Három szexre kiéhezett hegyi pásztor sétál a fennsíkon. Meglátnak egy birkát, aki seggel fölfelé beszorulva lóg a kerítés között.
Azt mondja az első: "Istenem, ha ez Lollobrigida lenne..."
Mire a második: "Istenem, ha ez Marilyn Monroe lenne..."
Megszólal a harmadik: "Istenem, ha sötét lenne..."

Az apuka elviszi a kisfiát az állatkertbe. Megállnak az oroszlánnál, és az apa megkérdezi a fiától:
- Tudod-e, hogy hívják ezt az állatot?
- Iden, nyufi. - válaszol a kisfiú.
- Nem, ezt úgy hívják, hogy oroszlán.
Mennek tovább, elérkeznek a zsiráfhoz.
- Hát ennek az állatnak tudod-e a nevét?
- Nyufi.
- Nem, kisfiam, ez a zsiráf, nem látod a hosszú nyakát?
Mennek tovább, elérkeznek a vízilóhoz. Az apuka ismét megkérdezi a gyereket, hogy szerinte mi ennek az állatnak a neve.
És a felelet ismét csak nyufi. Az apának elfogy a türelme:
- Kisfiam, hát vak vagy, hisz ez a vízben él?!
Erre a kisfiú:
- Akkoj vivinyufi!

Kovács átmegy a szomszédjához, és azt látja, hogy az egész család és a kutyájuk, egy asztalnál ülnek és pókereznek.
- Ez aztán az okos kutya! - mondja csodálkozva.
- Ugyan már - feleli a házigazda - annyira azért nem az!
Valahányszor jó lapja van, rögtön elkezdi csóválni a farkát!

- Miért tartják ketrecben az oroszlánokat?
- Mert akváriumban megfulladnának.

Az agresszív kismalac sétálgat a városban:
- Rohadt meleg, rohadt Nap, rohadt emberek, rohadt autók. Bárcsak minden köddé válna...
- ....
- Rohadt köd!

Egyik nap egy idegen kutya jelent meg a házunk előtt. Látszott rajta, hogy ápolt, jóllakott.
- Eltévedtél, kutyus? - mondtam neki, és beengedtem a nappaliba. A kutya rögtön otthon érezte magát, lefeküdt az egyik sarokba, és aludt 3-4 órát. Amikor felébredt, kikérezkedett, és el is ment.
Másnap ugyanabban az időpontban ismét megjelent nálunk a kutya, megint beengedtem, aludt egyet, majd eltávozott.
Így ment ez még két héten át.
Egyszer a nyakörvére akasztottam egy cetlit ezzel az üzenettel: "Kedves gazdi! Az ön kutyája minden nap hozzánk jár aludni."
A következő napon a kutya egy másik cetlivel tért vissza, amin ez állt:
"Ez a kutya 5 gyerekkel lakik együtt, sohasem tudja magát rendesen kialudni. Holnap én is eljöhetnék? A gazda"

A luxushajón minden este van bűvész mutatvány. A kapitány papagája, mivel állandóan látja a mutatványokat, egy idő után kifigyeli, és utána folyamatosan magyarázza a közönségnek:
"Nézzék, ez egy másik kalap!"
"Hé, miért van a pakliban csak ász?"
"Nézzék, eldugta a virágot az asztal alá!"
A bűvész nagyon dühös emiatt, de a kapitánnyal nem akar ujjat húzni, így kénytelen eltűrni a papagáj beszólásait.
Aztán egyik nap a hajó léket kap és elsüllyed. A bűvész nagy nehezen felkapaszkodik egy úszó roncsdarabra. Egy idő után leszáll mellé a papagáj, és megszólal:

- Oké, te nyertél feladom. Hová tüntetted el a hajót?

A lovag új lovat vesz. A lókupec figyelmezteti:
- Nagy jó uram, ez egy idomított állat.Ha azt mondja neki: "Hű!", megindul, mint a szél.
Ha azt mondja: "Hű-hű", megáll, s nem is mozdul onnan.
- Na ezt kipróbálom!" -gondolja a lovag, és elkéri egy körre a paripát.
Délcegen ül a nyeregben, s elkurjantja magát:
- "Hű!"- A ló abban a pillanatban nekiiramodik. Vágtat hegynek föl völgynek le, mígnem egy hatalmas szakadék tűnik fel, de a ló csak nem lassít.
A lovag aggódni kezd ,mert elfelejtette a jelszót.
Próbálkozik:
- "Hó, hóha! Állj már meg! Nyughass te gebe!", de a ló rá se ránt, vágtat egyenesen a szakadék felé.
Már csak 10 méter, 5 méter, amikor a lovagnak végre eszébe jut:
- "Hű-hű!"A ló fékez, s közvetlenül a szakadék szélén lecövekel.
A lovag megkönnyebbülten végigsimít verejtékes homlokán:
- "Hűűű..."

Csiga-biga gyere ki,
ég a házad ideki,
kapsz tejet, vajat,
holnapra is marad.

Mindez jogász nyelven:

Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt.
A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipari termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre két napi fejadagot tesz ki.

Egy kis teknős elkezd felfelé mászni a fán. Nagy nehezen eléri az alsó ágat, végigmászik rajta, majd amikor a végéhez ér, leesik. Pont a hátára esik, a páncélja nagyot koppan.
Pár perc múlva magához tér, hosszú kínlódás után a hasára fordul, és megkezdi újra a fára mászást. Ezúttal még az ágig sem jut el, leesik, ismét megüti magát, de hallatlan akaraterővel megint nekikezd a famászásnak. Most sikerül az ágig jutnia, de hamarosan a földbe csapódik.
Fent, a fa egyik felső ágán egy fészekben ül egy madárpár. Amikor a teknőc már ötödszörre töri össze magát, a madármama azt mondja a párjának:
- Te, szerintem most már meg kellene mondanunk neki, hogy csak örökbe fogadtuk.