Amikor az állatok beszálltak Noé bárkájába, a hímeknek le kellett adni a szerszámjukat a ruhatárban, hogy ne szaporodjanak a 40 nap alatt, mert szűkös volt az élelmiszer tartalék. Amikor eltelt a 40 nap, és ki lehetett szállni, a hím egér vígan odaszólt az asszonyhoz:
- Na, anyjuk, ma lesz hancúr! Elcsórtam az elefánt bilétáját.

- A kezemben tartott növényevő lábatlan gyíkot, csak a szakemberek tudják megkülönböztetni a hasonló kinézetű szakállas viperától...
- A mindenevő vándorhangyáknak talán egyetlen hibájuk a rossz látásuk, ezért nem is sejthetik, hogy a vonulási útjuktól csupán fél méterre állok...
- Ennél a kialudt tűzhányó kráterénél...
- Szerencsére a nyársas antilop bikák a párviadal közben csak egymásra figyelnek...
- Az ember nem is gondolná, hogy ilyen közel engednek magukhoz ezek a hatalmas testű gorillák...
- A jóllakott oroszlán emberre sohasem támad...
- A hírhedt emberevő medvét éppen 2 éve lőttek ki, pont itt a barlang bejáratánál...
- Ezek a jámbornak tűnő hatalmas fókák a szárazföldön esetlenül mozognak...
- Arra keressük ma a választ, hogy miért hagyja ott áldozatát az anakonda, ha ember jelenik meg a környéken...
- Az uráli bagoly tojójáról sok véres történetet mesélhetnek a madarászok, de szerencsére ez itt most egy hím...

- Két majom ül a banánfán.
Az egyik meghámozza a banánt, a másik hámozatlanul eszi.
- Te meg se hámozod? - Kérdi az első döbbenten.
- Minek hámoznám meg? -Feleli a másik.
- Pontosan tudom, hogy mi van benne.

Piroska odaér a nagymama házához és bemegy.
- Nagymama! Miért olyan nagy a füled?
- Azért, hogy jobban halljalak.
- Nagymama! Miért olyan nagy a szemed?
- Azért, hogy jobban lássalak.
- Nagymama! Miért olyan nagyok a fogaid?
- Azért, hogy jobban meg tudjam rágni a répát, amit hoztál.
- De nagymama! Én nem hoztam neked semmiféle répát!
- Hát ez nem jött össze - gondolta a nyuszika és kimászott a nagymama ágyából.

A nyuszika egy kicsit felöntött a garatra, s éjfélkor ballag hazafele.
Az erdő közepén elnyomja az álom és elalszik.
Arra jár éppen a farkas, észreveszi a könnyű zsákmányt, már rá akarja vetni magát, amikor a fák közül előugrik egy másik farkas is.
A két vadállat egymásnak esik, végül mindketten ott maradnak a földön elnyúlva.
Reggel a nyuszi felébred, látja ám maga mellett a két döglött farkast.
Megcsóválja a fejét, s így szól magában:
- Nem szabad ennyit innom! Ha részeg vagyok, mindjárt agresszív leszek és garázdálkodom.

- Mondd Gézukám, ugye te is szereted az állatokat?
- Nagyon szívem! Különösen a grillcsirkét!

- Mi van a macskáddal, drágám? - kérdi az egyik vénasszony a másikat. - Ma egész délután háztetőről háztetőre rohangászik. Csak nem kergült meg szegény?!
- Áhh, dehogy! Csak délelőtt kiheréltettem és most mondja le az esti randevúkat...

A sas és a sólyom azzal lazulnak befüvezve, hogy leugranak a sziklafalról, majd amikor már majdnem a földhöz érnének, kiterítik szárnyaikat, és felemelkednek. Arra jár a medve:
- Szasztok, megpróbálhatom én is?
- Hát persze....
Medve leugrik... a sas utánaszól:
- Te medve, tudsz repülni?
- Nem...
- Lazaaaaa, nagyon lazaaa...

Új kiskakas kerül a baromfiudvarba, és azonnal lendületesen munkához lát. Nem kíméli a pulykákat, gyöngytyúkokat, kacsákat, libákat sem.
- Nem lesz ennek jó vége fiacskám! - figyelmezteti az öreg kakas az ügybuzgó fiatal társát, aki rá se hederít.
Másnap reggel az öreg tarajos szomorúan látja hogy a buzgó kiskakas ott fekszik a szemétdomb tetején, és fölötte már ott köröz egy keselyű.
- Ugye, ugye -csóválja fejét az öreg- megmondtam én, hogy ez a sok szex nem vezet jóra!
- Csönd -suttogja a kiskakas egyik szemhéját felnyitva- nehogy elriaszd itt nekem!

Az erdő közepén egy vadász egyszer csak egy hatalmas, félelmetes medvével találja magát szemben. Félelemtől remegő kézzel megkísérli lelőni a fenevadat, de nem jár sikerrel. Erre sarkon fordul és nekilódul: olyan gyorsan fut, ahogy csak bír. Végül azonban egy igen meredek szakadék szélén találja magát. Ekkor térdre hullik, égnek emeli széttárt karjait, és elkezd fohászkodik:
- Istenem! Kérlek tedd ezt a medvét kereszténnyé!
Ekkor a fellegekben villámlás kerekedik, és a medve megtorpan, csupán néhány méternyire a vadásztól. Egy pillanatig tétován álldogál ott, aztán égnek emeli tekintetét és imigyen szól:
- Köszönöm Istenem! Köszönöm az ételt, amit ma elém tettél.