A zsidó kisgyerek katolikus gimnáziumban tanul. Az egyik órán a tanár azt mondja, hogy kap 500 forintot, aki megmondja, hogy ki volt a legnagyobb ember a világon. Az egyik gyerek:
- Szerintem Leonardo da Vinci.
- Jó, jó, de én nem rá gondoltam.
A másik gyerek:
- Talán Einstein?
- Még jobb, de még mindig nem rá gondoltam.
Erre a zsidó kisgyerek:
- Jézus Krisztus.
- Úgy van kisfiam, itt az 500 forint. De én úgy tudom, hogy te zsidó származású vagy. Neked nem inkább Mózest kellett volna mondanod?
- De igen, viszont Mózes az Mózes, az üzlet meg üzlet.

Elmegy az özvegy a rabbihoz:
- Meghalt az én jó uram, el kellene búcsúztatni.
- Na, mondok én az urad felett egy olyan búcsúztatót, hogy zokogni fog az egész gyülekezet, ha nem sajnálsz érte 20.000 forintot.
- De hát én egy szegény asszony vagyok!
- Jól van, lehet tízezerért is búcsúztatni, nem fog ugyan zokogni a gyülekezet, de az is nagyon szép beszéd lesz.
- De rabbi, én egy nagyon-nagyon szegény zsidó asszony vagyok!
- Hát végül is ötezerért is lehet, de abban már egy-két viccet is mondok.

Egy zsidó bemegy egy étterembe:
- Kérek szépen egy adagot abból a halból!
- De uram, az ott egy sonka!
- Kérdeztem én, hogy hívják azt a halat?

Kohn válni akarna, de a felesége ragaszkodik a gyerekhez:
- A gyerek az enyém - akadékoskodik az asszony - mert én szültem.
- Egy pillanat! Ha én bedobok egy tízest az automatába és kijön egy csokoládé, akkor kié a csoki? Az enyém vagy az automatáé?

Elterjed a hír, hogy a moszkvai GUM áruházba banán érkezik. Már reggel nyolckor megtelik a Vörös-tér. Kilenckor kihirdetik, hogy nincs elég banán, a zsidók menjenek haza, mert nekik nem fog jutni.
Tízkor hazaküldik az egyedülállókat, délben a pártonkívülieket, kettőkor pedig közlik, hogy csak a háborús veteránok fognak kapni.
A maradék 2000 emberrel sajnálkozva közlik:
- Elvtársak most, hogy egymás között vagyunk, elmondhatjuk, hogy sajnos, egyáltalán nincs banán.
Mire óriási ordítozás tör ki:
- Disznóság, már megint a zsidók jártak a legjobban.

A zsidó mikulás ellátogat az óvodába.

Kiteszi az ajándékait és így szól:

- Na, gyerekek, lehet vásárolni.

Kohn felkeresi a rabbit egy kérdéssel:

Rabelében, szabad-e levágnunk az olyan tyúkot, amelyiknek csirkéi vannak? - kérdezi Kohn.
- Szabad.
- Akkor is, ha tudjuk, hogy emiatt a csirkék elpusztulnak?
A rabbi erre a kérdésre nem számított, eltűnődik és azt mondja:
- Hagyjunk időt Istennek, hogy megtalálja a megoldást.

Gyere vissza holnap a válaszért.
Szomorúan állít be másnap Kohn:
- Rabbi, az éjjel a róka elvitte a tyúkomat a csibékkel együtt!
A rabbi hálásan az égre emeli a tekintetét, és elismerően mondja:
- Micsoda frappáns megoldás!

Kohn válni akarna, de a felesége ragaszkodik a gyerekhez:
- A gyerek az enyém - mondja határozottan az asszony - mert én szültem.
- Nana! Ha én bedobok egy százast az automatába és kijön egy csokoládé, akkor az kié: az enyém vagy az automatáé?

A zsidó fiának új barátnője van, aki igazából transzvesztita. Eljött az ideje, hogy bemutassa a családnak.
Egyik este le is ülnek vacsorázni. Megszólal az apa:
- Fiam, hogy hívják a barátnődet?
- Laci.
Az egész család elhűl, mire az apuka:
- Hát fiam, ez nem egy echte zsidó név...

Kohnnak különleges vére van és éppen egy arab fiúnak lenne rá szüksége. Elmegy a rabbihoz tanácsot kérni.
- Fiam ő is csak egy ember, segíts rajta - mondja neki a rabbi.
Kohn kelletlenül bár, de megteszi, és láss csodát, egy hónap múlva kap egy csomagot, benne egy arany rúddal.
Évek múlva a gazdagnak bizonyult arab fiúnak megint vérre van szüksége.
Kohn már nem is megy a rabbihoz, azonnal segít neki.
Egy hónap múlva kap egy csomagot 3 tábla csokoládéval.
Felháborodottan rohan a rabbihoz, hogy micsoda szemtelenség, a múltkor egy rúd arany, most meg 3 tábla csoki!?
- Fiam, ne feledd, már a te véred csordogál az ereiben - szólt a rabbi.