Grün visszatér a másvilágról. Első útja Moszkvába vezet a főtitkárhoz.
- Főtitkár úr, van önnek egy rossz hírem. Van Isten.
- Itt van 100.000 rubel, csak ne tudódjon ki! - feleli a főtitkár.
Grün felül a Vatikánba tartó gépre, odamegy a pápához.
- Exelenciás uram, most jövök a másvilágról, van önnek egy rossz hírem. Nincs Isten.
A pápa rémülten néz. Itt van egy 200.000 dollár, csak ne tudódjon ki!
Grün felveszi a pénzt majd Washingtonba repül odamegy az elnökhöz.
- Elnök úr, most jövök a másvilágról, van egy rossz hírem. Van Isten, de néger!

Kohn bemegy Grün cukrászdájába, és látja, hogy az ajtóra az van kiírva: "Zsidókat nem szolgálunk ki".
- Grün, te teljesen megőrültél? Nem szolgálod ki a saját néped?
- Te Kohn, te még nem kóstoltad az én süteményeimet!

A halálos ágyán kérdezi Samu Ráhelt:
- Ráhel,te itt voltál velem, mikor a nácik elvették tőlünk az első boltunkat?
- Itt voltam, Samu.
- Velem voltál, mikor elvittek minket a koncentrációs táborba?
- Veled voltam.
- Velem voltál akkor is, mikor a nácik elvették tőlünk a második boltunkat is?
- Én akkor is veled voltam.
- És most is itt vagy velem a halálos ágyamnál?
- Igen, most is itt vagyok Samu.
- Tudod mit gondolok én Ráhel? Te nekem nem hozol szerencsét...

Az ifjú Weisz felkeresi a rabbit:
- Rabelében, adj tanácsot, elvegyem-e Blau Rezsint feleségül? Egy nagyon jóravaló zsidó családból való.
- Akkor vedd el.
- De bandzsít.
- Akkor ne vedd el.
- De az apja nagy hozományt ad vele.
- Akkor vedd el.
- De a lány sántít is.
- Akkor ne vedd el.
- De házat, boltot is örököl majd az apjától.
- Akkor vedd el.
- De van egy fattyú gyereke is.
- Akkor ne vedd el.
- Mondd meg, rabbi, mégis mi lenne a legjobb?
- A legjobb az lenne, ha kikeresztelkednél - fakad ki a rabbi -, mert akkor a tisztelendő plébános urat őrjítenéd meg a kérdéseiddel és nem engem!

Kohn kölcsön akar kérni Grüntől:
- Barátom, tudsz nekem adni egy ezrest?
- De hiszen nincs is nálam 1000 forint, csak 800.
- Nem baj, a maradék 200-at majd később megadod...

Kohn fagylaltozót nyit a főutcán, és kiírja az ajtóra: "Zsidókat nem szolgálunk ki."
Meglátja ezt Grün, és berohan:
- Te aljas szemét, megtagadod a hittestvéreidet, azonnal megyek a rabbihoz.
Mire Kohn:
- Te Grün, ettél már az én fagyimból?

Történt egyszer, hogy Gazsinak teljesen elfogyott a pénze. Mindenét el kellett, hogy adja, már csak egy színes tévéje maradt. Jön a tél, a rajkóknak meg csak enni kell adni valamit. Gondolja, megkérdezi a feleségét, hogy vajon mitévők legyenek.
- Té ásszony, há mostán mit lehetne csinyáni szerinted?
- Mennyé él á Kohnhuz, aszt kirjí tűle köccsön 100 ezret.
- Dé há uccsé ádd!
- Csák próbád meg!
Gazsi felkerekedik, és elmegy Kohnhoz úrhoz. Bekopog az ajtaján. Kinyílik az ajtó, és ott áll Kohn.
- Szíp éstít álásán. Áz á helyzet, hogy élfogyot á pízünk, már mindenünket éládtunk, csák egy színes tívínk márádt. Kíne 100 ezer pínz hogy á rájkóknák énni tudjunk ádni á tílen.
Gazsi legnagyobb meglepetésére a Kohn azonnal megy oda a széfhez, és már hozza is a pénzt.
De mielőtt átadná, mondja Gazsinak.
- De aztán tudod-e, hogy 200 ezret kell majd megadnod?
Gázsinak nincs mit tennie, nagyon kell a pénz, elfogadja az ajánlatot.
De Kohn folytatja:
- Gazsi, ennyi nem elég. Azt mondtad, hogy van egy színes tévéd. Hozd el biztosíték gyanánt.
Gazsinak nincs választása, hazamegy és elhozza a tévét. De miután letette a tévét Kohn folytatja:
- Nézd, Gazsi, amíg te elvoltál, kicsit gondolkoztam: te alkalmi munkákból élsz. Honnét tudnál előteremteni 200 ezer forintot?
Ezt őszintén szólva elég nehezen tudom elképzelni. De tudod mit? Most itt hagyod a felét, a többit meg majd csak meg tudod majd keresni valahogy és később majd megadod.
Gazsi szóhoz sem tud jutni, Kohn meg becsapja az orra előtt az ajtót.
Gazsi megy haza lógó orral, és így morfondírozik:
- Most sé pízém, sé tívím, és míg ín lógók 100 ezerrel á Kohnnák...

Kohn és Grün libakereskedők Oroszországban. Egy szép napon rendelet jelenik meg a libaárusítás betiltásáról. Kohn tovább folytatja az árusítást, le is tartóztatják és 3 évre ítélik.
Szabadulása után hazamegy és látja, hogy Grün háza előtt hosszú sor kígyózik. Az emberek egyenként bemennek és egy libával a hónuk alatt jönnek ki. Kohn este átmegy Grünhöz és kérdezi tőle:
- Mondd csak Grün, szabad már libákat eladni? Megszüntették a rendeletet?
- Dehogy is szüntették meg, a libák eladása még mindig tilos.
- Hát akkor te hogy mersz libákat árusítani?
- De kedves Kohn, én nem árusítok libákat!
- Ne viccelj már, hogyan magyarázod akkor meg, hogy az emberek sorba állnak a házad előtt és egy libával a hónuk alatt jönnek el onnan?
- Félreértetted a helyzetet. Én csak feladtam egy hirdetést az újságban, hogy elvesztettem 50 rubelt és a becsületes megtalálót egy libával jutalmazom!

Kohn és Grün találkozik a Dob utcában. Kohn felkiált:
- Szevasz Grün, ezer éve nem láttalak, de jól nézel ki! Mi van veled, mesélj?!
- Hát, tudod holnap nősülök.
- Gratulálok! És kit veszel el?
- A Józsit!
- A Józsit? Te megörültél, az református?!

Egy gazdag zsidó bankár fia nősül.
Az esküvő előestéjén magához hívatja fiát egy apa-fiú beszélgetésre.
- Simon, fiam, most döbbenek rá, hogy soha nem beszélgettem el veled...
Holnaptól a feleségeddel fogsz élni, mégis csak jobb, ha tudsz bizonyos dolgokról. Például, ismered a kéz öt ujját ?
- Hát persze, apám! Van a hüvelyk ujj,mutató ujj, nagy ujj ...
- Nem, nem ! -szakítja félbe a bankár. Nem erről beszélek! Van az utazás ujja,
az irány mutatás ujja, az élvezet ujja,
a házasság ujja, és végül az elegancia ujja.
- Tényleg ?
- Megmagyarázom Simon. Az utazás ujja: a hüvelyk ujj, autó stoppolhatsz vele.
Az irány mutatás ujja : a mutató ujj amivel megmutathatsz valamit.
A házasság ujja : a gyűrűs ujj, arra húzod fel a jegygyűrűt. És az elegancia ujja: a kis ujj, mert ezt kell felemelni mikor a teát iszod.
- Értem apám ! De papa, elfelejtetted az élvezet ujját!
- A legjobbat a végére hagytam, Simon.
Az élvezet ujja: a középső ujj.
Ez a legszebb és a leghosszabb ujj!
Az élvezetet szolgálja , Simon!
Megnedvesíted ezt az ujjadat a nyelveddel, ÉS MEGSZÁMOLOD a PÉNZEDET!