Egyszer régen, egy japán császár rendeletet adott ki: keressék meg neki a világ legügyesebb szamuráját, hogy őt állítsa a serege élére.
Egy év után hárman jelentkeztek: egy japán, egy kínai és egy zsidó jelölt.
Eljött a nap, hogy bemutassák tudásukat. A japán szamuráj kinyitott egy kis dobozt, ebből felröppent egy légy. A szamuráj kirántotta a kardját, és sutty! - a légy pontosan kettévágva hullott le.
- Hihetetlen képesség!
Lássuk, mit tud a következő!
A kínai magabiztosan előlépett, szintén kieresztett egy kis legyet, és a kardjával sitty-sutty - röptében négyfelé vágta!
- Elképesztő! Kíváncsi vagyok, ezt még tudja-e fokozni az utolsó jelölt.
A zsidó is felreptetett egy legyet, elő a kardját, sitty-sutty-sityi-sutyi... a légy még mindig ott röpködött.
- Na mi az? Nem tudod megölni? - kérdezte gúnyolódva a császár.
- Ugyan már! Megölni? Az túl könnyű lett volna! Viszont sikerült reptében körülmetélni!

- Rabelében, szabad-e levágnunk az olyan tyúkot, amelyiknek csirkéi vannak? - kérdezi Kohn.
- Szabad.
- Akkor is, ha tudjuk, hogy emiatt a csirkék elpusztulnak?
A rabbi erre a kérdésre nem számított, eltűnődik és azt mondja:
- Hagyjunk időt fiam Istennek, hogy megtalálja a megoldást. Gyere vissza holnap a válaszért.
Szomorúan állít be másnap Kohn:
- Rabbi, az éjjel a róka elvitte a tyúkomat a csibékkel együtt!
A rabbi az égre emeli a tekintetét, és elismerően mondja:
- Micsoda frappáns megoldás!

Kohnné meghal. A temetés után Kohn egy ötszázast dug a búcsúztató rabbi zsebébe, aki ezt nagyon kevésnek találja, s kissé bosszúsan mondja:
- Nem akarok erőszakos lenni, Kohn úr, de tudnia kell, hogy minél mélyebb a gyász, annál többet illik adni...
- Komolyan mondja? Akkor adjon vissza négyszázat!

Elterjed a hír, hogy a moszkvai GUM áruházba banán érkezik. Már reggel nyolckor megtelik a Vörös-tér. Kilenckor kihirdetik, hogy nincs elég banán, a zsidók menjenek haza, mert nekik nem fog jutni.
Tízkor hazaküldik az egyedülállókat, délben a pártonkívülieket, kettőkor pedig közlik, hogy csak a háborús veteránok fognak kapni.
A maradék 2000 emberrel sajnálkozva közlik:
- Elvtársak most, hogy egymás között vagyunk, elmondhatjuk, hogy sajnos, egyáltalán nincs banán.
Mire óriási ordítozás tör ki:
- Disznóság, már megint a zsidók jártak a legjobban.

- Mondd csak barátom, igaz az, hogy az utazás műveltté teszi az embert? - kérdi Grün.
- De még mennyire! - feleli Kohn. - Én például a te helyedben állandóan úton lennék!

Grünék nagyobbik fiának új barátnője van, aki igazából egy transzvesztita. Eljött az ideje, hogy bemutassa a családnak.
Le is ülnek vacsorázni. Megszólal az apa:
- Fiam, hogy hívják a barátnőd?
- Lacinak.
Az egész család elhűl, mire az apuka:
- Hát, nem egy echte zsidó név...

Grün meztelenül jön ki a fürdőszobából:
Drágám, túl meleg van ahhoz, hogy bármit is felvegyek - mondja a feleségnek.
- Vajon mit szólnának a szomszédok, ha így meglátnának?
- Azt, hogy biztos a pénzedért mentem hozzád.

Ortodox zsidó fiatalember készül az esküvőjére. Megkérdezi a rabbit:
- Mondd Rabbi, igaz, hogy tilos az esküvőn a férfiaknak a nőkkel táncolni?
- Igen, mert ha együtt táncolnának, az kísértésbe viheti őket.
- Én sem táncolhatok a saját feleségemmel?
- Nem - mondja a rabbi.
- És mi a helyzet a szexszel a nászéjszakán? Azt szabad?
- Hát persze, a házasság célja az utódok nemzése.
- Mindenféle pózban?
- Hát persze!
- Úgy is, hogy a nő van felül?
- Persze, miért ne?
- Teljesen meztelenül is szabad?
- Természetesen!
- Még az asztalon is?
- Miért ne?
- És állva?
- Ó, NEM, azt nem szabad!
- Miért nem?
- Mert az tánchoz vezethet...

A halálos ágyán végrendelkezik a rabbinak az öreg Kohn:
- A ház az én szeretett Móric fiamé legyen.
- A Móricé? - csattan fel az asszony - Hiszen még meg sem nősült.
- A boltot a Sára lányom kapja.
- Az a világ lustája? - méltatlankodik Kohnné.
- Az autót Ármin fiamra hagyom.
- Autót annak a kelekótyának? - morog az öregasszony.
Kohn bácsi megelégeli és felfortyan:
- Te Rebeka most ki haldoklik itt te, vagy én?

Kohn ül korán reggel a konyhaasztalnál meztelenül, kalappal a fején és olvassa a Talmudot.
- Miért nem veszel valamit magadra? - kérdi a felesége.
- Minek? - válaszol Kohn. - Úgyse jön hozzánk senki.
- Akkor minek a kalap a fejeden?
- Ha esetleg mégis jönne valaki, legalább köszönni tudjak!