- Anya, az iskolában mindenki azzal csúfol, hogy hosszú az orrom!
- Ne foglalkozz vele kisfiam, egyszerűen csak hátrább van az arcod mint a többieknek.

Hazamegy az iskolából a moszkvai gyerek, akinek az apja orosz, az anyja pedig zsidó. Megkérdezi az apját:
- Apa, én most orosz, vagy zsidó vagyok?
- Természetesen orosz, hiszen én vagyok az apád.
A gyerek megnyugszik, majd az anyjához fordul:
- Anya, én most zsidó vagyok, vagy orosz?
- Én vagyok az anyád, ezért természetesen zsidó vagy. De miért fontos ez?

- Azért, mert az egyik osztálytársamnak van egy szép aranyórája, és most azon gondolkozom, hogy alkudjak, vagy ellopjam.

Egymás mellett áll Kohn és Grün boltja. Egy alkalommal Kohn egy csomó szardíniát vásárol Grüntől. Másnap felháborodottan nyit be az üzletbe:
- Te Grün, az összes szardínia romlott volt, egyiket sem lehetett megenni!
- Megenni? - csodálkozik Grün. - Azt hittem, eladni akarod!

Kimúlt a gazdag Kohn kutyája.Elmegy a rabbihoz és kéri:
- Rabbi! Eltávozott a kedvenc kutyám, egy fajtatiszta rottweiler és a temetőben szeretném örök nyugalomra helyezni.
- Ó, nagyon sajnálom, Kohn, de ide a szent földbe, az emberek közé nem temetheted.
- De rabbi, legalább a kerítés mellé had temessem el!
- Sajnálom Kohn, de nem megy.
Kohn búslakodva távozik, és halkan morogja:
- Pedig 5 ezer dollárt szántam erre az ügyre...
Mire a rabbi:
- Várja csak, Kohn! Mit is mondtál, hogy hívják? Roth Weiler?

- Grün, adnál nekem kölcsön 500 forintot? - kérdi Kohn.
- Ezer örömmel, kedves barátom.
Egy hét múlva találkoznak megint. Kohn megkérdezi:
- Grün, nem tartozom én neked 500 forinttal?
- De igen.
- Adjál még ötszázat, és akkor kereken ezerrel jövök neked!
- Parancsolj kérlek!
Újabb hét után, újra találkoznak:
- Grün, nem tartozom én neked egy ezressel?
- De igen!
- Adj még egy ezrest, és akkor kereken kétezret adok vissza.
- Hát, na jó. Tessék!
Egy hét múlva újfent találkoznak:
- Grün, nem tartozok én neked kétezer forinttal?
- NEM!

- Miért nem tudott a zsidó levizsgázni autóvezetésből?
- Mert mikor az oktató azt mondta, "Gázt!", ijedtében mindig kiugrott a kocsiból...

- Állítom neked, hogy a zsidó a világ legoptimálisabb népe.
- Miből gondolod?
- Mert már akkor levágnak belőle, amikor még azt sem tudják, hogy mekkora lesz.

- Mitől édes a kávé? A cukortól vagy a kavarástól?
- Természetesen a kavarástól. - válaszolja a rabbi.
- Akkor miért kell bele a cukor? - kérdik a tanítványok.
- Hogy tudjuk meddig kell kavarni!

Az idősödő rabbi beíratja fiát a rabbi képzőbe, majd év végén a legnagyobb sajnálatára eltanácsolják a fiát a magatartása és a teljesítménye miatt.
Bánatában beíratja katolikus teológiára, majd év végén ebbe az iskolába is ellátogat, és nem hisz sem a fülének, sem a szemének. A fiát a tanárok agyon dicsérik, szinte imádják. Ekkor az apa félre hívja fiát, és kérdőre vonja:
- Mi történt veled fiam? Mi ez a hatalmas változás az életedben?
Mire a fiú:
- Hát, tudod fater, ahogy beléptem az ajtón, láttam egy embert keresztre feszítve. Te, ezek nem cicóznak!

Egyszer régen, egy japán császár rendeletet adott ki: keressék meg neki a világ legügyesebb szamuráját, hogy őt állítsa a serege élére.
Egy év után hárman jelentkeztek: egy japán, egy kínai és egy zsidó jelölt.
Eljött a nap, hogy bemutassák tudásukat. A japán szamuráj kinyitott egy kis dobozt, ebből felröppent egy légy. A szamuráj kirántotta a kardját, és sutty! - a légy pontosan kettévágva hullott le.
- Hihetetlen képesség!
Lássuk, mit tud a következő!
A kínai magabiztosan előlépett, szintén kieresztett egy kis legyet, és a kardjával sitty-sutty - röptében négyfelé vágta!
- Elképesztő! Kíváncsi vagyok, ezt még tudja-e fokozni az utolsó jelölt.
A zsidó is felreptetett egy legyet, elő a kardját, sitty-sutty-sityi-sutyi... a légy még mindig ott röpködött.
- Na mi az? Nem tudod megölni? - kérdezte gúnyolódva a császár.
- Ugyan már! Megölni? Az túl könnyű lett volna! Viszont sikerült reptében körülmetélni!