A boltos zsidó gyereke állandóan hazudik az iskolában. A tanárnő behívatja a gyerek apját, aki így mentegetőzik:
- Nem tudom, hogy honnan tanulhatja...
Otthon nem hazudunk, az üzletbe pedig nem jár le.

Egymás mellett áll Kohn és Grün boltja. Egy alkalommal Kohn egy csomó szardíniát vásárol Grüntől. Másnap felháborodottan nyit be az üzletbe:
- Te Grün, az összes szardínia romlott volt, egyiket sem lehetett megenni!
- Megenni? - csodálkozik Grün. - Azt hittem, eladni akarod!

Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
Pár nap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt kérdezi a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé?!
- Nézd, én mindig engedelmeskedtem az uramnak. Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, írtam neki egy csekket, ha beváltja, beváltja, ha nem, nem...

- Mitől édes a kávé? A cukortól vagy a kavarástól?
- Természetesen a kavarástól. - válaszolja a rabbi.
- Akkor miért kell bele a cukor? - kérdik a tanítványok.
- Hogy tudjuk meddig kell kavarni!

Kohn összefut Grünnel, aki kölcsönkér tőle 500 forintot azzal, hogy majd hozza. Kohn ad neki. Pár nappal később megint összetalálkoznak.
- Ó, Kohn, nem tartozom én neked 500 forinttal?
- De tartozol.
- Adj még ötöt, és akkor kerek ezret kapsz vissza!
Kohn ismét ad, majd ismét sor kerül a találkozásra.
- Te Kohn, nem tartozom neked egy ezressel?
- De igen.
- Adj még ezret, és akkor kétezret adok majd!
Kohn ímmel-ámmal ad. Nemsokára Grün újra becsönget hozzá.
- Te, nem tartozom neked kétezerrel?
- Neeem!

A zsidó mikulás ellátogat az óvodába.

Kiteszi az ajándékait és így szól:

- Na, gyerekek, lehet vásárolni.

Kohn árulja a lángost a bank előtt. Odamegy Grün és kér kölcsön egy ezrest elsejéig.
Mire Kohn: Sajnálom Grün, adnék de nem tehetem, mert szerződésem van a bankkal.

Grün: Ugyan már Kohn miféle szerződés?
Kohn: Kölcsönösen előnyös megállapodás, a bank nem árul lángost, én meg nem adhatok kölcsönt...

Kohn felkeresi a rabbit egy kérdéssel:

Rabelében, szabad-e levágnunk az olyan tyúkot, amelyiknek csirkéi vannak? - kérdezi Kohn.
- Szabad.
- Akkor is, ha tudjuk, hogy emiatt a csirkék elpusztulnak?
A rabbi erre a kérdésre nem számított, eltűnődik és azt mondja:
- Hagyjunk időt Istennek, hogy megtalálja a megoldást.

Gyere vissza holnap a válaszért.
Szomorúan állít be másnap Kohn:
- Rabbi, az éjjel a róka elvitte a tyúkomat a csibékkel együtt!
A rabbi hálásan az égre emeli a tekintetét, és elismerően mondja:
- Micsoda frappáns megoldás!

Elterjed a hír, hogy a moszkvai GUM áruházba banán érkezik. Már reggel nyolckor megtelik a Vörös-tér. Kilenckor kihirdetik, hogy nincs elég banán, a zsidók menjenek haza, mert nekik nem fog jutni.
Tízkor hazaküldik az egyedülállókat, délben a pártonkívülieket, kettőkor pedig közlik, hogy csak a háborús veteránok fognak kapni.
A maradék 2000 emberrel sajnálkozva közlik:
- Elvtársak most, hogy egymás között vagyunk, elmondhatjuk, hogy sajnos, egyáltalán nincs banán.
Mire óriási ordítozás tör ki:
- Disznóság, már megint a zsidók jártak a legjobban.

Egy zsidó madárkereskedőhöz bemegy egy vevő:
- Szeretnék egy olyan madarat amelyik az énekével gyönyörködtet el engem...
Az eladó ajánl egy kedves kanárit, ám a vevő elégedetlen:
- Hiszen ennek csak egy lába van!
- Nem elég, hogy énekel, még táncolnia is kell neki?