A tíz éves Pistike fürdés közben vizsgálgatja a fütyijét:
- Anyu, ez az agyam?
- Még nem kisfiam, még nem...

Móricka panaszkodik anyukájának, hogy milyen nehéz nevet adott a testvérének.

Azt mondja neki az anyuka:
- Hát, akkor becézheted!

Az asszony el megy levest főzni, s mire visszajön: - Móricka, és kishúga játszik, de nem akárhogy:
- Móricka kezében egy alkoholos filc, s hatalmas nagy C betűket rajzol kishúgára.

Erre az anyuka: - Móricka, te mit csinálsz?
- Hát becézem a kishúgom!

Pistike az út szélén áll, és keservesen zokog.
- Miért sírsz, kisfiam? - kérdezi egy néni.
- Azért, mert az anyukám azt mondta, csak akkor mehetek át az úton, ha minden autó elment, de még eddig egy sem jött!

- Ugyebár a képen is láthatjátok, a New York-i Szabadságszobor egyik kezében könyvet tart, a másikban fáklyát.
Ki tudja nekem megmondani, mit jelképez a fáklya? Tessék, Móricka!
- Azt, hogy sötétben nem lehet olvasni!

Pistike, hogy hívják a kutyádat?
- Egyiptom.
- Miért éppen így?
- Mert minden szobában hagy egy piramist...

Pistike késő este leskelődik a szülei hálószobájának kulcslyukán...
Egyszer csak elvörösödik és mérgében öklével az ajtóba csap:
- És még engem akarnak ezek pszichológushoz küldeni azért, mert szopom az ujjam!

- Miért sírsz Móricka?
- Mert a papám ráütött a kezére a kalapáccsal.
- De hát azért nem neked kéne sírnod!
- Tudom, először én is röhögtem.

Pistike az óvodában nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament az óvónő, hogy segítsen neki.
Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, Pistike így szólt:
- Óvó néni, fordítva van a lábamon a csizma.
A óvónő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a Pistike lábára.
Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!
Az óvónő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatja Pistike lábáról
a csizmát, miközben az így folytatta:
- ... hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán.
Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
- A csizmámban!

- Móricka te melyik italt szereted a legjobban?
- Én az anyatejet.
- Miért pont az anyatejet?
- Mert olyan gusztusosan van csomagolva.

Az órán kérdi a tanár tud-e valaki példát mondani a beszélő állatokkal kapcsolatban. Móricka mindjárt jelentkezik is:

- Nekünk otthon beszélő halaink vannak. Tegnap este is hallottam ahogyan mondta az egyik a másiknak, hogy "Ne harapdáld úgy a farkam mert szétrúgom az akvárium oldalát."