A róka megy az erdőben, rajta van az új bőrkabátja. Egy bokorból hangos kotkodácsolást hall. Beugrik, hogy elkapja a baromfit. Pár perc csend után deformált hangok szűrődnek ki a bokorból. Hamarosan kilép a farkas a bokorból a róka új bőrkabátjában, és megszólal:
- Látjátok milyen hasznos, ha az ember tud pár idegen nyelvet?

Egy nő bemegy az állatkereskedésbe. Meglát egy 50.000 Ft-os papagájt, aminek egyik lábán piros, a másik lábán zöld szalag van. A nő megkérdezi az eladót:
- Tessék mondani, miért ilyen drága ez a papagáj?
- Mert két nyelven tud beszélni. Ha meghúzza a piros szalagot, akkor angolul beszél, ha a zöldet, akkor magyarul.
A nő először meghúzza a piros szalagot.
Papagáj: - How are you?
Ezután meghúzza a zöldet.
Papagáj: - Hello! Hogy s mint?
- És mi történik, ha mindkettőt meghúzom?
Papagáj: - Akkor elesek bazdmeg!

A kis elefánt életében először bemegy a nudista strandra. Az első szembe jövő férfin nagyon elcsodálkozik, és udvariasan megkérdezi tőle:
- Bácsi ne tessék haragudni! Tetszik elég levegőt kapni azon a kicsike ormányon?

- Figyu haver! Én úgy döntöttem, hogy elválok az asszonytól...
- De, hát miért?
- Unom már az örökös szurkálódásait!

A medve, a farkas, a nyuszika meg a róka beleesnek egy verembe. Már nagyon éhesek, mikor megszólal a farkas:
- Együk meg a leggyengébbet!
Visszaszól a nyuszika:
- Aki hozzá mer nyúlni a macihoz, azt széttépem!

Van egy nagy kutyám. Labrador és pitbull keverék.Biztos vagyok benne, hogyha egy nap letépi a lábamat, vissza is fogja hozni.

Két vadász beszélget az erdőben:
- Ha én megcélzok egy nyulat, az máris írhatja a végrendeletét!
A tisztáson hirtelen feltűnik a tapsifüles. A hencegő vadász előkapja a puskáját, rálő, de a nyúl elszalad.
Mire a másik epésen megjegyzi:
- Úgy látom már szalad is a közjegyzőhöz :P

A majomház környékén igen nagy a tumultus. A kis Gáborka előreszalad.Amikor a mamája odaér, szörnyülködve látja, hogy a majmok utód nemzéssel foglalkoznak.
Próbálja a gyereket elráncigálni, de nem megy. Először bedob egy perecdarabot, de a majmok nem hagyják abba. Majd egy narancsot is bedob. Erre sem hagyják abba. Meglátja az állatgondozót, és szól neki:
- Uram, csináljon már valamit, mert a majmok még a narancs bedobására sem hagyják abba!
Állatgondozó:
- Miért hölgyem, maga egy narancsért abbahagyná?

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

A zebra egy farmra kerül, ahol ismerkedni kezd a háziállatokkal. Megkérdezi a lótól, hogy ő mit csinál:
- Én húzom a szekeret.
Továbbmegy, meglátja a tehenet és tőle is megkérdezi, hogy mit csinál:
- Én adom a tejet.
A zebra odamegy a bikához is és megkérdi, hogy mit csinál:
- Vedd le a pizsamádat és megtudod!