- Honnan lehet tudni, hogy a répa jó hatással van a látásra?
- Miért? Te láttál már szemüveges nyulat?

- Két majom ül a banánfán.
Az egyik meghámozza a banánt, a másik hámozatlanul eszi.
- Te meg se hámozod? - Kérdi az első döbbenten.
- Minek hámoznám meg? -Feleli a másik.
- Pontosan tudom, hogy mi van benne.

- Mondja szomszéd, miért tette a kutyáját abba a kalitkába?
- Azért, mert holnap hoznak egy kanárit, és azt akarom, hogy a macskánk féljen a kalitkától!

Egy feltaláló elmegy a találmányi hivatalba.
- Uram, szeretném szabadalmaztatni ezt a légyfogót. Itt ez a vízzel teli csésze.
Közepén egy kis sziget, olajjal bekenve, a szigeten pedig egy darab romlott hús. A légy észreveszi a romlott húst. Rászáll a szigetre, de az olaj miatt belecsúszik a vízbe. Aztán a vízben elkezd kapálózni, de észreveszi, hogy a csésze szélén van egy kicsi létra.
- De hát, akkor ez nem működik! A légy megmenekül!
- Itt van a trükk! A létra 3. foka ugyanis el van fűrészelve.

Sétál a nyuszika az erdőben. Nagyon kell már szarnia, de az erdőben tilos. Beugrik egy bokor mögé és kinyomja.
- Arra jön a medve egy nagy puskával a kezében.
- A nyuszika rádobja a kalapját a végtermékre.
- Mi az nyuszika? - kérdezi a medve.
- Lepke, lőj bele hogy el ne szálljon!
- Puf puf.

A nyuszika felemeli a kalapot:
- Hát medve ezt szarrá lőtted.

Két hangya megy az erdőben. Egyszer csak találnak egy elefántot. Azt mondja az egyik:
- Te, én visszaszaladok a többiekért, te meg addig vigyázz, hogy el ne menjen.
El is szalad a másik hangya, aztán egy idő múlva az elefánt is odébbáll. Jönnek vissza a hangyák, és az elefánt sehol.
Kérdezik a hangyát:
- Hol az elefánt?
- Elment.
- Ne hazudj biztos megzabáltad, még most is zsíros a szád széle!

Mariska levetkőzik este, s indul a zuhanyozni. Anyaszült meztelenül meglátja a papagája, felordít:
- Jaj, mit láttam! Mit láttam! Mariska meztelen!
- Te, ha nem kussolsz, kitépem az összes tolladat!
De a papagáj folytatja:
- Mit láttam! Mit láttam! Mariska meztelen!
A nő erre fogja a madarat, megkopasztja, s elmegy fürödni. Közben megérkezik Mariska kopasz fejű barátja. Erre a papagáj:

- Mi van haver, te is láttad?

Orsi kilép a havas erkélyre, és rémülten látja, hogy a reggeli szellőztetéskor kint felejtette a madárkalitkát.
- Jaj nekem - kiált fel kétségbeesetten -, kint maradt a papagáj!
Mire a papagáj.
- Dehogy papagáj! Pingvin!

Két galamb beszélget.
- Haver, látod, hogy ki van a fa alatt? - kérdezi az egyik.
- Látom hát - így a másik. - Egy rendőr.
- Hát akkor mire vársz?

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából ekképpen:

- Hatalmas Barom!

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.

Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, kéj oson
keresztül a rostélyoson.

Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnek valómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velős csontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg, mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!

Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
és megszánja az Önért égő tehenet,
Válaszoljon hamar rája.

Üdvözli Önt a marhája!