Elterjed a hír, hogy a moszkvai GUM áruházba banán érkezik. Már reggel nyolckor megtelik a Vörös-tér. Kilenckor kihirdetik, hogy nincs elég banán, a zsidók menjenek haza, mert nekik nem fog jutni.
Tízkor hazaküldik az egyedülállókat, délben a pártonkívülieket, kettőkor pedig közlik, hogy csak a háborús veteránok fognak kapni.
A maradék 2000 emberrel sajnálkozva közlik:
- Elvtársak most, hogy egymás között vagyunk, elmondhatjuk, hogy sajnos, egyáltalán nincs banán.
Mire óriási ordítozás tör ki:
- Disznóság, már megint a zsidók jártak a legjobban.

Egy zsidó éhesen érkezik a faluba. Mivel sehol sem talál kóser vendéglőt, ezért bemegy az első keresztény vendéglőbe és jóízűen elfogyaszt egy tál kelkáposztát. Jóllakottan lép ki az étteremből, mikor az ég hatalmasat dördül.
Mire a zsidó méltatlankodva:
- Ekkora felhajtást egy vacak kelkáposztáért!

Kimúlt a gazdag Kohn kutyája.Elmegy a rabbihoz és kéri:
- Rabbi! Eltávozott a kedvenc kutyám, egy fajtatiszta rottweiler és a temetőben szeretném örök nyugalomra helyezni.
- Ó, nagyon sajnálom, Kohn, de ide a szent földbe, az emberek közé nem temetheted.
- De rabbi, legalább a kerítés mellé had temessem el!
- Sajnálom Kohn, de nem megy.
Kohn búslakodva távozik, és halkan morogja:
- Pedig 5 ezer dollárt szántam erre az ügyre...
Mire a rabbi:
- Várja csak, Kohn! Mit is mondtál, hogy hívják? Roth Weiler?

- A Molnár gazda, az egy rossz ember, ha megdöglik a birkája, képes egy százast is elkérni a bőréért.
Bezzeg a Szabó gazda egy ötvenesért is ideadja már a bőrt. Az egy nagyon jó ember! Adja isten, hogy minél több báránya dögöljön meg...

Egy zsidó madárkereskedőhöz bemegy egy vevő:
- Szeretnék egy olyan madarat amelyik az énekével gyönyörködtet el engem...
Az eladó ajánl egy kedves kanárit, ám a vevő elégedetlen:
- Hiszen ennek csak egy lába van!
- Nem elég, hogy énekel, még táncolnia is kell neki?

- Uram mondja, mennyi egy fuvar át a tavon?
- 30 dollár.
- Olyan sok? Hát ez már a rablás kategória!
- De uram, gondolja meg, itt járt vízen Jézus!
- Hát, ilyen árak mellett nem is csodálom!

Kohn beállít a rabbihoz, adjon tanácsot, mert döglenek a libái.
Rabbi:
- Adj nekik tejbe áztatott búzacsírát, az segíthet!
Jön vissza Kohn:
- Rabbi, baj van, már csak 10 libám van, döglődnek, adj tanácsot!
- Adj egy fél aszpirint mindegyiknek, meglásd, jó lesz.
Másnap Kohn:
- Rabbi, már csak 5 libám van, valami nem jó, mit csináljak?
- Adj nekik antibiotikumot, ez biztos jó lesz!
Harmadnap Kohn:
- Rabbi, az összes libám megdöglött, tudsz tanácsot adni, mit csináljak?
- Hát fiam, tanácsom az még lenne pár, de neked libád már nincs!

Kohn válni akarna, de a felesége ragaszkodik a gyerekhez:
- A gyerek az enyém - akadékoskodik az asszony - mert én szültem.
- Egy pillanat! Ha én bedobok egy tízest az automatába és kijön egy csokoládé, akkor kié a csoki? Az enyém vagy az automatáé?

A halas boltban így szól Kohn az egyik vevőjéhez:
- Te Grün! Máskor vagy vegyél fel hosszabb kabátot, vagy lopjál kisebb halat!

Kohnné meghal. A temetés után Kohn egy ötszázast dug a búcsúztató rabbi zsebébe, aki ezt nagyon kevésnek találja, s kissé bosszúsan mondja:
- Nem akarok erőszakos lenni, Kohn úr, de tudnia kell, hogy minél mélyebb a gyász, annál többet illik adni...
- Komolyan mondja? Akkor adjon vissza négyszázat!