Egy idős hölgy bemegy a madárkereskedésbe, hogy egy kakadut vegyen. Végigmustrálgatja a madarakat és az egyiknél megáll. Megkérdezi tőle:
- No, te cifra tollpamacs, aztán tudsz-e beszélni?
- Tudok hát. És te vén madárijesztő, tudsz-e repülni?

A buta medvét megállítja a szemtelen nyuszika az erdőben.
- Szia, Medve! Keresett a Feri!
- Milyen Feri? - kérdi gyanútlanul a maci.
- Aki a seggét az orrodra veri - válaszolja a pimasz nyuszika, és nevetve elszalad.
Másnap újra összefutnak.
- Szervusz, Medve. Itt volt a Feri.
A medve megint beugrik, a nyuszi elmondja a csúnya, szemtelen versikét, és elfut.
Harmadnap, negyednap is megismétlődik a jelenet, s a medve már nagyon szégyelli magát. Elsírja bánatát a rókának, mert tudja, hogy ő nagyon ravasz.
- Kutyaharapást szőrivel- tanácsolja a róka. - Ha legközelebb találkozol a nyúllal, mondd neki, hogy kereste az Erik, s ha ő megkérdi, hogy milyen Erik, válaszold, hogy az amelyik a seggét az orrodra verik.
- Jó, jó, nagyon jó- mondja boldogan a bamba medve s alig várja, hogy találkozzon a nyúllal.

- Szia nyuszika! - Keresett az Erik.
- Tudom, mondta a Feri.
- Melyik Feri?

Amikor az állatok beszálltak Noé bárkájába, a hímeknek le kellett adni a szerszámjukat a ruhatárban, hogy ne szaporodjanak a 40 nap alatt, mert szűkös volt az élelmiszer tartalék. Amikor eltelt a 40 nap, és ki lehetett szállni, a hím egér vígan odaszólt az asszonyhoz:
- Na, anyjuk, ma lesz hancúr! Elcsórtam az elefánt bilétáját.

Apa:
- Mondd, kisfiam, miért tettél békát a nővéred ágyába?
Gyerek:
- Azért, mert nem találtam pókot, apa.

Üdv, egy fényképet szeretnék csináltatni!
- Fekete- fehér, vagy esetleg színes legyen?
- Szerinted?

- Hogy hívják az átlátszó kutyát?
- Nylon tacskó.

Az erdőben nagy a rettegés, mert jön a vadász.
Az állatok úgy döntenek, hogy kiválasztanak maguk közül valakit, aki majd feláldozza magát a köz érdekében.

A választás Sanyikára, a buta vaddisznóra esett.
Sanyika tehát elindult, hogy találkozzon a vadásszal.

Ment mendegélt, és azon morfondírozott, hogy ha már meg kell halni, akkor azt jobb hősként tennie.
Így aztán amikor észrevette a vadászt, hirtelen rátámadt.
A vadász ettől úgy megijedt, hogy felkapaszkodott egy fára.
Patthelyzet alakult ki: a vadász nem mert lemászni, Sanyika, a hülye vaddisznó pedig nem tudta, hogy mit is kell ilyenkor csinálni.

A vadász unalmában elkezdte tépkedni a papír zsebkendőjét.
Sanyika, a buta vaddisznó pedig azt hitte, hogy havazik, és megfagyott.

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Két hal beszélget a tóban:
- Vigyázz! - mondja a nagyobbik - az ott egy horog. Nehogy bekapd!
- Miért? - kérdezi a kis hal.
- Két okból - válaszolja a nagy - Az egyik az, hogy ha bekapod, akkor kihalásznak, megpucolnak, megsütnek és megesznek.
- Nagyon köszönöm - mondja a kis hal - megmentetted az életemet. - És mi a másik ok?
- Az, hogy én akarlak megenni!

A falusi orvos megérkezik egy elhagyatott tanyára, ahol már a 15. gyereket segíti a világra.
- Azért jobban is vigyázhatnának a háziállatokra. Amikor jöttem, majdnem hasra estem egy kacsába. - korholja a gazdát.
- Nem kacsa az dokikám. Gólya, csak már térdig kopott a lába.