Kohn és Grün libakereskedők Oroszországban. Egy szép napon rendelet jelenik meg a libaárusítás betiltásáról. Kohn tovább folytatja az árusítást, le is tartóztatják és 3 évre ítélik.
Szabadulása után hazamegy és látja, hogy Grün háza előtt hosszú sor kígyózik. Az emberek egyenként bemennek és egy libával a hónuk alatt jönnek ki. Kohn este átmegy Grünhöz és kérdezi tőle:
- Mondd csak Grün, szabad már libákat eladni? Megszüntették a rendeletet?
- Dehogy is szüntették meg, a libák eladása még mindig tilos.
- Hát akkor te hogy mersz libákat árusítani?
- De kedves Kohn, én nem árusítok libákat!
- Ne viccelj már, hogyan magyarázod akkor meg, hogy az emberek sorba állnak a házad előtt és egy libával a hónuk alatt jönnek el onnan?
- Félreértetted a helyzetet. Én csak feladtam egy hirdetést az újságban, hogy elvesztettem 50 rubelt és a becsületes megtalálót egy libával jutalmazom!

Kohn bemegy Grün cukrászdájába, és látja, hogy az ajtóra az van kiírva: "Zsidókat nem szolgálunk ki".
- Grün, te teljesen megőrültél? Nem szolgálod ki a saját néped?
- Te Kohn, te még nem kóstoltad az én süteményeimet!

Kohn titkos megbízatást kap, ejtőernyővel átdobják a frontvonalon, hogy szétszórjon az arabok között egy nagy táskányi röplapot. Fel is száll a repülő, és átdobják Kohnt a frontvonalon. Eltelik egy nap, eltelik a második, de Kohn nem érkezik vissza. A 3. nap jelentkezik a felettesénél.
- Hol volt maga ennyi ideig? Azt a táska röplapot egy óra alatt szét lehetett volna szórni.
- Hát, szétszórni igen, de eladni?

Grün kocsmájában jóízűen vacsorázik egy vendég, majd kér egy üveg kadarkát. Grün hozza a bort, de a vendég idő közben meggondolja magát:
- Uram, ne haragudjon! Inkább egy burgundit innék.
Grün szó nélkül teljesíti a kedves vendég kérését, ám az megint mást akar:
- Ha lehet, akkor cserélje ki kérem egy üveg kékfrankosra.
Grün visszamegy a raktárba, miközben az orra alatt morog:
- Már a 3. vignettát ragaszthatom erre az átkozott üvegre...

- Mondd papa az özvegyasszonyok miért írják oda a nevük mellé azt, hogy: özv, a férfiak pedig nem?
- Azért mert az özvegyasszonyok tudatni akarják a világgal, hogy újra eladók, de az özvegy férfiaknak eszük ágában sincs újra megnősülni.

Üldögél Kohn Izraelben egy narancsfán és eszi a narancsot.
Hirtelen feltűnik a narancsfa gazdája, megáll a fa alatt és felkiabál:
- Azt mondja a Biblia, hogy ne lopj!
Mire Kohn hátradől az ágak között és elmerengve azt mondja:
- Csodálatos a Te országod, Izrael! Ilyen csodálatos az időjárás, ilyen csodálatos narancsfák nőnek, és az ember csak eszegeti a narancsot és közben bibliai idézeteket hallgat!

- A Molnár gazda, az egy rossz ember, ha megdöglik a birkája, képes egy százast is elkérni a bőréért.
Bezzeg a Szabó gazda egy ötvenesért is ideadja már a bőrt. Az egy nagyon jó ember! Adja isten, hogy minél több báránya dögöljön meg...

Egy zsidó asszony nézelődik a zsidó bútorkereskedőnél. Megtetszik neki egy lámpa, odaviszi a pulthoz. Látja, hogy az árcédulán 59.90 font áll. Megkérdezi a kereskedőtől:
- Uram, hogy-hogy ilyen drága ez a lámpa? Két utcával feljebb, a Goldsteinnél csak 49.90-be kerül.
- Akkor miért nem ott veszi meg?- kérdezi a boltos.
- Mert ott most épp elfogyott.
- Ja, amikor nálam elfogy, akkor csak 39.90 az ára.

Tel-Aviv utcáin sétál két asszony. Egyszer csak meglátnak egy nagyon szép kirakatot, mindenféle szép tárgyakkal. Bemennek és megkérdezik a pult mögött állót hogy mennyibe kerül az a szép óra a kirakatban.
- Sajnos az az óra nem eladó, asszonyom. - mondja az.
- Nem? Kár. Akkor megnézhetném azt a szép selymet, ami az óra mellett van?
- Megnézheti, de sajnos az sem eladó....
- És az a gyönyörű ezüst készlet vajon mibe kerül?
- Hát, sajnos az sem eladó...
- Akkor mit árulnak itt maguk?!
- Nem árulunk, asszonyom. Ez a rabbi irodája és a metéléseket lehet itt megrendelni.
- Na de, akkor minek rakták azokat a szép tárgyakat a kirakatukba?
- Miért, ön szerint mit kéne kiraknunk?

A zsidó mikulás ellátogat az óvodába.

Kiteszi az ajándékait és így szól:

- Na, gyerekek, lehet vásárolni.