Pistike búskomoran hazafelé ballag. Szembe jön vele a
család háziorvosa és jó barátja.
- Szervusz Pistike! Miért vagy ilyen szomorú?
- Ne is kérdezze, Doki. A szüleim válni készülnek. Apa már nem a régi.
- Egyet se búsulj, tessék itt ez a doboz tabletta, apádnak
minden reggel tegyél egyet ebből a kávéjába.
Egy hónappal később újra találkoztak. Pistike még
szomorúbb lelkiállapotban.
- Szervusz Pistike. Mi a baj, nem működött a szer?
- De igen, túlságosan is, anyám elköltözött, a nővérem terhes, és a kutyánk sem mer már hazajönni...

Pistike hegedül. A koncert előtt szépen előveszi a hegedűtokot, majd kinyitja, de látja hogy egy fegyver van benne.
Felkiált:
- Na, el tudom képzelni apámat a bank előtt a hegedűvel...

- Anyu, adj egy százast légyszi! - kéri Móricka édesanyját.
- Minek, kicsim?
- A sarkon áll egy bácsi, neki kellene.
- Látod Móricka, ez szép tőled. Biztos koldulásból él a szegény öreg.
- Hát nem éppen. Fagyit árul.

- A vakond naponta annyit eszik, mint amennyi a testsúlya - magyarázza a tanárnéni.
Mire Pistike közbeszól:
- És honnan tudja a vakond, hogy mennyi a súlya?

Az iskolában a tanítónő a gyerekeket a Nemzeti dalból felelteti, rajzos felelet formájában:
Első Zolika.
Zolika kimegy a táblához, és felrajzol egy patakot, egy hidat, és a patakban mosakodó embereket.
Ezt írja alá: "Mit ránk kentek a századok, lemossuk a gyalázatot!"
- Rendben van Zolika, ötös.
A második Ádámka.
Ő is kimegy, és felrajzol pár dombot, és sírt.
Ezt írja alá:
"Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak."
- Rendben, ötös.
Kimegy Móriczka is, és felrajzolja Rákosi elvtárs képét.
A tanárnő döbbent hangon kérdezi:
- Na, de Móriczka, mit keres Rákosi elvtárs a táblán?
- Ő a sehonnai bitang ember!

Suliban:
- Gyerekek, mi a bizonyíték arra, hogy a sivatag helyén valaha tenger volt?
Móricka:
- Az, hogy az arabok még ma is fürdőköpenyben járnak.

Pistike órán:
- Tanító néni, tessék kiengedni egy percre!
- Várjál egy kicsit, Pistike! Türelem rózsát terem...
- Igen, tanító néni, de a bimbója már a nadrágomban van...

Mórickával beszélget az anyukája:
- Figyelj, Móricka, megvettem neked az iskolához a tankönyveket. Nagyon drágák voltak, úgyhogy nagyon vigyázz rájuk!
Erre Móricka:

- Ígérem anya, hozzájuk sem nyúlok!

Pistikét felszólítja a tanár.
-Pistike, mondj egy téli zöldséget!
-Síparadicsom.

A tanító néni megkérdezi Mórickát:
- Móricka, mi a hajlékony ellentéte?
- Hajléktalan.