A kis Grün gyerek hazajön az iskolából. Elmeséli az apjának, a tanító azt mondta, hogy a pénz nem boldogít...
- A tanítódnak igaza van, mert nem a pénz boldogít, hanem a kamat!

Késő este kopognak a zsidó ajtaján.
- Kik vagytok?
- Jó barátok.
- Hányan vagytok?
- Fünf.

Brezsnyev és Kádár sétálnak az erdőben.
Egyszer csak kiugrik eléjük egy medve, és éhes ordítással feléjük indul.

Brezsnyev kétségbeesik, míg Kádár ledobja a csizmáját, elővesz a hátizsákjából egy sportcipőt és lábbelit cserél.
- Megőrültél? - kiált rá Brezsnyev - Egy medvét akarsz lehagyni futásban?
Mire Kádár:

- Én nem a medvét akarom lehagyni, hanem téged.

- Mitől édes a kávé? A cukortól vagy a kavarástól?
- Természetesen a kavarástól. - válaszolja a rabbi.
- Akkor miért kell bele a cukor? - kérdik a tanítványok.
- Hogy tudjuk meddig kell kavarni!

A halálos ágyán kérdezi Samu Ráhelt:
- Ráhel,te itt voltál velem, mikor a nácik elvették tőlünk az első boltunkat?
- Itt voltam, Samu.
- Velem voltál, mikor elvittek minket a koncentrációs táborba?
- Veled voltam.
- Velem voltál akkor is, mikor a nácik elvették tőlünk a második boltunkat is?
- Én akkor is veled voltam.
- És most is itt vagy velem a halálos ágyamnál?
- Igen, most is itt vagyok Samu.
- Tudod mit gondolok én Ráhel? Te nekem nem hozol szerencsét...

Az afgán sivatagban egy menekült tálib kétségbeesetten próbál vizet találni, de sikertelenül.
Aztán meglát valami mozgó alakot a messzeségben.
Remélve, hogy ott vizet talál, sietve arra veszi az irányt, de csak egy zsidó embert talál, aki egy kis pulton nyakkendőket árul.

A tálib megkérdi:

- Van vized, zsidó?
- Nincs vizem, viszont van olcsó nyakkendőm? Csak 6 $ darabja.
- Idióta! Semmi szükségem méregdrága nyakkendőre, vízre van szükségem!
- Oké! Nem probléma, hogy nem veszel tőlem nyakkendőt. Megmutatom, hogy nagylelkűbb vagyok annál, hogy a lelkemre vegyem.

Figyelj! Ha folytatod az utat dél felé, akkor mintegy 3 mérföld után, azon a dombon túl a sivatagban találsz egy gyönyörű, előkelő éttermet. Jéghideg ásványvizük van. Shalom.

A tálib szentségelve, de minden erejét összeszedve nekivág az útnak. Már esteledik, amire félholtan, vánszorogva újra megjelenik a zsidó árusnál.
- Nos, mit segíthetek? - kérdi.

- A rohadt bátyád nem enged be nyakkendő nélkül!

Kohn úr, az optikus, egy jól menő üzlet tulajdonosa.
Tanítja a fiát, hogyan kell kiszolgálni a vevőket:
- Ha elkészült a szemüveg, akkor mondd a vevőnek, hogy 10 dollárba kerül. Meglátod, hogy grimaszol-e vagy nem.
Ha nem grimaszol, tedd hozzá: a keret, a lencse még 10 dollárba kerül. Ha még mindig nem változik az arckifejezése, akkor közöld vele: darabja.

- Mondd Grün, stimmel amit mondnak, hogy a feleséged megszökött?
- Stimmel.
- És hogy a pénztárossal szökött meg?
- Stimmel.
- És a kassza?
- Na, az nem stimmel!

A koncentrációs tábor parancsnoka utasításba adja, hogy hozzák elé a legkeményebb zsidót. A katonák elmennek, majd egy koszos, rongyos, öreg zsidóval térnek vissza.
- Ő a legkeményebb zsidó a táborban?
- Igenis!
- Mindegy, vigyék a kazánba!
Mire a zsidó:
- Már megint?

Kohn összefut Grünnel, aki kölcsönkér tőle 500 forintot azzal, hogy majd hozza. Kohn ad neki. Pár nappal később megint összetalálkoznak.
- Ó, Kohn, nem tartozom én neked 500 forinttal?
- De tartozol.
- Adj még ötöt, és akkor kerek ezret kapsz vissza!
Kohn ismét ad, majd ismét sor kerül a találkozásra.
- Te Kohn, nem tartozom neked egy ezressel?
- De igen.
- Adj még ezret, és akkor kétezret adok majd!
Kohn ímmel-ámmal ad. Nemsokára Grün újra becsönget hozzá.
- Te, nem tartozom neked kétezerrel?
- Neeem!