Pistike az erdésznél tölti a vakációját. Egyik délután játék közben egy hatalmas medvét lát az erdészház tetején.
Szalad az erdészhez a hírrel. Az arra kéri Pistikét, hogy azonnal hívja a vadászt, majd ő megoldja a problémát.
Jön is a vadász, hozza a puskáját a kutyáját és egy hosszú botot. Mondja az erdésznek:
- Adj egy létrát, én felmászok a tetőre, lepiszkálom a bottal a medvét, a kutyám be van tanítva, amikor leesett azonnal elkapja a tökeit.
- Na jó-jó, de akkor minek a puska? - kérdi az erdész.
- Az nálad lesz, ha véletlenül mégis én esnék le, akkor azonnal lődd agyon a kutyát!

Az ötéves Pistike nézi, ahogy anyja bekrémezi az arcát. Kérdezi tőle:
- Ez mire jó anyu?
- Ettől szép leszek kisfiam.
Ezután az anya fog egy törlőkendőt és letörli a felesleges krémet. Pistike újra kérdez:
- Most meg mi a baj? Feladtad?

Tanfelügyelő jön az iskolába, beül az egyik osztályba.
- Na, gyerekek, most mindenki mondjon egy tőmondatot!
- A kutya harap - mondja Lacika.
- A ló rúg - mondja Peti.
- A Rózsi néni lotyó - mondja Móricka.
Kap két hatalmas pofont a tanító nénitől, és azon nyomban haza is zavarják. Délután sétál a tanító néni hazafelé és látja, hogy Móricka ott áll a házuk előtt, és egy nagy tábla csokoládét majszol.
- A fene a dolgodat, te büdös kölyök, hát téged így büntettek meg otthon? Kitől kaptad ezt a csokoládét?
- A tanfelügyelő bácsitól!
- A tanfelügyelő bácsitól? De miért?
- Megmutattam neki, hol lakik a Rózsi néni...

Móricka, megnéznéd mennyi mustár van még a tubusban? – kérdezi a vacsorát készítő mama.

Néhány perc múlva jön a válasz:

– A konyhaajtótól a fürdőkádig ér.

A nagypapa meg a kissé visszamaradott unokája, Móricka sétálnak az állatkertben. Elérnek a majomketrechez.
- Na milyen állat ez Móricka?
- Nyufi!
- De hát ez majom.
- Nyufi! Nyufi!
Elérnek az oroszlánhoz:
- Na, és ez milyen állat Móricka?
- Nyufi!
- De hát ez oroszlán!
- Nyufi! Nyufi!
Odaérnek a vízilóhoz:
- Na milyen állat ez? Gondolkozz! Vízben van, nagy fogak mi ez?
- Vízinyufi!!! Vízinyufi!!!

- Ugyebár ezen a képen is láthatjátok, a New York-i Szabadságszobor egyik kezében könyvet tart, a másikban egy fáklyát.
Ki tudja megmondani nekem, mit jelképez a fáklya? Igen, tessék Móricka!
- Azt, hogy sötétben nem lehet olvasni...

Pistike az óvodában nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament az óvónő, hogy segítsen neki.
Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, Pistike így szólt:
- Óvó néni, fordítva van a lábamon a csizma.
A óvónő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a Pistike lábára.
Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!
Az óvónő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatja Pistike lábáról
a csizmát, miközben az így folytatta:
- ... hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán.
Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
- A csizmámban!

Pistikét felszólítja a tanárnő:
- Pistike, mondj egy igekötőt és egy személyes névmást!
- Ki, én?
- Nagyon jó!

Az öt éves Mórickát tanítják a köszöntőre nagypapa születésnapjára, amely így szól:
- Rövid a versem, mint a nyuszi farka, éljen soká a nagypapa!
A nagy napon Móricka egy kicsit összekeverte a szavakat:
- Rövid a versem, mint a nagypapa farka, éljen soká a nyúl!

Mórickáék május elsejéről tanulnak az iskolában. A tanárnéni megkérdezi a gyerekeket, hogy tudják-e, minek az ünnepe volt a rendszerváltás előtt május 1.
- A munkásosztályé - mondja Pistike.
- A szocializmus győzelméé - mondja
Jancsika.
Móricka is jelentkezik:
- Május elseje a kikelet és a hazaszeretet ünnepe volt.
- Nagyon jó, Móricka! - mondja a tanárnő
- És el is tudod mondani, hogy miért?
- Persze,mindenkinek "kikelet" mennie a térre ünnepelni, pedig mindenki "hazaszeretet" volna menni!