Az anyuka készül lefektetni az ikreket. Az egyik gyerek hangosan elkezd nevetni.
- Minek örülsz annyira, kisfiam? - faggatja a mama.
- Csak annak, hogy Petit kétszer fürdetted meg, engem meg egyszer sem.

A csörgőkígyó elmegy a szemészetre, mert rosszul lát. Az orvos felír neki egy szemüveget, és kéri, hogy jöjjön vissza 1 hét múlva ellenőrzésre.
Egy héttel később megjelenik a rendelőben a kígyó, teljesen letörve.
- Talán valami probléma van a szemüveggel? - kérdezi tőle a doktor.
- Nem, nincs, jól látok. A gond az, hogy most döbbentem rá, hogy 2 éve élek együtt egy vízipipával.

Alkoholista férfi szeretne leszokni, ezért felkeresi az orvost:
- Próbálja ki a jógát. - mondja az orvos. Akkor talán megszabadul ettől a káros szenvedélyétől.
3 hét múlva találkoznak.
- Na, bevált a tanácsolt módszer? - érdeklődik az orvos.
- Hát, az elején akadozott a dolog, de most már fejen állva is ki tudom inni a vodkás üveget!

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bringáztunk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz
helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

Egy férfi büszkén mutatja ismerőseinek új lakását. Az egyik szobában egy nagy gongot találnak egy kalapáccsal. Az ismerősök csodálkozva kérdezik:
- Ez meg mi?
- Ez kérlek, egy beszélő óra.
- Micsoda?
- Várj megmutatom.
Ezzel fogja a kalapácsot, majd ráüt egy jó nagyot a gongra. Kisvártatva egy hang azt üvölti:
- Ne ütögesd már te barom, hajnali 4 óra van!

A tömött 6-os busz hátuljában egy férfi fogja magát kiveszi az üvegszemét feldobja, elkapja, majd visszateszi a szem üregébe. Egy öregasszony elkezd kiabálni - gusztustalan undorító!
Mire a férfi:
- Már miért lennék undorító, csak megnéztem, hogy van-e elöl ülőhely!

- Aki öt perccel később veszi észre a többieknél, hogy eleredt az eső.

- Hogyan búcsúzik egy temetkezési vállalkozó a hozzátartozóktól a szertartás után?
- A viszontásásra!

A mentőautó az orvossal, a betegszállítóval, a sofőrrel, a nővérrel és egy gyakorlaton lévő diákkal épp beteghez robog. Egyszer csak váratlanul a mentőautó vezetője elengedi a kormányt, fuldokolva a torkához kap. Szemei kikerekednek, nem kap levegőt. A nővérke rendíthetetlen nyugalommal az elsősegély doboz után nyúl, s jól fejbe vágja vele. A vezető erre azonnal megnyugszik, megfogja a kormányt, s vezet tovább. Hirtelen a betegszállító lesz rosszul. Fuldokolva a torkához kap, leesik a padlóra, vonaglik, rángatózik. A nővér dühösen őt is fejbe vágja a dobozzal. Ettől az azonnal magához tér, leül, mintha mi sem történt volna. Néhány perc múlva ugyanez történik az orvossal is. Nem kap levegőt, sípol, vergődik, görcsösen rángatózik. A nővér ingerülten, hirtelen mozdulattal őt is fejbe csapja, amitől ő is magához tér. A diák, aki korábban kővé válva a döbbenettől meg sem tudott szólalni, most az orvoshoz fordulván megkérdezi:
- Harmadéves orvostanhallgató vagyok, a tudásom csupán elméleti. Még soha nem hallottam ilyen szimptómákról. A gyógymód pedig annyira szokatlan, hogy teljesen össze vagyok zavarodva. Nem magyarázná el nekem?
- Ne is törődj vele! A nővér férje tegnap felakasztotta magát. Csak ugratjuk…

Egy férfi idegesen toporog a szülőszoba előtt, várja az eredményt. Egyszer csak kijön az orvos, és odalép hozzá.
- Uram, ha meg nem sértem, lenne egy kérdésem - mondja aggodalmaskodó arccal.
- A kedves feleségét nem érte esetleg valami trauma?
- De, de! Tavaly, amikor Afrikában voltunk, egy erdő mellett sétált, és kiszaladt onnan egy színes bőrű fickó, és nagyon megkergette szegényt.
- Attól tartok uram, hogy utol is érte.