Szabó a reptéren várja kis Polskijával amerikai rokonát. Megérkezik a vendég, beülnek az autóba, és elindulnak hazafelé. A belvárosban haladva Szabó rögtönzött idegenvezetést tart a rokonnak:
- Ez itt a Parlament, ez meg itt az Erzsébet-híd, most éppen a Gellért-hegy alatt járunk...
- És most hol vagyunk, egy alagútban? - kérdezi a vendég.
- Nem, egy kamion alatt.

Sherlock Holmes meghal, és felkerül a mennyországba. Ott áll Szent Péter előtt, aki megkérdi kilétét.
- Sherlock Holmes vagyok.
- Nem hiszem el... bizonyítsd be valahogy. Mondjuk... találd meg nekem Ádámot a tömegben!
Sherlock fogja magát, és nem egészen 20 másodperc múlva ott áll Ádámmal Szent Péter előtt.
- Hogy csináltad ezt? Itt férfiak milliárdjai vannak!
- Nos... egyszerű. Beálltam a fickók közé, mindenkit elküldtem az anyjába... ez meg csak ott téblábolt egyedül.

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?

Egy házaspár a padlást takarítja, amikor találnak egy 2 évvel korábbi cipőjavításról szóló cédulát. Próbálnak visszaemlékezni, melyikük vitte javíttatni a cipőjét.
- Mit gondolsz, megvan még az a cipő? - kérdezi a férj.
- Nem tudom, talán utána kellene járni.
A férj autóba ül, elmegy a cipészhez, és bemutatja a cédulát. A cipész hátramegy a műhelybe, kis idő múlva üres kézzel jön vissza:
- Sajnos, csak péntekre lesz kész.

- Miért van egy nőnek két melle?
- Azért, hogy ha ikrei születnek, koccinthassanak!

Tegnap vettem egy új Wi-Fi routert, és beállítottam legjobb tudásom szerint. Annyira büszke voltam, hogy névnek ezt állítottam be: "ezttordfel".

Másnap reggel, amikor felcsatlakoztam rá látom, hogy megváltozott a neve: "kihívaselfogadva".

A kopasz és a dadogós ugratják egymást:
- Ki-ki-kív-v-váncsi le-le-lennék, me-me-mennyibe ke-ke-kerül ne-ne-neked egy ha-ha-hajv-v-vágás! - poénkodik a dadogós.
- Biztos kevesebbe, mint neked egy telefonálás! - vág vissza a kopasz.

Ezerrel betép a hajókikötőbe a taxi. Hatalmas fékezés után befarol a stéghez.
Kivágódik az ajtó, és a fickó egy iszonyat nagy kofferrel kiugrik belőle. Látja, hogy a hajó 10 méterre van a parttól. Emberfeletti erővel meglódítja a koffert, és átdobja a hajóra. Azzal se szó se beszéd, beleveti magát a vízbe, és hatalmas karcsapásokkal átúszik a hajóra. Büszkén felkapaszkodik a fedélzetre.
Mindenki ujjong.
Csak egy öreg matróz ingatja a fejét és dörmög mellette csendesen:
- Elismerem ez szép teljesítmény volt, de nem lett volna egyszerűbb, ha megvárja, amíg kikötünk?

Egy külföldi társaságban az anyuka a kislányát produkáltatja a zongoránál.
Az egyik vendég keservesen sírni kezd.
Az anyuka odamegy hozzá:
- Uram, ön sír, amikor a kislányom a Magyar rapszódiát játssza? Ezek szerint ön magyar?
- Nem, asszonyom. Én zenész vagyok.

A benzinkútnál:
- Mennyibe kerül egy csöpp benzin?
- Semmibe...
- Akkor csöpögtesse tele!