Az öreg néni elmegy a templomba, és magával viszi a papagáját.
Ülnek a misén, amikor egyszer csak a papagáj megszólal:
- Hú, a picsába, de rohadt hideg van itt!
A néni elszégyelli magát, hazamegy és órákig beszél a papagájnak, próbálja elérni, hogy a templomban mellőzze a csúnya beszédet.
A következő héten megint elviszi a templomba a madarat, de az megint csúnyán beszél.
Ekkor elviszi egy állatorvoshoz, aki azt tanácsolja neki, hogy ha a madár csúnyán beszél, akkor fogja meg a lábánál, és forgassa párszor a feje körül. Így a madár megtanulja, hogy nem szabad csúnyán beszélnie.
Következő héten megint bemennek a templomba. A pap éppen a mise közepén tart, amikor a papagáj megszólal:
- A picsába, de rohadt hideg van itt!
A néni elkapja a lábainál, és párszor megforgatja a feje körül. Amikor befejezi, a papagáj megrázza magát és megszólal:
- És még a szél is kurvára fúj!

Bemegy egy arab a szervizbe, hogy elromlott a tevéje.
- Mi baja - kérdezi a szerelő.
- Nem akar menni....
- Nem gond, megoldjuk. Állítsa kérem a kettes aknára!
Az aknából kinyúl 2 féltéglát tartó kéz, összecsapja a teve tökét. A teve, mint a villám úgy elindul.
- Az anyját! - ámuldozik az arab. - De van egy kis gond! Most, hogy érem utol?
- Semmi gond! Álljon az egyes aknára!

Mókuska randira készülődik. Nagyon csinosan kiöltözik, már a sminkje is készen van, amikor hirtelen leszarja egy madár.
Hát, Mókuska mérgelődik...
- Na de madárka! Hát miért szartál le?! Épp randira készülődöm!

- Ja igen, és még azt is üzeni, hogy nem ér rá!

Nyuszika bemegy a húsboltba.
- Kérek szépen 1 liter darált húst!
- Nyuszika, azt kg-ban kérik!
Másnap:
- Jó napot, kérek 1 liter darált húst!
- Nyuszika, mondtam már, hogy azt kg-ban kell kérni!
- Gyere, játsszuk el!
- Én vagyok a vásárló és te a boltos!
- Oké, rendben!
- Jó napot, kérek 1 kg darált húst!
- Szia, üveget hoztál??

A sas anyuka megkérdezi a fiókáit, mit szeretnének reggelire.
- Vércsét, vércsét!
Az anyuka elmegy, hoz nekik vércsét. Délben megkérdi, hogy mit szeretnének ebédre?
- Vércsét, vércsét!
Elmegy, hoz nekik egy vércsét.
Este nem kérdezi meg, hogy mit szeretnének, hanem minden szó nélkül elmegy, és hoz egy héját.
- De mi vércsét akarunk! Vércsét!
- Gyerekek, ezt is meg kell enni! A héjában van a legtöbb vitamin!

A kis molylepke először repül ki a szekrényből. Amikor hazaér, kérdi tőle az anyukája: - Na kicsim, milyen volt odakint?
- Nagyon örültek nekem, mindenki tapsolt!

Megy a királylány az erdőben, amikor hirtelen elé ugrik egy béka, s a királylány meglepődötten kérdezi tőle:
- Te az a béka vagy, akit ha megcsókolok királyfivá válik, s leélhetem vele az életem?!
- Nem, az az unokaöcsém, velem dugni kell.

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Hány méhecske fér el egy férfi gatyájában?
- Három. Két here és egy dolgozó.

A hangyák békésen sétálnak az erdőben, mikor feltűnik mögöttük egy hangyász.
A hangyák nagyon megrémülnek, és felmásznak egy közeli fára. Mivel a hangyász nem tud fára mászni, ezért hatalmas ormányával megragadja a fát, és nagy erővel rázni kezdni. A legkisebb és legvéznább hangya pont a hangyász nyakára esik. A többiek lekiabálnak neki:
- Fojtsd meg, Egon! Fojtsd meg!