Az indiánok elfognak egy angolt, egy németet és egy zsidót. Mindhármuktól megkérdezik, hogy hogyan akarnak meghalni, mert a bőrükből úgyis kenut fognak készíteni. Az angol pisztolyt kér, megkapja, lelövi magát. A német fel akarja akasztatni magát, hát felakasztják. A zsidó hosszasan gondolkodik, majd egy villát kér. Megkapja, majd elkezdi magát szúrni a villával, és közben ezt kiabálja:

- Hogy süllyedjen el az a vacak kenutok!

Bemegy egy zsidó a húsboltba, és megkérdezi az eladót:
- Mennyibe kerül 1 kg sonka?
Erre kint hatalmas vihar támad, és közeli fába belevág egy hatalmas villám. A zsidó felnéz az égre, majd kifakad:
- De, Uram! Már kérdezni sem szabad?

Kohn elmegy a rabbihoz:
- Szomorú vagyok rabbi, van egy szegény asszony, négy apró gyerekkel. 80.000 forintot kéne fizetnie vasárnapig, mert ha nem fizet, akkor tulajdonos kiteszi a lakásból.
- Tudod mit? Gyűjtést rendezek a zsinagógában a megmentésért. De mondd csak Kohn, rokonod neked ez az asszony?
- Nem, dehogyis! Én vagyok a lakás tulajdonosa.

Kohnnak különleges vére van és éppen egy arab srácnak lenne rá szüksége. Elmegy a rabbihoz tanácsot kérni.
- Fiam Ő is csak egy ember, segíts rajta - mondja a rabbi.
Kohn kelletlenül bár, de megteszi, és láss csodát, egy hónap múlva kap egy csomagot, benne egy arany rúddal.
Évek múlva a gazdagnak bizonyult arab srácnak megint vérre van szüksége.
Kohn már nem is megy a rabbihoz, azonnal segít neki.
Egy hónap múlva kap egy csomagot 3 tábla csokoládéval.
Felháborodottan szalad a rabbihoz, hogy micsoda szemtelenség, a múltkor egy rúd arany, most meg 3 tábla csoki!?
- Fiam, ne feledd, már a te véred csordogál az ereiben...

Tel-Aviv utcáin sétál két asszony. Egyszer csak meglátnak egy nagyon szép kirakatot, mindenféle szép tárgyakkal. Bemennek és megkérdezik a pult mögött állót hogy mennyibe kerül az a szép óra a kirakatban.
- Sajnos az az óra nem eladó, asszonyom. - mondja az.
- Nem? Kár. Akkor megnézhetném azt a szép selymet, ami az óra mellett van?
- Megnézheti, de sajnos az sem eladó....
- És az a gyönyörű ezüst készlet vajon mibe kerül?
- Hát, sajnos az sem eladó...
- Akkor mit árulnak itt maguk?!
- Nem árulunk, asszonyom. Ez a rabbi irodája és a metéléseket lehet itt megrendelni.
- Na de, akkor minek rakták azokat a szép tárgyakat a kirakatukba?
- Miért, ön szerint mit kéne kiraknunk?

Kohn összefut Grünnel, aki kölcsönkér tőle 500 forintot azzal, hogy majd hozza. Kohn ad neki. Pár nappal később megint összetalálkoznak.
- Ó, Kohn, nem tartozom én neked 500 forinttal?
- De tartozol.
- Adj még ötöt, és akkor kerek ezret kapsz vissza!
Kohn ismét ad, majd ismét sor kerül a találkozásra.
- Te Kohn, nem tartozom neked egy ezressel?
- De igen.
- Adj még ezret, és akkor kétezret adok majd!
Kohn ímmel-ámmal ad. Nemsokára Grün újra becsönget hozzá.
- Te, nem tartozom neked kétezerrel?
- Neeem!

A zsidó családhoz beállít az APEH ellenőr és megkérdezi:
- Hát aztán mit csinálnak a morzsával, amit az asztalról lesöpörnek?
Erre a zsidó:
- Összegyűjtjük, kosárban felküldjük Pestre, és minden évben visszaküldenek egy egész kenyeret.
- Na, és az elégett gyertya faggyújával mit csinálnak?
- Összegyűjtjük azt is, és azt is felküldjük, aztán egy év múlva visszaküldenek egy egész gyertyát.
- Na jól van, de mit csinálnak a körülmetélésnél visszamaradt darabokkal?
Erre a zsidó:
- Azt is felküldjük Pestre, és évente visszaküldenek egy ekkora faszt, mint maga!

- Mikor vesztél össze először a feleségeddel? - kérdi Kohntól Grün.
- Amikor minden áron rajta akart lenni az esküvői fényképünkön!

- Mitől édes a kávé? A cukortól vagy a kavarástól?
- Természetesen a kavarástól. - válaszolja a rabbi.
- Akkor miért kell bele a cukor? - kérdik a tanítványok.
- Hogy tudjuk meddig kell kavarni!

A bölcs rabbitól megkérdezik a tanítványai:
- Mitől édes a kávé? A cukortól vagy a kavarástól?
- Természetesen a kavarástól.
- Akkor miért kell bele a cukor?
- Szamarak! Hogy tudjuk, meddig kell kavarni.