Vásárló az eladónak:
- 1 kiló kenyeret kérnék.
- Sajnos, nincs kenyerünk.
- Akkor egy liter tejet kérek.
- Sajnos tejünk sincs.
- Ha semmijük sincsen, akkor be is zárhatnák a boltot!
- Kulcsunk sincs...

Minden reggel, amikor felébredek, azonnal tornázni kezdek. Azt mondom magamnak:
- Rajta! Fel, le! Fel, le!
Aztán 2 perc gyötrelem után így folytatom:
- Jól van! Most próbáld meg ugyanezt a másik szemhéjaddal is!

Két hölgy kávézás közben beszélget.
- Drága Jolánkám, hát most hallottam, hogy a lányodnak mexikói vőlegénye van. Mondd, és mikor lesz az esküvő?
- Nem tudom, mert rosszul áll a peso.
- És volt már a fiatalember orvosnál?

Korán reggel egy autó beragad az országút közepén egy sáros gödörbe. Arra jön egy gazda a lovaskocsijával, és megszólítja a sofőrt:
- Látom, elakadt. Várjon, majd én segítek.
Kivontatja az autót, a vezet? hálából ad neki egy ezrest. A gazda megköszöni, és elégedetten elteszi.
- Tegnap este óta ez a tizedik autó, amit kihúztam - mondja.
- Hogy-hogy? Maga még éjjel is erre jár?
- Igen, akkor hordom a gödörbe a vizet.

Feleség telefonál:
- A gyerekek szeretnék, ha elvinnéd őket a hétvégén bowlingozni, utána meg moziba.
- Á, most kicsit le vagyok égve - mondja a férj. - Mindkettő túl drága lenne, csak az egyiket vállalom most be.
- Igazad van, akkor melyik legyen?
- Mondjuk...az Olivér!

Gyengéden az ujjaid közé veszed, aztán a szádhoz emeled, majd a nyelveddel finoman kitámasztod, fogaiddal óvatosan ráharapsz, elmosolyodsz és kijön a mag.
Kérsz még egy szotyit?

Egy nagyhangú fickó beszól a zsúfolt vasúti fülkébe:
- Na, mi a helyzet, megtelt már a Noé bárkája?
Egy éles hang visszafelel:
- Jöjjön csak nyugodtan, a majom még hiányzik.

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?

A krumpliföld mellett megy el egy operatőr, kamerával a kezében. Egyszer csak meglátja, hogy a mezőn dolgozó paraszt kapával a kezében helyből csinál egy hátra szaltót.
Odamegy hozzá, és megszólítja:
- Jó napot, ha ezt még egyszer megcsinálja, adok magának 5000 forintot.
- Én ugyan nem. - jön a gyors válasz.
- Na jó, akkor tízezret.
- Akkor sem.
- De, miért nem?
- Hát fiam, nincs az a pénz, amiért én még egyszer tökön vágom magam a kapával!

A papot megszólítja az egyik hívő:
- Atyám, Ön szerint helyes dolog más nyomorúságából hasznot húzni?
- Dehogyis fiam.
- Akkor kérem adja vissza azt a húszezer forintot, amit tavaly az esküvőnk előtt adtam Önnek!