A halálos ágyán kérdezi Samu Ráhelt:
- Ráhel,te itt voltál velem, mikor a nácik elvették tőlünk az első boltunkat?
- Itt voltam, Samu.
- Velem voltál, mikor elvittek minket a koncentrációs táborba?
- Veled voltam.
- Velem voltál akkor is, mikor a nácik elvették tőlünk a második boltunkat is?
- Én akkor is veled voltam.
- És most is itt vagy velem a halálos ágyamnál?
- Igen, most is itt vagyok Samu.
- Tudod mit gondolok én Ráhel? Te nekem nem hozol szerencsét...

- Miért nem tudott a zsidó levizsgázni autóvezetésből?
- Mert mikor az oktató azt mondta, "Gázt!", ijedtében mindig kiugrott a kocsiból...

A koldus becsenget Kohnékhoz. A kövér Kohnné nyit ajtót:
- Nagyságos asszonyom két napja nem ettem semmit!
- Bárcsak nekem lenne ilyen akaraterőm.

A zsidó este 6-kor bezárja a boltját, beszáll a tankjába és elindul az övezetbe palesztinokat vadászni.
Minden jól megy, a házak dőlnek össze, egyik a másik után, amikor egyszer csak egy Rambo-szerű palesztin harcos géppuskával a kezében lőni kezdi tankot, mint állat.
A golyók ugyan nem sok kárt tesznek a tankban, mégis mindenki hősként ünnepli a bátor embert, az viszont egyszer csak földhöz vágja a puskáját.
A zsidó erre kinyitja a tetőt és kiszól:
- Mi a gond, öreg?
- Elfogyott a lőszerem.:(
- És nem akarsz venni?

Kohn és Grün találkozik a Dob utcában. Kohn felkiált:
- Szevasz Grün, ezer éve nem láttalak, de jól nézel ki! Mi van veled, mesélj?!
- Hát, tudod holnap nősülök.
- Gratulálok! És kit veszel el?
- A Józsit!
- A Józsit? Te megörültél, az református?!

New Yorkban egy öreg zsidó asszony 20 centért perecet árul egy utca sarkán. Egy fiatal ügyvéd minden délben arra megy, leteszi a negyeddollárost a kis asztalra, de nem vesz el a perecet. Így megy ez egy éven át minden nap.
A férfi nem szól soha semmit, ott hagyja a pénzt és továbbmegy. Egyik nap utánaszól az asszony:
- Uram! Nagyra becsülöm, hogy minden nap eljön. De hadd hívjam fel a figyelmét, hogy mától 30 cent lett a perec ára!

Kohn kölcsön akar kérni Grüntől:
- Barátom, tudsz nekem adni egy ezrest?
- De hiszen nincs is nálam 1000 forint, csak 800.
- Nem baj, a maradék 200-at majd később megadod...

Kohn és Grün libakereskedők Oroszországban. Egy szép napon rendelet jelenik meg a libaárusítás betiltásáról. Kohn tovább folytatja az árusítást, le is tartóztatják és 3 évre ítélik.
Szabadulása után hazamegy és látja, hogy Grün háza előtt hosszú sor kígyózik. Az emberek egyenként bemennek és egy libával a hónuk alatt jönnek ki. Kohn este átmegy Grünhöz és kérdezi tőle:
- Mondd csak Grün, szabad már libákat eladni? Megszüntették a rendeletet?
- Dehogy is szüntették meg, a libák eladása még mindig tilos.
- Hát akkor te hogy mersz libákat árusítani?
- De kedves Kohn, én nem árusítok libákat!
- Ne viccelj már, hogyan magyarázod akkor meg, hogy az emberek sorba állnak a házad előtt és egy libával a hónuk alatt jönnek el onnan?
- Félreértetted a helyzetet. Én csak feladtam egy hirdetést az újságban, hogy elvesztettem 50 rubelt és a becsületes megtalálót egy libával jutalmazom!

Az ifjú Kohn kivándorol Amerikába. Hónapokig tengődik, nem kap rendes munkát. Már nagyon kellene neki egy nő, de csak 80 centet tud összekuporgatni, és a legolcsóbb néger utcalány is egy dollár. Végül a szállásadónője megkönyörül rajta, és lefekszik vele 80 centért.
Eltelik 15 év, Kohn meggazdagodik. Meglátogatja a régi szállásadónője, egy tinédzser fiúval.
- Látod fiam, ő az apád.
- Dehát ez egy zsidó! - néz nagyot a fiú. - Akkor én is zsidó vagyok!?
Kohn mérgesen:
- És ha lett volna még 20 centem, néger is lennél!

- Mondd csak barátom, igaz az, hogy az utazás műveltté teszi az embert? - kérdi Grün.
- De még mennyire! - feleli Kohn. - Én például a te helyedben állandóan úton lennék!