Egy család új hűtőszekrényt vásárolt. A régit kitették a ház elé, és ráírták: "Ingyen elvihető."
A kiselejtezett hűtő még 3 nap múlva is ott állt, senki rá sem nézett. A házigazda gondolt egyet, és kicserélte rajta a feliratot: "Eladó 10.000 Ft-ért."
Még aznap éjjel ellopták.

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bringáztunk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz
helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

Gábor unokaöcsém egészen picike volt, és a szülei autóztak vele vidékre. Mondták neki, hogy mindjárt jön Kiskunlacháza. Eltelt pár perc, és Gáborka már nagyon türelmetlen volt.
- Hol van már??!
- Micsoda?
- Hát kiskullancs háza!

1975 augusztusában egy háromtagú banda akarta kirabolni a Skót Királyi Bank Rothesay-ben található fiókját, de a forgóajtó csapdába ejtette őket.
A bank személyzete segített kiszabadulni nekik, amit megköszöntek, majd távoztak.
Néhány perc múlva ismét megjelentek, és készpénzt követeltek, de a személyzet már nem vette őket komolyan. Amikor 5000 fontot kértek, a főpénztáros hangosan kinevette őket.
Ekkor az egyik rabló átugrott a pulton, azonban a földetéréskor kificamította a bokáját.
A másik két bűntárs megpróbált elmenekülni, de kifelé menet megint beszorultak a forgóajtóba...

Tegnap voltunk Zolival egy házibuliban.
Szegénykém, nagyon keményen berúgott.

Félrevonultunk egy szobába, jól éreztük magunkat, és megtörtént a dolog.
Ezután ő kiment az erkélyre és felhívott, hogy ne haragudjak, de azt hiszi, hogy épp az előbb csalt meg . . .

Nem tudom, hogy haragudjak-e rá, ezek után ?!

Egy nő éppen hempereg a szeretőjével a 20. emeleti lakásukban, amikor
hallja, hogy a férje hazaérkezik.
Gyorsan szól a szeretőnek, hogy merevedjen szobor formába és meg ne
mozduljon.
A férj belép és azonnal kérdőre vonja:
- Ki ez a pasas ?
- Ez egy szexrobot. Azért vettem, hogy amikor úton vagy, akkor legyen
akivel szexeljek.
- Ok. Akkor most szexeljünk !
- Nem drágám. Most nem lehet, hiszen pont tegnap jött meg nekem.
Inkább kimegyek a konyhába és főzök neked egy kávét.
Miután az asszony kimegy a konyhába a férj hangosan mondja magának:
- A francba ! Pedig olyan kanos vagyok. Na nem baj, majd én megdugom a robotot !
És hozzá is lát a szexhez. Ekkor a szerető megszólal egy robot fémes hangján:
- RENDSZER HIBA ! ...ROSSZ LYUK !..... RENDSZER HIBA !.... ROSSZ LYUK !
Mire a férj újra hangosan:
- A francba ! Ez a robot nem működik. Kivágom az ablakon !
A szerető azonnal átlátja a bajt, hogy a 20. emeleten vannak és újra
megszólal a robot fémes hangján:
- SZOFTVER FRISSÍTVE !.... PRÓBÁLJA ÚJRA!!!....PRÓBÁLJA ÚJRA!!!

Beülni egy szlovák rendszámú Hummerbe: 18.000 000 Ft
Beszakadni vele a Balaton jegén: 20 000 Ft
Mentés : 150 000 Ft
Bírság : 80 000 Ft.
Kár: 1 200 000 Ft
Az érzés, hogy egy ország röhög rajtunk:

Felbecsülhetetlen.

- Nem volt nehéz Párizsban egyedül? Meg tudtad értetni magad? - kérdi egy férfi a barátját.
- Még a legnehezebb helyzetben is mindent megértettem. Az egyik bárban például csodaszép francia nővel ismerkedtem meg.
Üveget rajzoltam, mire ő bólintott, én pedig rendeltem egy üveg pezsgőt. Aztán tyúkot rajzoltam, ő bólintott és elmentünk vacsorázni. Egyszer aztán kivette a kezemből a tollat és ágyat rajzolt.
- És akkor mi történt?
- Akkor én bólintottam, bár ma sem értem, hogyan jött rá, hogy lakberendező vagyok!

Egy novemberi este egy fiatal srác stoppol egy eléggé gyér forgalmú úton. Ráesteledik, az eső is szemerkélni kezd amikor meglát egy lassacskán felé közeledő fénycsóvát. A kocsi lassan mellé gurul és emberünk meg sem várva hogy az megálljon, feltépi a jobb oldali ajtót és beugrik...
Megdöbbenve látja, hogy az autóban nem ül senki, de az szépen egyenletesen halad tovább.
Első megdöbbenéséből felocsúdva - arra gondolva, hogy itt legalább nem ázik - elnyújtózik az ülésen, de ekkor hirtelen észreveszi, hogy az úton egy kanyarhoz közelednek.
Még mielőtt a kormányhoz tudna nyúlni, megjelenik egy kéz és a kocsit a helyes irányba kormányozza, majd eltűnik.
Az emberünk köpni nyelni nem tud a megdöbbenéstől, főleg amikor a jelenet a következő kanyarnál megismétlődik, majd újra és újra, ahogy épp az útirány megkívánja. Végül elérkeznek egy benzinkúthoz ahol a kocsi begördül a parkolóba...
A stoppos - aki ekkora már eléggé be van rezelve - félelmében meg sem várja, hogy a kocsi megálljon kipattan és berohan a töltőállomásra. Megpillantja a pult mögött álldogáló kutast és éppen belekezdene az elképesztő történet elmesélésébe amikor kinyílik az ajtó és belép két ázott pasas. Az egyik rápillantva odaszól a másiknak:
- Te Géza! Itt a srác, aki beugrott a kocsiba amikor toltuk...

A barátnőméknél ebédeltünk és utána az apja félrehívott. A faterjával tök jól kijövök, sokszor szoktunk dumálni.
Mondta hogy pár napja hallotta ahogy szexeltünk és, hogy legközelebb figyeljünk oda, mert ez neki és nekünk is kínos.
A gáz csak az volt, hogy én egy hétig a haverjaimmal voltam síelni Ausztriában.