Két öreg hölgy ellátogat a múzeumba, de útközben elkeverednek egymás mellől. Amikor ismét összetalálkoznak, egyikük így szól a másikhoz:
- Magdikám, láttad azt a meztelen fickós szobrot ott hátul?
- Igen! Fel vagyok háborodva, hogy lehet ilyet kiállítani! Milyen hatalmas a nemi szerve!
- És milyen hideg!

A pályaudvar melletti étteremben reklamál a vendég:
- Pincér, mi lesz már az ebédemmel? Még a végén lekésem a vonatot.
- Ne aggódjon, uram! Nem lesz az olyan nagy adag.

- Három szobás családi ház, utcára néző nagymamával eladó.

- Balatonra néző anyósomat elcserélném egy rotációs kapára.

- Pénzt vennék áron alul, sürgősen!

- Részeges férjemet lecserélném valami használhatóbbra.

- E-e-elnézést, k-k-kérem! Me-me-megtudná ne-ne-nekem, ho-hogy ho-hol van a da-da-dadogók iskolája?
- Minek az magának? Úgy hallom már így is nagyon jól dadog!

1. Miért adnak nevet a férfiak a micsodájuknak?
Hogy meg tudják nevezni azt, aki az életüket irányítja.

2. Miért van a pasiknak egy agytekervénnyel több, mint a lovaknak?
Hogy a vasárnapi kocsimosáskor, ne igyák ki a vödröt!

Nemrég a férjemmel elhatároztuk, hogy fogyókúrába kezdünk. Beszereztem 1 hónapra való diétás receptet, és minden nap megfőztem az előírt fogást.
Szigorúan tartottuk magunkat az utasításokhoz, az adagokat kettéosztottam, és nem ettünk semmi mást. Annyira kellemes diéta volt, hogy még csak nem is éreztünk semmi éhséget soha.
Már két hónapja diétáztunk, de egy dekát sem fogytunk. Elővettem hát újra a receptgyűjteményt és átolvastam, hátha valami elkerülte a figyelmemet az elején.
Olvasom az első receptet, a végén ez állt: "Négy személyre tálaljuk."

Sherlock Holmes szülőatyja, Sir Arthur Conan Doyle egyszer Franciaországban töltötte nyári szabadságát. Amikor hazafelé utazott, Párizsban beszállt egy bérkocsiba.
- Hová vihetem, Mr. Doyle? - kérdezte a kocsis.
- Elnézést, ismerjük, hogy tudja a nevem? - kérdezte a meghökkent író.
- Nem, uram még sosem. Viszont olvastam az újságban, hogy Marseillesben töltötte a szabadságát, és hát ez az a hely, ahol a Marseillesből érkezők szoktak kocsit fogni.
A napbarnított bőre azt sugallta, hogy éppen vakációról tér haza. A ruhája alapján egyből látni Önön, hogy angol és nem francia. Ezeket a részinformációkat összerakva végül arra a következtetésre jutottam, hogy Ön csakis Sir Arthur Conan Doyle lehet.
- Ez fantasztikus. Ön olyan vaslogikával rendelkezik, mint az általam kitalált Sherlock Holmes! - lelkendezett az író.
- Ugyan, ez azért túlzás - szerénykedett a taxis. - Az is sokat segített, hogy az egyik bőröndjén ott volt a neve.

Egy kisvárosban az öreg pap belefáradt, hogy a hívei gyónáskor mindig arról beszélnek, hogy megcsalták a párjukat.
A vasárnapi misén így szól a gyülekezethez:
- Elegem van belőle, hogy mindenki azt gyónja, hogy megcsaltam ezt, vagy azt.
Kérlek benneteket, hogy ezután csak annyit mondjatok: elbotlottam.
Egy év múlva az öreg pap nyugdíjba megy, jön helyette egy fiatal.
Senki nem említi neki, hogy mit jelent az "elbotlás".
A fiatal pap az első vasárnap után, a gyóntatás végeztével felkeresi a polgármestert:
- Uram, valamit tenni kellene a városban a járdákkal, mert minden hívem arról panaszkodik, hogy állandóan elbotlanak.
A polgármester hallva ezt, hátradől a székében, és hahotázni kezd.
- De kérem, mi ezen olyan mulatságos, hiszen az ön felesége is kétszer elbotlott a múlt héten!

A falu plébánosa látja, hogy a nyolcéves Juliska terel egy kecskét.
- Hova hajtod azt a kecskét?
- Viszem a bakhoz hágatni!
A plébános elszörnyed, hogy egy kislányra bízzák az ilyet.
- Hát nincs neked bátyád? - kérdi rosszallóan.
- Van, csak ő nem hág kecskét.

Egy hegymászó megcsúszik a sziklán, két kézzel kapaszkodik, nem talál támaszt a lábának.
Kétségbeesetten felnéz az égre, és fohászkodik:
- Istenem, van ott valaki?
- Igen...
- Most mit tegyek?
- Imádkozz, bízz Istenben, és engedd el a sziklát!
A hegymászó gondolkodik egy kicsit, majd újra megszólal:
- Nincs ott valaki más?