651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

A jegesmedvék ülnek a jégtáblán. Egy kis bocs ide-oda futkos.
A mamája rászól:
– Kicsim! Mi jegesmedvék a jégtáblán nyugodtan szoktunk ülni.
A jegesmedve bocs a mamája mellé ül, de 5 perc múlva újra elkezd szaladgálni...
A mamája megint rá szól:
– Kicsim! Nézd meg, a többi jegesmedve milyen nyugodtan ül a jégtáblán!
Mire a bocs válaszol:
– Jegesmedve ide, nyugodtság oda, nekem akkor is fázik a seggem!

A hangyák békésen sétálnak az erdőben, mikor feltűnik mögöttük egy hangyász.
A hangyák nagyon megrémülnek, és felmásznak egy közeli fára. Mivel a hangyász nem tud fára mászni, ezért hatalmas ormányával megragadja a fát, és nagy erővel rázni kezdni. A legkisebb és legvéznább hangya pont a hangyász nyakára esik. A többiek lekiabálnak neki:
- Fojtsd meg, Egon! Fojtsd meg!

Nyuszika találkozik a kígyóval.
Mondja neki:
- Bocsi kígyó, hogy múltkor piszkáltalak, hogy nincs lábad.
- Semmi baj nyuszika.
- Na, akkor kezet rá!:D

Kiválóan idomított kutyám van - dicsekszik a házigazda a vendégeknek.
- Ha adok neki 3 koronát, cigarettát hoz érte.
- Ezt nem hiszem! Éppen egy félórája adtam neki 5 koronát és most se cigaretta, se kutya!
- Csakhogy én azt mondtam magának, hogy cigarettára 3 koronát adok neki.
Ha 5 koronát kap, akkor elmegy moziba.

A Föld-Hold távolság jelenleg 384.000 km, és ez évente 4,5 méterrel nő. Ebből visszaszámolható, hogy 85 millió évvel ezelőtt a Hold távolsága a föld felszínétől 5 méterre volt.
Ez magyarázza a dinoszauruszok kipusztulását, legalábbis az 5 méternél nagyobbakét.

Az elefánt és a kisegér együtt utazik a vonaton. Az elefántnak van jegye, a kisegérnek nincs. Az elefánt látja, hogy jön a kalauz, ezért gyorsan bedugja a kisegeret a mellénye zsebébe.

Azt mondja a kalauz - Te elefánt! Én tudom, hogy a kisegér a legjobb barátod, és ti mindenhová együtt jártok, nincs itt ő véletlenül?

- Sajnos most nem tudott jönni -mondja az elefánt, és egy hatalmasat csap a mellénye zsebére.

- De a fényképe, az itt van...

Egy idős hölgy lép be a henteshez a kutyájával. Az állat azonnal felugrik a pultra, megragadja az egyik húsdarabot és kiszalad vele az üzletből.
- Elnézését asszonyom, de Öné ez a kutya? - kérdi feldúlva a hentes.
- Igen...Régebben én gondoskodtam róla, de ma már önellátó...

Nyuszika megy az erdőben és találkozik a rókával:
- Róka adjál répát!
- Nekem nincs répám nyuszika.
- Róka adjál répát!
- Mondtam hogy nincs répám, és ha még egyszer répát kérsz kiverem a fogaidat!
- Róka adjál már répát!
A Róka kiveri a nyuszika fogait…
Másnap ismét találkozik a nyuszika a rókával, és így szól:
- Jóka ajjá jépapüjét!

Utazik a hajón egy bűvész, aki úgy gondolja, hogy ledolgozza az útiköltséget és minden este bűvészmutatványokkal kápráztatja el a nagyérdeműt...
Nem számol azonban a kapitány átok papagájával, "aki" állandóan a szalonban lebzsel és minden mutatványnál lebuktatja a bűvészt, elárulván a közönségnek, melyik zsebébe, hová rejtette a kártyalapot, lufit.
A bűvésznek már nagyon elege van belőle de nem tehet semmit, a madár szent és sérthetetlen.
Egyszer nekiütköznek egy jéghegynek, minek következtében a hajó léket kap és elsüllyed. A bűvész valahogy megmenekül, egy ócska utazóládába kapaszkodva hánykolódik a hullámokon. Hirtelen szárnycsapkodást hall, majd leszáll a ládára a papagáj. Sokáig szótlanul bámulják egymást, a papagáj nézelődik, kémlel a bűvész háta mögé majd megtöri a csendet. Jól van basszus, te nyertél! Hová dugtad a hajót?