Egy novemberi este egy fiatal srác stoppol egy eléggé gyér forgalmú úton. Ráesteledik, az eső is szemerkélni kezd amikor meglát egy lassacskán felé közeledő fénycsóvát. A kocsi lassan mellé gurul és emberünk meg sem várva hogy az megálljon, feltépi a jobb oldali ajtót és beugrik...
Megdöbbenve látja, hogy az autóban nem ül senki, de az szépen egyenletesen halad tovább.
Első megdöbbenéséből felocsúdva - arra gondolva, hogy itt legalább nem ázik - elnyújtózik az ülésen, de ekkor hirtelen észreveszi, hogy az úton egy kanyarhoz közelednek.
Még mielőtt a kormányhoz tudna nyúlni, megjelenik egy kéz és a kocsit a helyes irányba kormányozza, majd eltűnik.
Az emberünk köpni nyelni nem tud a megdöbbenéstől, főleg amikor a jelenet a következő kanyarnál megismétlődik, majd újra és újra, ahogy épp az útirány megkívánja. Végül elérkeznek egy benzinkúthoz ahol a kocsi begördül a parkolóba...
A stoppos - aki ekkora már eléggé be van rezelve - félelmében meg sem várja, hogy a kocsi megálljon kipattan és berohan a töltőállomásra. Megpillantja a pult mögött álldogáló kutast és éppen belekezdene az elképesztő történet elmesélésébe amikor kinyílik az ajtó és belép két ázott pasas. Az egyik rápillantva odaszól a másiknak:
- Te Géza! Itt a srác, aki beugrott a kocsiba amikor toltuk...

Az iskolában a lányok mindig felmentek a WC-be, hogy kirúzsozzák magukat. A rúzsozás után mindegyik lány a tükörre rakta a szájlenyomatát.
A takarítónő az igazgatóhoz fordult és minden kirúzsozott lányt behívtak a WC-be. Ott a takarítónő megmutatta mindenkinek, hogy milyen nehéz letörölni a rúzsfoltokat.
A rongyát belemártotta a WC-be és azzal törölte le a foltokat.
Attól a naptól kezdve nem volt többé rúzsfolt a tükrön.

Megyek a nyilvános vécére, amint leültem, megszólalt mellettem egy hang:
- Szia! Hogy vagy?
Kicsit megzavarodtam, mert a vécében nem szoktam beszélgetni, de azért válaszoltam:
- Kösz jól.
Megint megszólal ugyanaz a hang:
- Mit csinálsz?
Minél hamarabb be akartam fejezni a vécézést, de azért válaszoltam:
- Azt, amit te, végzem a dolgom.
Már rohantam volna el, de megint megszólalt az a hang:
- Átmehetek hozzád?
Ez már nagyon durva volt, de illedelmesen válaszoltam:
- De uram! Maga is és én is végzem végezzük a dolgunkat, úgy hogy akkor ne zavarjuk egymást!
Már rohantam volna el, de újra megszólalt a hang:
- Bocs drágám, de most le kell tennem, mert valami őrült folyamatosan válaszolgat a kérdéseimre.

Ma kifestettem leendő kislányunk szobáját rózsaszínre. Este elmentünk ultrahangra, ahol kiderült, hogy múltkor félrenézték a nemét.
Kisfiú lesz !

Naplóbejegyzés egy Karib-tengeri hajókirándulásról:
Hétfő: Beszálláskor feltűnt nekem, hogy a hajó kapitánya egy igen jó vágású férfi.
Kedd: Nem csak fess, de nagyon szórakoztató is. Az esti fogadáson meghívott az asztalához.
Szerda: Ma vele ebédeltem. Udvarolt, kért, könyörgött, de nem hagytam magam.
Csütörtök: Ma reggel azt üzente, hogy elsüllyeszti a hajót, ha nem leszek az övé. Egész nap gondolkodtam.
Péntek: Végül megmentettem 500 utas életét...

Két diák, a hétfői vizsgája előtt, a Balatonra utazott szórakozni. Mivel nagyon is kellemesen töltötték a hétvégét, és szinte semmit nem tanultak a vizsgájukra, valamit tenniük kellett. Felhívták a professzort, hogy sajnos nem tudnak időben odaérni a vizsgára, mert kilyukadt az autójuk kereke. Másik időpontot kértek. A professzor rendes volt, és két nappal későbbre kijelölt egy vizsgaidőpontot. A két diák megjelent a vizsgán, immáron a tudás birtokában. A professzor két külön terembe ültette őket, majd átadta a vizsgalapokat.

Két kérdés volt a vizsgalapon: az első, a félévi anyagból feltett könnyű kérdés (10 pont).
A második, egyszerűen ennyi: "Melyik kerék?" (90 pont).

A feleségem imád beszélni, de ez őszintén bevallom időként kicsit már fáraszt.
Az egyik este némán néztem magam elé, hallgatván a mondandóját. Hétéves fiunk Gábor, észrevette az arcomon a fásultság jeleit, mire halkan odasúgta nekem:
- Apa! Tettesd magad döglöttnek!

Az afrikai dzsungelben az expedícióval tartó szociológusnő egy bennszülött törzs játszadozó gyermekeit szerette volna lefényképezni, de a gyerekek harsányan kiáltozni kezdtek.
A szociológusnő elvörösödött, és bocsánatot kért a törzsfőnöktől a tapintatlanságért.
Ő ugyanis tudja, hogy bizonyos törzsekben az a hit él, hogy ha lefényképezik őket, azzal ellopják a lelküket.
A tudós hölgy hosszú magyarázatba fogott a fényképezőgép mivoltáról, működéséről, a törzsfőnök pedig állandóan közbe akart szólni, mindhiába. Mikor a hölgy befejezte felvilágosító előadását, a törzsfőnök végre szóhoz jutott. Barátságosan, arcán az egyszerű emberek ártatlan kifejezésével mosolyogva mondta:
- Asszonyom! A gyerek csak arra akarták magát figyelmeztetni, hogy rajta felejtette az objektíven a sapkát!

Az idióta férjem átállította a gps hangját Darth Vaderre és rohadtul nem tudtam, hogy kell visszaállítani.
Jó volt így leautóznom hétvégén anyámékhoz vidékre. Végig szuszogott és kábé 10 percenként közölte hogy "én vagyok az apád".

Egyik este a haverokkal voltam bulizni. Megígértem a feleségemnek, hogy éjfélre otthon leszek. Az órák gyorsan múltak, a sör jól csúszott. Hajnali három felé, tök részegen hazaindultam.
Épp az ajtón belül voltam, amikor a kakukkos óra háromszor kakukkolt. Hirtelen, mivel tudtam, hogy a feleségem valószínű felébred, kakukkoltam még kilencszer.

Igazán büszke voltam magamra, hogy ilyen gyors és eszes megoldást találtam még részegen is. Másnap reggel a feleségem megkérdezte, hogy mikor értem haza. Erre én mondtam, 12-kor.
Nem látszott felindultnak egyáltalán. Mázlim van, gondoltam. Viszont megjegyezte, hogy új kakukkos órát kell szereznünk. Mikor kérdeztem tőle miért, így felelt:
- Hát, tegnap éjjel kakukkolt 3-szor, majd azt mondta "a kurva életbe!", azután még 4-szer kakukkolt, majd megköszörülte a torkát, kakukkolt még 3-szor, kuncogott egy darabig, majd kakukkolt még 2-szer. És azután egy nagyot fingott.