A professzor előadást tart az egyetemen a névválasztás fontosságáról:
– A névadás fontos dolog, valakinek az egész életét meghatározhatja.
Például a fiamat Győzőnek neveztük el, és sikeres is lett az életében.
A nagyobbik lányomnak a Virág nevet adtuk, szép karcsú is lett.
Csak a kisebbik lányomnál nem volt sikeres a névadás.
Almának hívják, de csak annyit értünk el vele, hogy állandóan lepotyog a fáról.

Egy férfi golfozik, de játék közben eltéved a hatalmas füves pályán. Egyszerre megpillant egy nőt, aki viszonylag közel játszik hozzá. Odamegy hozzá és megkérdezi nem tudja-e véletlen hogy melyik lyuknál kellene lennie.
- Én most a 10-es lyuknál vagyok, öné a 9-es lyuk. Egy lyukkal hátrébb jár ugyanis.
A férfi megköszöni a segítséget és folytatja a játékot. Kicsit később szórakozottságában ismét eltéved, de szerencsére újra megpillantja a hölgyet akivel korábban beszélt. Elnézést kér, elmondja hogy ismét eltéved valahogyan. A nő újra kisegíti:
- Látja, én a 15-ös lyuknál játszom, az öné akkor a 14-es lesz. Egy lyukkal hátrébb van most is.
A fickó újra visszatalál a nő segítségével. Miután lejátssza az összes lyukat, bemegy a golfpálya bárjába és iszogatni kezd. Mikor megpillantja a segítőkész hölgyet, nyomban mellé telepedik. Ahogy beszélgetnek a munkára terelődik a szó:
- Bocsásson meg hölgyem, mi az Ön foglalkozása?
A nő szabadkozik, hogy nem akarja elmondani, de végül a férfi ráveszi hogy bökje ki:
- Tudja, tampont árulok.
A férfi hatalmas nevetésben tör ki, alig bírja kinyögni:
- Nem fogja elhinni, én meg toalett papírt! Még mindig egy lyukkal hátrébb!

Anikó néni nagyon precíz tanító néni volt. Szülőire mindenkinek kis ültető kártyát készített, nekünk szülőknek oda kellett ülnünk. Az egyik apuka unalmában a következőt írta a kártya hátuljára: Itt járt apád Marci! Rohadt kemény és alacsony a padod! Az öreglánynak pedig be nem áll a szája!
Ez az apuka akkor lepődött meg amikor Anikó néni beszedte a kártyákat, mondván ez nem csak erre az egy alkalomra szólt...

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!"

Az iskolában a lányok mindig felmentek a WC-be, hogy kirúzsozzák magukat. A rúzsozás után mindegyik lány a tükörre rakta a szájlenyomatát.
A takarítónő az igazgatóhoz fordult és minden kirúzsozott lányt behívtak a WC-be. Ott a takarítónő megmutatta mindenkinek, hogy milyen nehéz letörölni a rúzsfoltokat.
A rongyát belemártotta a WC-be és azzal törölte le a foltokat.
Attól a naptól kezdve nem volt többé rúzsfolt a tükrön.

Egy michigani TV állomás bemondónője, miután mégsem esett az előző nap megjósolt hó, ezzel fordult a meteorológushoz:
- Nos Bob, hol van az a 20 centi, amit tegnap este ígértél?
Nem csak a fickónak, hanem a stáb felének is el kellett hagynia a forgatás helyszínét, annyira röhögtek, a zavarba jött bemondónő pedig gondolom a jövőben kétszer is meggondolja, mielőtt élő adásban kérdez valamit...

"Köszönöm az éjszakai szerenádot! Anyámék meg a szomszédok üzenik, hogy örülnek, hogy ennyire el vagy ájulva a szexuális képességeimtől, de ha lehet, a következő pár évtizedben ne itthon randizzunk!
U.i.: Én is szeretlek!"

Valós történet alapján

A német legyen ön is milliomos játékban egy férfi eléri a legutolsó kérdést, amivel a fődíjat vihette el és volt még egy telefonos segítsége.
A férfi felhasználja a segítségét és a feleségét kéri, hogy hívják fel.
A műsorvezető felhívta és elmondta neki, hogy ki ő és miért hívta fel, majd átadja a szót a férfinak.

- Szia drágám. Csak azért hívlak, hogy te legyél az első aki megtudja, hogy megnyertem a fődíjat.- majd megjelölte az A-t és megnyerte a fődíjat.

Húsz évvel ezelőtt történt. Az volt a szokás a munkahelyemen, hogy túlóra után a vonathoz sétálva a srácok beugrottak egy felesre a presszóba. Egy sráccal túlóráztunk, hazafelé kérdezte, hogy "Nem iszunk valami édeset?".
Akkoriban a bonbon meggy volt a menő. Vele tartottam. A következő nap megint. Tudni kell, hogy nagyon ritkán iszom alkoholt.
A 3. napon azzal a pasival túlóráztunk akinél nagyon be akartam volna vágódni. Ő is feltette a szokásos kérdést. Én meg szabadkoztam, hogy "Én nem iszom - meg stb., de bemegyek veled" - mondtam.
Beléptünk, a srác kért valamit már nem emlékszem, hogy mi volt az, a kiszolgálónő meg rám néz és azt kérdezte:
- A hölgynek a szokásosat?

Egy férfi telefonált be a kívánságműsorba:
- Szeretném kérni A TIBITŐL A LÖTYÖGŐT!
A műsorvezető hirtelen nem tudta, hogy miről is lehet szó, de aztán sikerült kitalálnia, hogy a kért szám: ATB-től a Let You Go!