Egy fotós elhatározza, hogy légi felvételeket csinál az Etnáról.
Telefonon rendel egy légitaxit. Amikor kiér a repülőtérre, látja, hogy egy kis gép áll a kifutón, nyitott ajtóval, utasra várva. Bedobja a csomagját, beül, majd mondja a pilótának:
- Mehetünk.
A gép felszáll. A fotós odaszól a pilótának:
- Legyen szíves az Etna fölé menni, ott majd csinálok néhány fényképet.
- Miért? - kérdezi a pilóta.
- Mert fotós vagyok, a fotósok pedig fényképeket szoktak csinálni.
Hosszú csend, majd a pilóta megkérdezi:
- Ezek szerint akkor nem maga az oktató!?

Nekem két háziorvosom van - meséli barátnőjének egy fiatal hölgy.
Egy idős tapasztalt és egy fiatal kezdő.
- Melyikkel és mikor kezelteted magad?
- Az idősebbet akkor hívom, amikor rosszul érzem magam...
- És a fiatalt?
- Amikor jól akarom érezni magam!

Tegnap elküldött a férjem, hogy vegyek neki motorolajat az autóba. Már értem, hogy mit érezhetett múltkor a DM-ben a tamponos polcnál!

Egy idős mamika megszólít egy középkorú pasit a postán:
- Elnézést uram, de megtenné nekem, hogy megírja ezt az üdvözlőlapot? Tudja, annyira gyötör a reuma, hogy nem tudok rendesen írni.
- Persze - egyezik bele a férfi.
Mikor készen van, megkérdi a nénitől:
- Tehetek még valamit Önért?
A néni nézegeti az üdvözlőlapot, és így szól:
- Legyen szíves, írja ide a végére, hogy "Elnézést kérek a csúnya kézírásomért..."

A férj beront a hálószobába, és rákiált a feleségére.
- Gyorsan kapj valamit magadra, mert ég a ház!
Egy hang a szekrényből:
- Először a bútorokat mentsétek!

Anyu, az angyalok repülnek?
Igen kisfiam.
Pedig tegnap délután az apu angyalkámnak szólította a bejárónőt
és az nem repült.
De mindjárt fog, kisfiam!

A jelenlegi állapotokat egy most hallott példával tudnám ecsetelni:
- Ha most Magyarországon valaki feltalálná a finggal működő autót, akkor holnaptól a babfőzelék adagja 18.000 Ft lenne és harmadnaptól mindenki seggén lenne egy gázóra!
Kell a bevétel az államnak!

- Mondd csak cimbora, mekkora volt a legnagyobb hal, amit életedben fogtál?
- Körülbelül 25 centi...
- Az nem túl nagy!
- Mármint a távolság a két szeme között!

Két fickó csendben horgászik és sörözget közben. Egyszer az egyikük csendben megszólal:
- Haver, én azt hiszem, elválok az asszonytól. Három hónapja, egy szót sem szólt hozzám.
A másik kortyol egyet a söréből, és azt mondja:
- Barátom, azért ezt gondold át még egyszer. Az ilyen nők nem teremnek minden bokorban.

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?