Kohnnak különleges vére van és éppen egy arab fiúnak lenne rá szüksége. Elmegy a rabbihoz tanácsot kérni.
- Fiam ő is csak egy ember, segíts rajta - mondja neki a rabbi.
Kohn kelletlenül bár, de megteszi, és láss csodát, egy hónap múlva kap egy csomagot, benne egy arany rúddal.
Évek múlva a gazdagnak bizonyult arab fiúnak megint vérre van szüksége.
Kohn már nem is megy a rabbihoz, azonnal segít neki.
Egy hónap múlva kap egy csomagot 3 tábla csokoládéval.
Felháborodottan rohan a rabbihoz, hogy micsoda szemtelenség, a múltkor egy rúd arany, most meg 3 tábla csoki!?
- Fiam, ne feledd, már a te véred csordogál az ereiben - szólt a rabbi.

Kohn válni akarna, de a felesége ragaszkodik a gyerekhez:
- A gyerek az enyém - akadékoskodik az asszony - mert én szültem.
- Egy pillanat! Ha én bedobok egy tízest az automatába és kijön egy csokoládé, akkor kié a csoki? Az enyém vagy az automatáé?

Kohn úr, az optikus, egy jól menő üzlet tulajdonosa.
Tanítja a fiát, hogyan kell kiszolgálni a vevőket:
- Ha elkészült a szemüveg, akkor mondd a vevőnek, hogy 10 dollárba kerül. Meglátod, hogy grimaszol-e vagy nem.
Ha nem grimaszol, tedd hozzá: a keret, a lencse még 10 dollárba kerül. Ha még mindig nem változik az arckifejezése, akkor közöld vele: darabja.

Egy tel-avivi iskolában megkérdezik a nebulóktól:
- Na gyerekek, ki tudja megmondani, ki volt Mózes?
Áron jelentkezik:
- Egy nagy balfácán!
- No de Áron! Nem szégyelled magad? Így beszélni a nagy ősünkről, Mózesról?
- De igenis balfácán volt! Mert miután átkelt a Vörös-tengeren balra fordult, pedig ha jobbra fordult volna, most a sok kőolaj mind a miénk lenne!

Három zsidó egymás mellett nyit cipőboltot. A bal oldali kiírja, hogy:
"Legnagyobb választékú cipőbolt"
Özönlenek a vevők, de másnap a jobb oldali kiírja:
"Legolcsóbb cipők"
Ez is beválik, a boltot ellepik a vevők.
Harmadnap a középső üzlet tulajdonosa gondolkodik-gondolkodik, hogy mit írjon ki, aztán végül megjön az ihlet:
"Főbejárat"

Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
1 hónap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt mondja a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé!?
- Drága barátném, én mindig engedelmeskedtem az uramnak! Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, írtam neki egy csekket, ha beváltja, beváltja, ha nem, nem...

Az Úr megelégeli a világ bűneit, elhatározza hogy egy hét múlva egy új özönvízzel elpusztítja az emberiséget. Ezt mihamarabb közli is a világ népeivel. Erre a világ vezető politikusai népeikhez fordulnak. Az amerikai elnök tévébeszédet mond:
- Amerikai testvéreim! Egy hetünk van arra, hogy böjtöléssel, vezekléssel, jótékonykodással megpróbáljunk a mennybe jutni!
A szovjet pártfőtitkár is beszédet tart:
- Elvtársak! Nyissátok fel a raktárakat, vigyétek haza az élelmet, a vodkát, egy hetünk van arra, hogy megpróbáljunk jól élni!
Az izraeli miniszterelnök beszéde elég rövid:

- Zsidók! Egy hetünk van arra, hogy megtanuljunk a víz alatt élni!

Kohn titkos megbízatást kap, ejtőernyővel átdobják a frontvonalon, hogy szétszórjon az arabok között egy nagy táskányi röplapot. Fel is száll a repülő, és átdobják Kohnt a frontvonalon. Eltelik egy nap, eltelik a második, de Kohn nem érkezik vissza. A 3. nap jelentkezik a felettesénél.
- Hol volt maga ennyi ideig? Azt a táska röplapot egy óra alatt szét lehetett volna szórni.
- Hát, szétszórni igen, de eladni?

Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
Pár nap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt kérdezi a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé?!
- Nézd, én mindig engedelmeskedtem az uramnak. Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, írtam neki egy csekket, ha beváltja, beváltja, ha nem, nem...

A bölcs rabbitól megkérdezik a tanítványai:
- Mitől édes a kávé? A cukortól vagy a kavarástól?
- Természetesen a kavarástól.
- Akkor miért kell bele a cukor?
- Szamarak! Hogy tudjuk, meddig kell kavarni.