Egy zsidó ül a padon és újságot olvas. Meglátja egy barátja, és elképed:
- Te Samu, hát ez egy keresztény újság! Miért nem a zsidók által kiadott újságot olvasod?
- Nézd, Móric, a zsidó újságok állandóan ilyesmiről írnak: antiszemitizmus, Auschwitz, izraeli konfliktusok. A keresztény újságban meg egyéb sincsen, mint hogy a zsidóké minden pénz, a zsidóké minden bank, a zsidók irányítják az országot. Hát nem jobb egy olyan újságot olvasni, amiben csupa jó hír van?

Kohn tanácsot szeretne kérni a rabbitól ezért felhívja telefonon.
A rabbi személyes találkozót javasol a lakásán.
- Rendben - mondja Kohn, de hogy jutok el a lakásodhoz?
- Dohány utca 12. Mikor itt vagy a jobb könyököddel beütöd az 32-es kódot. A liftben a bal könyököddel megnyomod az 6-os gombot. A folyosón jobbra fordulsz, majd a csengőmet megnyomod egyszer a jobb könyököddel és már itt is vagy!
- Értem! De miért kell a könyökömmel nyomni a gombokat? Miért nem jó ha az ujjammal csinálom?
- Ejnye Kohn! Tanácsot szeretnél, csak nem jössz üres kézzel!

Jézus leszáll a földre, hogy megnézze, mi történt az elmúlt 2000 évben. Londonban bekopog egy düledező viskóba. Egy kisgyerek nyit ajtót. Meglátja Jézust, bekiabál a szüleinek:
- Egy vándor van itt! Hívjuk be, és osszuk meg vele a vacsoránkat!
Jézus örül, lám, nem hiába feszítették keresztre. Másodszor Berlinben próbálkozik. Bekopog egy külvárosi házikó ajtaján. Itt is egy gyerek nyit ajtót:
- Egy vándor az, eresszük be, és kínáljuk meg valamivel!
Jézus nagyon büszke! Jeruzsálemben is bekopog egy házba. Egy öreg kaftános, szakállas ember nyit ajtót, majd hátrakiált:
- Asszony! Hozd gyorsan a szögeket, már megint itt van!

Kohn és Grün libakereskedők Oroszországban. Egy szép napon rendelet jelenik meg a libaárusítás betiltásáról. Kohn tovább folytatja az árusítást, le is tartóztatják és 3 évre ítélik.
Szabadulása után hazamegy és látja, hogy Grün háza előtt hosszú sor kígyózik. Az emberek egyenként bemennek és egy libával a hónuk alatt jönnek ki. Kohn este átmegy Grünhöz és kérdezi tőle:
- Mondd csak Grün, szabad már libákat eladni? Megszüntették a rendeletet?
- Dehogy is szüntették meg, a libák eladása még mindig tilos.
- Hát akkor te hogy mersz libákat árusítani?
- De kedves Kohn, én nem árusítok libákat!
- Ne viccelj már, hogyan magyarázod akkor meg, hogy az emberek sorba állnak a házad előtt és egy libával a hónuk alatt jönnek el onnan?
- Félreértetted a helyzetet. Én csak feladtam egy hirdetést az újságban, hogy elvesztettem 50 rubelt és a becsületes megtalálót egy libával jutalmazom!

Egy zsidó asszony nézelődik a zsidó bútorkereskedőnél. Megtetszik neki egy lámpa, odaviszi a pulthoz. Látja, hogy az árcédulán 59.90 font áll. Megkérdezi a kereskedőtől:
- Uram, hogy-hogy ilyen drága ez a lámpa? Két utcával feljebb, a Goldsteinnél csak 49.90-be kerül.
- Akkor miért nem ott veszi meg?- kérdezi a boltos.
- Mert ott most épp elfogyott.
- Ja, amikor nálam elfogy, akkor csak 39.90 az ára.

Tel-Aviv utcáin sétál két asszony. Egyszer csak meglátnak egy nagyon szép kirakatot, mindenféle szép tárgyakkal. Bemennek és megkérdezik a pult mögött állót hogy mennyibe kerül az a szép óra a kirakatban.
- Sajnos az az óra nem eladó, asszonyom. - mondja az.
- Nem? Kár. Akkor megnézhetném azt a szép selymet, ami az óra mellett van?
- Megnézheti, de sajnos az sem eladó....
- És az a gyönyörű ezüst készlet vajon mibe kerül?
- Hát, sajnos az sem eladó...
- Akkor mit árulnak itt maguk?!
- Nem árulunk, asszonyom. Ez a rabbi irodája és a metéléseket lehet itt megrendelni.
- Na de, akkor minek rakták azokat a szép tárgyakat a kirakatukba?
- Miért, ön szerint mit kéne kiraknunk?

Grün visszatér a másvilágról. Első útja Moszkvába vezet a főtitkárhoz.
- Főtitkár úr, van önnek egy rossz hírem. Van Isten.
- Itt van 100.000 rubel, csak ne tudódjon ki! - feleli a főtitkár.
Grün felül a Vatikánba tartó gépre, odamegy a pápához.
- Exelenciás uram, most jövök a másvilágról, van önnek egy rossz hírem. Nincs Isten.
A pápa rémülten néz. Itt van egy 200.000 dollár, csak ne tudódjon ki!
Grün felveszi a pénzt majd Washingtonba repül odamegy az elnökhöz.
- Elnök úr, most jövök a másvilágról, van egy rossz hírem. Van Isten, de néger!

Egyszer régen, egy japán császár rendeletet adott ki: keressék meg neki a világ legügyesebb szamuráját, hogy őt állítsa a serege élére.
Egy év után hárman jelentkeztek : egy japán, egy kínai és egy zsidó jelölt.
Eljött a nap, hogy bemutassák tudásukat.
A japán szamuráj kinyitott egy kis dobozt, ebből felröppent egy légy.
A szamuráj kirántotta a kardját, és ssssuuuhiii- a légy pontosan kettévágva hullott le.
- Hihetetlen képesség! Lássuk, mit tud a következő!
A kínai magabiztosan előlépett, szintén kieresztett egy kis legyet, és a kardjával ssssiiitty-ssssuutty - röptében négyfelé vágta!
- Elképesztő! Kíváncsi vagyok, ezt még felül tudja-e múlni az utolsó jelölt.
A zsidó is felreptetett egy legyet, elő a kardját, sssiityi-sssittyi-sssitty-sssuutty, de a légy még mindig ott röpködött.
- Na mi az!? Nem tudod megölni? - kérdezte gúnyolódva a császár.
- Megölni?!Ugyan már! Azt bárki megtudja tenni! Na de, körülmetélni!

Grün szemrehányóan mondja barátjának a vendéglőben:
- Te haver! Elegáns helyen étkezel, rákot és homárt rendeltél, francia pezsgőt iszol, s közben panaszkodsz, hogy nem megy a bolt!?
- Igen - feleli a barát -, mert ha jól menne, a feleségemet is elhoztam volna.

Kohn válni akarna, de a felesége ragaszkodik a gyerekhez:
- A gyerek az enyém - akadékoskodik az asszony - mert én szültem.
- Egy pillanat! Ha én bedobok egy tízest az automatába és kijön egy csokoládé, akkor kié a csoki? Az enyém vagy az automatáé?