Üldögél Kohn Izraelben egy narancsfán és eszi a narancsot.
Hirtelen feltűnik a narancsfa gazdája, megáll a fa alatt és felkiabál:
- Azt mondja a Biblia, hogy ne lopj!
Mire Kohn hátradől az ágak között és elmerengve azt mondja:
- Csodálatos a Te országod, Izrael! Ilyen csodálatos az időjárás, ilyen csodálatos narancsfák nőnek, és az ember csak eszegeti a narancsot és közben bibliai idézeteket hallgat!

A szentéletű rabbi elszörnyedve látja, hogy Kohn fedetlen fővel lép be a zsinagógába.
- Hogy tehetsz ilyet, Kohn? Tudod te, milyen iszonyatos bűn kalap nélkül bejönni a templomba? Ez nagyjából olyan, mintha a barátod feleségével szeretkeznél.
Kohn kajánul elvigyorodik:
- Kipróbáltam rabbi, nem ugyanaz!

Kohn megy a sivatagban egy-egy téglával a hóna alatt.
Találkozik a Grünnel aki megkérdezi:
- Minek neked azok a téglák?
- Te nem érted? Ha megjelenik egy oroszlán eldobom, és akkor gyorsabban tudok futni.

Grün visszatér a másvilágról. Első útja Moszkvába vezet a főtitkárhoz.
- Főtitkár úr, van önnek egy rossz hírem. Van Isten.
- Itt van 100.000 rubel, csak ne tudódjon ki! - feleli a főtitkár.
Grün felül a Vatikánba tartó gépre, odamegy a pápához.
- Exelenciás uram, most jövök a másvilágról, van önnek egy rossz hírem. Nincs Isten.
A pápa rémülten néz. Itt van egy 200.000 dollár, csak ne tudódjon ki!
Grün felveszi a pénzt majd Washingtonba repül odamegy az elnökhöz.
- Elnök úr, most jövök a másvilágról, van egy rossz hírem. Van Isten, de néger!

Az Úr megelégeli a világ bűneit, elhatározza hogy egy hét múlva egy új özönvízzel elpusztítja az emberiséget. Ezt mihamarabb közli is a világ népeivel. Erre a világ vezető politikusai népeikhez fordulnak. Az amerikai elnök tévébeszédet mond:
- Amerikai testvéreim! Egy hetünk van arra, hogy böjtöléssel, vezekléssel, jótékonykodással megpróbáljunk a mennybe jutni!
A szovjet pártfőtitkár is beszédet tart:
- Elvtársak! Nyissátok fel a raktárakat, vigyétek haza az élelmet, a vodkát, egy hetünk van arra, hogy megpróbáljunk jól élni!
Az izraeli miniszterelnök beszéde elég rövid:

- Zsidók! Egy hetünk van arra, hogy megtanuljunk a víz alatt élni!

Egy zsidó éhesen érkezik a faluba. Mivel sehol sem talál kóser vendéglőt, ezért bemegy az első keresztény vendéglőbe és jóízűen elfogyaszt egy tál kelkáposztát. Jóllakottan lép ki az étteremből, mikor az ég hatalmasat dördül.
Mire a zsidó méltatlankodva:
- Ekkora felhajtást egy vacak kelkáposztáért!

Kohn válni akarna, de a felesége ragaszkodik a gyerekhez:
- A gyerek az enyém - mondja határozottan az asszony - mert én szültem.
- Nana! Ha én bedobok egy százast az automatába és kijön egy csokoládé, akkor az kié: az enyém vagy az automatáé?

Kohn titkos megbízatást kap. Ejtőernyővel átdobják a frontvonalon, hogy szétszórjon az arabok között egy nagy táskányi röplapot.
Fel is száll a repülő és átdobják Kohnt a frontvonalon. Eltelik egy nap, eltelik a második, de Kohn nem érkezik vissza.
Harmadik nap jelentkezik a felettesénél.
- Hol volt maga ennyi ideig? Azt a táska röplapot egy óra alatt szét lehetett volna szórni.
- Hát, szétszórni igen, de eladni?

Kohn ül korán reggel a konyhában meztelenül, kalappal a fején és olvassa a Talmudot.
- Miért nem veszel valamit magadra?! - kérdezi tőle a felesége.
- Minek? Úgyse jön hozzánk senki.
- Akkor minek a kalap a fejeden?
- Hát, tudod, ha mégis jönne valaki, legalább köszönni tudjak!

Az afgán sivatagban egy menekült tálib kétségbeesetten próbál vizet találni, de sikertelenül.
Aztán meglát valami mozgó alakot a messzeségben.
Remélve, hogy ott vizet talál, sietve arra veszi az irányt, de csak egy zsidó embert talál, aki egy kis pulton nyakkendőket árul.

A tálib megkérdi:

- Van vized, zsidó?
- Nincs vizem, viszont van olcsó nyakkendőm? Csak 6 $ darabja.
- Idióta! Semmi szükségem méregdrága nyakkendőre, vízre van szükségem!
- Oké! Nem probléma, hogy nem veszel tőlem nyakkendőt. Megmutatom, hogy nagylelkűbb vagyok annál, hogy a lelkemre vegyem.

Figyelj! Ha folytatod az utat dél felé, akkor mintegy 3 mérföld után, azon a dombon túl a sivatagban találsz egy gyönyörű, előkelő éttermet. Jéghideg ásványvizük van. Shalom.

A tálib szentségelve, de minden erejét összeszedve nekivág az útnak. Már esteledik, amire félholtan, vánszorogva újra megjelenik a zsidó árusnál.
- Nos, mit segíthetek? - kérdi.

- A rohadt bátyád nem enged be nyakkendő nélkül!