Egy parasztbácsi sétál a Hortobágyon, már nagyon szomjas, egyszer csak meglát egy kutat. Odasiet, felvesz egy kavicsot és beledobja, de nem hallja, hogy hol az alja.
Erre megfog egy fadarabot, beledobja, de most se hallja, hogy hol az alja.
Már nagyon ideges és szomjas, meglát egy nagy üllőt és beledobja, de még mindig nem hall semmit. Ekkor hátranéz és látja, hogy egy kecske rohan felé és fel akarja öklelni.
A bácsi gyorsan félreugrik, a kecske pedig beleugrik a kútba. Ezt nagyon nem érti szegény öreg.
Kisvártatva jön egy ember és megkérdi az öreget, hogy nem látott-e erre egy kecskét. Erre a bácsi ezt feleli:
- Dehogynem! Épp az előbb ugrott bele a kútba.
Erre a férfi azt mondja:
- De hát az lehetetlen! Egy rohadt nagy üllőhöz volt kikötve!

Csak benéztem . . .

A paraszt fedeztetni akarja a kocáját. Mivel kan csak a szomszédban van, felteszi a kocát a talicskára, majd áttolja a szomszédba. Másnap nézi az ólat, sehol a kismalacok. Na mindegy, gondolja, az embernek sem megy mindig elsőre, ismét áttolja a malacot a talicskán a szomszédba. Harmadnap reggel az asszonyt kiküldi, nézze mag, vannak e már malacok. Jön vissza az asszony és mondja:
- Malacok még nincsenek, de a koca már a talicskán ül!

A falusi orvos megérkezik egy elhagyatott tanyára, ahol már a 15. gyereket segíti a világra.
- Azért jobban is vigyázhatnának a háziállatokra. Amikor jöttem, majdnem hasra estem egy kacsába. - korholja a gazdát.
- Nem kacsa az dokikám. Gólya, csak már térdig kopott a lába.

- A rák lefekvéshez készülődik, egyszer csak kopognak.
Kivánszorog az ajtóhoz, kinéz, de sehol senki. Visszacsoszog az ágyhoz, lefekszik.
Már majdnem elalszik, amikor megint kopogtatnak. Ismét sehol senki. Újra lefekszik és el is alszik, amikor újra kopognak:

Kimegy, kinyitja az ajtót. Az ajtó előtt egy égő cigaretta, egy fél zacskó cukor, pirítós és fél üveg vodka áll. Az álmos rák csodálkozva kérdi:
- Hát ti, kik vagytok?
Mire:
- Mi vagyunk a rákkeltők!

Az öreg hölgy elmegy a falu plébánosához és pironkodva mondja neki:
- Tisztelendő úr, a gyerekeimtől kaptam két lánypapagájt karácsonyra, de valami rossz házból származhatnak, mert nagyon csúnyán beszélnek.
Szégyellem elmondani, de egész nap azt rikácsolják: "Hé, mi kurvák vagyunk, gyertek baszni!" A plébános tudja a megoldást:
- Van nekem két fiúpapagájom, azok itt a templomban nőttek fel és egész nap imádkoznak. Zárjuk össze a madarakat, biztos jó hatással lesznek az enyémek az önéire. Be is teszik a két ájtatos papagáj kalitkájába a lányokat, akik azonnal rikácsolni kezdenek:
- Hé, mi kurvák vagyunk, gyertek baszni!
Mire az egyik templomi papagáj kenetteljesen odafordul a kollégájához:
- Tedd el az olvasót, Theodor testvér. Imánk meghallgatásra talált!

Két barát találkozik:
- Szevasz, hogy van a papagájod? - kérdi az egyik.
- Jaj, ne is kérdezd! Ahogy megnősültem, pár hónapra rá elpusztult szegény.
- Csak nem féltékeny volt a feleségedre?
- Dehogy, csak onnantól kezdve nem jutott szóhoz!

A versenyló a futam után be megy a kocsmába.
Odaszól a csaposnak: - Kérek egy vödör DAB sört!Megissza, majd kér még egy vödörrel. Miután végzett vele, így szól : - Megéheztem, most kérek egy adag szénát!Mire a csapos rémülten: - Abrak a dabra?!

- Jó napot kívánok! Szeretnék egy éneklő madarat!
- Ezt a sárga papagájt tudnám ajánlani önnek uram.
- De hiszen ennek egy lába van!
- Miért? Táncolnia is kéne?

A sebész, a pszichiáter és a belgyógyász kacsavadászatra megy. Egyszer csak egy kacsa repül el felettük, mire a belgyógyász felemeli a puskáját, de nem tüzel.
- Miért nem lőttél? - csodálkozik a sebész.
- Biztos vagy benne, hogy kacsa volt? - kérdez vissza a belgyógyász. - Másféle madár is lehetett.
Megint elhúz felettük egy kacsa. A pszichiáter megcélozza, de ő sem lő.
- Most mi a baj? - dühöng a sebész.
- Vajon tudja-e a kacsa, hogy ő kacsa? - töpreng a pszichiáter.
Ekkor újabb kacsa emelkedik a magasba. A sebész kikapja a puskát a pszichiáter kezéből, és egy lövésből leszedi a madarat.
- Biztos vagy benne, hogy kacsa volt? - kérdezi a belgyógyász és a pszichiáter.
- Az majd a boncolásnál kiderül! - válaszolja a sebész.