Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából ekképpen:

- Hatalmas Barom!

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.

Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, kéj oson
keresztül a rostélyoson.

Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnek valómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velős csontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg, mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!

Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
és megszánja az Önért égő tehenet,
Válaszoljon hamar rája.

Üdvözli Önt a marhája!

A farmon a ló belesüllyed egy mocsaras gödörbe. Arra megy a tyúk. A ló kéri, hogy hozzon gyorsan segítséget. A tyúk elszalad segítségért, de nincs otthon senki, így maga beül a gazdája sportkocsijába, és azzal kihúzza a lovat.
A ló nagyon hálás, és megígéri, hogy jó tett helyében jót várjon a tyúk. Egyik nap, mit ad isten, a tyúk is elsüllyed egy gödörben, és kiabál a lónak.
- Ló, légy szíves menj a sportkocsiért és húzzál ki innen.
- Nekem nincs szükségem ehhez kocsira. Odaállok, odatartom a micsodámat, kapaszkodj bele és kihúzlak. És tényleg kihúzza a tyúkot.
Mi ebből a tanulság?
Ha valakinek akkora van, mint egy lónak, nincs szüksége sportkocsira ahhoz, hogy felszedjen egy tyúkot.

Nyuszika megy az erdőben, és látja hogy a medve be van szorulva két fa közé. Nem habozik, odamegy a medve mögé és jól megdugja. Másnap a medve elpanaszolja a dolgot a bölcs bagolynak, aki azonnal összehívja az erdő lakosait. A gyűlésen megszólal a medve:
- Tegnap valaki megerőszakolt hátulról az erdőben.
- És mit láttál? - kérdi a bagoly.
- Két hosszú valamit a fején...
Erre nyuszika:
- Csiga, csiga, szorul a hurok!

A komámhoz mentünk disznót vágni, a disznót kitessékeltük az ólból, aztán ahogy lefogtuk, elkezdett iszonyatosan visítani.
- No elég, engedjük el.
Megint megfogtuk, a disznót visít.
- Elég, engedjük el!
Harmadjára már megkérdeztem:
- Miért ez a cirkusz, szúrjuk már le végre!
- Csak nyugi, a szomszédomat megüti a guta az irigységtől, mert azt hiszi, hogy hármat vágunk.

Horgászok beszélgetnek. Az egyik ezt meséli:
- Tavaly fogtam egy pontyot, és otthon betettem a kádba. Gondoltam, megtanítom a szárazon élni. Az első nap egy percre vettem ki a vízből, a 2. nap már kettőre, és így tovább. Fél év múlva a ponty már remekül élt a szárazon.
- És most mi van vele?
- A múlt héten beleesett egy vödör vízbe, és megfulladt.

Nyuszika ül a tó partján és egy joint-ot szív. Arra megy a hód. Megkérdezi a tőle:
- Hé, nyuszika! Mit csinálsz te itt a parton?
Erre a nyuszika:
- Füvet szívok. Marha jó! Tudod mit? Szívjál belőle te is egy slukkot, tartsd bent, amíg átúszol a túlpartra, ott fújd ki és feküdj le! Meglátod, tetszeni fog!
A hód beleszív és átúszik a túlpartra. Ott kifekszik és élvezi az érzést. Arra sétál a víziló. Odaszól a hódnak:
- Hé, te hód! Mit csinálsz itt a parton?
Erre a hód:
- Tudod víziló, a túlparton a nyuszikának olyan tuti füve van, hogy ilyet még nem szívtál. Ússzál át hozzá és kérjél tőle! Meglátod, nem mindennapi!
A víziló elindul és átúszik a nyuszikához. A nyuszika ott ül a parton és továbbra is szívja a joint-ot. Meglátja a vízilovat és felkiált:
- Hód! Azt mondtam, fújd ki!

A Föld-Hold távolság jelenleg 384.000 km, és ez évente 4,5 méterrel nő. Ebből visszaszámolható, hogy 85 millió évvel ezelőtt a Hold távolsága a föld felszínétől 5 méterre volt.
Ez magyarázza a dinoszauruszok kipusztulását, legalábbis az 5 méternél nagyobbakét.

- A kezemben tartott növényevő lábatlan gyíkot, csak a szakemberek tudják megkülönböztetni a hasonló kinézetű szakállas viperától...
- A mindenevő vándorhangyáknak talán egyetlen hibájuk a rossz látásuk, ezért nem is sejthetik, hogy a vonulási útjuktól csupán fél méterre állok...
- Ennél a kialudt tűzhányó kráterénél...
- Szerencsére a nyársas antilop bikák a párviadal közben csak egymásra figyelnek...
- Az ember nem is gondolná, hogy ilyen közel engednek magukhoz ezek a hatalmas testű gorillák...
- A jóllakott oroszlán emberre sohasem támad...
- A hírhedt emberevő medvét éppen 2 éve lőttek ki, pont itt a barlang bejáratánál...
- Ezek a jámbornak tűnő hatalmas fókák a szárazföldön esetlenül mozognak...
- Arra keressük ma a választ, hogy miért hagyja ott áldozatát az anakonda, ha ember jelenik meg a környéken...
- Az uráli bagoly tojójáról sok véres történetet mesélhetnek a madarászok, de szerencsére ez itt most egy hím...

- Ecetet kérek!
- Sajnos nyuszika, mi nem tartunk ecetet, ez egy festékbolt.
- Mondom ecetet kérek!
- Nyuszika ez egy festékbolt!
- Jó, akkor mondom másképp, kérek egy pamacot!

Kiskacsa úszik a tavon és közben sír. Odaúszik hozzá a krokodil és kérdi tőle:
- Hát te miért sírsz ?
- Nem tudom mi vagyok !
- Ó, ez egyszerű: sárga csőr, sárga tollak, úszóhártya - te kacsa vagy !
- Húú de jó, kacsa vagyok ! És te ki vagy ?
- Találd ki !
- Hmmm... hosszú farok, rövid lábak, nagy száj, bőrdzseki... Te olasz vagy !