Grün meztelenül jön ki a fürdőszobából:
Túl meleg van ahhoz, hogy bármit is felvegyek - mondja a feleségének.
- Amúgy szerinted mit szólnának a szomszédok, ha így meglátnának?
- Azt, hogy biztos a pénzedért mentem hozzád.

- Mondd csak barátom, igaz az, hogy az utazás műveltté teszi az embert? - kérdi Grün.
- De még mennyire! - feleli Kohn. - Én például a te helyedben állandóan úton lennék!

Egy zsidó ül a padon és éppen újságot olvas. Meglátja egy barátja, és elképedve kérdezi:
- Te Samu, hát ez egy szélső jobboldali, antiszemita újság! Miért nem a zsidók által kiadott újságot olvasod?
- Nézd Móric! A zsidó újságok állandóan ilyesmiről írnak: antiszemitizmus, Auschwitz, izraeli konfliktusok. A szélsőjobboldali újságban meg egyéb sincsen, mint hogy a zsidóké minden nagy cég, a zsidóké minden bank, a zsidók irányítják az egész országot. Hát nem jobb egy olyan újságot olvasni, amiben csupa jó hír van?!

A bölcs rabbitól megkérdezik a tanítványai:
- Mitől édes a kávé? A cukortól vagy a kavarástól?
- Természetesen a kavarástól.
- Akkor miért kell bele a cukor?
- Szamarak! Hogy tudjuk, meddig kell kavarni.

Egy zsidó éhesen érkezik a faluba. Mivel sehol sem talál kóser vendéglőt, ezért bemegy az első keresztény vendéglőbe és jóízűen elfogyaszt egy tál kelkáposztát. Jóllakottan lép ki az étteremből, mikor az ég hatalmasat dördül.
Mire a zsidó méltatlankodva:
- Ekkora felhajtást egy vacak kelkáposztáért!

Az ifjú Weisz felkeresi a rabbit:
- Rabelében, adj tanácsot, elvegyem-e Blau Rezsint feleségül? Egy nagyon jóravaló zsidó családból való.
- Akkor vedd el.
- De bandzsít.
- Akkor ne vedd el.
- De az apja nagy hozományt ad vele.
- Akkor vedd el.
- De a lány sántít is.
- Akkor ne vedd el.
- De házat, boltot is örököl majd az apjától.
- Akkor vedd el.
- De van egy fattyú gyereke is.
- Akkor ne vedd el.
- Mondd meg, rabbi, mégis mi lenne a legjobb?
- A legjobb az lenne, ha kikeresztelkednél - fakad ki a rabbi -, mert akkor a tisztelendő plébános urat őrjítenéd meg a kérdéseiddel és nem engem!

Egy katolikus pap, egy protestáns lelkész és egy rabbi vitatkoznak, hogy melyikük a jobb hittérítő. Mindegyik meséli a csodásabbnál csodásabb eseteit, míg végül elhatározzák, hogy egy döntő próbát tesznek: az közülük a legjobb hittérítő, aki egy medvét meg tud téríteni a saját vallására.
Két nap múlva a katolikus pap felhívja a másik kettőt, hogy jöjjenek el hozzá. A templomkertben mutat nekik egy medvét és büszkén meséli:
- Elmentem az erdőbe, és addig mentem, amíg rá nem találtam a medvére. Mikor észrevett, morogva elindult felém, de én elkezdtem felolvasni neki a Bibliából, erre kissé lehiggadt, és körülszimatolt. Behintettem szentelt vízzel és ettől olyan kezes lett, mint a bárány. Haza is hoztam a hívek épülésére!
A másik két pap elgondolkodik a hallottakon. Három nap múlva a protestáns lelkész hívja fel a többieket, hogy látogassák meg. Amikor belépnek az imaházba, földbe gyökerezik a lábuk: egy hatalmas medve ücsörög a padban és ájtatos képpel hallgatja a zsoltárokat. A lelkész elmeséli a történetét:
- Én is kerestem egy medvét az erdőben. Mikor meglátott, bömbölve rohant rám. Én nem mozdultam, hanem tekintetemet az égre függesztve zsoltárokat kezdtem énekelni. Erre a fenevad leheveredett a lábam elé és úgy hallgatta a szent énekeket, majd hazáig követett és azóta itt él az imaházban!
Csodálkozik a másik kettő, aztán csöndesen elmennek. Eltelik egy hét, mikor a katolikus és a protestáns pap telefonhívást kap a helyi kórház orvosától, hogy sürgősen látogassák meg a rabbit. Bemennek, és elhűlve látják, hogy a rabbi eszméletlenül fekszik a kórházi ágyon, tetőtől talpig be van kötözve, keze-lába gipszben és több infúzió csöpög a karjába. Csöndesen topognak az ágya mellett, amikor is a rabbi kinyitja a szemét, és suttogva megszólal:
- Hát igen, a medve... Nos, azt hiszem... talán mégsem volt jó ötlet a megtérítését körülmetéléssel kezdeni...

Bemegy egy nő a zsidó ékszerész boltjába. Megnézi a gyűrűket, majd megszólal:
- Már elnézést uram, de a maga árai nagyon magasak. Szeretném ezt a gyűrűt megvenni, de Önnél 59.95 dollár, míg az utcán lejjebb, Goldstein boltjában ugyanez a gyűrű csak 49.95!
- Ne haragudjon, de akkor miért nem ott vette meg?
- Azért, mert éppen ebédszünet van!
- Hölgyem, nálunk ez a gyűrű ebédszünetben csak 39.95...

Történt egyszer, hogy Gazsinak teljesen elfogyott a pénze. Mindenét el kellett, hogy adja, már csak egy színes tévéje maradt. Jön a tél, a rajkóknak meg csak enni kell adni valamit. Gondolja, megkérdezi a feleségét, hogy vajon mitévők legyenek.
- Té ásszony, há mostán mit lehetne csinyáni szerinted?
- Mennyé él á Kohnhuz, aszt kirjí tűle köccsön 100 ezret.
- Dé há uccsé ádd!
- Csák próbád meg!
Gazsi felkerekedik, és elmegy Kohnhoz úrhoz. Bekopog az ajtaján. Kinyílik az ajtó, és ott áll Kohn.
- Szíp éstít álásán. Áz á helyzet, hogy élfogyot á pízünk, már mindenünket éládtunk, csák egy színes tívínk márádt. Kíne 100 ezer pínz hogy á rájkóknák énni tudjunk ádni á tílen.
Gazsi legnagyobb meglepetésére a Kohn azonnal megy oda a széfhez, és már hozza is a pénzt.
De mielőtt átadná, mondja Gazsinak.
- De aztán tudod-e, hogy 200 ezret kell majd megadnod?
Gázsinak nincs mit tennie, nagyon kell a pénz, elfogadja az ajánlatot.
De Kohn folytatja:
- Gazsi, ennyi nem elég. Azt mondtad, hogy van egy színes tévéd. Hozd el biztosíték gyanánt.
Gazsinak nincs választása, hazamegy és elhozza a tévét. De miután letette a tévét Kohn folytatja:
- Nézd, Gazsi, amíg te elvoltál, kicsit gondolkoztam: te alkalmi munkákból élsz. Honnét tudnál előteremteni 200 ezer forintot?
Ezt őszintén szólva elég nehezen tudom elképzelni. De tudod mit? Most itt hagyod a felét, a többit meg majd csak meg tudod majd keresni valahogy és később majd megadod.
Gazsi szóhoz sem tud jutni, Kohn meg becsapja az orra előtt az ajtót.
Gazsi megy haza lógó orral, és így morfondírozik:
- Most sé pízém, sé tívím, és míg ín lógók 100 ezerrel á Kohnnák...

A pap és a rabbi arról beszélgetnek, hogyan kell elosztani a perselyekbe bedobott pénzt.
A pap:
- A fele az Úr házáé, a fele a szegényeké.
A rabbi:
- Én felteszem az egészet egy jó nagy tálcára és feldobom jó magasra, amit az Úr elkap az az övé, ami meg visszaesik az az enyém.