A koncentrációs táborban Hitler futóversenyt rendez a raboknak.
- Na, zsidók figyeljetek! A verseny szabálya a következő, az elsőt és az utolsót lelőjük, a többieket pedig elengedjük.
A zsidók nagy örömujjongásba kezdenek, amikor megszólal a hangosbemondó:

- Akkor most az első két versenyző álljon a startvonalhoz.

- Mondd papa az özvegyasszonyok miért írják oda a nevük mellé azt, hogy: özv, a férfiak pedig nem?
- Azért mert az özvegyasszonyok tudatni akarják a világgal, hogy újra eladók, de az özvegy férfiaknak eszük ágában sincs újra megnősülni.

Kohn tanácsot szeretne kérni a rabbitól ezért felhívja telefonon.
A rabbi személyes találkozót javasol a lakásán.
- Rendben - mondja Kohn, de hogy jutok el a lakásodhoz?
- Dohány utca 12. Mikor itt vagy a jobb könyököddel beütöd az 32-es kódot. A liftben a bal könyököddel megnyomod az 6-os gombot. A folyosón jobbra fordulsz, majd a csengőmet megnyomod egyszer a jobb könyököddel és már itt is vagy!
- Értem! De miért kell a könyökömmel nyomni a gombokat? Miért nem jó ha az ujjammal csinálom?
- Ejnye Kohn! Tanácsot szeretnél, csak nem jössz üres kézzel!

- Álarcosbál lesz az iskolában apa. Milyen jelmezt vegyek fel? – kérdi otthon a zsidó gyerek.
- Nem szórjuk a pénzt fiam, drága jelmezekre. Teszel a fejedre egy diót, és te leszel a diós metélt!

Elmegy az özvegy a rabbihoz:
- Meghalt az én jó uram, el kellene búcsúztatni.
- Na, mondok én az urad felett egy olyan búcsúztatót, hogy zokogni fog az egész gyülekezet, ha nem sajnálsz érte 20.000 forintot.
- De hát én egy szegény asszony vagyok!
- Jól van, lehet tízezerért is búcsúztatni, nem fog ugyan zokogni a gyülekezet, de az is nagyon szép beszéd lesz.
- De rabbi, én egy nagyon-nagyon szegény zsidó asszony vagyok!
- Hát végül is ötezerért is lehet, de abban már egy-két viccet is mondok.

A zsidó kisgyerek katolikus gimnáziumban tanul. Az egyik órán a tanár azt mondja, hogy kap 500 forintot, aki megmondja, hogy ki volt a legnagyobb ember a világon. Az egyik gyerek:
- Szerintem Leonardo da Vinci.
- Jó, jó, de én nem rá gondoltam.
A másik gyerek:
- Talán Einstein?
- Még jobb, de még mindig nem rá gondoltam.
Erre a zsidó kisgyerek:
- Jézus Krisztus.
- Úgy van kisfiam, itt az 500 forint. De én úgy tudom, hogy te zsidó származású vagy. Neked nem inkább Mózest kellett volna mondanod?
- De igen, viszont Mózes az Mózes, az üzlet meg üzlet.

- Grün, adnál nekem kölcsön 500 forintot? - kérdi Kohn.
- Ezer örömmel, kedves barátom.
Egy hét múlva találkoznak megint. Kohn megkérdezi:
- Grün, nem tartozom én neked 500 forinttal?
- De igen.
- Adjál még ötszázat, és akkor kereken ezerrel jövök neked!
- Parancsolj kérlek!
Újabb hét után, újra találkoznak:
- Grün, nem tartozom én neked egy ezressel?
- De igen!
- Adj még egy ezrest, és akkor kereken kétezret adok vissza.
- Hát, na jó. Tessék!
Egy hét múlva újfent találkoznak:
- Grün, nem tartozok én neked kétezer forinttal?
- NEM!

Kiküldik a fiatal, agilis APEH ellenőrt a rabbihoz vizsgálatra, azon hátsó utasítással, ha lehet találjon hibát. Átnézi az összes papírt oda-vissza, de minden rendben. Mielőtt elindul, elkezdi faggatni még a rabbit:
- Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de mit csinálnak a megmaradó kenyérmorzsával a szertartás után? - Összegyűjtjük, átküldjük Weissnek, aki időnként macesz gombócot küld belőle vissza.
- És a lecsurgó gyertyaviasszal? - Összegyűjtjük, átküldjük Grünnek, aki időnként új gyertyát küld vissza belőle.
- Még egy kérdést engedjen meg: a metéléskor keletkező fitymahulladékkal mi történik?
- Természetesen azt is összegyűjtjük. És átküldjük az APEH-nek, akik időnként kiküldenek egy faszt.

Egy katolikus pap, egy protestáns lelkész és egy rabbi vitatkoznak, hogy melyikük a jobb hittérítő. Mindegyik meséli a csodásabbnál csodásabb eseteit, míg végül elhatározzák, hogy egy döntő próbát tesznek: az közülük a legjobb hittérítő, aki egy medvét meg tud téríteni a saját vallására.
Két nap múlva a katolikus pap felhívja a másik kettőt, hogy jöjjenek el hozzá. A templomkertben mutat nekik egy medvét és büszkén meséli:
- Elmentem az erdőbe, és addig mentem, amíg rá nem találtam a medvére. Mikor észrevett, morogva elindult felém, de én elkezdtem felolvasni neki a Bibliából, erre kissé lehiggadt, és körülszimatolt. Behintettem szentelt vízzel és ettől olyan kezes lett, mint a bárány. Haza is hoztam a hívek épülésére!
A másik két pap elgondolkodik a hallottakon. Három nap múlva a protestáns lelkész hívja fel a többieket, hogy látogassák meg. Amikor belépnek az imaházba, földbe gyökerezik a lábuk: egy hatalmas medve ücsörög a padban és ájtatos képpel hallgatja a zsoltárokat. A lelkész elmeséli a történetét:
- Én is kerestem egy medvét az erdőben. Mikor meglátott, bömbölve rohant rám. Én nem mozdultam, hanem tekintetemet az égre függesztve zsoltárokat kezdtem énekelni. Erre a fenevad leheveredett a lábam elé és úgy hallgatta a szent énekeket, majd hazáig követett és azóta itt él az imaházban!
Csodálkozik a másik kettő, aztán csöndesen elmennek. Eltelik egy hét, mikor a katolikus és a protestáns pap telefonhívást kap a helyi kórház orvosától, hogy sürgősen látogassák meg a rabbit. Bemennek, és elhűlve látják, hogy a rabbi eszméletlenül fekszik a kórházi ágyon, tetőtől talpig be van kötözve, keze-lába gipszben és több infúzió csöpög a karjába. Csöndesen topognak az ágya mellett, amikor is a rabbi kinyitja a szemét, és suttogva megszólal:
- Hát igen, a medve... Nos, azt hiszem... talán mégsem volt jó ötlet a megtérítését körülmetéléssel kezdeni...

Mondd, te milyen embernek ismered ezt a Kohnt?
- Rá merném bízni az életemet is...
- Na igen, de most 100.000 forintról van szó!