Két úriember utazik a vonaton valamikor a 70-es évek elején. Egymással szemben ülnek.
Az egyik lába között egy üveg demizson van, amit néha-néha meghúz.
A másikat irritálja a finom pálinkaszag, nem sokáig bírja, kifakadva így szól a "pálinkás" úriemberhez:
- Ember! Van magának lelkiismerete? Itt issza előttem ezt a jófajta pálinkát, engem meg még véletlenül sem kínál meg?
- De uram, én tüdőbajos vagyok.
- Mit számít az? Én meg termelőszövetkezeti tag vagyok.

A horgász léket fúr a jégen.
Egyszer csak vakító fény önti el és egy mély hang azt mondja:
- Ne erőlködj, ott nincs hal!
- Te szólítasz, Uram?
- Nem, én a jégpálya gondnoka vagyok.

Egy vándor napok óta kóborol az erdőben, és már rettentően éhes. Meglát egy kis házikót – bent egy öreg néni főzőcskézik. Bekopog hozzá és azt mondja:
– Öreganyám, három napja már, hogy nem ettem semmit, tudna adni egy kis ennivalót?
– Persze, fiacskám, tegnapi leves jó lesz?
A vándor szeme felcsillan:
– Hogyne, köszönöm!
– Akkor gyere vissza holnap!

Egy 75 milliomos elvesz egy gyönyörű, húszéves lányt.
- Öregem, te aztán szerencsés fickó vagy! - irigykedik a barátja. - Mondd, hogy csináltad?
- Hát, kilencvennek hazudtam magam.

A felvágós ukrán maffiózó odamegy a zöldségeshez:
- Ez mi? - kérdezi a zöldségestől, egy kupac almára mutatva.
- Alma. - feleli a zöldséges.
- Jó, akkor adjon belőle tíz kilót, de csomagolja be őket egyesével selyempapírba. Az ukrán továbbmegy:
- És ez micsoda ? - kérdi.
- Narancs.
- Adjon ebből is tíz kilót, de ezeket is csomagolja be egyesével selyempapírba. Az ukrán rámutat egy dobozra:
- És ez meg, mi a rosseb?
- Az mazsola, de nem eladó.

Arisztid és Tasziló ülnek egy teaházban. Esznek, isznak, jól mulatnak míg végül csak két teasütemény marad.
Egy kisebb és egy nagyobb. Elkezdik tukmálni egymásnak. Vegyél te Arisztid! Á dehogy vegyél te Tasziló!
Hosszas unszolás után Tasziló kiveszi a nagyobbat.
Mire Arisztid megjegyzi:
- Tudod Tasziló ez bunkóság volt.
- Miért, te melyiket vetted volna el a helyemben?
- Természetesen a kisebbiket.
- Hát ott van.

A nem túl távoli jövőben elkészül az első, teljesen számítógép vezérelte repülőgép. Elérkezik az első próbaút ideje.
A repülőgép a korszerű, grafikus felületű operációs rendszere által vezérelve odagördül az utaskapuhoz. Az utasok beszállnak, majd az ajtók automatikusan bezáródnak.
Ezután a gép lassan odagördül a felszállópályára és kis idő múlva elkezdi a felszállást. Egy mesterséges hang megszólal a hangosbeszélőben:
- Hölgyeim és uraim! Önök a világ első automata repülőgépén utaznak, amelyen minden feladatot számítógépek látnak el.
Gépünk hamarosan felemelkedik a földről, és megkezdi útját… és megkezdi útját… és megkezdi útját…

70 éve az USA déli államaiban feketék rohantak, és fehér emberek egy csoportja ordibált nekik az öklét rázva.
Manapság ugyanez a helyzet, csak most kosárlabdának hívják!

A golfpályán kerítés választja el a golfpályát az úttól.
Egy öt fős társaság egyik tagja nekileselkedik, majd balra elüti a labdát.
Az átível a kerítés fölött, pattan egyet az úton, aztán egyenesen nekiütődik az arra haladó busz kerékgumijának, arról pedig vissza a pályára, és egyenesen be a lyukba.
A másik négy csak ámul-bámul, majd egyikük megkérdezi:
- Haver, ezt meg hogy csináltad?
Az első játékos vállat von:
- Csak ismerni kell a buszmenetrendet.

A taxis összevissza cikázik a nagy forgalomban. Az utas egy ideig csendben retteg, majd egy túlságosan hajmeresztő manőver után odaszól:
- Hallja-e uram, vigyázzon jobban! Engem nyolc gyerekem vár otthon!
A taxis visszavág:
- De hölgyem, nyolc gyereke van, és maga mondja nekem, hogy vigyázzak?!