Új kiskakas kerül a baromfiudvarba, és azonnal lendületesen munkához lát. Nem kíméli a pulykákat, gyöngytyúkokat, kacsákat, libákat sem.
- Nem lesz ennek jó vége fiacskám! - figyelmezteti az öreg kakas az ügybuzgó fiatal társát, aki rá se hederít.
Másnap reggel az öreg tarajos szomorúan látja hogy a buzgó kiskakas ott fekszik a szemétdomb tetején, és fölötte már ott köröz egy keselyű.
- Ugye, ugye -csóválja fejét az öreg- megmondtam én, hogy ez a sok szex nem vezet jóra!
- Csönd -suttogja a kiskakas egyik szemhéját felnyitva- nehogy elriaszd itt nekem!

A sas anyuka megkérdezi a fiókáit, mit szeretnének reggelire.
- Vércsét, vércsét!
Az anyuka elmegy, hoz nekik vércsét. Délben megkérdi, hogy mit szeretnének ebédre?
- Vércsét, vércsét!
Elmegy, hoz nekik egy vércsét.
Este nem kérdezi meg, hogy mit szeretnének, hanem minden szó nélkül elmegy, és hoz egy héját.
- De mi vércsét akarunk! Vércsét!
- Gyerekek, ezt is meg kell enni! A héjában van a legtöbb vitamin!

Egy 12 év körüli kislány vezet egy kecskét az úton és összetalálkozik a pappal.
- Hová mész leányom? - kérdezi tőle pap.
- Viszem a kecskét hágatni! - feleli a kislány.
- Ejnye, hát nincs neked bátyád?! - kérdezi a pap.
- De van, de az nem hág kecskét!

- Apu, eltűnt a kanári a kalitkából!
- Aha!Akkor most már értem, hogy a macska miért énekel...

A férfi orvoshoz megy, mert gond van a nemi életével. Az orvos Viagrát ír ki a betegnek, de csak a felét kell bevenni. Otthon a férfi előveszi a vágódeszkát, és késsel kétfelé vágja a gyógyszert. Az egyik fele elrepül, egészen a papagáj ketrecébe, az meg egyből bekapja. A férfi azonnal felhívja az állatorvost, és elmeséli neki, mi történt.
Az állatorvos szerint, a papagájt hűvös, sötét helyre kell helyezni, mert különben elpusztul.
A férfi fogja a papagájt, és beleteszi a fagyasztóba. Természetesen megfeledkezik róla, és másfél óra után rohan a fagyasztóhoz, hogy megnézze mi lett vele.
A papagáj teljesen meg van izzadva, és lihegve így szól:
- Hú bakker, egy órát tartott, amíg széthúztam a csirke lábait!

A tanító néni a 3 kismalac történetét meséli a gyerekeknek.
- Az első kismalac bekopogott egy emberhez, hogy téglát kérjen tőle. Mit gondoltok, mit mondott erre az ember?
- Én tudom, tanító néni! - jelentkezik Balázska.
- Na, mit mondott?
- Vazze, egy beszélő malac!

Az állatok Istenhez fordulnak kérdéseikkel. Megkérdezi az elefánt:
- Nekem miért van ilyen vastag bőröm?
- Azért, hogy mindentől megvédjen, például a szúnyogok sem tudnak megcsípni.
A zsiráf megkérdezi:
- Nekem miért ilyen hosszú a nyakam?
- Így a magasabb leveleket is eléred.
Megszólal a tyúk:
- Nekem ne is próbáld megmagyarázni! Vagy a tojást csináld kisebbre, vagy a lukat nagyobbra!

Egy vadász szafarira ment a feleségével és az anyósával. Letáboroztak a dzsungelben. Egyik éjjel a feleség kétségbeesetten keltegeti a férjét:
- Drágám, eltűnt a mama, gyere menjünk és keressük meg!
A vadász megragadja a puskát, és elindulnak a sötét éjszakában. Nem messze a sátruktól, egy tisztáson rémisztő látvány tárul eléjük: a mama egy bokor előtt áll, és egy hatalmas oroszlánnal néz éppen farkasszemet.
A fiatalasszony rémülten suttogja a férjének:
- Uramisten, most mi lesz?
- Semmi... - feleli a férj. - Az oroszlán kereste magának a bajt, hagyjuk, hogy másszon ki belőle egyedül!

- Figyu haver! Én úgy döntöttem, hogy elválok az asszonytól...
- De, hát miért?
- Unom már az örökös szurkálódásait!

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.