Egy zsidó ül a padon és éppen újságot olvas. Meglátja egy barátja, és elképedve kérdezi:
- Te Samu, hát ez egy szélső jobboldali, antiszemita újság! Miért nem a zsidók által kiadott újságot olvasod?
- Nézd Móric! A zsidó újságok állandóan ilyesmiről írnak: antiszemitizmus, Auschwitz, izraeli konfliktusok. A szélsőjobboldali újságban meg egyéb sincsen, mint hogy a zsidóké minden nagy cég, a zsidóké minden bank, a zsidók irányítják az egész országot. Hát nem jobb egy olyan újságot olvasni, amiben csupa jó hír van?!

Kopott öltözékű zsidó fiatalember kér audienciát a gazdag Rothschild bárótól.

- Csak azt szeretném kérdezni öntől, hozzáadná-e a lányát a francia Nemzeti Bank elnökéhez?
- Minden valószínűség szerint - hangzik a válasz.

A fiatalember másnap a francia elnökhöz kér bebocsáttatást.
- Elnök úr! - vág bele merészen. - Nem tűnt fel önnek, hogy túlságosan öreg már a Nemzeti Bank elnöke? - Dehogynem, csak nincs kivel felváltanom.
Miért, ön tudna javasolni valakit?
- Hogyne! A Rothschild báró vejét.

- Mondd csak barátom, igaz az, hogy az utazás műveltté teszi az embert? - kérdi Grün.
- De még mennyire! - feleli Kohn. - Én például a te helyedben állandóan úton lennék!

Kiküldik a fiatal, agilis APEH ellenőrt a rabbihoz vizsgálatra, azon hátsó utasítással, ha lehet találjon hibát. Átnézi az összes papírt oda-vissza, de minden rendben. Mielőtt elindul, elkezdi faggatni még a rabbit:
- Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de mit csinálnak a megmaradó kenyérmorzsával a szertartás után? - Összegyűjtjük, átküldjük Weissnek, aki időnként macesz gombócot küld belőle vissza.
- És a lecsurgó gyertyaviasszal? - Összegyűjtjük, átküldjük Grünnek, aki időnként új gyertyát küld vissza belőle.
- Még egy kérdést engedjen meg: a metéléskor keletkező fitymahulladékkal mi történik?
- Természetesen azt is összegyűjtjük. És átküldjük az APEH-nek, akik időnként kiküldenek egy faszt.

A halálos ágyán kérdezi Samu Ráhelt:
- Ráhel,te itt voltál velem, mikor a nácik elvették tőlünk az első boltunkat?
- Itt voltam, Samu.
- Velem voltál, mikor elvittek minket a koncentrációs táborba?
- Veled voltam.
- Velem voltál akkor is, mikor a nácik elvették tőlünk a második boltunkat is?
- Én akkor is veled voltam.
- És most is itt vagy velem a halálos ágyamnál?
- Igen, most is itt vagyok Samu.
- Tudod mit gondolok én Ráhel? Te nekem nem hozol szerencsét...

Az ifjú Kohn kivándorol Amerikába. Hónapokig tengődik, nem kap rendes munkát. Már nagyon kellene neki egy nő, de csak 80 centet tud összekuporgatni, és a legolcsóbb néger utcalány is egy dollár. Végül a szállásadónője megkönyörül rajta, és lefekszik vele 80 centért.
Eltelik 15 év, Kohn meggazdagodik. Meglátogatja a régi szállásadónője, egy tinédzser fiúval.
- Látod fiam, ő az apád.
- Dehát ez egy zsidó! - néz nagyot a fiú. - Akkor én is zsidó vagyok!?
Kohn mérgesen:
- És ha lett volna még 20 centem, néger is lennél!

Az osztrák vámos benéz Kohn kocsijába, és a hátsó ülésen lát egy mellszobrot.
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez? - oktatja ki Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam el, hogy ne zavarja jelenlétével a virágzó kapitalizmus polgárainak békéjét...
Az innenső oldalon a magyar vámos ugyancsak észreveszi a szobrot, és szintén megkérdezi:
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez? - mondja újfent kioktatóan Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam magammal. Nem hagyhattam ott a rothadó kapitalizmus martalékául!
Amikor hazaér pesti lakására, leteszi a mellszobrot az ebédlőasztalra. Kohnné meglátja, és összecsapja a kezét:
- Te jó ég! Ki ez?
- Nem ki ez Zálikám, hanem: mi ez? - világosítja fel Kohn. - Tizenöt kiló arany!

A bölcs rabbitól megkérdezik a tanítványai:
- Mitől édes a kávé? A cukortól vagy a kavarástól?
- Természetesen a kavarástól.
- Akkor miért kell bele a cukor?
- Szamarak! Hogy tudjuk, meddig kell kavarni.

A zsidó mikulás ellátogat az óvodába.

Kiteszi az ajándékait és így szól:

- Na, gyerekek, lehet vásárolni.

Tel-Aviv utcáin sétál két asszony. Egyszer csak meglátnak egy nagyon szép kirakatot, mindenféle szép tárgyakkal. Bemennek és megkérdezik a pult mögött állót hogy mennyibe kerül az a szép óra a kirakatban.
- Sajnos az az óra nem eladó, asszonyom. - mondja az.
- Nem? Kár. Akkor megnézhetném azt a szép selymet, ami az óra mellett van?
- Megnézheti, de sajnos az sem eladó....
- És az a gyönyörű ezüst készlet vajon mibe kerül?
- Hát, sajnos az sem eladó...
- Akkor mit árulnak itt maguk?!
- Nem árulunk, asszonyom. Ez a rabbi irodája és a metéléseket lehet itt megrendelni.
- Na de, akkor minek rakták azokat a szép tárgyakat a kirakatukba?
- Miért, ön szerint mit kéne kiraknunk?