A nyuszika zenélő WC-t nyit az erdőben. A hír az állatok fülébe jut, és elmennek, hogy kipróbálják. Odamegy elsőnek a farkas, akinek már nagyon kell tojnia. Mondja a nyuszinak:
- Tegyél be valami könnyűzenét.
Pár perc múlva jön ki a farkas elégedetten. Másodiknak megy a róka, neki is nagyon kell már tojni. Azt mondja a nyuszinak:
- Tegyél be valami rockot!
Pár perc múlva ő is elégedetten távozik. Futva érkezik a medve, akinek már rettentően kell, alig bírja visszatartani. Mondja a nyuszinak:
- Tegyél be, amit akarsz. Pár perc múlva jön ki a medve, szaros lábbal. Megkérdezi tőle a nyuszi:
- Hát veled mi történt?
- Azt mondtam, tegyél be bármit, de arra nem gondoltam, hogy éppen a himnuszt fogod betenni!

Három denevér ül az ereszen. Egyikük megunja a beszélgetést és elrepül.5 perc múlva múlva véresen jön vissza.
- Hát veled mi történt?
- Látjátok a völgyben a birkákat?
- Igen.
- Kiszívtam a vérüket.
Elmegy a másik is. 10 perc múlva véresen jön vissza.
- Mi történt veled?
- Látjátok a völgyben a marhákat?
- Igen.
- Kiszívtam mindnek a vérét.
Na a harmadik is kedvet kap, elrepül ő is. 5 perc múlva véresen jön vissza, de nem csak a szája széle, hanem mindene csupa vér.
- Veled mi történt?
- Látjátok azt a bazi nagy tornyot?
- Igen.
- Na, én meg nem láttam.

Egy mezőgazdász elmegy a logopédushoz, és elpanaszolja, hogy mennyire zavarja őt a dadogás a munkájában.
- De pontosan mi a gond? - kérdezi tőle a logopédus.
- Tu-tu-tudja é-én cs-cs-csirkéket t-tenyésztek, és am-amikor este be-beterelem ő-ő-őket, m-m-mindig k-kijön ke-kettő. Er-erre én r-rájuk k-kiáltok, h-hogy m-m-menjetek a pi-pi-pi... erre meg kijön az összes.

Két kanmacska ül fent a tetőn. Megszólal az egyik:
- Na, mi volt tegnap azzal a macskalánnyal?
- Felvittem a lakásomra.
- És?
- Vacsoráztunk...
- És?
- Egymáshoz bújtunk...
- És?
- Beszélgettünk.
- Aztán?
- Elmeséltem neki, hogyan heréltek ki.

A béka fiú kiáll a tó partjára és hangosan kiabál.
Én vagyok a Jóisten.Én vagyok a Jóisten!!!
Ez így megy egész nap.
A béka lány megunja és odamegy.
Megkérdezi...Ugyan áruld már el nekem, hogy miért vagy te a Jóisten?!
A béka fiú letolja a nadrágját.
A béka lány: - TE JÓÓÓISTEN!

Bemegy egy kutya a postára és fel akar adni egy táviratot.
Elkezdi diktálni:
- Vau, vau, vau, Vau, vau, vau, vau, vau, vau.
A postás felírja, majd megszólal:
- Ez csak 9 szó, és minimum 10-et számlázunk, ezért ingyen beletehet még egy szót.
Erre a kutyus:
- Jó lenne, de sajnos semmi más nem jut az eszembe...

A spájzból eltűnik másfél kiló vaj.
Akárhogy töri is a fejét a háziasszony, a macska az első számú gyanúsított.
Megfogja az állatot, ráállítja a mérlegre.
A mutató pontosan egy kiló ötven dekát mutat.
- No - morfondírozik az asszony -, a vaj már megvan.
De, akkor hol a macska?

- Mi az abszolút vagányság?
- Amikor a csiga bedől a kanyarban.
- Még nagyobb vagányság?
- Csikorog hozzá!

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Két cápa panaszkodik egymásnak:
- Képzeld, tegnap megettem a strandon egy dagadt nőt, de annyira hájas volt, hogy elrontottam a gyomrom.
- Én egy szőke bombázót faltam fel, de annak meg olyan üres volt a feje, hogy már egy hete nem tudok lemerülni...