Eltűnik a spájzból 2 kiló vaj. A háziasszony a macskára gyanakszik. Elkapja a cicát, ráteszi a mérlegre, pont 2 kiló.
- Na, a vaj már megvan! De, akkor hol a macska?

A vándor leül egy fa tövébe. Felnéz a fán lévő madárra, majd a mezőn kikötött tehénre. Felnéz az égre és azt mondja:
- Uram, nem jól rendezted el ezt a világot. Míg a madárnak ott van az egész ég, addig a tehénnek csak az a vézna karó jut.
Kis idő múlva a madár lecsinálja. Újból felnéz és azt mondja:
- Uram, mégiscsak jól rendezted el ezt a világot! Mert, ha most a tehén lett volna a fán...

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Az orrszarvú nyit egy italmérést az erdőben. Jönnek és állnak sorban az állatok. A sor végén ott áll a nyuszika is, egy két litEres palackkal a kezében. Jön az oroszlán egy ötven literes hordóval és beáll a sorba legelőre. Megszólal a nyuszika a sor végén.
- Hé, talán sorba kellene állni!
- Ki mer pofázni? - kérdi az oroszlán.
Nem mer felelni senki. Mindenki hallgat ,sorra megvásárolja a boradagját. A nyuszika is. Hazamegy, megissza a bort, felugrik, rácsap az asztalra és elkiáltja magát:
- Hát én, a nyúl!

A medve részegen elfekszik az erdőben. Arra megy a nyuszika. Most leverem a medvén minden fájdalmamat - gondolja - és kegyetlenül elveri. A medve másnap magához tér és érzi, hogy elverte valaki.
Elmegy a rendőrségre és jelenti az esetet. A rendőr összehívja az állatokat, és megkérdezi ki verte meg a medvét. Természetesen mindenki lapít. Így hát megkérdezi a medvét, hogy nem emlékszik-e valamire. A medve gondolkodik egy darabig majd így szól:
- Csak annyira emlékszem, hogy aki megvert annak valami karok vagy csáp volt a fején. A nyuszi megszólal a hátsó sorból:
- Csiga, csiga szorul a hurok!

Az agresszív kismalac kifogja az aranyhalat, mire az megszólal:
- Teljesítem egy kívánságodat!
- Rendben!Ne legyen benned szálka!

A téli álom után a medve őrült kanosan ébred fel. Nincs mit tenni, elhatározza, hogy az első állatot, ami szembe jön magáévá teszi. Órákig keresgél az erdőben, míg az egyik tisztáson ráakad a sünire.
- Hoppá- kapja föl a sünit. - Na te most az enyém leszel! Mutasd mid van!
- De medve, tudod hogy nekem nincs olyanom amit te keresel.

- Mivel mondtad?

Hölgyem, borzasztóan sajnálom, de elütöttem a macskáját! Szeretném valahogy jóvá tenni a dolgot.
- Rendben, de mondja uram, tud ön egeret fogni?

Egy vak álldogál egy forgalmas kereszteződésnél a kutyájával. A kutya egyszercsak elindul a túloldalra, pedig még piros a lámpa. Óriási fékcsikorgás, egy autó kishíján elüti őket. Mennek tovább, egy biciklis elesik, próbálja elkerülni az ütközést. Már majdnem átérnek az úton, amikor egy száguldó kamion fékez, és felszalad a járdára.
A vak ember és kutyája végül szerencsésen megérkeznek a túloldalra. Megállnak, és a vak egy kekszet nyújt a kutyának. Egy férfi a járdán állva figyeli őket, és megszólal:
- Miért jutalmazza meg azt a kutyát, hisz majdnem a halába vezette magát?
- Nem jutalmazom, csak meg akartam tudni, melyik vége a feje, hogy jól seggberúgjam!

A kis molylepke először repül ki a szekrényből. Amikor hazaér, megkérdi tőle az anyukája:
- Na, milyen odakint kicsim?
- Nagyon örültek nekem, mert mindenki tapsolt!