A zsinagóga pénztára egy fillér nélkül maradt, nem volt pénz amivel fedezhette volna a kiadásokat. A perselybe már jó ideje senki sem tett pénzt.
Másnap a zsinagóga ajtajára a rabbi kitett egy öles betűkkel írt hirdetményt:
Egy nős férfi a hitközségünkből intim kapcsolatot tart fenn egy fiatal lánnyal. Ha holnap reggelig nem találok a
perselyben egy 100 $-os bankjegyet, kénytelen leszek kiragasztani a nevét a zsinagóga ajtajára és felfedni a nevét a hitközség előtt.
Másnap reggel a perselyben talált 20 db 100 $-os bankjegyet és egy 50 dollárosat egy cetlivel, a következő szöveggel:
Adjál még egy napot és összeszedem a többit is!

Isten osztja az orrokat. Először a fehérember kerül sorra:
- Hát, én közepes orrot szeretnék, se kicsit se nagyot, se keskenyet se széleset.
Meg is kapja. Utána a néger következik:
- Én széles lapos orrot szeretnék.
Ő is megkapja. Jön a kínai:
-Én kicsi keskeny orrot akarok.
Ő is megkapja. Majd a zsidó kerül sorra:
- Mennyibe kerül?
- Ingyen van.
- Akkor a legnagyobbat!!

Kohn meghal. A felesége megkéri Grünt, hogy adjon fel táviratot. A postán bemondja a távirat szövegét :
- "Kohn meghalt."
- Csak ennyi? 5 szóig ugyan annyiba kerül.
- Akkor írja még oda: "Ugyanitt Trabant eladó."

Kohn és Grün összevesznek. Kohnt azonban bántja a lelkiismeret. Elmegy a rabbihoz, elmondja a sztorit és megkérdi, mit lehetne tenni. A rabbi azt mondja, hogy bocsánatot kell kérni. Kohn ebbe nem megy bele, inkább hazatér. Otthon furdalja a lelkiismeret, emiatt újra felkeresi a rabbiját és megkérdi:
- Biztos, hogy bocsánatot kell kérni?
- Teljesen biztos.
- De lehet telefonon is?
- Lehet.
Jól van, Kohn otthon feltárcsázza Grün lakását. A túloldalon beleszólnak:
- Halló?
- Halló, Kovács lakás?
- Nem, Grün lakás.
- Akkor bocsánat.

Két zsidó beszélget.
- Te komám, magyarázd már el nekem, mit jelent az a szó, hogy dilemma.
- Mondok egy példát: disznóhús ingyen.

- Anya, az iskolában mindenki azzal csúfol, hogy hosszú az orrom!
- Ne foglalkozz vele kisfiam, egyszerűen csak hátrább van az arcod mint a többieknek.

Tel-Aviv utcáin sétál két asszony. Egyszer csak meglátnak egy nagyon szép kirakatot, mindenféle szép tárgyakkal. Bemennek és megkérdezik a pult mögött állót hogy mennyibe kerül az a szép óra a kirakatban.
- Sajnos az az óra nem eladó, asszonyom. - mondja az.
- Nem? Kár. Akkor megnézhetném azt a szép selymet, ami az óra mellett van?
- Megnézheti, de sajnos az sem eladó....
- És az a gyönyörű ezüst készlet vajon mibe kerül?
- Hát, sajnos az sem eladó...
- Akkor mit árulnak itt maguk?!
- Nem árulunk, asszonyom. Ez a rabbi irodája és a metéléseket lehet itt megrendelni.
- Na de, akkor minek rakták azokat a szép tárgyakat a kirakatukba?
- Miért, ön szerint mit kéne kiraknunk?

Grün bevallja a rabbinak, hogy nagy butaságot csinált: kölcsönadott valakinek 10.000 forintot, de nem csináltak róla papírt. Hogy lehetne ezen utólag segíteni? A bölcs rabbi azonnal mondja a megoldást:
- Írj neki egy levelet, hogy azonnal küldje meg a 20.000 forintodat. Erre ő majd dühösen megírja neked, hogy csak tízezerrel tartozik, s akkor ott lesz a bizonyíték a kezedben!

Elmegy az özvegy a rabbihoz:
- Meghalt az én jó uram, el kellene búcsúztatni.
- Na, mondok én az urad felett egy olyan búcsúztatót, hogy zokogni fog az egész gyülekezet, ha nem sajnálsz érte 20.000 forintot.
- De hát én egy szegény asszony vagyok!
- Jól van, lehet tízezerért is búcsúztatni, nem fog ugyan zokogni a gyülekezet, de az is nagyon szép beszéd lesz.
- De rabbi, én egy nagyon-nagyon szegény zsidó asszony vagyok!
- Hát végül is ötezerért is lehet, de abban már egy-két viccet is mondok.

Grün kocsmájában jóízűen vacsorázik egy vendég, majd kér egy üveg kadarkát. Grün hozza a bort, de a vendég idő közben meggondolja magát:
- Uram, ne haragudjon! Inkább egy burgundit innék.
Grün szó nélkül teljesíti a kedves vendég kérését, ám az megint mást akar:
- Ha lehet, akkor cserélje ki kérem egy üveg kékfrankosra.
Grün visszamegy a raktárba, miközben az orra alatt morog:
- Már a 3. vignettát ragaszthatom erre az átkozott üvegre...