Egy autó laposra vasal az országúton egy kakast. A sofőr a baleset után felveszi a döglött állatot és elballag vele a közeli házhoz.
- Jó napot asszonyom! Történt egy kis baleset, de természetesen mindent megteszek, hogy pótoljam a veszteségét.
- Rendben van, uram. Akkor kérem menjen hátra a kert végébe, a tyúkok már nagyon nyugtalanok, és ne felejtsen el reggel hétkor kukorékolni.

Megy a farkas az erdőben, már 2 napja nem evett, úgyhogy kegyetlen éhes.
Találkozik a lóval, akit rögtön elkap, és így szól:
- Na ló, én téged most megeszlek.
- Jól van farkas koma, de előbb légy szíves olvasd el az üzenetet ami a patámra van írva!
- Rendben, mutasd!
A ló felemeli a hátsó lábát, a farkas alánéz, amikor is a ló úgy pofán rúgja, hogy 5 méterrel arrébb landol.
10 perc múlva a farkas magához tér, és így szól:
- De hülye vagyok, nem is tudok olvasni!

Találkozik a tücsök és a hangya. A hangya most is dolgozik.
- Hogy vagy hangya? – kérdi a tücsök.
- Köszönöm. Dolgozom, gyűjtögetek, mert nemsokára itt a tél, és kell az ennivaló az én népes családomnak. És te?
Egész jól. Csináltam néhány jó bizniszt, egész este muzsikálok a nyugatiaknak, most vettem belőle Ladát.
- Nem lesz ennek jó vége – rázza a fejét a hangya. – Mi lesz, ha jön a tél?
Nemsokára újra találkoznak. A tücsök egy vadonatúj Mercédesszel áll meg a gyűjtögető hangya előtt.
- Hogy vagy?
- Köszönöm. Gyűjtögetek télire. Hát te?
- Van egy új Mercedesem, tele vagyok csajokkal, elzenélgetek. Most indulok egy nyugati turnéra.
- És Párizsba is elmész?
- El én…
- Akkor kérlek keresd meg LaFontaine sírját, és köpd le a nevemben!

A sünike elhatározza, hogy elkéri a mókuskától a létráját. Elindul hozzá, ám pár perc múlva elgondolkodik:
- Mi van, ha nem lesz otthon? Na mindegy!
Majd megy tovább. Pár perc múlva ismét egy gondolata támad:
- És ha ide sem adja? Na, mindegy!
Megy tovább, majd megint megáll:
- Hátha pénzt kér érte!
Egy 30 perc múlva odaér a sünike a mókuskához, ám addigra minden tüskéje égnek áll már az idegtől. Felkiabál a mókuskának:
- Tudod mit mókuska! Dögölj meg a létráddal együtt!

Az agresszív kismalac eladóként dolgozik egy üzletben.
Belép egy idős nő és látja, hogy a kismalac nem figyel rá, ezért így megszólítja:
- Elnézést kérek!
- Azt nem árulunk!!!

Arisztid, Indiából hazatérve szeretné hazahozni kedvenc elefántját, de a törvények ezt tiltják. Álcázásul egy-egy szelet kenyeret ragaszt az elefánt füleire. A határon természetesen megállítják és kérdőre vonják:
- Hová viszi azt az elefántot?
- Miféle elefántot? Az egy szendvics az útra...

A hangyák békésen sétálnak az erdőben, mikor feltűnik mögöttük egy hangyász.
A hangyák nagyon megrémülnek, és felmásznak egy közeli fára. Mivel a hangyász nem tud fára mászni, ezért hatalmas ormányával megragadja a fát, és nagy erővel rázni kezdni. A legkisebb és legvéznább hangya pont a hangyász nyakára esik. A többiek lekiabálnak neki:
- Fojtsd meg, Egon! Fojtsd meg!

Sétál a nyuszika az erdőben. Nagyon kell már szarnia, de az erdőben tilos. Beugrik egy bokor mögé és kinyomja.
- Arra jön a medve egy nagy puskával a kezében.
- A nyuszika rádobja a kalapját a végtermékre.
- Mi az nyuszika? - kérdezi a medve.
- Lepke, lőj bele hogy el ne szálljon!
- Puf puf.

A nyuszika felemeli a kalapot:
- Hát medve ezt szarrá lőtted.

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Az agreszív kismalac bemegy a fagyizóba és megkérdezi:
- Van fagyi?
Mire az eladó:
- Milyet ízűt kér?
Erre agreszív kismalac:
- Sok a szöveg!