Grün szemrehányóan mondja barátjának a vendéglőben:
- Te haver! Elegáns helyen étkezel, rákot és homárt rendeltél, francia pezsgőt iszol, s közben panaszkodsz, hogy nem megy a bolt!?
- Igen - feleli a barát -, mert ha jól menne, a feleségemet is elhoztam volna.

Mondd, te milyen embernek ismered ezt a Kohnt?
- Rá merném bízni az életemet is...
- Na igen, de most 100.000 forintról van szó!

- Grün, adnál nekem kölcsön 500 forintot? - kérdi Kohn.
- Ezer örömmel, kedves barátom.
Egy hét múlva találkoznak megint. Kohn megkérdezi:
- Grün, nem tartozom én neked 500 forinttal?
- De igen.
- Adjál még ötszázat, és akkor kereken ezerrel jövök neked!
- Parancsolj kérlek!
Újabb hét után, újra találkoznak:
- Grün, nem tartozom én neked egy ezressel?
- De igen!
- Adj még egy ezrest, és akkor kereken kétezret adok vissza.
- Hát, na jó. Tessék!
Egy hét múlva újfent találkoznak:
- Grün, nem tartozok én neked kétezer forinttal?
- NEM!

Az utas nyelvtudása miatt nem tudja pontosan elmagyarázni az úti célját, ezért körülírva mondja:
- Vigyen oda, ahol a zsidók is sírnak.
A sofőr indít, kanyarog a dimbes-dombos város utcáin, s pár perc múlva megáll egy épület előtt. A falon tábla:

"Adóhivatal"

Kohn titkos megbízatást kap. Ejtőernyővel átdobják a frontvonalon, hogy szétszórjon az arabok között egy nagy táskányi röplapot.
Fel is száll a repülő és átdobják Kohnt a frontvonalon. Eltelik egy nap, eltelik a második, de Kohn nem érkezik vissza.
Harmadik nap jelentkezik a felettesénél.
- Hol volt maga ennyi ideig? Azt a táska röplapot egy óra alatt szét lehetett volna szórni.
- Hát, szétszórni igen, de eladni?

Késő este kopognak a zsidó ajtaján.
- Kik vagytok?
- Jó barátok.
- Hányan vagytok?
- Fünf.

A koncentrációs táborban a parancsnok:
- Hozzák ide a legkeményebb zsidót!
A katonák elmennek, majd egy koszos, rongyos, öreg zsidóval jönnek vissza. A parancsnok meg is jegyzi.
- Ez nektek a legkeményebb zsidó a táborban?
- Ez, uram.
- Mindegy, vigyék a kazánba!
Mire a zsidó:

- Már megint?

Egy tel-avivi iskolában megkérdezik a nebulóktól:
- Na gyerekek, ki tudja megmondani, ki volt Mózes?
Áron jelentkezik:
- Egy nagy balfácán!
- No de Áron! Nem szégyelled magad? Így beszélni a nagy ősünkről, Mózesról?
- De igenis balfácán volt! Mert miután átkelt a Vörös-tengeren balra fordult, pedig ha jobbra fordult volna, most a sok kőolaj mind a miénk lenne!

Egy fiatalember felkereste a rabbiját és tanácsot kért tőle. Nem tudta ugyanis elhatározni, hogy megnősüljön-e, vagy sem.
- Az apja előkelő és képzett ember.
- Nősülj meg!
- De a lány csúnya, mint egy varangy!
- Akkor ne nősülj meg!
- Viszont tízmillió forintot hoz magával hozományba.
- Nősülj meg!
- Sántít is!
- Akkor ne nősülj meg!
- Az apja be akar venni üzlettársnak.
- Akkor nősülj meg!
- De a lány kicsit púpos.
- Akkor ne nősülj meg!
- Tulajdonképpen mit tanácsol?
- Úgy gondolom - felelt a rabbi hosszas gondolkodás után -, hogy ki kellene keresztelkedned.
- No, de miért, rabbi?
- Mert akkor egy pap idegeit tennéd tönkre, nem az enyémet!

A zsinagóga pénztára egy fillér nélkül maradt, nem volt pénz amivel fedezhette volna a kiadásokat. A perselybe már jó ideje senki sem tett pénzt.
Másnap a zsinagóga ajtajára a rabbi kitett egy öles betűkkel írt hirdetményt:
Egy nős férfi a hitközségünkből intim kapcsolatot tart fenn egy fiatal lánnyal. Ha holnap reggelig nem találok a
perselyben egy 100 $-os bankjegyet, kénytelen leszek kiragasztani a nevét a zsinagóga ajtajára és felfedni a nevét a hitközség előtt.
Másnap reggel a perselyben talált 20 db 100 $-os bankjegyet és egy 50 dollárosat egy cetlivel, a következő szöveggel:
Adjál még egy napot és összeszedem a többit is!