Két lánytestvér annyira félti a macskáját, hogy ki sem engedik a lakásból, nehogy egy félelmetes kandúrral találkozzon.
Időközben a nagyobbik lány férjhez megy, és nászútra utazik a férjével.
A húga táviratot kap: Nagyon jól érezzük magunkat.
U.i.: Azonnal engedd ki a macskát!

Egy fővárosi fiú lemegy falura a barátvőjével a jövendőbeli apóshoz és anyóshoz. Hogy bevágódjon az öregeknél, hajnalban fölkel, kimegy és megfeji a tehenet.
Mire visszaér, az apa már az asztalnál ül.
Az öreg kérdőn ránéz a srácra, mire az elkezdi mondani:
- Korán felkeltem, kimentem megfejni a tehenet. Csak egy kicsit furcsa az íze ennek a tejnek, meg a tehén is elég makacs volt...
Mire az öreg:
- Azt elhiszem, mert nekünk csak bikánk van...

Az állatok viccmesélő versenyt rendeznek az erdőben.
Aki rossz viccet mond, azt a többiek megeszik!
A nyuszika kezdi, a viccén mindenki nevet, csak a zsiráf nem. Ezért a nyuszit megeszik.
A következő a farkas, akinek a viccén mindenki röhög, csak a zsiráf nem. Őt is megeszik.
A medve viccén senki sem nevet, csak a zsiráf. Megkérdezik tőle, hogy mit nevet, erre azt mondja:
- Milyen jó viccet mondott a nyuszika!

Nyuszika élménybeszámolót tart a Medvének a tegnap esti randiról:
Te Medve! A Rókalány elhívott a lakására, levetkőzött nekem! Hú Medve, ha ott lettél volna! És táncolt nekem ruha nélkül! Hú Medve ha ott lettél volna! És akkor hanyatt dobta magát az ágyon és azt mondta: mindenem a tied! Hú Medve, ha ott lettél volna! Sokkal több mindent el tudtunk volna hozni!

- Üdvözlöm!Egy éneklő madarat szeretnék venni!
- Jó napot!Ajánlom Önnek ezt a kanárit itt!
- De ennek, csak egy lába van!
- Miért, táncolnia is kell?

Az állatok Istenhez fordulnak kérdéseikkel. Megkérdezi az elefánt:
- Nekem miért van ilyen vastag bőröm?
- Azért, hogy mindentől megvédjen, például a szúnyogok sem tudnak megcsípni.
A zsiráf megkérdezi:
- Nekem miért ilyen hosszú a nyakam?
- Így a magasabb leveleket is eléred.
Megszólal a tyúk:
- Nekem ne is próbáld megmagyarázni! Vagy a tojást csináld kisebbre, vagy a lukat nagyobbra!

A kakas kergeti a tyúkot a baromfiudvaron. A gazda nézi egy ideig a hajszát, majd odavet egy karéj kenyeret. A kakas azonnal elfelejti a tyúkot és ráveti magát a kenyérre.
A gazda felsóhajt:
- Drága jó Istenem, add, hogy sose legyek ilyen éhes...

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Két barát beszélget:
- Én soha nem verem meg a kutyámat - mondja az egyik.
Ha megakarom büntetni, szájkosarat teszek rá, és bezárom a kolbászok közé.

- Apa, apa! Vigyél el kérlek holnap a cirkuszba!
- Erre nekem nincs időm, kisfiam.
- De apa, azt írják a hirdetésbe, hogy egy meztelen nő lovagol egy tigrisen!
- Na jó, úgyis rég láttam már tigrist...