- Hallom valami komoly házőrző kutyát vettél. Legalább éber?
- Meghiszem azt! Két napja egy barátomnál alszom, mert nem enged be a házamba.

A sündisznó egy lyukas autógumit talál az út szélén...
Oldalba löki a barátját és azt mondja:
- Te haver!Végre egyszer mi győztünk!

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

A csiga és a teknősbéka karamboloznak az erdőben.
Egyetlen szentanú van csak, a lajhár, aki éppen a helyszín közelében himbálózott a fán. A redőrségen faggatják a lajhárt, mit látott e szörnyű balesetből. A lajhár a következőt vallja:
- Nem emlékszem, minden olyan gyorsan történt!

Vettünk egy új padlószőnyeget. Az árban benne volt a kiszállítás, és a lerakás is.
Beállított két fickó, behozták és ripsz-ropsz lerakták a szőnyeget. Elégedetten nézték munkájuk eredményét, mikor az egyik oldalba bökte a másikat.
Én is észrevettem, hogy egy kis hupli van a szőnyeg közepén. A másik fogta a kalapácsot, és néhány ütéssel nagyjából elegyengette a kitüremkedést.
Éppen szólni akartam, hogy ez azért nem tökéletes, mikor benyitott az anyósom, hogy nem láttuk-e a hörcsögét...

Így szól a kukacfiú a kukaclányhoz:
- Ha nem leszel a feleségem, azonnal egy tyúk elé vetem magam!

Egyik nap egy új kiskakas érkezik a tyúkólba. Még aznap megbúbolja az összes tyúkot.
Erre az öreg kakas azt mondja neki:
- Ne csináld ezt kiskakas, mert el fogsz kapni valamit és meghalsz!
Másnap a kiskakas már a kacsákat is megbúbolja.
Erre az öreg kakas:
- Kiskakas, rossz vége lesz ennek, el fogsz kapni valamit és meghalsz.
A kiskakas nem foglalkozik a dologgal és harmadnap már a birkákat is megdugja.
Egy héttel később a kiskakas fekszik holtan a réten és a keselyűk köröznek felette.
Erre az öreg kakas:
- Látod kiskakas megmondtam, hogy meg fogsz halni!
A kiskakas egy pillanatra kinyitja a szemét, majd becsukja.
Az öreg kakas kérdi tőle:
- Hát kiskakas te élsz?
- Csönd, még a végén elijeszted nekem a keselyűket!

Az öreg macska mondja a fiatalnak:
- Na fiam, ma elmegyünk kefélni. Ha mindig azt csinálod, amit én, akkor nem lesz semmi baj.
Elindulnak. Mennek a háztetőn, ám elkezd esni az eső. Az öreg macska megcsúszik, és lecsúszik. A szélén valahogy megkapaszkodik a csatornában. A fiatal csak nézi, hogy az apja ott lóg. Fogja magát, lecsúszik, és ő is elkezd lógni. Lóg 5 percet, negyed órát, majd megszólal:
- Apám, én még 2 percet kefélek, aztán hazamegyek!

Kiszáll a NAV egy tanyára, hogy ellenőrizzék az illegális szeszfőzést.
Az öreg gazda mondja nekik, hogy bárhova bemehetnek, csak a gépszín háta mögötti mezőn lévő fészerhez, oda ne menjenek. Na, erre nagy arrogánsan előhúzza a pénzügyőr a szolgálati igazolványát.

- Látja ezt az igazolványt bátyám! Én ezzel minden mezőgazdasági
létesítmény, akármelyik részlegébe bemehetek.

- Rendben van, maga tudja.

A pénzügyőr átlép a kerítésen, és eltűnik, majd kisvártatva üvöltözve
sprintel visszafelé, mögötte a svájci díjnyertes tenyészbika.


Az öreg azonnal eldobja a kezéből a vödröt, rohan a kerítéshez és teli
torokból kiáltja neki:

- Az igazolványt! Mutassa neki az igazolványt!

A paraszt fedeztetni akarja a kocáját. Mivel kan csak a szomszédban van, felteszi a kocát a talicskára, majd áttolja a szomszédba. Másnap nézi az ólat, sehol a kismalacok. Na mindegy, gondolja, az embernek sem megy mindig elsőre, ismét áttolja a malacot a talicskán a szomszédba. Harmadnap reggel az asszonyt kiküldi, nézze mag, vannak e már malacok. Jön vissza az asszony és mondja:
- Malacok még nincsenek, de a koca már a talicskán ül!