A halálos ágyán kérdezi Samu Ráhelt:
- Ráhel,te itt voltál velem, mikor a nácik elvették tőlünk az első boltunkat?
- Itt voltam, Samu.
- Velem voltál, mikor elvittek minket a koncentrációs táborba?
- Veled voltam.
- Velem voltál akkor is, mikor a nácik elvették tőlünk a második boltunkat is?
- Én akkor is veled voltam.
- És most is itt vagy velem a halálos ágyamnál?
- Igen, most is itt vagyok Samu.
- Tudod mit gondolok én Ráhel? Te nekem nem hozol szerencsét...

A koncentrációs táborban a parancsnok:
- Hozzák ide a legkeményebb zsidót!
A katonák elmennek, majd egy koszos, rongyos, öreg zsidóval jönnek vissza. A parancsnok meg is jegyzi.
- Ez nektek a legkeményebb zsidó a táborban?
- Ez, uram.
- Mindegy, vigyék a kazánba!
Mire a zsidó:

- Már megint?

Egy nudista strandra téved tengerparti sétája közben három zsidó.
- Micsoda szemérmetlenség! Ez egy Szadoma! Ezt azonnal be kell tiltani! - Kiabálja magából kikelve az öreg Schwarcz.
Grün, akinek tetszik a dolog, suttogva megkérdezi Khont:
- Ennyire ortodox az öreg?
- Mit ortodox! Fürdőruha nagykereskedő!

A szegény zsidó asszony elmegy a rabbihoz:
- Rabbi kérlek adj nekem tanácsot! Férjhez kellene adnom a lányomat, de nincs pénzem. Mit tegyek?
- Kérjetek kölcsön elegáns ruhákat, ékszereket, s így felöltözve utazzatok fel a fővárosba. Ott menjetek be egy elegáns ékszerboltba.
Nézelődés és válogatás közben tegyetek úgy, mintha valamit zsebre vágnátok, és siessetek ki az üzletből. A főnök utánatok rohan majd, és rendőrt hív. Megmotoztat benneteket, de persze nem talál semmit. Most következel te! Felháborodottan tiltakozol, bírósággal fenyegetőzöl. Az ékszerész, hogy elkerülje a botrányt fizetni fog, amennyit kérsz! Minden úgy történt, ahogy a rabbi jósolta.
Híre ment a furfangos tanácsnak a faluban. Nemsokára felkereste a rabbit egy másik szegény asszony:
- Nekem is van egy lányom, nekem sincs pénzem a kiházasítására. Mit tanácsolsz?
- Te is utazz fel a fővárosba a lányoddal, szépen kiöltözve. Menjetek be ugyanahhoz az ékszerészhez. De ti ne imitáljátok a lopást, hanem valóban hozzatok el egy értékes ékszert...
Az asszony és a lánya úgy tettek, ahogy a rabbi kitanította őket.
Zsebre vágtak egy drága gyöngysort, és kisiettek a boltból. A segéd utánuk akart rohanni, de a főnök rászólt:
- Kétszer nem dőlök be ugyanannak a trükknek. Hagyd őket futni!

- Mondd papa az özvegyasszonyok miért írják oda a nevük mellé azt, hogy: özv, a férfiak pedig nem?
- Azért mert az özvegyasszonyok tudatni akarják a világgal, hogy újra eladók, de az özvegy férfiaknak eszük ágában sincs újra megnősülni.

Egy katolikus pap, egy protestáns lelkész és egy rabbi vitatkoznak, hogy melyikük a jobb hittérítő. Mindegyik meséli a csodásabbnál csodásabb eseteit, míg végül elhatározzák, hogy egy döntő próbát tesznek: az közülük a legjobb hittérítő, aki egy medvét meg tud téríteni a saját vallására.
Két nap múlva a katolikus pap felhívja a másik kettőt, hogy jöjjenek el hozzá. A templomkertben mutat nekik egy medvét és büszkén meséli:
- Elmentem az erdőbe, és addig mentem, amíg rá nem találtam a medvére. Mikor észrevett, morogva elindult felém, de én elkezdtem felolvasni neki a Bibliából, erre kissé lehiggadt, és körülszimatolt. Behintettem szentelt vízzel és ettől olyan kezes lett, mint a bárány. Haza is hoztam a hívek épülésére!
A másik két pap elgondolkodik a hallottakon. Három nap múlva a protestáns lelkész hívja fel a többieket, hogy látogassák meg. Amikor belépnek az imaházba, földbe gyökerezik a lábuk: egy hatalmas medve ücsörög a padban és ájtatos képpel hallgatja a zsoltárokat. A lelkész elmeséli a történetét:
- Én is kerestem egy medvét az erdőben. Mikor meglátott, bömbölve rohant rám. Én nem mozdultam, hanem tekintetemet az égre függesztve zsoltárokat kezdtem énekelni. Erre a fenevad leheveredett a lábam elé és úgy hallgatta a szent énekeket, majd hazáig követett és azóta itt él az imaházban!
Csodálkozik a másik kettő, aztán csöndesen elmennek. Eltelik egy hét, mikor a katolikus és a protestáns pap telefonhívást kap a helyi kórház orvosától, hogy sürgősen látogassák meg a rabbit. Bemennek, és elhűlve látják, hogy a rabbi eszméletlenül fekszik a kórházi ágyon, tetőtől talpig be van kötözve, keze-lába gipszben és több infúzió csöpög a karjába. Csöndesen topognak az ágya mellett, amikor is a rabbi kinyitja a szemét, és suttogva megszólal:
- Hát igen, a medve... Nos, azt hiszem... talán mégsem volt jó ötlet a megtérítését körülmetéléssel kezdeni...

Kohn és Grün libakereskedők Oroszországban. Egy szép napon rendelet jelenik meg a libaárusítás betiltásáról. Kohn tovább folytatja az árusítást, le is tartóztatják és 3 évre ítélik.
Szabadulása után hazamegy és látja, hogy Grün háza előtt hosszú sor kígyózik. Az emberek egyenként bemennek és egy libával a hónuk alatt jönnek ki. Kohn este átmegy Grünhöz és kérdezi tőle:
- Mondd csak Grün, szabad már libákat eladni? Megszüntették a rendeletet?
- Dehogy is szüntették meg, a libák eladása még mindig tilos.
- Hát akkor te hogy mersz libákat árusítani?
- De kedves Kohn, én nem árusítok libákat!
- Ne viccelj már, hogyan magyarázod akkor meg, hogy az emberek sorba állnak a házad előtt és egy libával a hónuk alatt jönnek el onnan?
- Félreértetted a helyzetet. Én csak feladtam egy hirdetést az újságban, hogy elvesztettem 50 rubelt és a becsületes megtalálót egy libával jutalmazom!

Kohn árulja a lángost a bank előtt. Odamegy Grün és kér kölcsön egy ezrest elsejéig.
Mire Kohn: Sajnálom Grün, adnék de nem tehetem, mert szerződésem van a bankkal.

Grün: Ugyan már Kohn miféle szerződés?
Kohn: Kölcsönösen előnyös megállapodás, a bank nem árul lángost, én meg nem adhatok kölcsönt...

Egyszer régen, egy japán császár rendeletet adott ki: keressék meg neki a világ legügyesebb szamuráját, hogy őt állítsa a serege élére.
Egy év után hárman jelentkeztek: egy japán, egy kínai és egy zsidó jelölt.
Eljött a nap, hogy bemutassák tudásukat. A japán szamuráj kinyitott egy kis dobozt, ebből felröppent egy légy. A szamuráj kirántotta a kardját, és sutty! - a légy pontosan kettévágva hullott le.
- Hihetetlen képesség!
Lássuk, mit tud a következő!
A kínai magabiztosan előlépett, szintén kieresztett egy kis legyet, és a kardjával sitty-sutty - röptében négyfelé vágta!
- Elképesztő! Kíváncsi vagyok, ezt még tudja-e fokozni az utolsó jelölt.
A zsidó is felreptetett egy legyet, elő a kardját, sitty-sutty-sityi-sutyi... a légy még mindig ott röpködött.
- Na mi az? Nem tudod megölni? - kérdezte gúnyolódva a császár.
- Ugyan már! Megölni? Az túl könnyű lett volna! Viszont sikerült reptében körülmetélni!

Kohnné meghal. A temetés után Kohn egy ötszázast dug a búcsúztató rabbi zsebébe, aki ezt nagyon kevésnek találja, s kissé bosszúsan mondja:
- Nem akarok erőszakos lenni, Kohn úr, de tudnia kell, hogy minél mélyebb a gyász, annál többet illik adni...
- Komolyan mondja? Akkor adjon vissza négyszázat!