- Hogyan segít a házimunkában a egy figyelmes férj?
- Újságolvasás közben fölemeli a lábát, hogy az asszony ki tudjon porszívózni.

Nemzetközi turistacsoport megérkezik a világ legnagyobb vizeséséhez:

...ooo God, it's wonderfuuuuul...
...ooo mein Gott, das is wuuuuunderbar...
...Gospooodin, eto priekrasnooojee...
...baaazzeeeeg, ez kúúúrva jó...

Egy ember a Kaukázusban jár.
Lát egy vénembert.
- Uram, hány éves?
- 98.
- Mi a hosszú élet titka?
- Reggel kefir, este kefir.
Lát még egyet, aki öregebbnek tűnik.
- Uram, hány éves?
- 105.
- És, mi a hosszú élet titka?
- Reggel kefir, este kefir.
Lát még egyet, aki még öregebbnek tűnik.
Attól is megkérdi:
- Uram, mondja, mi a hosszú élet titka?
- Reggel vodka, este vodka, délben konyak.
- És mondja, hány éves?
- 29.

Nagypapa és a kilenc éves unokája horgásznak egyszer csak az öreg rágyújt, mire a kissrác:
- Nagypapa, kaphatnék én is egy cigit?
- Eléri a farkad a segged?
- Nem.
- Akkor még kicsi vagy te ehhez.
Horgásznak tovább, egy idő után az öreg kinyit egy doboz sört. A srác megint megszólítja:
- Nagypapa, kaphatnék én is egy sört?
- Eléri a farkad a segged?
- Nem.
- Akkor kicsi vagy te még ehhez.
A srác morog magában, de aztán előveszi az anyukája pakolta sütiket, és enni kezd. Az öreg odafordul hozzá:
- Kaphatok én is a sütikből?
Mire a kis srác:
- Eléri a farkad a segged?
A papa önelégülten:
- Bizony, hogy eléri!

- Na, akkor baszd meg magad, mert ebből egy darabot sem kapsz!!

Két katona egy nagy ládát cipel a falu végén. Odamegy hozzájuk egy öregasszony, és megkérdezi tőlük:
- Mi van ebben a ládában?
- Az hadititok!
- De azért látom, hogy jó nehéz lehet.
- Hát persze! Tele van rakétákkal.

A lelkész fia megszerzi a jogosítványt. Odamegy az apjához, hogy elkérje tőle az autót:
- Fiam, ajánlok egy üzletet.Ha levágatod a hajad, viheted a kocsit.
- De annak idején, Sámsonnak is hosszú haja volt, Mózesnek és Jézusnak is - próbálkozik a fiú.
- Igen, de ők mindenhová gyalog mentek...

- Tegnap éjjel 2 óra alatt 7 korsó sört hajtottál le. Én még vízből sem tudnék ennyit meginni.
- Hát vízből én sem.

Egy kisgyerek figyeli a plébánost ahogy az éppen szögeli a kerítését.
- Fiam, te mit bámulsz annyira?
- Csak arra vagyok kíváncsi, hogy mit mond egy pap, amikor rácsap az ujjára a kalapáccsal...

Sherlock Holmes szülőatyja, Sir Arthur Conan Doyle egyszer Franciaországban töltötte nyári szabadságát. Amikor hazafelé utazott, Párizsban beszállt egy bérkocsiba.
- Hová vihetem, Mr. Doyle? - kérdezte a kocsis.
- Elnézést, ismerjük, hogy tudja a nevem? - kérdezte a meghökkent író.
- Nem, uram még sosem. Viszont olvastam az újságban, hogy Marseillesben töltötte a szabadságát, és hát ez az a hely, ahol a Marseillesből érkezők szoktak kocsit fogni.
A napbarnított bőre azt sugallta, hogy éppen vakációról tér haza. A ruhája alapján egyből látni Önön, hogy angol és nem francia. Ezeket a részinformációkat összerakva végül arra a következtetésre jutottam, hogy Ön csakis Sir Arthur Conan Doyle lehet.
- Ez fantasztikus. Ön olyan vaslogikával rendelkezik, mint az általam kitalált Sherlock Holmes! - lelkendezett az író.
- Ugyan, ez azért túlzás - szerénykedett a taxis. - Az is sokat segített, hogy az egyik bőröndjén ott volt a neve.

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?