Móricka kiment az erdőbe sétálni. Meleg volt, meglátott egy tavat, megfürdött, ám arra jött három apáca. Gyorsan kimászott a vízből és megmerevedett, mintha egy automata lenne. Az egyik kezébe egy törölközőt, a másikba szappant tartott, a száját kitátotta.
- Egy új automata! - szólt az első apáca, s bedobott egy forintost a szájába. Megrángatta a farkát, kivette a törülközőt a kezéből.
A másik is odamegy, bedob egy forintost, elveszi a szappant.
Odamegy a harmadik, bedob egy forintost, rángatja egyszer, kétszer...
majd felkiált:
- Nézzétek, nekem egy forintért sampont is adott!

- Na gyerekek, aki ma helyesen válaszol az első kérdésemre, az egyből haza is mehet!
Móricka mindjárt kap a lehetőségen és gyorsan kivágja a táskáját az ablakon.
- Móricka, mit csináltál?!

- Kidobtam a táskám az ablakon... viszont látásra!

Móricka hazajön az iskolából. Odamegy a kályhához és leszedi róla a csövet. Elkezdi lóbálni, a falhoz veri, összevissza rohangál vele a lakásban, és már alig lehet látni Mórickát és a házat a koromtól.
Hirtelen megérkezik az anyukája és megkérdezi tőle:
- Móricka, ezt most miért csináltad?!
- Azért, mert a tanító néni ma azt mondta az iskolában, hogy nekem biztos hogy csak nagy koromban jön meg az eszem.

- Gyerekek, ki tudna mondani egy példát a harmonikus házaséletre? - kérdezi a tanárnő.
Móricka jelentkezik:
- Az én nagyszüleim harmonikusan élnek. A nagypapa horkol, a nagymama meg süket.

A nagypapa meg a kissé visszamaradott unokája, Móricka sétálnak az állatkertben. Elérnek a majomketrechez.
- Na milyen állat ez Móricka?
- Nyufi!
- De hát ez majom.
- Nyufi! Nyufi!
Elérnek az oroszlánhoz:
- Na, és ez milyen állat Móricka?
- Nyufi!
- De hát ez oroszlán!
- Nyufi! Nyufi!
Odaérnek a vízilóhoz:
- Na milyen állat ez? Gondolkozz! Vízben van, nagy fogak mi ez?
- Vízinyufi!!! Vízinyufi!!!

Suliban:
- Gyerekek, mi a bizonyíték arra, hogy a sivatag helyén valaha tenger volt?
Móricka:
- Az, hogy az arabok még ma is fürdőköpenyben járnak.

- Tanárnő! Bevallom én szerelmes vagyok magába – mondja Móricka.
- De Móricka, nekem nem kellenek gyerekek!
- Nem gond, majd vigyázunk!

Móricka hazajön a színjátszó szakkörből, és lelkesen meséli az apjának:
- Apa, képzeld az iskolai színdarabban én kaptam meg a házasember szerepét.
- Akkor menj vissza fiam, és kérj egy olyan szerepet, amihez szöveg is van!

Móricka hazafelé tart mamájával az iskolából. A mama megkérdezi:
- Mi volt ma az iskolában, kisfiam?
- Képzeld mama, ma én voltam az egyetlen, aki jelentkezett!
- Nagyon ügyes vagy Móricka! Mi volt a kérdés?
- Ki törte be az ablakot?

Pistike az óvodában nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament az óvónő, hogy segítsen neki.
Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, Pistike így szólt:
- Óvó néni, fordítva van a lábamon a csizma.
A óvónő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a Pistike lábára.
Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!
Az óvónő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatja Pistike lábáról
a csizmát, miközben az így folytatta:
- ... hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán.
Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
- A csizmámban!