Az indiánok elfognak egy angolt, egy németet és egy zsidót. Mindhármuktól megkérdezik, hogy hogyan akarnak meghalni, mert a bőrükből úgyis kenut fognak készíteni. Az angol pisztolyt kér, megkapja, lelövi magát. A német fel akarja akasztatni magát, hát felakasztják. A zsidó hosszasan gondolkodik, majd egy villát kér. Megkapja, majd elkezdi magát szúrni a villával, és közben ezt kiabálja:

- Hogy süllyedjen el az a vacak kenutok!

Kohn ül korán reggel a konyhaasztalnál meztelenül, kalappal a fején és olvassa a Talmudot.
- Miért nem veszel valamit magadra? - kérdi tőle a felesége.
- Minek? -válaszol Kohn - Úgyse jön hozzánk senki.
- Akkor minek a kalap a fejeden?
- Hát, tudod, ha mégis jönne valaki, legalább köszönni tudjak!

A kis Grün gyerek hazajön az iskolából. Elmeséli az apjának, a tanító azt mondta, hogy a pénz nem boldogít...
- A tanítódnak igaza van, mert nem a pénz boldogít, hanem a kamat!

Egyszer csak így szól az úr a föld lakóihoz:
- Sok a földön a bűn, ezért 2 hét múlva vizet árasztok az egész földre, nem lesz hova menekülnötök!
Az amerikai elnök így szól a lakossághoz:
- Felejtsétek el az adósságokat és hiteleket, éljetek, amilyen jól csak tudtok!
Az orosz elnök is szól:
- Elvtársak! A raktárakat és üzleteket törjétek fel, vegyetek el mindent, amit csak akartok! Egyetek, igyatok, amíg csak tudtok!
Végül a rabbi is a zsidókhoz fordul:
- Jól figyeljetek! 2 hetünk van, hogy megtanuljunk lélegezni a víz alatt!

- Állítom neked, hogy a zsidó a világ legoptimálisabb népe.
- Miből gondolod?
- Mert már akkor levágnak belőle, amikor még azt sem tudják, hogy mekkora lesz.

Kohn hosszú betegség után meghal. Az özvegye megkéri Grünt, hogy adjon fel egy gyászjelentést, de rövidet, hogy ne kerüljön sokba.
Elmegy Grün a hirdetőbe, és bediktálja a szöveget:
- Kohn meghalt.
A felvevő csodálkozva néz rá:
- Ilyen rövid lesz? Öt szóig nem kell külön fizetni.
- Jó, akkor írja még hozzá: Ugyanitt Suzuki eladó.

Kohn kölcsön akar kérni Grüntől:
- Barátom, tudsz nekem adni egy ezrest?
- De hiszen nincs is nálam 1000 forint, csak 800.
- Nem baj, a maradék 200-at majd később megadod...

Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
Pár nap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt kérdezi a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé?!
- Nézd, én mindig engedelmeskedtem az uramnak. Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, írtam neki egy csekket, ha beváltja, beváltja, ha nem, nem...

Brezsnyev és Kádár sétálnak az erdőben.
Egyszer csak kiugrik eléjük egy medve, és éhes ordítással feléjük indul.

Brezsnyev kétségbeesik, míg Kádár ledobja a csizmáját, elővesz a hátizsákjából egy sportcipőt és lábbelit cserél.
- Megőrültél? - kiált rá Brezsnyev - Egy medvét akarsz lehagyni futásban?
Mire Kádár:

- Én nem a medvét akarom lehagyni, hanem téged.

Az osztrák vámos benéz Kohn kocsijába, és a hátsó ülésen lát egy mellszobrot.
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez? - oktatja ki Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam el, hogy ne zavarja jelenlétével a virágzó kapitalizmus polgárainak békéjét...
Az innenső oldalon a magyar vámos ugyancsak észreveszi a szobrot, és szintén megkérdezi:
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez? - mondja újfent kioktatóan Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam magammal. Nem hagyhattam ott a rothadó kapitalizmus martalékául!
Amikor hazaér pesti lakására, leteszi a mellszobrot az ebédlőasztalra. Kohnné meglátja, és összecsapja a kezét:
- Te jó ég! Ki ez?
- Nem ki ez Zálikám, hanem: mi ez? - világosítja fel Kohn. - Tizenöt kiló arany!