Kohn hosszú betegség után meghal. Az özvegye megkéri Grünt, hogy adjon fel egy gyászjelentést, de rövidet, hogy ne kerüljön sokba.
Elmegy Grün a hirdetőbe, és bediktálja a szöveget:
- Kohn meghalt.
A felvevő csodálkozva néz rá:
- Ilyen rövid lesz? Öt szóig nem kell külön fizetni.
- Jó, akkor írja még hozzá: Ugyanitt Suzuki eladó.

Kohn válni akarna, de a felesége ragaszkodik a gyerekhez:
- A gyerek az enyém - mondja határozottan az asszony - mert én szültem.
- Nana! Ha én bedobok egy százast az automatába és kijön egy csokoládé, akkor az kié: az enyém vagy az automatáé?

Elmegy az özvegy a rabbihoz:
- Meghalt az én jó uram, el kellene búcsúztatni.
- Na, mondok én az urad felett egy olyan búcsúztatót, hogy zokogni fog az egész gyülekezet, ha nem sajnálsz érte 20.000 forintot.
- De hát én egy szegény asszony vagyok!
- Jól van, lehet tízezerért is búcsúztatni, nem fog ugyan zokogni a gyülekezet, de az is nagyon szép beszéd lesz.
- De rabbi, én egy nagyon-nagyon szegény zsidó asszony vagyok!
- Hát végül is ötezerért is lehet, de abban már egy-két viccet is mondok.

Kohnné meghal. A temetés után Kohn egy ötszázast dug a búcsúztató rabbi zsebébe, aki ezt nagyon kevésnek találja, s kissé bosszúsan mondja:
- Nem akarok erőszakos lenni, Kohn úr, de tudnia kell, hogy minél mélyebb a gyász, annál többet illik adni...
- Komolyan mondja? Akkor adjon vissza négyszázat!

Késő este kopognak a zsidó ajtaján.
- Kik vagytok?
- Jó barátok.
- Hányan vagytok?
- Fünf.

Kohn úr, az optikus, egy jól menő üzlet tulajdonosa.
Tanítja a fiát, hogyan kell kiszolgálni a vevőket:
- Ha elkészült a szemüveg, akkor mondd a vevőnek, hogy 10 dollárba kerül. Meglátod, hogy grimaszol-e vagy nem.
Ha nem grimaszol, tedd hozzá: a keret, a lencse még 10 dollárba kerül. Ha még mindig nem változik az arckifejezése, akkor közöld vele: darabja.

Hazamegy az iskolából a moszkvai gyerek, akinek az apja orosz, az anyja pedig zsidó. Megkérdezi az apját:
- Apa, én most orosz, vagy zsidó vagyok?
- Természetesen orosz, hiszen én vagyok az apád.
A gyerek megnyugszik, majd az anyjához fordul:
- Anya, én most zsidó vagyok, vagy orosz?
- Én vagyok az anyád, ezért természetesen zsidó vagy. De miért fontos ez?

- Azért, mert az egyik osztálytársamnak van egy szép aranyórája, és most azon gondolkozom, hogy alkudjak, vagy ellopjam.

Egy gazdag zsidó bankár fia nősül.
Az esküvő előestéjén magához hívatja fiát egy apa-fiú beszélgetésre.
- Simon, fiam, most döbbenek rá, hogy soha nem beszélgettem el veled...
Holnaptól a feleségeddel fogsz élni, mégis csak jobb, ha tudsz bizonyos dolgokról. Például, ismered a kéz öt ujját ?
- Hát persze, apám! Van a hüvelyk ujj,mutató ujj, nagy ujj ...
- Nem, nem ! -szakítja félbe a bankár. Nem erről beszélek! Van az utazás ujja,
az irány mutatás ujja, az élvezet ujja,
a házasság ujja, és végül az elegancia ujja.
- Tényleg ?
- Megmagyarázom Simon. Az utazás ujja: a hüvelyk ujj, autó stoppolhatsz vele.
Az irány mutatás ujja : a mutató ujj amivel megmutathatsz valamit.
A házasság ujja : a gyűrűs ujj, arra húzod fel a jegygyűrűt. És az elegancia ujja: a kis ujj, mert ezt kell felemelni mikor a teát iszod.
- Értem apám ! De papa, elfelejtetted az élvezet ujját!
- A legjobbat a végére hagytam, Simon.
Az élvezet ujja: a középső ujj.
Ez a legszebb és a leghosszabb ujj!
Az élvezetet szolgálja , Simon!
Megnedvesíted ezt az ujjadat a nyelveddel, ÉS MEGSZÁMOLOD a PÉNZEDET!

A koncentrációs tábor parancsnoka utasításba adja, hogy hozzák elé a legkeményebb zsidót. A katonák elmennek, majd egy koszos, rongyos, öreg zsidóval térnek vissza.
- Ő a legkeményebb zsidó a táborban?
- Igenis!
- Mindegy, vigyék a kazánba!
Mire a zsidó:
- Már megint?

A zsidók felsorakoznak Hitler előtt a táborban, hirtelen tüsszent valaki. Hitler megkérdezi:
- Ki volt az??
Nem válaszol senki, így legéppuzskázzák az első sort.
- Ki volt az??
Továbbra se válaszolnak, lelövik a második sort.
- Ki volt az??
Néma csend... a harmadik sor is megkapja...
- Ki volt az??
Végre előlép egy ember, remegő térdekkel:
- É-é-én voltam...

- Egészségedre!