Mivel a körzetünkben észlelhető csókák csípése madárinfluenzával fenyegethet, valamint látásában korlátozott kis korú varjak jelenléte is aggodalomra adhat okoz, gyermekünk keresztanyja két lóerős járművéért küldetett.

Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e közlekedési eszközt szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban tollas baromfik foglalták el.

Hibernálják a vadászt. Száz év múlva kiolvasztják. Azonnal ki akarja
váltani a vadászengedélyét. El is megy a hivatalba.
- Na, és mire szeretne vadászni? -kérdezik tőle.
- Szarvasra.
- Hát, sajnos arra nem lehet már, mert kihaltak.
- Akkor vaddisznóra.
- Sajnos arra sem lehet, mert azok is kihaltak már.
- Akkor mókusra.
- Sajnos azok is kihaltak.
- Akkor mire lehet?
- Cigányra. Arra kiválthatja az engedélyét.
Miután megkapja, ki is lép az utcára. Azonnal meg is lát két cigányt,
akik egy kuka mellett közösülnek. Csőre tölti a fegyverét, majd azonnal
leteríti őket. Meglátja ezt egy rendőr:
- Hé, maga, mit csinál, megőrült?
- De hát... azt hittem, ez szabályos.
- Hát persze... na de párzási időszakban?! Etető mellett?!

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Mellékhatások tekintetében kérdezze meg gyógyszerészét, háziorvosát.

A hűtlen feleség fél évi távollét után visszatér a férjéhez, és bocsánatot kér.
- Nézd Rózsikám azt, hogy mással elmentél, még megbocsátom valahogy de, hogy visszajöttél, azt soha!

Az alkalmazott aki kiszedi a cigaretta csikkeket a kagylóból, az ugyanaz a személy aki a jégkockákat készíti az italodba!

A férj bekopog a főnökéhez:
- Főnök úr, bajban vagyok. A feleségem kijelentette, hogy ha nem tudok önnél fizetésemelést kiharcolni, elhagy.
- Mire a főnök : Márpedig szó sem lehet fizetésemelésről.

- Igazán? Hálásan köszönöm, drága főnök úr!

Repülés közben hirtelen leállnak a motorok. A pilóta beleszól a mikrofonba:
- Kérjük, mindenki maradjon a helyén! Ne nehezítsék meg az azonosítást! Köszönjük!

- 24 idióta van ebben az osztályban! - szidja a gyerekeket a tanárnő.
- 25 - szól szemtelenül Pistike, a tanárra célozva.
- Tűnés kifelé! - parancsol rá a tanárnő.
Pistike kimegy, de az ajtóból még visszaszól:
- Így persze magának lesz igaza!

- Tudja Jenő, mikor szegény drága férjem meghalt én bevarrattam a p*nám, de azért feljöhet egy teára.
......Na ugye örül, hogy csak vicceltem?
- Hát, egy pár öltés azért nem ártott volna!