Egy fazon stoppol egy eléggé gyér forgalmú úton. Ráesteledik, az eső is szemerkélni kezd amikor meglát egy lassacskán felé közeledő fénycsóvát. A kocsi lassan mellé gurul és emberünk meg sem várva hogy az megálljon, kinyitja a jobb oldali ajtót és beugrik...
Meglepődve látja, hogy a kocsiban nem ül senki, de az szépen egyenletesen halad tovább.
Első megdöbbenéséből feleszmélve - arra gondolva, hogy itt legalább nem ázik - elnyújtózik az ülésen, és ekkor veszi észre, hogy az úton egy kanyarhoz közelednek.
Még mielőtt a kormányhoz tudna nyúlni, megjelenik egy kéz és a kocsit a helyes irányba kormányozza, majd eltűnik.
Az emberünk köpni nyelni nem tud a megdöbbenéstől, főleg amikor a jelenet a következő kanyarnál megismétlődik, majd újra és újra, ahogy épp az útirány megkívánja.
Végül elérkeznek egy benzinkúthoz ahol a kocsi begördül a parkolóba.
A stoppos, aki ekkora már eléggé be van rezelve, félelmében meg sem várja, hogy a kocsi megálljon kipattan és berohan a töltőállomásra.
Megpillantja a pult mögött álldogáló kutast és éppen belekezdene az elképesztő történet elmesélésébe amikor kinyílik az ajtó és belép két ázott férfi.
Az egyik rápillantva odaszól a másiknak:
- Te Karcsi! Itt az a csávó aki beugrott a kocsiba amikor toltuk!

Két részeg beszélget a kocsmában. Egyszer csak megszólal az egyik:
- Te, engem mindig kizár az asszony a lakásból, ha részegen megyek haza. Mit tegyek, nincs valami ötleted?
- Én azt szoktam csinálni, hogy bekopogok, levetkőzöm, beadom a ruháimat az ajtón, és nincs az az asszony, aki hagyná, hogy a férje meztelenül ácsorogjon az utcán.
- Rendben, kipróbálom.
Legközelebb mikor találkoznak, megkérdi a másik:
- Nos, bevált a tervem?
- Hát, csak részben.
- Hogyhogy részben?
- Bekopogtam, levetkőztem, bedobtam a ruháimat az ajtón, az becsukódott, ám ekkor hirtelen bemondta egy hang: "Deák tér következik".

Brezsnyevnek szobrot állítanak Moszkvában. Mivel nagyon jól sikerül az alkotás, a készítők úgy döntenek, hogy pályázatot hirdetnek, mely értelmében aki talál rajta hibát, az nagy jutalomban részesül. Özönlenek az emberek, ám hibát senki sem talál benne. Mígnem jelentkezik egy grúz paraszt, hogy ő két hibát is lát rajta. Mindenki körülállja, hogy mi is lehet az.
- Az első, hogy ferdén van a nyakán a kötél! - kezdi a paraszt.
- De bácsika maga nem jól lát. Nincs is kötél a nyakán - válaszolják csodálkozva a szobor készítői.
Mire a bácsika:
- Na látják, ez a második hiba.

Egy szőke nő bemegy az orvoshoz, mert mindkét füle égőpiros. Kérdi tőle az orvos, hogy mi történt?
- Éppen vasaltam, amikor megszólalt a telefon, és tévedésből a vasalót szorítottam a fülemhez - mondja a szőke.
- Ó, szegény. És a másik fülével mi történt?
- 1 óra múlva újra hívott!

Egy amerikai és egy orosz fickó birkózik. Az orosz arról ismert, hogy tud egy olyan fogást, amiből nem lehet szabadulni.
Zajlik a mérkőzés, egyszer csak az orosz alkalmazza a fogást, rendesen összecsomagolja az amerikait.
Az amerikai edző arcába temeti a kezét, hisz elvesztették a meccset, de ekkor hirtelen hatalmas üvöltést hall és az ő versenyzőjét hirdetik ki győztesnek. Az öltözőben kérdezi a versenyzőjétől, hogy mi történt?
- Ahogy ott nem tudtam szabadulni, megláttam az orrom előtt egy nadrágot, és bevallom, nagyot haraptam bele.
A fene gondolta volna, hogy ekkora erőt ad, ha az ember tökön harapja magát!

- Mi a legbiztosabb módszer arra, hogy a tej ne savanyodjon meg?

- Benne kell hagyni a tehénben.

- Elismeri az apaságot? - kérdi a bíró.
- Igen.
- És mi lesz a fizetéssel?
- Uram, efféle szolgáltatásokért nem szoktam pénzt kérni.

Megszólal az egyik:
- Kisszisza, kisszisza!
- Mi van, nem bírod kimondani, hogy matka?

Béla bácsi nagyon megöregedett, ezért családja úgy dönt, hogy elviszik az öregek otthonába. Ahogy ott ülnek a felvételi irodán, észreveszi, hogy az öreg lassan kezd jobbra dőlni.
Odaugrik az ápolónő, felegyenesíti, és egy párnát tesz a jobb oldalához.
Kis idő múlva Béla bácsi lassan elkezd balra dőlni. az ápolónő azonnal odalép, felegyenesíti, és párnát tesz a bal oldalára is. Rövid idő múlva Sanyi bácsi előredől. Az ápolónő elkapja és kiegyenesíti.
A bejelentkezés végeztével megkérdezi Béla bácsit a családja, hogy mennyire tetszik neki az új hely.
- Eddig nem nagyon, itt még fingani sem hagyják az embert!

Pistike az óvodában nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament az óvónő, hogy segítsen neki.
Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, Pistike így szólt:
- Óvó néni, fordítva van a lábamon a csizma.
A óvónő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a Pistike lábára.
Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!
Az óvónő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatja Pistike lábáról
a csizmát, miközben az így folytatta:
- ... hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán.
Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
- A csizmámban!