feltámadt valaki!

November 7.-én a párttitkár felhívja Brezsnyev elvtársat és megkérdi tőle:
- Szabad-e egy ilyen nagy ünnepen, mint a mai nemi életet élni?
Brezsnyev elgondolkodik, és azt mondja:
- Igen elvtárs, szabad. Csak ügyelni kell arra, hogy ne okozzon nagyobb örömet az ünnepnél.

Két barát beszélget, azt mondja az egyik:
- Rájöttem, miért nem csökken az infláció. Mi heti 5 napig keressük a pénzt, a kormány meg 7 napon át költi.

A "régi szép időkben" hazánkba látogatott Brezsnyev elvtárs. Hatalmas fogadást kapott. Pihenésképpen a Duna mentén korzózik Kádár elvtársával, és elmélkedik:
- Kellene valami olyat tenni, aminek örül a nép!
Erre a sofőr:
- Hajtsak a Dunába, elvtársak?