A székely farmer legjobban tejelő tehene eltűnik, ezért elmegy egy ügyvédhez, bepereli kártérítésre a vasutat, mondván, hogy a sínek a földjén mennek át, és a vonat valószínűleg elütötte a tehenet.

Még mielőtt elkezdődne a per, a vasúti társaság ügyvédje elmegy a farmerhez, és megpróbál vele egy bizonyos összegben megegyezni, de csak a felét adják neki, mint amennyit kért.

Az öreg köti az ebet a karóhoz, de az ügyvédje tanácsára végül elfogadja a kisebb összeget. Ahogy a vasúti társaság ügyvédje elment, a farmer ügyvédje mondja az ügyfelének:
- Tudja, megmondom őszintén, nem sok esélyünk volt megnyerni a pert.
- Hogy őszinte legyek - mondja a farmer -, én is kezdtem kételkedni benne, amikor láttam ezt a hülye tehenet besétálni a kapun.

Az öreg székely a rettentő hidegben sapka nélkül áll az utcán, s vacog.
Arra jön a komája:
-Hallja kend, mit áll itt hajadonfőtt ebben a hidegben?
-Odabent a házban egy darab léccel rendbe szedtem az asszonyt, most kéne egy istenes ember aki ki merné hozni a sapkámat.

Áll a székely az akasztófa alatt, nyakában a kötéllel. A hóhér megkérdezi:
- Na öreg, mi az utolsó kívánsága?
A székely nem mond semmit. A hóhér lassan elkezdi húzni a kötelet, lassan rászorul a hurok a székelyember nyakára, és amikor már nem kap levegőt, elkezd irgalmatlanul kapálózni.
A hóhér gondolván hogy mégiscsak van egy utolsó kívánsága, visszaengedi a földre, erre a székely:
- A jóistókát neki, majdnem megfulladtam!

Két székely horgászik. Egyszer csak az egyik fog egy szép pontyot. Szó nélkül elteszi a haltartóba, újra bedob, leül a bot mögé, aztán végre megszólal:
- Na, megvan a második.
Csodálkozik a másik székely:
- Na ne, mikor fogta az elsőt?
- Úgy öt éve.

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "Vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritáte.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, hogy min nevet ennyire.
- Hát, csak azon, hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

Egy székely bácsi dobozos sört vesz. Nosza, elő a bicskát, körbevágja, s jóízűen belekortyol. Odaszól hozzá az eladó:
- De hát bácsi, nem úgy kell, itt van ez a karika, ezt ha meghúzza, és ki van bontva!
- Na ja, akinek nincs bicskája!

Öreg székely ül a vonaton, belibeg a kocsiba egy hölgyike, intenzív illatfelhőt húzva maga után. Meg is kérdezi az öreg, hogy mi ez az illat. Mire a hölgy flegmán:
- Le Fragrance II. a Diortól, Párizsból 50 ml 29.800 Ft.
Hümmög az öreg, erre nem lehet mit mondani, majd pár perc múlva enyhén oldalra dőlve elereszt egy 20 másodperces, lapost.
A hölgynek könnybe lábad a szeme, enyhén kiakadva kérdezi:
- Jézusom, mi ez a szag?
Mire az öreg büszkén:
- Tarkapaszuly, Érmihályfalváról, fél kiló 500 forint.

- Senderedik?
- Senderedik biza.
- Kunkorodik?
- Kunkorodik biza.
- Pöndörödik?
- Pöndörödik biza.
- Akkó bizony dezoxiribonukleinsav.

Egy magyar, egy román és egy székely atyafi együtt utaznak a vonaton egy bombázóval. A csajszi szellent egy dörgedelmeset, majd feszült csend.
helyzetet kezelendő a magyar feláll, megigazítja nyakkendőjét és emésztési panaszaira hivatkozva elnézést kér az incidensért.
Néhány perc múlva a bombázó újabb eget rengetőt szellent, a román felugrik, gyomorpanaszaira hivatkozva elnézést kér és elégedett arccal visszaül.
Közben a vonat megáll, a székely atyafi le kell szálljon, szedelőzködik, kimegy, de a kupé ajtóból visszaszól:
- No, ha a fehérnép még egyszer szellentene, hát akkor én voltam.

Egy székely házaspár a lefekvéshez készülődik.
Az öreg kimegy az udvarra, majd 3 perc múlva visszajön, de tiszta nedves a nadrág szára.
Az asszony megkérdi:
- Esik?
Mire az öreg:
- Nem, fúj!