Csiga-biga gyere ki,
ég a házad ideki,
kapsz tejet, vajat,
holnapra is marad.

Mindez jogász nyelven:

Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt.
A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipari termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre két napi fejadagot tesz ki.

A paraszt fedeztetni akarja a kocáját. Mivel kan csak a szomszédban van, felteszi a kocát a talicskára, majd áttolja a szomszédba. Másnap nézi az ólat, sehol a kismalacok. Na mindegy, gondolja, az embernek sem megy mindig elsőre, ismét áttolja a malacot a talicskán a szomszédba. Harmadnap reggel az asszonyt kiküldi, nézze mag, vannak e már malacok. Jön vissza az asszony és mondja:
- Malacok még nincsenek, de a koca már a talicskán ül!

- Mi az? Zöld, de gombnyomásra piros lesz.

- Béka a keverőben.

Két csiga megy a sivatagban. Már nagyon szomjasak, alig bírnak vánszorogni.
Egyszer csak találnak egy üveg vizet. Elhatározzák, hogy egyikük elmegy és hoz egy nyitót.
Eltelik egy hét, két hét, semmi...
Az ottmaradt csiga úgy gondolja, már hiába várja társát az biztosan elpusztult.
Nekiáll, hogy széttörje az üveget, erre egy hang a kő mögül:
- Ha csalsz, el sem indulok!

Mi az?

Pici, zöld és 200-al veszi a kanyarokat...

Levelibéka a turmix gépben.

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Nyuszika bekopog a farkasékhoz. A kis kölyökfarkas nyit ajtót.
- Farkaska, itthon van az apád?
- Nincs.
- És az anyád?
- Ő sincs.
- Kell egy pofon?

Két gólya beszélget:
- Szia, mit eszel?
- Csak.
- Ez milyen válasz?
- Rövid, tömör. Nézd, ha te megkérdeznéd, mit eszem, én azt válaszolnám, békát. Erre te megkérded, finom-e.
Erre én azt mondom: igen. Erre te megkérdeznéd, adok-e. Mondanám, hogy nem. Te kérdeznéd, hogy miért nem, és erre én azt válaszolnám, hogy csak.

Csak benéztem . . .

A nyuszi részegen bóklászik az erdőben és találkozik a rókával.
- Szia, vöröske!
- Hogy mersz te engem csak úgy "levöröskézni"?! - kérdezi a róka.
- Ha akarod, le is rókázhatlak!