- Nos uram, tetszik önnek a "Csata" című festményem? - kérdezi a művész.
- Tetszeni tetszik, de azért százezer forintért már lehetne rajta több ember is.

Éjszaka átvág a púpos a temetőn, egyszer csak elé ugrik egy kis törpe, s megkérdi a púpost:
- Mi van a hátadon púpos?
- Egy púp
- Kell az neked?
- Nem.
A púpos hirtelen felegyenesedik, s boldogan sétál keresztül városon. Szembejön vele a sánta, akinek elmeséli mi történt. A sánta fejvesztve rohan a temetőbe elé is odaugrik a törpe.
- Mi van a hátadon te sánta.
- Semmi...
- Akkor nesze itt egy púp!

Az idős házaspár istentiszteleten vesz rész.
A felénél az asszony odahajol a férjhez és így szól:
- Az imént egy csendeset szellentettem. Mit gondolsz mit tegyek?
Erre a férj:
- Ha hazaérünk, azonnal cseréld ki az elemet a hallókészülékedben!

A ház előtt egy kisfiú ágaskodik, nem éri el a csengőt. Arra jön egy szerzetes, jóságosan segít neki és megnyomja helyette a csengőt.
- Köszönöm pap bácsi, de most aztán szaladjunk!

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?

Egy akkurátus és meglehetősen csúnya nő sárgadinnyét vásárol. Vagy húsz darabot megnyomkodott, megszagolgatott, mire a zöldséges rászólt:
- Kedves asszonyom! Legközelebb a férjét küldje el vásárolni, ő nem válogatós!
- Ezt miből gondolja?
- Ha az lenne, nem vette volna el Önt feleségül.

A nemzetközi gyors első osztályú fülkéjében egyetlen utas ül. Hirtelen kinyílik az ajtó és egy fegyveres, álarcos fickó lép be:
- Gyerünk, ide a lóvét! - parancsol az utasra.
- De hiszen nekem egy vasam sincs!
- Akkor meg miért reszket ennyire?
- Mert azt hittem, hogy a kalauz jön. Ugyanis jegyem sincs.

- Elcserélném 25 éves Trabantomat egy szekér trágyára.

- Jelige: szart szarért.

Két kisgyerek betéved a Modern Művészetek Múzeumába. A nagyobbik hirtelen megragadja a kisebbik karját:
- Gyere, szaladjunk el gyorsan innen! Még a végén ránkfogják, hogy mi csináltuk!

A kisfiú mondja a mamájának:
- Mama, az iskolában azzal csúfolnak, hogy túl nagyok a fogaim.
Erre a mama:
- Jól van kisfiam, csak ne beszélj annyit, mert elkoptatod a parkettát!