Egy székely bácsi ül a padon. Mellette fekszik egy kutya. Odamegy hozzá egy turista.
- Harap a kutyája bátyám?
- Nem harap az.
Erre a turista meg akarja simogatni a kutyát, de az mégis jól megharapja.
- Jaj! Azt mondta, nem harap!
- Az enyém nem is, de ez a sógoromé.

A székelyek és a kínaiak háborúzni akarnak egymással.
- Aztán hányan vagytok? - kérdezik a kínaiak.
- 90.000. - felelik a székelyek - Hát ti?
- Egymilliárdan.
- Baj van, Áron bátyám! - szól hátra a székely vezér - Hová temetjük ezt a sok kínait?

Felborul egy búzával megrakott szekér az országúton. A fiú épp kezdené lapátolni a búzát, amikor a közeli tanyáról odamegy hozzá a szomszéd:
- Áron! Gyere be hozzánk, megebédelünk, aztán segítek fölállítani a kocsit és visszalapátolni a búzát.
- Nagyon köszönöm, Pista bátyám, de nem hiszem, hogy a papa örülne, ha itt hagynám a kocsit.
- Ugyan már, gyere nyugodtan. Ketten majd gyorsabban végzünk.
Az ebéd után a legény hatalmasat nyújtózik, majd megjegyzi:
- Ez igazán finom volt, köszönöm. De apám már biztos nagyon ideges.
- Ugyan, nyugodj már meg! Miért lenne apád ideges?
- Hát, én is nyugtalankodnék ott, a kocsi alatt!

Öreg székely ül a háza kertjében és pipázik. Kiabálva rohan feléje az unokája.
- Nagyapa, nagyapa! Medve van a háztetőn!
Az öreg szippant egyet a pipából és így szól:
- No, akkor hozd a kutyát, a puskát meg a petrencésrudat.
- Minek ennyi minden, nagyapa?
- Én majd felmászok a tetőre, a petrencésrúddal lepiszkálom a medvét, te meg ráereszted a kutyát, hogy harapja le nekije a tökeit.
- De minek a puska?
Az öreg megint szippant a pipából és azt mondja:
- Ha netalán a medve piszkál le engem, akkor lelövöd a kutyát.

Nyár van, kegyetlenül süt a nap, a hőség szinte elviselhetetlen.
Az öreg székely a fiával kaszál kint a réten.
Megszólal a fiú:
- Ez nem igazság édesapám! Mi itt a nagy melegben kaszálunk, míg otthon anyám a húgommal a hűvös pincében kötöget.
- Ne búsulj fiam, lesz ez még másképp is.
Gondold csak el, jön a tél, mi a jó hűvösben fent a hegyen vágjuk a fát, de anyádék otthon a nagy melegben kell kötögessenek.

Az öreg székely túl sokat ivott a kocsmában és már kétségei vannak a személyazonosságáról is, ezért elhatározza, hogy hazamegy. Kimegy a szekeréhez, de látja, hogy valaki kifogta a két lovat a szekérből..
Ekkor így szól magához:
- Ha én vagyok a Fábián Áron, akkor ellopták a két lovamat, de ha nem én vagyok a Fábián Áron, akkor találtam egy szekeret.

Áll a székely az akasztófa alatt, nyakában a kötéllel. A hóhér megkérdezi:
- Na öreg, mi az utolsó kívánsága?
A székely nem mond semmit. A hóhér lassan elkezdi húzni a kötelet, lassan rászorul a hurok a székelyember nyakára, és amikor már nem kap levegőt, elkezd irgalmatlanul kapálózni.
A hóhér gondolván hogy mégiscsak van egy utolsó kívánsága, visszaengedi a földre, erre a székely:
- A jóistókát neki, majdnem megfulladtam!

Székely és a fia elmennek fát vágni, a gyerek azonban megunja apja folytonos okoskodását és kötekedését és belevágja a fejszét az apja hátába. Az öreg összeesik, vergődik, majd megkérdezi a fiát:
- Fiam, ez direkt vót, vagy csak úgy viccből?
- Ez nagyon is direkt volt, édesapám - mondja a gyerek.
- Akkor jóvan, mert viccnek eléggé durva lett volna.

Két székely üldögél és tengerit morzsolgat.
Egyik megszólal:
- Fingottá?
Morzsolgatnak tovább. Egy óra múlva megszólal a másik:
- Én nem!
Egy óra múlva megint a második:
- Tán a kutya!
Morzsolgatnak tovább, mire az első:
- De hát az benn sincs!
Morzsolgatnak tovább, mire a második:
- Majd begyün!

Vacsoránál ül a székely család, s bizony a kis Áron nem bír magával. Az apja többször rá is szól:
- Áron, ne rendetlenkedj!
Áron tovább rendetlenkedik, mígnem az öreg székely megunja a dolgot, s egy hatalmas nyaklevest akar lehúzni a fiának.
Áron lehajol, s így a pofont az anyós kapja. Mire az öreg nyugodt hangon:
- Ott is jó helyt van!