- Hogy találod meg a botsáskát a fán?
- Azt az ágat keresd, amelyik pislog!

Székely bácsika stoppol az útszélen a tehenével. Megáll mellette egy Jaguár. A sofőr odakiált a bácsinak.
- Jó napot kívánok! Magát el tudom vinni, de a tehenét nem.
- Kösse csak az autó után!
A sofőr rászánja magát, és odaköti a tehenet a vonóhoroghoz. Mennek negyvennel, a tehén kitartóan kocog utánuk. Mire a parasztbácsika:
- Mehet gyorsabban is, bírja az!
A Jaguáros rákapcsol. Mennek már nyolcvannal is, amikor a vezető belenéz a tükörbe.
- Bácsi, úgy látom, kezd elfáradni a tehene! Már lógatja a nyelvét!
- Nem olyan biztos az! Merre lógatja a nyelvét?
- Balra.
- Akkor vigyázz, fiam, mert előzni fog!

Az elefánt és a kisegér együtt utazik a vonaton. Az elefántnak van jegye, a kisegérnek nincs. Az elefánt látja, hogy jön a kalauz, ezért gyorsan bedugja a kisegeret a mellénye zsebébe.

Azt mondja a kalauz - Te elefánt! Én tudom, hogy a kisegér a legjobb barátod, és ti mindenhová együtt jártok, nincs itt ő véletlenül?

- Sajnos most nem tudott jönni -mondja az elefánt, és egy hatalmasat csap a mellénye zsebére.

- De a fényképe, az itt van...

Egy nő elviszi a kutyáját megnyíratni. Mikor fizetésre kerül a sor, kiderül, hogy a számla 7000 Ft.
- Ez, hogy létezik? - kérdezi az asszony. - Még a fodrászom sem kér többet 4000-nél egy hajvágásért!
- Az lehet hölgyem, de őt nem is harapja meg senki!

Az apuka elviszi a kisfiát az állatkertbe. Megállnak az oroszlánnál, és az apa megkérdezi a fiától:
- Tudod-e, hogy hívják ezt az állatot?
- Iden, nyufi. - válaszol a kisfiú.
- Nem, ezt úgy hívják, hogy oroszlán.
Mennek tovább, elérkeznek a zsiráfhoz.
- Hát ennek az állatnak tudod-e a nevét?
- Nyufi.
- Nem, kisfiam, ez a zsiráf, nem látod a hosszú nyakát?
Mennek tovább, elérkeznek a vízilóhoz. Az apuka ismét megkérdezi a gyereket, hogy szerinte mi ennek az állatnak a neve.
És a felelet ismét csak nyufi. Az apának elfogy a türelme:
- Kisfiam, hát vak vagy, hisz ez a vízben él?!
Erre a kisfiú:
- Akkoj vivinyufi!

Egyik nap egy idegen kutya jelent meg a házunk előtt. Látszott rajta, hogy ápolt, jóllakott.
- Eltévedtél, kutyus? - mondtam neki, és beengedtem a nappaliba. A kutya rögtön otthon érezte magát, lefeküdt az egyik sarokba, és aludt egy órát. Amikor felébredt, kikérezkedett, és el is ment.
Másnap ugyanabban az időpontban ismét megjelent nálunk a kutya, megint beengedtem, aludt egyet, majd eltávozott. Így ment ez még két héten át.
Egyszer a nyakörvére akasztottam egy cetlit ezzel az üzenettel: "Kedves gazda! A kutyája minden nap hozzánk jár aludni."
A következő napon a kutya egy másik cetlivel tért vissza, amin ez állt:
"Ez a kutya 5 gyerekkel lakik együtt, sosem tudja magát kialudni. Holnap én is eljöhetek? Üdv.:A gazda"

Egy idős hölgy lép be a henteshez a kutyájával. Az állat azonnal felugrik a pultra, megragadja az egyik húsdarabot és kiszalad vele az üzletből.
- Elnézését asszonyom, de Öné ez a kutya? - kérdi feldúlva a hentes.
- Igen...Régebben én gondoskodtam róla, de ma már önellátó...

Két barát beszélget...
Te, az én kutyám szerintem nagyon jó rendőrkutya lenne!
- Miért? Jó a szimata és fegyelmezett?
- Nem! Szereti a fánkot, és tökhülye.

Moszkvai professzor elmegy medvére vadászni Szibériába, Csukcsföldre.
Kap maga mellé egy csukcs vadászt is.
A csukcs megkérdi a professzort:
- Maga okos, ugye?
- Igen, igen.
- És tud lőni?
- Nem először vagyok medvevadászaton, csak Szibériában még nem jártam.
- És tud gyorsan futni?
- Igen, fiatal koromban élsportoló voltam.
No, kimennek a terepre.
Meglátják a medvét, azt mondja a csukcs: fussunk.
Futnak visszafelé, a medve trappol utánuk, közben gondolkodik a professzor, hogy miért is fut, amikor van nála puska.
Azzal megfordul, céloz, lő, a medve elterül.
A csukcs megáll, odamegy a tetemhez, és csóválja a fejét:
- Professzor, maga tényleg tud lőni, gyorsan futni is, de maga egy barom.
- Miért?
- Mesélje el, most hogyan visszük el a medvét a faluig?

A kicsi gólya anyja után sír a fészekben. Az apja próbálja vigasztalni:
- Ne sírj, mindjárt hazajön anyukád, csak még dolga van. Tudod, sok örömet okoz az embereknek, mert kisbabákat hoz nekik.
A következő éjjel az apagólya hagyja el a fészket, a kicsi megint sírni kezd. Anyja nyugtatgatja:
- Ne bánkódj, kicsim, apád hamarosan hazajön. Ma ő megy el, hogy kisbabákkal örvendeztesse meg az embereket.
A 3. éjszaka a gólyaszülők észreveszik, hogy a gyerekük eltűnt a fészekből. Egész éjjel hazavárják, de csak reggel kerül elő.
- Hát te hol voltál?! - kérdik tőle.
- Á, nem érdekes! Csak egyetemistákat ijesztgettem!