A pap és a rabbi arról beszélgetnek, hogy hogyan kell elosztani a perselyekbe bedobott pénzt.
A pap:
- A fele az Úr házáé, a fele a szegényeké.
A rabbi:
- Én ráteszem az egészet egy jó nagy tálcára és feldobom, amit az Úr elkap az az övé, ami visszaesik az az enyém.

Elmegy az özvegy a rabbihoz:
- Meghalt az én jó uram, el kellene búcsúztatni.
- Na, mondok én az urad felett egy olyan búcsúztatót, hogy zokogni fog az egész gyülekezet, ha nem sajnálsz érte 20.000 forintot.
- De hát én egy szegény asszony vagyok!
- Jól van, lehet tízezerért is búcsúztatni, nem fog ugyan zokogni a gyülekezet, de az is nagyon szép beszéd lesz.
- De rabbi, én egy nagyon-nagyon szegény zsidó asszony vagyok!
- Hát végül is ötezerért is lehet, de abban már egy-két viccet is mondok.

Az afgán sivatagban egy menekült tálib kétségbeesetten próbál vizet találni, de sikertelenül.
Aztán meglát valami mozgó alakot a messzeségben.
Remélve, hogy ott vizet talál, sietve arra veszi az irányt, de csak egy zsidó embert talál, aki egy kis pulton nyakkendőket árul.

A tálib megkérdi:

- Van vized, zsidó?
- Nincs vizem, viszont van olcsó nyakkendőm? Csak 6 $ darabja.
- Idióta! Semmi szükségem méregdrága nyakkendőre, vízre van szükségem!
- Oké! Nem probléma, hogy nem veszel tőlem nyakkendőt. Megmutatom, hogy nagylelkűbb vagyok annál, hogy a lelkemre vegyem.

Figyelj! Ha folytatod az utat dél felé, akkor mintegy 3 mérföld után, azon a dombon túl a sivatagban találsz egy gyönyörű, előkelő éttermet. Jéghideg ásványvizük van. Shalom.

A tálib szentségelve, de minden erejét összeszedve nekivág az útnak. Már esteledik, amire félholtan, vánszorogva újra megjelenik a zsidó árusnál.
- Nos, mit segíthetek? - kérdi.

- A rohadt bátyád nem enged be nyakkendő nélkül!

Kohn titkos megbízatást kap. Ejtőernyővel átdobják a frontvonalon, hogy szétszórjon az arabok között egy nagy táskányi röplapot.
Fel is száll a repülő és átdobják Kohnt a frontvonalon. Eltelik egy nap, eltelik a második, de Kohn nem érkezik vissza.
Harmadik nap jelentkezik a felettesénél.
- Hol volt maga ennyi ideig? Azt a táska röplapot egy óra alatt szét lehetett volna szórni.
- Hát, szétszórni igen, de eladni?

- Megtudod, ha megkérdezel egyszer egy zsidót, hogy kér-e egy kis disznóhúst, ingyen?

Az ifjú Kohn kivándorol Amerikába. Hónapokig csak tengődik, mert nem kap rendes munkát. Már nagyon kellene neki egy nő, de csak 80 centet tud összekuporgatni, és a legolcsóbb néger örömlány is egy dollár. Végül a szállásadónője megkönyörül rajta, és lefekszik vele 80 centért.
Eltelik 15 év, Kohn meggazdagszik. Meglátogatja egykori szállásadónője, egy tinédzser fiúval.
- Látod fiam, ő itt az apád.
- De hát ő egy zsidó! - néz meglepődve a fiú. - Akkor én is zsidó vagyok!?
Kohn fölmérgesedik...
- És ha lett volna még 20 centem, néger is lennél!

Az öreg zsidó fia odalép az apjához, és így szól neki:
- Jó hírem van apám, jövő héten megházasodom.
Az apja erre így felel:
- Na, ennek örülök, de akkor előtte hozd el a jegyesedet bemutatni nekünk!
Másnap a fiú odaállít az apjához egy fiatalemberrel az oldalán.
- Ő lenne az, Béla.
Az öreg erre csak ennyit mond:
- Béla?! Hát nem egy tipikus zsidó név.

Kopott öltözékű zsidó fiatalember kér audienciát a gazdag Rothschild bárótól.

- Csak azt szeretném kérdezni öntől, hozzáadná-e a lányát a francia Nemzeti Bank elnökéhez?
- Minden valószínűség szerint - hangzik a válasz.

A fiatalember másnap a francia elnökhöz kér bebocsáttatást.
- Elnök úr! - vág bele merészen. - Nem tűnt fel önnek, hogy túlságosan öreg már a Nemzeti Bank elnöke? - Dehogynem, csak nincs kivel felváltanom.
Miért, ön tudna javasolni valakit?
- Hogyne! A Rothschild báró vejét.

Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
Pár nap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt mondja a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé!?
- Ó, barátném, én mindig engedelmeskedtem az uramnak. Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, írtam neki egy csekket, ha beváltja, beváltja, ha nem, nem...

- Pista bácsi, árulja már el, hogy tett szert ekkora vagyonra?
- Hát, fiam, zsidókat bújtatok a pincémben, ők meg fizetnek érte.
- De hiszen a háború már hatvan éve véget ért!
- Tudom én, de ők szerencsére nem tudják!