Kohn válni akarna, de a felesége ragaszkodik a gyerekhez:
- A gyerek az enyém - mondja határozottan az asszony - mert én szültem.
- Nana! Ha én bedobok egy százast az automatába és kijön egy csokoládé, akkor az kié: az enyém vagy az automatáé?

Egyszer régen, egy japán császár rendeletet adott ki: keressék meg neki a világ legügyesebb szamuráját, hogy őt állítsa a serege élére.
Egy év után hárman jelentkeztek : egy japán, egy kínai és egy zsidó jelölt.
Eljött a nap, hogy bemutassák tudásukat.
A japán szamuráj kinyitott egy kis dobozt, ebből felröppent egy légy.
A szamuráj kirántotta a kardját, és ssssuuuhiii- a légy pontosan kettévágva hullott le.
- Hihetetlen képesség! Lássuk, mit tud a következő!
A kínai magabiztosan előlépett, szintén kieresztett egy kis legyet, és a kardjával ssssiiitty-ssssuutty - röptében négyfelé vágta!
- Elképesztő! Kíváncsi vagyok, ezt még felül tudja-e múlni az utolsó jelölt.
A zsidó is felreptetett egy legyet, elő a kardját, sssiityi-sssittyi-sssitty-sssuutty, de a légy még mindig ott röpködött.
- Na mi az!? Nem tudod megölni? - kérdezte gúnyolódva a császár.
- Megölni?!Ugyan már! Azt bárki megtudja tenni! Na de, körülmetélni!

Kohn és Grün libakereskedők Oroszországban. Egy szép napon rendelet jelenik meg a libaárusítás betiltásáról. Kohn tovább folytatja az árusítást, le is tartóztatják és 3 évre ítélik.
Szabadulása után hazamegy és látja, hogy Grün háza előtt hosszú sor kígyózik. Az emberek egyenként bemennek és egy libával a hónuk alatt jönnek ki. Kohn este átmegy Grünhöz és kérdezi tőle:
- Mondd csak Grün, szabad már libákat eladni? Megszüntették a rendeletet?
- Dehogy is szüntették meg, a libák eladása még mindig tilos.
- Hát akkor te hogy mersz libákat árusítani?
- De kedves Kohn, én nem árusítok libákat!
- Ne viccelj már, hogyan magyarázod akkor meg, hogy az emberek sorba állnak a házad előtt és egy libával a hónuk alatt jönnek el onnan?
- Félreértetted a helyzetet. Én csak feladtam egy hirdetést az újságban, hogy elvesztettem 50 rubelt és a becsületes megtalálót egy libával jutalmazom!

Az indiánok elfognak egy angolt, egy németet és egy zsidót. Mindhármuktól megkérdezik, hogy hogyan akarnak meghalni, mert a bőrükből úgyis kenut fognak készíteni. Az angol pisztolyt kér, megkapja, lelövi magát. A német fel akarja akasztatni magát, hát felakasztják. A zsidó hosszasan gondolkodik, majd egy villát kér. Megkapja, majd elkezdi magát szúrni a villával, és közben ezt kiabálja:

- Hogy süllyedjen el az a vacak kenutok!

Grűnné felhívja Kohnt:
- Képzelje, a felesége, meg a férjem megcsalnak bennünket! Most is együtt vannak, nézzük meg őket!
Így is tesznek, a látvány bizonyító erejű.
Grűnné:
- Bosszuljuk meg őket!
Elmennek egy hotelbe és jól megbosszulják.
Másnap Grűnné:
- Megint együtt vannak, mi is bosszuljuk meg őket!
Ismét bosszút vesznek.
Harmadnap Grűnné:
- Már megint...
- Tudja mit Grűnné?! Én már nem is vagyok mérges!

Kohn új kávéházat nyit a városban és a bejárat fölé kiírja, hogy "ZSIDÓKAT NEM SZOLGÁLUNK KI!!!"
Grün mérgesen berohan és nekitámad Kohnnak:
- Nem szégyelled magad, megtagadod a saját népedet???
Erre Kohn közelebb hajol és megkérdezi:

- Te Grün, kostóltad már ezt a kávét?

Az utas nyelvtudása miatt nem tudja pontosan elmagyarázni az úti célját, ezért körülírva mondja:
- Vigyen oda, ahol a zsidók is sírnak.
A sofőr indít, kanyarog a dimbes-dombos város utcáin, s pár perc múlva megáll egy épület előtt. A falon tábla:

"Adóhivatal"

Grün visszatér a másvilágról. Első útja Moszkvába vezet a főtitkárhoz.
- Főtitkár úr, van önnek egy rossz hírem. Van Isten.
- Itt van 100.000 rubel, csak ne tudódjon ki! - feleli a főtitkár.
Grün felül a Vatikánba tartó gépre, odamegy a pápához.
- Exelenciás uram, most jövök a másvilágról, van önnek egy rossz hírem. Nincs Isten.
A pápa rémülten néz. Itt van egy 200.000 dollár, csak ne tudódjon ki!
Grün felveszi a pénzt majd Washingtonba repül odamegy az elnökhöz.
- Elnök úr, most jövök a másvilágról, van egy rossz hírem. Van Isten, de néger!

Kohn ül korán reggel a konyhában meztelenül, kalappal a fején és olvassa a Talmudot.
- Miért nem veszel valamit magadra?! - kérdezi tőle a felesége.
- Minek? Úgyse jön hozzánk senki.
- Akkor minek a kalap a fejeden?
- Hát, tudod, ha mégis jönne valaki, legalább köszönni tudjak!

Kohn titkos megbízatást kap, ejtőernyővel átdobják a frontvonalon, hogy szétszórjon az arabok között egy nagy táskányi röplapot. Fel is száll a repülő, és átdobják Kohnt a frontvonalon. Eltelik egy nap, eltelik a második, de Kohn nem érkezik vissza. A 3. nap jelentkezik a felettesénél.
- Hol volt maga ennyi ideig? Azt a táska röplapot egy óra alatt szét lehetett volna szórni.
- Hát, szétszórni igen, de eladni?