Egy autós elakad a kátyúban. A közelben lévő farmer 50 dollárért kihúzza a traktorjával. Az autós gúnyosan megjegyzi:
- Ember ilyen ár mellett meggazdagodna, ha éjjel-nappal kocsikat húzgálna ki a kátyúból.
- Csak nappal - mondja a farmer -, éjjel ugyanis vizet hordok a kátyúba.

- Mondd, a házasságotok elején a férjednek volt valami jó tulajdonsága?
- Persze, de viszonylag hamar elköltöttem!

A híres tudós tanítványa sugárzó örömmel szalad az tudóshoz:
- Heuréka! Megtaláltam a tökéletes oldószert. Az összes ismert anyagot oldja!
- Hmm... Ez viszont felvet egy érdekes problémát!
- Mit?
- Miben akarja tartani?

20 évvel ezelőtt arra vágytam, hogy keressek 70.000 forintot havonta és legyen egy 1986-os évjáratú Golfom. Mára mindez teljesült.

Kér barát találkozik az utcán, egyikük keze fel van kötve.
- Mi történt veled? - kérdezi a másik.
- Képzeld azt hallottam, hogy ha lóherét fogsz, az szerencsét hoz.
- És?
- Próbáltam, de egy marha nagyot rúgott belém!

Ügyfél:
- Áramlopást szeretnék bejelenteni.
- Ön honnan tudja, hogy lopják az áramot?
- Onnan, hogy én csináltam a rendszert, de nem fizették ki a melómat!

Egy elegáns étterem pincére utálkozva néz egy betérő férfira, aki sáros csizmát, szakadt farmert és kopott bőrdzsekit visel.
- Megmutatná, merre van a mosdó? - kérdezi a férfi.
A pincér eligazítja:
- Menjen hátra, forduljon balra, és ahol ki van írva, hogy "Urak", de azt maga ne vegye figyelembe, csak menjen be bátran.

Egy bácsika felszáll a villamosra és a csípőjén tartja folyamatosan a kezét. Odalép mellé egy fiatalember és megkérdezi tőle:
- Mondja papa, háború?
- Mi édes fiam?
- Hát a keze?
A bácsika ránéz és azt mondja.
- A mindenét! Ellopták a dinnyémet!

Az amerikai titkos ügynököt éveken át a legnagyobb körültekintéssel képezik ki. Megtanul tökéletes kiejtéssel oroszul beszélni, megismeri a szokásokat, és mindent ahhoz, hogy elkerülje a lebukást. Végül ledobják Szibériában.
Három napig gyalogol, míg lakott helyre nem ér. Ott megszólít egy parasztembert, de abban a pillanatban le is bukik.
- Hát kém vagy te, fiam.
- Miből gondolja, bátyám?
- Hát, mert néger vagy, fiam.

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?