Egy Afrika-kutatót a dzsungelben közrefog egy csapat vad bennszülött. Az ellenállás felesleges.
- Végem van – sóhajt a kutató.
Ekkor váratlanul fény jelenik meg az égen, s rádörög egy mennyei hang:
- Nem, nincs még véged! Ott egy lándzsa a lábad előtt, vedd fel gyorsan, és szúrd szíven vele a törzsfőnököt!
Az Afrika-kutató felkapja a lándzsát, beledöfi a törzsfőnökbe mire az holtan esik össze.
A bennszülöttek megdermednek, és eltorzult arccal merednek rá.
Ekkor ismét megszólal az égi hang:
- Na most van véged!

Két barátnő beszélget, miközben egyikük a tükör előtt áll.
- Rettenetesen kövér vagyok. - mondja kétségbeesetten.
- Nem, nem vagy kövér. - vigasztalja a másik.
- A hajam is borzasztó!
- Dehogy! Jó a hajad.
- Sosem néztem ki még ennél rosszabbul.
- Dehogyisnem!

Négyen horgásznak a Tisza parton. Egy arra sétáló ember megkérdezi tőlük:
- Mondják emberek, maguk miért szeretnek horgászni?
- Én azért, mert jó kikapcsolódásnak tartom. - feleli az első.
- Én a csend és a nyugalom miatt. - mondja a második.
- Énszerintem ez a legjobb sport. - teszi hozzá a harmadik.
- És maga? - fordul a negyedikhez a férfi.
- Én speciel halat akarok fogni.

Egy nagyon kövér ember bemegy az ruházati boltba, és kérdezi az
eladót:
- Kedves hölgyem! Tudna nekem mutatni valamit, amibe beleférek?
- Hát kérem, a folyosó végén balra lesz a teherlift...

A brokkoli büszkén mondja:
- Én úgy nézek ki, mint egy lombos fa.
A gomba hozzáteszi:
- Én olyan vagyok, mint egy esernyő.
A dió így szól:
- Én meg egy agyra hasonlítok.
Erre megszólal a banán:
- Nem válthatnánk témát?

Az őrmester tanít a honvédoknak a logikáról.
- Molnár honvéd, álljon fel! - mondja az őrmester.
- Elmondom magának, mi a logika. Itt van maga. Megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Molnár honvéd, maga de megváltozott. Na érti miről van szó?
- Igen. - mondja Molnár.
- Akkor mondja vissza! - szólítja fel az őrmester.
Molnár belekezd:
- Az őrmester úr megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt.
Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Hej, őrmester úr! Maga semmit sem változott!

- Aztán vitte-e már valamire a fiad Pesten?
- Meghiszem azt, nagyon értékes ember lett belőle!
- Hogyhogy?
- A pesti rendőrség kétmilliót kínál érte annak, aki a nyomára vezeti őket.

Az újoncok bevonulnak, és az őrmester kérdezi tőlük:
- Uraim, jelentkezzen, akinek nagy a bakancsa.
- Jelentem, őrmester úr nekem nagy.
- Akkor menjen a raktárba, és cseréltesse ki.
- Őrmester úr, én inkább nem cseréltetném ki.
- Miért nem?
- Mert nekem a lábam is nagy.

A hangverseny szünetében egy pasi benyit a karmester öltözőjébe:
- Kedves Mester, kötelességemnek tartom, hogy figyelmeztessem önt: a zenekarban többen lazsálnak. Észrevettem például, hogy a dobos csak akkor üt, ha ön odanéz!

Az apa ráförmed a fiára:
- Bandika! Ebben a dobozban reggel még két szelet csokoládé volt, most pedig csak egy van! Meg tudod ezt nekem magyarázni?
- Igen, apa! Reggel túl sötét volt, és így nem vettem észre a másikat!