- Pistike, mondd meg nekem, mi történt 1802-ben?
- Akkor született Kossuth Lajos.
- Nagyon jó. És 1805-ben?
- Akkor lett hároméves.

Pistike bőg, mikor az anyja hazaér. Kérdezi, mi a baj?
- Az apu kétszer is megvert.
- Miért?
- Megmutattam az ellenőrzőt.
- És?
- Tele volt egyessel, kettessel.
- Ezt megértem, de miért vert meg másodszor is?
- Mert kiderült, hogy az ő gyerekkori bizonyítványát mutattam meg.

Mórickának ikertestvérei születnek. Az esti fürdetésüket kíváncsian nézi...
Az egyik baba ordít, a másik szép csendben tűri, ahogy mosdatják.
- Mama, ezt a halkabbikat tartsuk meg!

Pistike, hogy hívják a kutyádat?
- Egyiptom.
- Miért éppen így?
- Mert minden szobában hagy egy piramist...

A tanító kérdi:
- Meg tudja nekem valaki mondani, hogy mi a gerincoszlop?
Mire Móricka jelentkezik:
- A gerincoszlop a hasüreg mögött elhelyezkedő oszlop, melynek egyik végén ül a fej, a másik végén ülünk mi.

Az iskolában a tanárnő a híres emberekről tart előadást.
- A híres emberek azok voltak, akik valami nagyot tettek valamilyen téren. Ilyen volt például Kolumbusz Kristóf a felfedezések terén, vagy Edison a találmányok terén. Tudna valaki hasonló példát mondani?
Móricka jelentkezik:
- Nekem a nagyapám perecárus volt a Hősök terén.

Móricka, megnéznéd mennyi mustár van még a tubusban? – kérdezi a vacsorát készítő mama.

Néhány perc múlva jön a válasz:

– A konyhaajtótól a fürdőkádig ér.

Móricka szülei, hogy zavartalanul szeretkezhessenek, kitalálják, hogy kiküldik az erkélyre Mórickát, és kérik, hogy folyamatosan mondja, amit lát.
Móricka ki is megy és mondja:
- A szomszéd most áll ki a garázsból.
- Egy mentő elhúz.
- A másik szomszéd kutyát sétáltat.
- A Kovácsék szexelni készülnek.
Erre felfigyelnek a szülők is:
- Hát ezt meg honnan veszed?

- Csak onnan, hogy ők is kiküldték a gyereküket az erkélyre...

Móricka a kertben labdázik, és véletlenül átrepül a labda a szomszédba...
- Öcsi, tiéd ez a labda?
- Miért, összetört valamit?
- Nem.
- Akkor az enyém.

Egy katolikus iskola ebédlőjében a gyerekek ebédért állnak sorba. A fal mellett egy asztalkán nagy tál alma van, mellette egy tábla:

"Csak egyet vegyél, ne felejtsd, az Úr figyel."

Mikor tálcára rakják az almát, a levest, a másodikat, a sor végén egy tálcán csokis sütemények sorakoznak. Odaszól Pistike a szomszédjának:

- Ebből sokat vegyünk, az Úr szeme úgyis az almán van.