Nórácska a lovasiskolában ugratni tanul. Első ízben irányítja a lovát a másfél méteres akadály felé. Az állat az utolsó pillanatban megtorpan, méghozzá úgy, hogy Nórácska kiröpül a nyeregből, és a palánk túlsó felére pottyan.
- Nagyon jó! Remek! - lelkendezik az oktató. - Csak így tovább! Legközelebb, azért a lovat is vidd magaddal!

Megy a farkas az erdőben, már 2 napja nem evett, úgyhogy kegyetlen éhes.
Találkozik a lóval, akit rögtön elkap, és így szól:
- Na ló, én téged most megeszlek.
- Jól van farkas koma, de előbb légy szíves olvasd el az üzenetet ami a patámra van írva!
- Rendben, mutasd!
A ló felemeli a hátsó lábát, a farkas alánéz, amikor is a ló úgy pofán rúgja, hogy 5 méterrel arrébb landol.
10 perc múlva a farkas magához tér, és így szól:
- De hülye vagyok, nem is tudok olvasni!

Van egy nagy kutyám. Labrador és pitbull keverék.Biztos vagyok benne, hogyha egy nap letépi a lábamat, vissza is fogja hozni.

A róka sétál az erdőben, majd a tisztáshoz ér. Egyszer csak talál egy ötujjas kesztyűt. Felemeli és sétál tovább.
Találkozik a tehenekkel, akik a tisztás másik szélén legelésznek. Odaszól nekik a kesztyűt lobogtatva:
- Hé, csajok! Melyikőtök vesztette el a melltartóját?

Két hal beszélget a tóban:
- Vigyázz! - mondja a nagyobbik - az ott egy horog. Nehogy bekapd!
- Miért? - kérdezi a kis hal.
- Két okból - válaszolja a nagy - Az egyik, hogy ha bekapod, akkor kifognak, megpucolnak, megsütnek és megesznek.
- Nagyon köszönöm - mondja a kis hal - megmentetted az életemet. - És mi a másik ok?
- Az, hogy én akarlak megenni!

Megy haza a kandúr, és szerelme egy átdorbézolt éjszaka után. A kandúr nem bír az érzelmeivel, és felnyávog:
- Jaj, cica-mica, meghalok érted.
A cicus kacéran ránéz, és megkérdi:
- Jó, de hányszor?

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

A nyuszika elhatározza, hogy elmegy cseresznyét szedni, de nincs elég hosszú létrája.
Gondolja elmegy a mókushoz és elkéri az övét. Útközben elgondolkodik:
- Mi van, ha nem is akarja odaadni a létrát? Na mindegy...
Megy tovább a nyuszika, majd megint elgondolkodik:
- Mi van ha pénzt kér érte? Na mindegy...
Így gondolkodik, amikor egyszer csak megérkezik a mókushoz.
Mókus:
- Szia, nyuszika!
Nyuszika:
- Tudod mit!? Rohadj meg a létráddal együtt!

- A cserépbe ültetett sündisznó!

A nyuszika, és a medve sétálnak az erdőben. Egyszer csak előbukkan egy jó tündér.
- Teljesítem három kívánságotokat, mert ma jó kedvem van.
- Nyuszika, én kívánok kettőt, mert én vagyok a nagyobb és az erősebb.
- De miért? Ez nem ér!
- Nyuszika... - förmed rá a medve a nyúlra.
- Jól van, jól van, akkor kívánj te kettőt... De ez akkor sem igazságos...
- Tehát jó tündér, kívánok 10 gyönyörűséges medvelányt!
Mind a 10 gyönyörűséges medvelány ott terem a medve előtt.
- Még kérek 10 gyönyörűséges medvelányt!
Ez a kívánsága is teljesül a medvének.
- Na nyuszi, te mit kívánsz?
- A medve legyen buzi!