Kohn hot-dogot sütöget a Bank of America előtt. Odamegy hozzá Grün.
- Te Kohn, le vagyok égve, egy vasam sincs, éhes vagyok. Adnál egy hot-dogot?
- Bocs, de nem tehetem. Megállapodtam a bankkal. Ők nem sütnek hot-dogot, én pedig nem adok hitelt.

Két munkatárs, egy zsidó meg egy keresztény beszélget.

- Mondd csak, mitől vagytok ti olyan rohadt okosak? – kérdi a keresztény.
- Tudod, mi zsidók megesszük a hal fejét!
- Nahát, holnaptól én is kipróbálom ezt – határozza el a keresztény, és megegyeznek, hogy közösen vesznek egy halat mindennap és elosztják majd.
Így is lesz, már egy hete eszi a halfejet a keresztény, a zsidó meg a halat, amikor egyszer csak megszólal a keresztény:

- Te hogy a fenébe van az, hogy mindig én fizetek a halért?
- Látod, már kezdesz is okosabb lenni!

A zsidó este 6-kor bezárja a boltját, beszáll a tankjába és elindul az övezetbe palesztinokat vadászni.
Minden jól megy, a házak dőlnek össze, egyik a másik után, amikor egyszer csak egy Rambo-szerű palesztin harcos géppuskával a kezében lőni kezdi tankot, mint állat.
A golyók ugyan nem sok kárt tesznek a tankban, mégis mindenki hősként ünnepli a bátor embert, az viszont egyszer csak földhöz vágja a puskáját.
A zsidó erre kinyitja a tetőt és kiszól:
- Mi a gond, öreg?
- Elfogyott a lőszerem.:(
- És nem akarsz venni?

Egy katolikus, egy protestáns, egy muszlim és egy zsidó, együtt kávéznak:
- A katolikus: Gazdag ember vagyok, megveszem a Citi bankot!
- A protestáns: Rengeteg pénzem van, kinéztem magamnak a General Motors-t!
- A muszlim: Mesés vagyonom van a Microsoft céget fogom megvenni !
- A zsidó, lassan iszogatja a kávéját, majd így szól : NEM ADOK EL SEMMIT !

Történt egyszer, hogy Gazsinak teljesen elfogyott a pénze. Mindenét el kellett, hogy adja, már csak egy színes tévéje maradt. Jön a tél, a rajkóknak meg csak enni kell adni valamit. Gondolja, megkérdezi a feleségét, hogy vajon mitévők legyenek.
- Té ásszony, há mostán mit lehetne csinyáni szerinted?
- Mennyé él á Kohnhuz, aszt kirjí tűle köccsön 100 ezret.
- Dé há uccsé ádd!
- Csák próbád meg!
Gazsi felkerekedik, és elmegy Kohnhoz úrhoz. Bekopog az ajtaján. Kinyílik az ajtó, és ott áll Kohn.
- Szíp éstít álásán. Áz á helyzet, hogy élfogyot á pízünk, már mindenünket éládtunk, csák egy színes tívínk márádt. Kíne 100 ezer pínz hogy á rájkóknák énni tudjunk ádni á tílen.
Gazsi legnagyobb meglepetésére a Kohn azonnal megy oda a széfhez, és már hozza is a pénzt.
De mielőtt átadná, mondja Gazsinak.
- De aztán tudod-e, hogy 200 ezret kell majd megadnod?
Gázsinak nincs mit tennie, nagyon kell a pénz, elfogadja az ajánlatot.
De Kohn folytatja:
- Gazsi, ennyi nem elég. Azt mondtad, hogy van egy színes tévéd. Hozd el biztosíték gyanánt.
Gazsinak nincs választása, hazamegy és elhozza a tévét. De miután letette a tévét Kohn folytatja:
- Nézd, Gazsi, amíg te elvoltál, kicsit gondolkoztam: te alkalmi munkákból élsz. Honnét tudnál előteremteni 200 ezer forintot?
Ezt őszintén szólva elég nehezen tudom elképzelni. De tudod mit? Most itt hagyod a felét, a többit meg majd csak meg tudod majd keresni valahogy és később majd megadod.
Gazsi szóhoz sem tud jutni, Kohn meg becsapja az orra előtt az ajtót.
Gazsi megy haza lógó orral, és így morfondírozik:
- Most sé pízém, sé tívím, és míg ín lógók 100 ezerrel á Kohnnák...

Kohn és Grün összevesznek. Kohnt azonban bántja a lelkiismeret. Elmegy a rabbihoz, elmondja a sztorit és megkérdi, mit lehetne tenni. A rabbi azt mondja, hogy bocsánatot kell kérni. Kohn ebbe nem megy bele, inkább hazatér. Otthon furdalja a lelkiismeret, emiatt újra felkeresi a rabbiját és megkérdi:
- Biztos, hogy bocsánatot kell kérni?
- Teljesen biztos.
- De lehet telefonon is?
- Lehet.
Jól van, Kohn otthon feltárcsázza Grün lakását. A túloldalon beleszólnak:
- Halló?
- Halló, Kovács lakás?
- Nem, Grün lakás.
- Akkor bocsánat.

Elterjed a hír, hogy a moszkvai GUM áruházba banán érkezik. Már reggel nyolckor megtelik a Vörös-tér. Kilenckor kihirdetik, hogy nincs elég banán, a zsidók menjenek haza, mert nekik nem fog jutni.
Tízkor hazaküldik az egyedülállókat, délben a pártonkívülieket, kettőkor pedig közlik, hogy csak a háborús veteránok fognak kapni.
A maradék 2000 emberrel sajnálkozva közlik:
- Elvtársak most, hogy egymás között vagyunk, elmondhatjuk, hogy sajnos, egyáltalán nincs banán.
Mire óriási ordítozás tör ki:
- Disznóság, már megint a zsidók jártak a legjobban.

Kohnné meghal. A temetés után Kohn egy ötszázast dug a búcsúztató rabbi zsebébe, aki ezt nagyon kevésnek találja, s kissé bosszúsan mondja:
- Nem akarok erőszakos lenni, Kohn úr, de tudnia kell, hogy minél mélyebb a gyász, annál többet illik adni...
- Komolyan mondja? Akkor adjon vissza négyszázat!

- Mondd Grün, stimmel amit mondnak, hogy a feleséged megszökött?
- Stimmel.
- És hogy a pénztárossal szökött meg?
- Stimmel.
- És a kassza?
- Na, az nem stimmel!

Egy tel-avivi iskolában megkérdezik a nebulóktól:
- Na gyerekek, ki tudja megmondani, ki volt Mózes?
Áron jelentkezik:
- Egy nagy balfácán!
- No de Áron! Nem szégyelled magad? Így beszélni a nagy ősünkről, Mózesról?
- De igenis balfácán volt! Mert miután átkelt a Vörös-tengeren balra fordult, pedig ha jobbra fordult volna, most a sok kőolaj mind a miénk lenne!