A halálos ágyán kérdezi Samu Ráhelt:
- Ráhel,te itt voltál velem, mikor a nácik elvették tőlünk az első boltunkat?
- Itt voltam, Samu.
- Velem voltál, mikor elvittek minket a koncentrációs táborba?
- Veled voltam.
- Velem voltál akkor is, mikor a nácik elvették tőlünk a második boltunkat is?
- Én akkor is veled voltam.
- És most is itt vagy velem a halálos ágyamnál?
- Igen, most is itt vagyok Samu.
- Tudod mit gondolok én Ráhel? Te nekem nem hozol szerencsét...

Kohnné meghal. A temetés után Kohn egy ötszázast dug a búcsúztató rabbi zsebébe, aki ezt nagyon kevésnek találja, s kissé bosszúsan mondja:
- Nem akarok erőszakos lenni, Kohn úr, de tudnia kell, hogy minél mélyebb a gyász, annál többet illik adni...
- Komolyan mondja? Akkor adjon vissza négyszázat!

Egy katolikus férfi benősül egy zsidó családba, ezért elhatározza, hogy felveszi a zsidó vallást is.

Fél éven éven keresztül tanulmányozza a könyveket, szokásokat, majd elmegy a rabbihoz.

A rabbi így szól hozzá:
- Fiam, mielőtt elvégeznénk a szertartást, egy vizsgát kell letenned.
Szeretném, ha most megbeszélnénk ennek a költségeit. Az
én tiszteletdíjam 2000 dollár.
- 2000 dollár?! - kiált fel a jelölt - Az nagyon sok. 200 dollárnál többet nem adok érte!

- Gratulálok, átmentél a vizsgán!

Grün bevallja a rabbinak, hogy nagy butaságot csinált: kölcsönadott valakinek 10.000 forintot, de nem csináltak róla papírt. Hogy lehetne ezen utólag segíteni? A bölcs rabbi azonnal mondja a megoldást:
- Írj neki egy levelet, hogy azonnal küldje meg a 20.000 forintodat. Erre ő majd dühösen megírja neked, hogy csak tízezerrel tartozik, s akkor ott lesz a bizonyíték a kezedben!

Kohn megy a sivatagban egy-egy téglával a hóna alatt.
Találkozik a Grünnel aki megkérdezi:
- Minek neked azok a téglák?
- Te nem érted? Ha megjelenik egy oroszlán eldobom, és akkor gyorsabban tudok futni.

Mondd, te milyen embernek ismered ezt a Kohnt?
- Rá merném bízni az életemet is...
- Na igen, de most 100.000 forintról van szó!

Kohn ül korán reggel a konyhaasztalnál meztelenül, kalappal a fején és olvassa a Talmudot.
- Miért nem veszel valamit magadra? - kérdi a felesége.
- Minek? - válaszol Kohn. - Úgyse jön hozzánk senki.
- Akkor minek a kalap a fejeden?
- Ha esetleg mégis jönne valaki, legalább köszönni tudjak!

Kohn fagylaltozót nyit a főutcán, és kiírja az ajtóra: "Zsidókat nem szolgálunk ki."
Meglátja ezt Grün, és berohan:
- Te aljas szemét, megtagadod a hittestvéreidet, azonnal megyek a rabbihoz.
Mire Kohn:
- Te Grün, ettél már az én fagyimból?

Az osztrák vámos benéz Kohn kocsijába, és a hátsó ülésen lát egy mellszobrot.
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez? - oktatja ki Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam el, hogy ne zavarja jelenlétével a virágzó kapitalizmus polgárainak békéjét...
Az innenső oldalon a magyar vámos ugyancsak észreveszi a szobrot, és szintén megkérdezi:
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez? - mondja újfent kioktatóan Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam magammal. Nem hagyhattam ott a rothadó kapitalizmus martalékául!
Amikor hazaér pesti lakására, leteszi a mellszobrot az ebédlőasztalra. Kohnné meglátja, és összecsapja a kezét:
- Te jó ég! Ki ez?
- Nem ki ez Zálikám, hanem: mi ez? - világosítja fel Kohn. - Tizenöt kiló arany!

Egy katolikus pap, egy protestáns lelkész és egy rabbi vitatkoznak, hogy melyikük a jobb hittérítő. Mindegyik meséli a csodásabbnál csodásabb eseteit, míg végül elhatározzák, hogy egy döntő próbát tesznek: az közülük a legjobb hittérítő, aki egy medvét meg tud téríteni a saját vallására.
Két nap múlva a katolikus pap felhívja a másik kettőt, hogy jöjjenek el hozzá. A templomkertben mutat nekik egy medvét és büszkén meséli:
- Elmentem az erdőbe, és addig mentem, amíg rá nem találtam a medvére. Mikor észrevett, morogva elindult felém, de én elkezdtem felolvasni neki a Bibliából, erre kissé lehiggadt, és körülszimatolt. Behintettem szentelt vízzel és ettől olyan kezes lett, mint a bárány. Haza is hoztam a hívek épülésére!
A másik két pap elgondolkodik a hallottakon. Három nap múlva a protestáns lelkész hívja fel a többieket, hogy látogassák meg. Amikor belépnek az imaházba, földbe gyökerezik a lábuk: egy hatalmas medve ücsörög a padban és ájtatos képpel hallgatja a zsoltárokat. A lelkész elmeséli a történetét:
- Én is kerestem egy medvét az erdőben. Mikor meglátott, bömbölve rohant rám. Én nem mozdultam, hanem tekintetemet az égre függesztve zsoltárokat kezdtem énekelni. Erre a fenevad leheveredett a lábam elé és úgy hallgatta a szent énekeket, majd hazáig követett és azóta itt él az imaházban!
Csodálkozik a másik kettő, aztán csöndesen elmennek. Eltelik egy hét, mikor a katolikus és a protestáns pap telefonhívást kap a helyi kórház orvosától, hogy sürgősen látogassák meg a rabbit. Bemennek, és elhűlve látják, hogy a rabbi eszméletlenül fekszik a kórházi ágyon, tetőtől talpig be van kötözve, keze-lába gipszben és több infúzió csöpög a karjába. Csöndesen topognak az ágya mellett, amikor is a rabbi kinyitja a szemét, és suttogva megszólal:
- Hát igen, a medve... Nos, azt hiszem... talán mégsem volt jó ötlet a megtérítését körülmetéléssel kezdeni...