Elmegy az özvegy a rabbihoz:
- Meghalt az én jó uram, el kellene búcsúztatni.
- Na, mondok én az urad felett egy olyan búcsúztatót, hogy zokogni fog az egész gyülekezet, ha nem sajnálsz érte 20.000 forintot.
- De hát én egy szegény asszony vagyok!
- Jól van, lehet tízezerért is búcsúztatni, nem fog ugyan zokogni a gyülekezet, de az is nagyon szép beszéd lesz.
- De rabbi, én egy nagyon-nagyon szegény zsidó asszony vagyok!
- Hát végül is ötezerért is lehet, de abban már egy-két viccet is mondok.

Kohn és Grün összevesznek. Kohnt azonban bántja a lelkiismeret. Elmegy a rabbihoz, elmondja a sztorit és megkérdi, mit lehetne tenni. A rabbi azt mondja, hogy bocsánatot kell kérni. Kohn ebbe nem megy bele, inkább hazatér. Otthon furdalja a lelkiismeret, emiatt újra felkeresi a rabbiját és megkérdi:
- Biztos, hogy bocsánatot kell kérni?
- Teljesen biztos.
- De lehet telefonon is?
- Lehet.
Jól van, Kohn otthon feltárcsázza Grün lakását. A túloldalon beleszólnak:
- Halló?
- Halló, Kovács lakás?
- Nem, Grün lakás.
- Akkor bocsánat.

Az idősödő rabbi beíratja fiát a rabbi képzőbe, majd év végén a legnagyobb sajnálatára eltanácsolják a fiát a magatartása és a teljesítménye miatt.
Bánatában beíratja katolikus teológiára, majd év végén ebbe az iskolába is ellátogat, és nem hisz sem a fülének, sem a szemének. A fiát a tanárok agyon dicsérik, szinte imádják. Ekkor az apa félre hívja fiát, és kérdőre vonja:
- Mi történt veled fiam? Mi ez a hatalmas változás az életedben?
Mire a fiú:
- Hát, tudod fater, ahogy beléptem az ajtón, láttam egy embert keresztre feszítve. Te, ezek nem cicóznak!

A halálos ágyán végrendelkezik a rabbinak az öreg Kohn:
- A ház az én szeretett Móric fiamé legyen.
- A Móricé? - csattan fel az asszony - Hiszen még meg sem nősült.
- A boltot a Sára lányom kapja.
- Az a világ lustája? - méltatlankodik Kohnné.
- Az autót Ármin fiamra hagyom.
- Autót annak a kelekótyának? - morog az öregasszony.
Kohn bácsi megelégeli és felfortyan:
- Te Rebeka most ki haldoklik itt te, vagy én?

Kopott öltözékű zsidó fiatalember kér audienciát a gazdag Rothschild bárótól.

- Csak azt szeretném kérdezni öntől, hozzáadná-e a lányát a francia Nemzeti Bank elnökéhez?
- Minden valószínűség szerint - hangzik a válasz.

A fiatalember másnap a francia elnökhöz kér bebocsáttatást.
- Elnök úr! - vág bele merészen. - Nem tűnt fel önnek, hogy túlságosan öreg már a Nemzeti Bank elnöke? - Dehogynem, csak nincs kivel felváltanom.
Miért, ön tudna javasolni valakit?
- Hogyne! A Rothschild báró vejét.

Történt egyszer, hogy Gazsinak teljesen elfogyott a pénze. Mindenét el kellett, hogy adja, már csak egy színes tévéje maradt. Jön a tél, a rajkóknak meg csak enni kell adni valamit. Gondolja, megkérdezi a feleségét, hogy vajon mitévők legyenek.
- Té ásszony, há mostán mit lehetne csinyáni szerinted?
- Mennyé él á Kohnhuz, aszt kirjí tűle köccsön 100 ezret.
- Dé há uccsé ádd!
- Csák próbád meg!
Gazsi felkerekedik, és elmegy Kohnhoz úrhoz. Bekopog az ajtaján. Kinyílik az ajtó, és ott áll Kohn.
- Szíp éstít álásán. Áz á helyzet, hogy élfogyot á pízünk, már mindenünket éládtunk, csák egy színes tívínk márádt. Kíne 100 ezer pínz hogy á rájkóknák énni tudjunk ádni á tílen.
Gazsi legnagyobb meglepetésére a Kohn azonnal megy oda a széfhez, és már hozza is a pénzt.
De mielőtt átadná, mondja Gazsinak.
- De aztán tudod-e, hogy 200 ezret kell majd megadnod?
Gázsinak nincs mit tennie, nagyon kell a pénz, elfogadja az ajánlatot.
De Kohn folytatja:
- Gazsi, ennyi nem elég. Azt mondtad, hogy van egy színes tévéd. Hozd el biztosíték gyanánt.
Gazsinak nincs választása, hazamegy és elhozza a tévét. De miután letette a tévét Kohn folytatja:
- Nézd, Gazsi, amíg te elvoltál, kicsit gondolkoztam: te alkalmi munkákból élsz. Honnét tudnál előteremteni 200 ezer forintot?
Ezt őszintén szólva elég nehezen tudom elképzelni. De tudod mit? Most itt hagyod a felét, a többit meg majd csak meg tudod majd keresni valahogy és később majd megadod.
Gazsi szóhoz sem tud jutni, Kohn meg becsapja az orra előtt az ajtót.
Gazsi megy haza lógó orral, és így morfondírozik:
- Most sé pízém, sé tívím, és míg ín lógók 100 ezerrel á Kohnnák...

- Állítom neked, hogy a zsidó a világ legoptimálisabb népe.
- Miből gondolod?
- Mert már akkor levágnak belőle, amikor még azt sem tudják, hogy mekkora lesz.

Az osztrák vámos benéz Kohn kocsijába, és a hátsó ülésen lát egy mellszobrot.
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez? - oktatja ki Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam el, hogy ne zavarja jelenlétével a virágzó kapitalizmus polgárainak békéjét...
Az innenső oldalon a magyar vámos ugyancsak észreveszi a szobrot, és szintén megkérdezi:
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez? - mondja újfent kioktatóan Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam magammal. Nem hagyhattam ott a rothadó kapitalizmus martalékául!
Amikor hazaér pesti lakására, leteszi a mellszobrot az ebédlőasztalra. Kohnné meglátja, és összecsapja a kezét:
- Te jó ég! Ki ez?
- Nem ki ez Zálikám, hanem: mi ez? - világosítja fel Kohn. - Tizenöt kiló arany!

A lóversenypályán Kohn észreveszi, hogy egy pap belopakodik az istállóba és megáldja az egyik lovat.
Megjegyzi a lovat, majd csodálkozva látja, hogy a következő futamot az addig esélytelennek tartott ló toronymagasan megnyeri.
A következő héten futam előtt elbújik az istállóban.
Jön megint a pap, megáldja az egyik paripát. Emberünk rohan a bukmékerhez, feltesz 10 dollárt a lóra, majd amikor tényleg a megáldott ló nyer, besöpri az 100 dollárnyi nyereményt.
A következő héten megint meglesi a papot, majd a sikeres fogadás után 10.000 dollárral lesz gazdagabb.

A nagy sikeren felbuzdulva a következő hétre mindenét eladja, majd - miután ismét kileste a papot - minden pénzét ráteszi az akkor megáldott lóra. Azonban ez a ló teljesen lemarad, majd féltávnál összeesik és kileheli a lelkét.
Kohn felháborodva rohan a paphoz:
- Atya, miért tette ezt velem? Eddig ahányszor megáldott egy lovat, az nyert, ez meg most még a célba se tudott érni!
A pap a fejét csóválja:
- Látod fiam, ez a baj veletek, zsidókkal. Nem tudjátok megkülönböztetni az áldást az utolsó kenettől !

Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
Pár nap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt kérdezi a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé?!
- Nézd, én mindig engedelmeskedtem az uramnak. Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, írtam neki egy csekket, ha beváltja, beváltja, ha nem, nem...