Kohn titkos megbízatást kap. Ejtőernyővel átdobják a frontvonalon, hogy szétszórjon az arabok között egy nagy táskányi röplapot.
Fel is száll a repülő és átdobják Kohnt a frontvonalon. Eltelik egy nap, eltelik a második, de Kohn nem érkezik vissza.
Harmadik nap jelentkezik a felettesénél.
- Hol volt maga ennyi ideig? Azt a táska röplapot egy óra alatt szét lehetett volna szórni.
- Hát, szétszórni igen, de eladni?

Egy zsidó asszony nézelődik a zsidó bútorkereskedőnél. Megtetszik neki egy lámpa, odaviszi a pulthoz. Látja, hogy az árcédulán 59.90 font áll. Megkérdezi a kereskedőtől:
- Uram, hogy-hogy ilyen drága ez a lámpa? Két utcával feljebb, a Goldsteinnél csak 49.90-be kerül.
- Akkor miért nem ott veszi meg?- kérdezi a boltos.
- Mert ott most épp elfogyott.
- Ja, amikor nálam elfogy, akkor csak 39.90 az ára.

Bemegy egy nő a zsidó ékszerész boltjába. Megnézi a gyűrűket, majd megszólal:
- Már elnézést uram, de a maga árai nagyon magasak. Szeretném ezt a gyűrűt megvenni, de Önnél 59.95 dollár, míg az utcán lejjebb, Goldstein boltjában ugyanez a gyűrű csak 49.95!
- Ne haragudjon, de akkor miért nem ott vette meg?
- Azért, mert éppen ebédszünet van!
- Hölgyem, nálunk ez a gyűrű ebédszünetben csak 39.95...

- Megtudod, ha megkérdezel egyszer egy zsidót, hogy kér-e egy kis disznóhúst, ingyen?

Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
Pár nap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt mondja a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé!?
- Ó, barátném, én mindig engedelmeskedtem az uramnak. Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, írtam neki egy csekket, ha beváltja, beváltja, ha nem, nem...

Egy fiatal buzgó mócsing APEH ellenőr egy rabbihoz érkezett
ellenőrzés céljából. Elhatározta, hogy megtréfálja az idős rabbit, és a következő kérdést tette fel:
- Rabbi, mit csinálsz a gyertyákból lecsöpögő viasszal?
- Összegyűjtjük és elküldjük a gyertyagyárnak. A gyár küld néha egy kis gyertyát cserébe - felelte a rabbi.
- És mit csinálsz az asztalon lévő maradék morzsákkal? - kérdi az ifjú ellenőr.
- Összegyűjtjük, és elküldjük a maceszgombóc gyárnak és néha kapunk egy kis doboz macesz gombócot - válaszolt a rabbi.
- És mit csinálsz a körülmetélésnél levágott húsdarabokkal? - jött a következő kérdés.
A rabbi habozás nélkül válaszolt:
- Elküldjük őket az APEH-nek, és ők néha ideküldenek egy kis pöcsöt...

- Mondd papa az özvegyasszonyok miért írják oda a nevük mellé azt, hogy: özv, a férfiak pedig nem?
- Azért mert az özvegyasszonyok tudatni akarják a világgal, hogy újra eladók, de az özvegy férfiaknak eszük ágában sincs újra megnősülni.

Kohn és Grün összevesznek. Kohnt azonban bántja a lelkiismeret. Elmegy a rabbihoz, elmondja a sztorit és megkérdi, mit lehetne tenni. A rabbi azt mondja, hogy bocsánatot kell kérni. Kohn ebbe nem megy bele, inkább hazatér. Otthon furdalja a lelkiismeret, emiatt újra felkeresi a rabbiját és megkérdi:
- Biztos, hogy bocsánatot kell kérni?
- Teljesen biztos.
- De lehet telefonon is?
- Lehet.
Jól van, Kohn otthon feltárcsázza Grün lakását. A túloldalon beleszólnak:
- Halló?
- Halló, Kovács lakás?
- Nem, Grün lakás.
- Akkor bocsánat.

Üldögél Kohn Izraelben egy narancsfán és eszi a narancsot.
Hirtelen feltűnik a narancsfa gazdája, megáll a fa alatt és felkiabál:
- Azt mondja a Biblia, hogy ne lopj!
Mire Kohn hátradől az ágak között és elmerengve azt mondja:
- Csodálatos a Te országod, Izrael! Ilyen csodálatos az időjárás, ilyen csodálatos narancsfák nőnek, és az ember csak eszegeti a narancsot és közben bibliai idézeteket hallgat!

A kis Grün gyerek hazajön az iskolából. Elmeséli az apjának, a tanító azt mondta, hogy a pénz nem boldogít...
- A tanítódnak igaza van, mert nem a pénz boldogít, hanem a kamat!