Az iskolában a tanárnő a híres emberekről tart előadást.
- A híres emberek azok voltak, akik valami nagyot tettek valamilyen téren. Ilyen volt például Kolumbusz Kristóf a felfedezések terén, vagy Edison a találmányok terén. Tudna valaki hasonló példát mondani?
Móricka jelentkezik:
- Nekem a nagyapám perecárus volt a Hősök terén.

A tanárnéni bejelenti, hogy holnap tanfelügyelő bácsi fog jönni és kérdezgetni fogja a gyerekeket. Tesznek is egy próbát:
- Ferike, neked mi a kedvenc állatod?
- A kutya
- És miért a kutya a kedvenced?
- Mert szép fehérek a fogai.
- És miért szépek a fogai?
- Mert Darlingot eszik.
- Ügyes!
- És neked Marcsika mi a kedvenc állatod?
- A cica.
- És miért a cica a kedvenc állatod?
- Mert szép fényes a szőre.
- És miért szép fényes a szőre?
- Mert mindig kikefélem.
- Ügyes!
- És neked mi a kedvenc állatod Móricka?
- A lepényhal.
- És miért a lepényhal a kedvenced?
- Mert szép lapos.
- És miért szép lapos?
- Mert megkúrta a bálna.
- Enyje, Móricka találj ki valami mást!
Másnap jön a tanfelügyelő bácsi, Mórickához érkezik. A tanárnő tiszta ideg.
- És neked mi a kedvenc állatod Móricka?
- A varangyos béka.
A tanárnő szívéről hatalmas kő esik le.
- És miért a varangos béka a kedvenc állatod?
- Mert szép nagy gülü szemei vannak.
- És miért vannak szép nagy gülü szemei?
- Mert látta, hogy a bálna megkúrta a lepényhalat.

Pistike az óvodában nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament az óvónő, hogy segítsen neki.
Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, Pistike így szólt:
- Óvó néni, fordítva van a lábamon a csizma.
A óvónő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a Pistike lábára.
Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!
Az óvónő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatja Pistike lábáról
a csizmát, miközben az így folytatta:
- ... hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán.
Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
- A csizmámban!

Az iskolában a gyerekek az igeidőket tanulják. A tanítónéni magyaráz:
- Én ajándékozok, te ajándékozol, ő ajándékoz. Milyen időben van ez, Móricka?
- Úgy Karácsony táján, tanító néni.

A tanár felelteti Pistikét:
- Pistike honnan jön az áram?
- Az őserdőből.
- Ezt miből gondolod?
- Mert amikor a múltkor elment az áram, apa azt mondta, hogy már megint lekapcsolták az áramot ezek a majmok.

Pistikét felszólítja a tanár.
-Pistike, mondj egy téli zöldséget!
-Síparadicsom.

- Gyerekek, ki tudja, mire való a fülünk? - kérdezi az elsősöktől a tanító néni.
- Hogy lássunk. - feleli Pistike.
- Biztos vagy benne kisfiam?
- Igen, mert ha nem lenne fülünk, a szemünkre csúszna a sapka.

Tanár: - Gyerekek írjatok egy 200 szavas fogalmazást címe:
- Mi történt velem a nyári szünetben.
Másnap a tanár ellenőrzi a munkákat. Móricka füzetébe ez van írva: - Befestettem a kerti padot pirosra ez 5 szó, a többi 195-öt a papám mondta miután ráült, de azt nem merem leírni.

Hazafelé úton Pistike könyörög az anyjának egy pöttyös labdáért. Az anyja nem akar pénzt költeni, de azt ígéri a gyerekeknek, hogy ha hazaérnek, azt játszanak, amit akar. Pistike otthon azt kéri, hogy játszanak papás-mamást.
A mama belegyezik, mire Pistike így szól:
- Öltözz asszony! Indulunk és veszünk a gyereknek egy pöttyös labdát!

Móricka későn ér haza az iskolából. Anyukája szigorúan kérdőre vonja, hogy hol csavargott ennyi ideig:
- Egy bácsi elvesztett a körúton egy százast és egészen eddig azt kereste...
- És neked ehhez mi közöd?!
- Rajta álltam...