Egy moszkvai professzor elmegy medvére vadászni Szibériába, Csukcsföldre.
Kap maga mellé egy rutinos csukcs vadászt is.
A csukcs megkérdi a professzort:
- Maga okos, ugye?
- Igen, igen.
- És tud lőni?
- Nem először vagyok medvevadászaton, csak Szibériában még nem jártam.
- És tud gyorsan futni?
- Hosszútávfutó versenyző voltam.
No, kimennek a terepre.
Meglátják a medvét, azt mondja a csukcs: fussunk.
Futnak visszafelé, a medve trappol utánuk, közben gondolkodik a professzor, hogy miért is fut, amikor van nála puska.
Azzal megfordul, céloz, lő, a medve elterül.
A csukcs megáll, odamegy a tetemhez, és csóválja a fejét:
- Professzor, maga tényleg tud lőni, gyorsan futni is, de maga egy barom.
- Miért?
- Most hogyan visszük el a medvét a faluig?

- Miért olyan nagyok a gorilla orrlyukai?

- Mert vastagok az ujjai!

- Csabika! Ne adj babot a macskának, mert felfúvódik!
- Nem baj anyu, a kutyának úgy sincs most labdája...

Két egérke beszélget:
- Olyan fáradtnak látszol - mondja az egyik - mi van veled?
- Hagyd el! Feleségül vettem egy zsiráflányt.
- És ettől vagy kimerült?
- Igen, mert iszonyúan telhetetlen. Megcsókolom, aztán alig érek le a földre, már újra szól: Gyere szívem, adj egy puszit!

Megy a róka a folyóra, hát látja, hogy a szexmániás nyuszika tossza a vízilovakat. Odaszól neki:
- Ne csináld, mert egyszer nagyon megjárod!
Másnap a nyuszi az elefántokat dugja. Ismét látja ezt a róka:
- Hidd el nekem, ezért egyszer súlyosan megfizetsz!
Harmadnap a nyuszi hanyatt fekszik széttárt karokkal, hatalmas szerszáma az égnek mered, már köröznek felette a keselyűk. Megszólal a róka:
- Látod nyuszika, én megmondtam, hogy nem lesz jó vége.
- Csönd, mindjárt leszállnak!

A nyuszika pisil ez erdő szélén, közben ezt énekli:
- Virág van a fütyimen, virág van a fütyimen...
Odamegy a róka:
- Nyuszika, pisilhetek veled?
- Persze.
- Virág van a fütyimen, virág van a fütyimen ...
Megérkezik a medve is:
- Pisilhetek én is veletek?
- Igen.
- Gábor áron rézágyúja fel van virágozva...

– Képzeld a kutyánk tegnap éjszaka beszabadult a kamrába. A falánk dög mindent felzabált: az összes szalámit, a kolbászt, még a szalonnát is.
– És nem hagyott semmit?
– De, a kutyaeledelt!

Mászik a teknős a tengerparton, motyog magában:
- De jó, hogy ilyen lassan megyek... de jó, hogy ilyen lassan megyek... Miért jó? Mert rossz irányba megyek...

Egy vak álldogál egy forgalmas kereszteződésnél a kutyájával. A kutya egyszercsak elindul a túloldalra, pedig még piros a lámpa. Óriási fékcsikorgás, egy autó kishíján elüti őket. Mennek tovább, egy biciklis elesik, próbálja elkerülni az ütközést. Már majdnem átérnek az úton, amikor egy száguldó kamion fékez, és felszalad a járdára.
A vak ember és kutyája végül szerencsésen megérkeznek a túloldalra. Megállnak, és a vak egy kekszet nyújt a kutyának. Egy férfi a járdán állva figyeli őket, és megszólal:
- Miért jutalmazza meg azt a kutyát, hisz majdnem a halába vezette magát?
- Nem jutalmazom, csak meg akartam tudni, melyik vége a feje, hogy jól seggberúgjam!

- Jó napot kívánok! Szeretnék egy éneklő madarat!
- Ezt a sárga papagájt tudnám ajánlani önnek uram.
- De hiszen ennek egy lába van!
- Miért? Táncolnia is kéne?