Kohn válni akarna, de a felesége ragaszkodik a gyerekhez:
- A gyerek az enyém - mondja határozottan az asszony - mert én szültem.
- Nana! Ha én bedobok egy százast az automatába és kijön egy csokoládé, akkor az kié: az enyém vagy az automatáé?

A koldus becsenget Kohnékhoz. A kövér Kohnné nyit ajtót:
- Nagyságos asszonyom két napja nem ettem semmit!
- Bárcsak nekem lenne ilyen akaraterőm.

Kohn bemegy Grün cukrászdájába, és látja, hogy az ajtóra az van kiírva: "Zsidókat nem szolgálunk ki".
- Grün, te teljesen megőrültél? Nem szolgálod ki a saját néped?
- Te Kohn, te még nem kóstoltad az én süteményeimet!

Kohn titkos megbízatást kap. Ejtőernyővel átdobják a frontvonalon, hogy szétszórjon az arabok között egy nagy táskányi röplapot.
Fel is száll a repülő és átdobják Kohnt a frontvonalon. Eltelik egy nap, eltelik a második, de Kohn nem érkezik vissza.
Harmadik nap jelentkezik a felettesénél.
- Hol volt maga ennyi ideig? Azt a táska röplapot egy óra alatt szét lehetett volna szórni.
- Hát, szétszórni igen, de eladni?

- Mitől édes a kávé? A cukortól vagy a kavarástól?
- Természetesen a kavarástól. - válaszolja a rabbi.
- Akkor miért kell bele a cukor? - kérdik a tanítványok.
- Hogy tudjuk meddig kell kavarni!

Grün meztelenül jön ki a fürdőszobából:
Túl meleg van ahhoz, hogy bármit is felvegyek - mondja a feleségének.
- Amúgy szerinted mit szólnának a szomszédok, ha így meglátnának?
- Azt, hogy biztos a pénzedért mentem hozzád.

Kohn hot-dogot sütöget a Bank of America előtt. Odamegy hozzá Grün.
- Te Kohn, le vagyok égve, egy vasam sincs, éhes vagyok. Adnál egy hot-dogot?
- Bocs, de nem tehetem. Megállapodtam a bankkal. Ők nem sütnek hot-dogot, én pedig nem adok hitelt.

- Álarcosbál lesz az iskolában apa. Milyen jelmezt vegyek fel? – kérdi otthon a zsidó gyerek.
- Nem szórjuk a pénzt fiam, drága jelmezekre. Teszel a fejedre egy diót, és te leszel a diós metélt!

Egyszer régen, egy japán császár rendeletet adott ki: keressék meg neki a világ legügyesebb szamuráját, hogy őt állítsa a serege élére.
Egy év után hárman jelentkeztek : egy japán, egy kínai és egy zsidó jelölt.
Eljött a nap, hogy bemutassák tudásukat.
A japán szamuráj kinyitott egy kis dobozt, ebből felröppent egy légy.
A szamuráj kirántotta a kardját, és ssssuuuhiii- a légy pontosan kettévágva hullott le.
- Hihetetlen képesség! Lássuk, mit tud a következő!
A kínai magabiztosan előlépett, szintén kieresztett egy kis legyet, és a kardjával ssssiiitty-ssssuutty - röptében négyfelé vágta!
- Elképesztő! Kíváncsi vagyok, ezt még felül tudja-e múlni az utolsó jelölt.
A zsidó is felreptetett egy legyet, elő a kardját, sssiityi-sssittyi-sssitty-sssuutty, de a légy még mindig ott röpködött.
- Na mi az!? Nem tudod megölni? - kérdezte gúnyolódva a császár.
- Megölni?!Ugyan már! Azt bárki megtudja tenni! Na de, körülmetélni!

Egy zsidó madárkereskedőhöz bemegy egy vevő:
- Szeretnék egy olyan madarat amelyik az énekével gyönyörködtet el engem...
Az eladó ajánl egy kedves kanárit, ám a vevő elégedetlen:
- Hiszen ennek csak egy lába van!
- Nem elég, hogy énekel, még táncolnia is kell neki?