Egy katolikus iskola ebédlőjében a gyerekek ebédért állnak sorba. A fal mellett egy asztalkán nagy tál alma van, mellette egy tábla:

"Csak egyet vegyél, ne felejtsd, az Úr figyel."

Mikor tálcára rakják az almát, a levest, a másodikat, a sor végén egy tálcán csokis sütemények sorakoznak. Odaszól Pistike a szomszédjának:

- Ebből sokat vegyünk, az Úr szeme úgyis az almán van.

- Pistike, mondd meg nekem, mi történt 1802-ben?
- Akkor született Kossuth Lajos.
- Nagyon jó. És 1805-ben?
- Akkor lett hároméves.

Mórickát leküldi az anyja a zöldségeshez. Amikor odaér, az eladó megkérdezi:
- Mit szeretnél vásárolni?
Előszedi a gyerek a kis cetliét és hadarva felolvassa:
"Fél kiló hagyma, egy kiló répa, egy kiló paradicsom, és figyelj, hogy az vén csaló ne nyomja le az ujjával a mérleget!"

Pistike az óvodában nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament az óvónő, hogy segítsen neki.
Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, Pistike így szólt:
- Óvó néni, fordítva van a lábamon a csizma.
A óvónő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a Pistike lábára.
Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!
Az óvónő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatja Pistike lábáról
a csizmát, miközben az így folytatta:
- ... hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán.
Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
- A csizmámban!

– Ugyebár a képen is láthatjátok, hogy a New York-i Szabadságszobor egyik kezében könyvet tart, a másikban fáklyát.
Ki tudja nekem megmondani, mit jelképez a fáklya? Tessék, Móricka!
– Azt, hogy sötétben nem lehet olvasni!

Pistike bőg, mikor az anyja hazaér. Kérdezi, mi a baj?
- Az apu kétszer is megvert.
- Miért?
- Megmutattam az ellenőrzőt.
- És?
- Tele volt egyessel, kettessel.
- Ezt megértem, de miért vert meg másodszor is?
- Mert kiderült, hogy az ő gyerekkori bizonyítványát mutattam meg.

Tanfelügyelő jön az iskolába, beül az egyik osztályba.
- Na, gyerekek, most mindenki mondjon egy tőmondatot!
- A kutya harap - mondja Lacika.
- A ló rúg - mondja Peti.
- A Rózsi néni lotyó - mondja Móricka.
Kap két hatalmas pofont a tanító nénitől, és azon nyomban haza is zavarják. Délután sétál a tanító néni hazafelé és látja, hogy Móricka ott áll a házuk előtt, és egy nagy tábla csokoládét majszol.
- A fene a dolgodat, te büdös kölyök, hát téged így büntettek meg otthon? Kitől kaptad ezt a csokoládét?
- A tanfelügyelő bácsitól!
- A tanfelügyelő bácsitól? De miért?
- Megmutattam neki, hol lakik a Rózsi néni...

Mórickát fenyíti a tanárnő:
- Mondtam, hogy ne hintázz a széken! Nincs füled?!
- De van, csak azon nem tudok hintázni!

- Ugyebár a képen jól látszik, hogy a New York-i Szabadságszobor egyik kezében könyvet tart, a másikban egy fáklyát.
Ki tudja megmondani gyerekek, mit jelképez a fáklya? Tessék, Pistike!
- Azt, hogy sötétben nem lehet olvasni.

A nagypapa meg a kissé visszamaradott unokája, Móricka sétálnak az állatkertben. Elérnek a majomketrechez.
- Na milyen állat ez Móricka?
- Nyufi!
- De hát ez majom.
- Nyufi! Nyufi!
Elérnek az oroszlánhoz:
- Na, és ez milyen állat Móricka?
- Nyufi!
- De hát ez oroszlán!
- Nyufi! Nyufi!
Odaérnek a vízilóhoz:
- Na milyen állat ez? Gondolkozz! Vízben van, nagy fogak mi ez?
- Vízinyufi!!! Vízinyufi!!!