- Háá csókolom a kezit aranyoskám! Á Gázsit kérnim, ha lehetne!
- Nemtom adni, épp fürdik az ember.
- Füürdiik?! Elnézist, akkor téves…

A cigány öt kiló hússal tér haza szokásos élelembeszerző körútjáról.
A felesége rögtön ott terem:
- Te, aggyá mán egy kis húst, három napja nem ettem.
- Először igyál meg egy liter vizet. Megissza.
- No, Gazsi most mán ide azt a húst!
- Igyál meg először meg egy liter vizet.
- No most ma tényleg aggyá húst!
- Ha még egy liter vizet megiszol, adok. - nagy nehezen megissza.
-Te Gazsi, én mán nem is birok enni.
- Látod, nem is éhes voltál te, hanem szomjas.

- Igaz-e Zsiga, hogy vettél egy görényt ?
- Igaz, bizony.
- És hol tartod?
- Hol, hol hát a vályogházban.
- Aztán nincs ott túl büdös?
- Az van, de hát majd megszokja!

Gazsi felszáll a buszra és leül egy öreg néni mellé. Ahogy leül, elereszt egy galambot.
- Na, de kérem! - mondja a néni.
Erre Gazsi:
- Csókolom, nem kell kérni, ingyen van.
Eltelik kis idő, Gazsi újra szellent egyet.
- Ez hallatlan! - mondja a néni.
Erre Gazsi:
- Az, de szaga az van!

Két haver találkozik.
- Szia Gazsi, milyen régen nem láttalak már.
- Há' tudod, 2 hétig infulenzába vótam.
- Jó neked, téged apád mindenhová elenged...

Gázsi azt hallja mindenkitől, hogy a fejlett nyugati országokban már csak heti egy napot kell dolgozni. Kiutazik hát Németországba, s ott ez az első kérdése:
- Hát tessen már mondani, igaz, hogy itt csak heti egy napot kell dolgozni?
- Igen, mégpedig a hét közepén, szerdán...
- És tessék mondani: minden szerdán?

A gyerekek hóembert építenek kint az udvaron.
Arra jár egy részeg roma, és magából kikelve így szól:
- Micsoda rasszizmus!
Mindig csak fehér hóembert csinálnak, soha egy kreolbőrűt!

Két cigány megy az úton. Szembe jön velük a pap. A papnak el van törve a keze, a lába. Kérdi tőle az egyik cigány:
- Plébános úr, mi történt magával?
- Tudjátok gyermekeim, tegnap este elcsúsztam és beleestem a kádba.
Jól van, megy tovább a két cigány. Megszólal az egyik:
- Hé, te! Mi az a kád?
Mire a másik:
- Honnan tudjam, nem járok én templomba!

Név: Rostás Gáspár
Kor: 28 év
Levelezési cím: Sárkeresztúr, postán maradó

Tanulmányok:

- 1981-1988: Sárkeresztúri Általános Iskola. Az iskolát elégséges eredménnyel, kitűnő sportteljesítménnyel végeztem, tanulmányaimat a 4. osztállyal fejeztem be.

- 1988-1990: Szegedi Csillag intézmény, az emelt szintű kefekötő szakmunkás tanfolyamot jó magaviselettel elvégeztem.

Munkahelyek:

- 1990-1991: Egyéni vállalkozás. Halasztott fizetéses gépjármű beszerzés, és költségérzékeny áruházi beszerzés, valamint adósságrendezés.

- 1991-1993: Egyéni vállalkozás. Magas szintű szervezett gépjárműbeszerzés, és meggyőzéses tárgyalásos áruházi beszerzés. Orvoslátogatói munkakör, fájdalomcsillapító, testápoló értékesítés, vadászfegyverek és önvédelmi készülékek értékesítése.

- 1993-1999: Sopronkőhidai intézmény, Higiéniás segédszervező.

- 1999: Egyéni vállalkozás. Borászati vegyészmérnök, értékesítési manager, kintlévőségek menedzselése.

- 1999-2000: Szegedi Csillag Intézmény, Vezető higiéniai eladó.

- 2000: Egyéni vállalkozás. Üzemanyagipari vegyészmérnök, értékesítési manager, postai szállítmányok ellenőrzése, nyugdíj újraelosztás, hosszúlejáratú kintlévőségek menedzselése.

- 2000-2002: Sopronkőhidai intézmény, Regionális higiéniai főszervező. Munkaszerződésem közös megegyezéssel ebben a hónapban lejár.

Munkatapasztalatok: Értékesítés, ezen belül gépkocsi értékesítésben szerzett nagyfokú tapasztalat, vegyészeti ismeretek. Tárgyalói készség, adósságrendezés, meggyőzés. Kiváló csapatjátékos vagyok, de önállóan is képes vagyok munkavégzésre.

Rugalmasság: Jól tűröm a hosszabb idejű bezártságot. Költségérzékeny tárgyalási technikámnak köszönhetően a beszerzéseket a legalacsonyabb ajánlott ár alatt intézem.

Nyelvtudás: Cigány: anyanyelvi szinten; Magyar: társalgási szinten.

Egyéb: Jártas vagyok bírósági ügyekben, szeretem a kalandot és a meggyőzéses tárgyalásos tevékenységet; vezetői engedéllyel rendelkezem.


Sárkeresztúr, 2020.

Orsós panaszkodik a komájának:
- Képzeld, meghalt a nagybátyám, de nem vagyok képes felvenni az örökségét.
- Hogyhogy?
- Egy negyvenes cipőt hagyott rám, az én lábam meg negyvenötös!