Az afgán sivatagban egy menekült tálib kétségbeesetten próbál vizet találni, de sikertelenül.
Aztán meglát valami mozgó alakot a messzeségben.
Remélve, hogy ott vizet talál, sietve arra veszi az irányt, de csak egy zsidó embert talál, aki egy kis pulton nyakkendőket árul.

A tálib megkérdi:

- Van vized, zsidó?
- Nincs vizem, viszont van olcsó nyakkendőm? Csak 6 $ darabja.
- Idióta! Semmi szükségem méregdrága nyakkendőre, vízre van szükségem!
- Oké! Nem probléma, hogy nem veszel tőlem nyakkendőt. Megmutatom, hogy nagylelkűbb vagyok annál, hogy a lelkemre vegyem.

Figyelj! Ha folytatod az utat dél felé, akkor mintegy 3 mérföld után, azon a dombon túl a sivatagban találsz egy gyönyörű, előkelő éttermet. Jéghideg ásványvizük van. Shalom.

A tálib szentségelve, de minden erejét összeszedve nekivág az útnak. Már esteledik, amire félholtan, vánszorogva újra megjelenik a zsidó árusnál.
- Nos, mit segíthetek? - kérdi.

- A rohadt bátyád nem enged be nyakkendő nélkül!

Három zsidó összeveszik, hogy melyikük rabbija kiválóbb ember. Az első büszkén mondja:
- A múltkor tűz ütött ki a faluban, a gyerekek bent rekedtek az égő házban és sehogy se tudtuk kimenteni őket.
A rabbink elmondott egy imát, jött egy nagy zivatar, eloltotta a tüzet így megmenekültek a gyerekek!

- Az semmi! Három hete hajón utaztunk, hatalmas vihar tört ki, már-már süllyedni kezdett a hajó, amikor is a rabbink elmondott egy imát, és 300 méteres körben elült a vihar!

- Az semmi! A múltkor sétáltunk a belvárosban, találtunk egy 100 dollárost az egyik pad alatt.
Mivel szombat volt, nem nyúlhattunk a pénzhez!
A rabbink elmondott egy imát és 10 méteres körben hétfő lett.

Az osztrák vámos benéz Kohn kocsijába, és a hátsó ülésen lát egy mellszobrot.
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez? - oktatja ki Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam el, hogy ne zavarja jelenlétével a virágzó kapitalizmus polgárainak békéjét...
Az innenső oldalon a magyar vámos ugyancsak észreveszi a szobrot, és szintén megkérdezi:
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez? - mondja újfent kioktatóan Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam magammal. Nem hagyhattam ott a rothadó kapitalizmus martalékául!
Amikor hazaér pesti lakására, leteszi a mellszobrot az ebédlőasztalra. Kohnné meglátja, és összecsapja a kezét:
- Te jó ég! Ki ez?
- Nem ki ez Zálikám, hanem: mi ez? - világosítja fel Kohn. - Tizenöt kiló arany!

Kohn titkos megbízatást kap, ejtőernyővel átdobják a frontvonalon, hogy szétszórjon az arabok között egy nagy táskányi röplapot. Fel is száll a repülő, és átdobják Kohnt a frontvonalon. Eltelik egy nap, eltelik a második, de Kohn nem érkezik vissza. A 3. nap jelentkezik a felettesénél.
- Hol volt maga ennyi ideig? Azt a táska röplapot egy óra alatt szét lehetett volna szórni.
- Hát, szétszórni igen, de eladni?

Egy fiatalember felkereste a rabbiját és tanácsot kért tőle. Nem tudta ugyanis elhatározni, hogy megnősüljön-e, vagy sem.
- Az apja előkelő és képzett ember.
- Nősülj meg!
- De a lány csúnya, mint egy varangy!
- Akkor ne nősülj meg!
- Viszont tízmillió forintot hoz magával hozományba.
- Nősülj meg!
- Sántít is!
- Akkor ne nősülj meg!
- Az apja be akar venni üzlettársnak.
- Akkor nősülj meg!
- De a lány kicsit púpos.
- Akkor ne nősülj meg!
- Tulajdonképpen mit tanácsol?
- Úgy gondolom - felelt a rabbi hosszas gondolkodás után -, hogy ki kellene keresztelkedned.
- No, de miért, rabbi?
- Mert akkor egy pap idegeit tennéd tönkre, nem az enyémet!

Kopogtatnak egy átlagos zsidó otthon ajtaján.
- Ki az? - kérdezi a zsidó.
- Barátok.
- És hányan vagytok?

- Fünf.

- Mondd Grün, stimmel amit mondnak, hogy a feleséged megszökött?
- Stimmel.
- És hogy a pénztárossal szökött meg?
- Stimmel.
- És a kassza?
- Na, az nem stimmel!

- Géza bácsi, honnan van magának mindig ennyi pénze?
- Ne árulja el senkinek, de zsidókat bújtatok lent a pincémben.
- Na, de a háborúnak lassan 60 éve vége!
- Én tudom...

Egy zsidó hamis papírokkal akar disszidálni. A határon megkérdezik tőle:
- Hogy hívják?
- Egy biztos: Kohnnak nem!

Kohnné meghal. A temetés után Kohn egy ötszázast dug a búcsúztató rabbi zsebébe, aki ezt nagyon kevésnek találja, s kissé bosszúsan mondja:
- Nem akarok erőszakos lenni, Kohn úr, de tudnia kell, hogy minél mélyebb a gyász, annál többet illik adni...
- Komolyan mondja? Akkor adjon vissza négyszázat!