Egyszer régen, egy japán császár rendeletet adott ki: keressék meg neki a világ legügyesebb szamuráját, hogy őt állítsa a serege élére.
Egy év után hárman jelentkeztek: egy japán, egy kínai és egy zsidó jelölt.
Eljött a nap, hogy bemutassák tudásukat. A japán szamuráj kinyitott egy kis dobozt, ebből felröppent egy légy. A szamuráj kirántotta a kardját, és sutty! - a légy pontosan kettévágva hullott le.
- Hihetetlen képesség!
Lássuk, mit tud a következő!
A kínai magabiztosan előlépett, szintén kieresztett egy kis legyet, és a kardjával sitty-sutty - röptében négyfelé vágta!
- Elképesztő! Kíváncsi vagyok, ezt még tudja-e fokozni az utolsó jelölt.
A zsidó is felreptetett egy legyet, elő a kardját, sitty-sutty-sityi-sutyi... a légy még mindig ott röpködött.
- Na mi az? Nem tudod megölni? - kérdezte gúnyolódva a császár.
- Ugyan már! Megölni? Az túl könnyű lett volna! Viszont sikerült reptében körülmetélni!

Grün meztelenül jön ki a fürdőszobából:
Túl meleg van ahhoz, hogy bármit is felvegyek - mondja a feleségének.
- Amúgy szerinted mit szólnának a szomszédok, ha így meglátnának?
- Azt, hogy biztos a pénzedért mentem hozzád.

- Mondd Grün, stimmel amit mondnak, hogy a feleséged megszökött?
- Stimmel.
- És hogy a pénztárossal szökött meg?
- Stimmel.
- És a kassza?
- Na, az nem stimmel!

Egy zsidó hamis papírokkal akar disszidálni. A határon megkérdezik tőle:
- Hogy hívják?
- Egy biztos: Kohnnak nem!

Kohnnak különleges vére van és éppen egy arab srácnak lenne rá szüksége. Elmegy a rabbihoz tanácsot kérni.
- Fiam Ő is csak egy ember, segíts rajta - mondja a rabbi.
Kohn kelletlenül bár, de megteszi, és láss csodát, egy hónap múlva kap egy csomagot, benne egy arany rúddal.
Évek múlva a gazdagnak bizonyult arab srácnak megint vérre van szüksége.
Kohn már nem is megy a rabbihoz, azonnal segít neki.
Egy hónap múlva kap egy csomagot 3 tábla csokoládéval.
Felháborodottan szalad a rabbihoz, hogy micsoda szemtelenség, a múltkor egy rúd arany, most meg 3 tábla csoki!?
- Fiam, ne feledd, már a te véred csordogál az ereiben...

Az Úr megelégeli a világ bűneit, elhatározza hogy egy hét múlva egy új özönvízzel elpusztítja az emberiséget. Ezt mihamarabb közli is a világ népeivel. Erre a világ vezető politikusai népeikhez fordulnak. Az amerikai elnök tévébeszédet mond:
- Amerikai testvéreim! Egy hetünk van arra, hogy böjtöléssel, vezekléssel, jótékonykodással megpróbáljunk a mennybe jutni!
A szovjet pártfőtitkár is beszédet tart:
- Elvtársak! Nyissátok fel a raktárakat, vigyétek haza az élelmet, a vodkát, egy hetünk van arra, hogy megpróbáljunk jól élni!
Az izraeli miniszterelnök beszéde elég rövid:

- Zsidók! Egy hetünk van arra, hogy megtanuljunk a víz alatt élni!

Az ifjú Weisz felkeresi a rabbit:
- Rabelében, adj tanácsot, elvegyem-e Blau Rezsint feleségül? Egy nagyon jóravaló zsidó családból való.
- Akkor vedd el.
- De bandzsít.
- Akkor ne vedd el.
- De az apja nagy hozományt ad vele.
- Akkor vedd el.
- De a lány sántít is.
- Akkor ne vedd el.
- De házat, boltot is örököl majd az apjától.
- Akkor vedd el.
- De van egy fattyú gyereke is.
- Akkor ne vedd el.
- Mondd meg, rabbi, mégis mi lenne a legjobb?
- A legjobb az lenne, ha kikeresztelkednél - fakad ki a rabbi -, mert akkor a tisztelendő plébános urat őrjítenéd meg a kérdéseiddel és nem engem!

A zsidó a halálos ágyán szólítja a családját:
- Itt vagy, édes feleségem ?
- Itt vagyok, édes férjem.
- Itt vagy, édes fiam ?
- Itt vagyok, édes apám.
- Itt vagy, édes lányom ?
- Itt vagyok, édes apám.
- Ha mindenki itt van, akkor ki van a boltban !?

Kohn és Grün libakereskedők Oroszországban. Egy szép napon rendelet jelenik meg a libaárusítás betiltásáról. Kohn tovább folytatja az árusítást, le is tartóztatják és 3 évre ítélik.
Szabadulása után hazamegy és látja, hogy Grün háza előtt hosszú sor kígyózik. Az emberek egyenként bemennek és egy libával a hónuk alatt jönnek ki. Kohn este átmegy Grünhöz és kérdezi tőle:
- Mondd csak Grün, szabad már libákat eladni? Megszüntették a rendeletet?
- Dehogy is szüntették meg, a libák eladása még mindig tilos.
- Hát akkor te hogy mersz libákat árusítani?
- De kedves Kohn, én nem árusítok libákat!
- Ne viccelj már, hogyan magyarázod akkor meg, hogy az emberek sorba állnak a házad előtt és egy libával a hónuk alatt jönnek el onnan?
- Félreértetted a helyzetet. Én csak feladtam egy hirdetést az újságban, hogy elvesztettem 50 rubelt és a becsületes megtalálót egy libával jutalmazom!

Kohn ül korán reggel a konyhaasztalnál meztelenül, kalappal a fején és olvassa a Talmudot.
- Miért nem veszel valamit magadra? - kérdi tőle a felesége.
- Minek? -válaszol Kohn - Úgyse jön hozzánk senki.
- Akkor minek a kalap a fejeden?
- Hát, tudod, ha mégis jönne valaki, legalább köszönni tudjak!