- Pistike! Ne adj babot a macskának, mert felfúvódik!
- Nem baj, a kutyának úgy sincs most labdája!

Az öreg hölgy elmegy a falu plébánosához és pironkodva mondja neki:
- Tisztelendő úr, a gyerekeimtől kaptam két lánypapagájt karácsonyra, de valami rossz házból származhatnak, mert nagyon csúnyán beszélnek.
Szégyellem elmondani, de egész nap azt rikácsolják: "Hé, mi kurvák vagyunk, gyertek baszni!" A plébános tudja a megoldást:
- Van nekem két fiúpapagájom, azok itt a templomban nőttek fel és egész nap imádkoznak. Zárjuk össze a madarakat, biztos jó hatással lesznek az enyémek az önéire. Be is teszik a két ájtatos papagáj kalitkájába a lányokat, akik azonnal rikácsolni kezdenek:
- Hé, mi kurvák vagyunk, gyertek baszni!
Mire az egyik templomi papagáj kenetteljesen odafordul a kollégájához:
- Tedd el az olvasót, Theodor testvér. Imánk meghallgatásra talált!

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

A kisállatok árverésén a legtöbbet kínáló hölgy azt mondja a kikiáltónak:
- Óriási összeget adtam ezért a papagájért.Remélem, tényleg olyan jól tud beszélni, ahogy maga állítja!
- Ezt garantálom önnek, asszonyom - feleli az árverező.
- Mit gondol, ki licitált mindvégig maga ellen?

- Hallom új kutyátok van.
- Igen, de csak a baj van vele!
- Miért?
- Tegnap olyan hangosan ugatott, hogy nem hallottuk a betörőt!

Az orrszarvú nyit egy italmérést az erdőben. Jönnek és állnak sorban az állatok. A sor végén ott áll a nyuszika is, egy két litEres palackkal a kezében. Jön az oroszlán egy ötven literes hordóval és beáll a sorba legelőre. Megszólal a nyuszika a sor végén.
- Hé, talán sorba kellene állni!
- Ki mer pofázni? - kérdi az oroszlán.
Nem mer felelni senki. Mindenki hallgat ,sorra megvásárolja a boradagját. A nyuszika is. Hazamegy, megissza a bort, felugrik, rácsap az asztalra és elkiáltja magát:
- Hát én, a nyúl!

Óriási sikere van az állatszelídítő elefántszámának. Akkora, hogy még a tévé is kimegy riportot készíteni.
- Uram mondja, hogy jutott eszébe, hogy elefántokkal foglalkozzék? - kérdi a riporter.
- Tudja - feleli az idomár - annak idején bolhákat idomítottam egy bolhacirkuszban, de aztán megromlott a látásom...

Az elefánt kérdezi a két púpú tevétől:
- Miért a hátadon hordod a melleidet?
- Hmm, furcsa kérdés annak a szájából, akinek a pénisze az arcán lóg.

Egy apa és a kisfia álldogálnak az állatkertben az üres majomketrec előtt. Arra jön az egyik gondozó, és az apa megkérdezi tőle:
- Elnézést, mondja, hol vannak a páviánok?
- Párzási időszak van uram, bent vannak a házban...
- És ha bedobnánk nekik egy kis mogyorót, előjönnének?
- Nem hiszem. Maga talán előjönne?

A dadogós nyuszika, a farkas és a medve hajótörést szenvednek.
Este a medve őrködik. Nem jött hajó.
Másnap a farkas. Nem jött hajó.
Harmadnap a dadogós nyuszika.
Telik az idő, míg a nyuszika megszólal:
- Ha-ha......
A farkas meg a medve nem várják meg míg befejezi azonnal a vízbe futnak!
De a nyuszika befejezi:
- Ha-ha-jól-lá-lá-tom-m, cá-pa-kö-kö-ze-le-dik!