Hoffmann Rózsa elmegy a fodrászhoz.
Amikor belép, a fodrász felkiált:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Milyen frizurát parancsol?
- Hát maga ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, az államtitkár megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Hová lesz a fuvar?
- Hát maga is ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
- Jajj, aranyos, drága államtitkár asszony! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony meg a gyerekek.
- Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
- Jaj, dehogy, drága államtitkár asszony! Én még mindig tanár vagyok, csak most lyukasórám van...

A gátak állapota kezdett kritikussá válni, ezért az állam felvett egy gátőrt, havi 100.000 forint fizetéssel.
Két hónap múlva a hivatalban valaki feltette a kérdést:
- Ez a szerencsétlen gátőr honnan tudná, hogy mit kell neki csinálnia?
Ezért felvettek mellé egy oktatót, és egy munkavédelmi előadót, 150.000 forint fizetésért.
Újabb hónap múlva ismét elkezdett gondolkozni az állami agytröszt:
- Vajon a gátőr biztosan jól teszi a dolgát?
Felvettek két ellenőrt 200.000 forintért, akik bármikor ellenőrizhették a munkáját.
Hamarosan újra kérdések merültek fel:
- Itt van ez a nagyon hasznos munkát végző gátőr, de a közvélemény nem is hallott még róla és az áldozatos munkájáról!
Tehát felvettek két marketingest és egy szóvivőt, majd lebonyolítottak egy óriásplakátos reklámkampányt, a gátőri feladatok minél szélesebb körben történő ismertetése érdekében. Minderre havi 6 millió forintot különítettek el.
Nemsokára azonban jött a hír, hogy a kormány takarékossági intézkedéseket vezetett be, minden állami szervezetnél költségcsökkentést rendeltek el.
Így történt meg, hogy kirúgták a gátőrt...

A rendőr hangosan rákiabál egy szabálytalankodó autósra:
- Hé megálljon!
Ám a vezető továbbhajt...
- Álljon már meg ember, nem hallja?!
- Hallom, de azt hittem azt mondja: Jó estét képviselő úr!
- Ja, igen! Csak roppant nagy a zaj, képviselő úr...

A szovjet-kínai ellentét idején postán érkezik egy zsák a Kremlbe. A vezetők kinyitják, tele van mákkal, és az alábbi cédulát találják benne:
- Ennyien jövünk! Mao.
10 nap múlva ugyanez a zsák visszatér Pekingbe. A kínai vezetők kinyitják, benne a mák meg van darálva és egy cédula:
- Így küldünk vissza! Brezsnyev.

Rákosi személyesen is ellenőrizni akarja, hogy mennyire "szeretik" az emberek. Beül egy moziba és a filmhíradóban nemsokára fel is tűnik "daliás" alakja.
Az egész mozi állva tapsol és ujjong, ő pedig öntelten terpeszkedik a székben, amikor valaki megpaskolja a fejét hátulról:
- Állj fel és tapsolj, kis kopasz, mert különben elvisz a titkosrendőrség!

Kohnt beviszik az ÁVH-ra, mert nem volt nála személyi. Jól megverik, utána megkérdik:
- Na, hol laksz, te disznó?
- Kérem, én a Síp utca 8-ban.
- Menjen csak ki két nyomozó - utasítja a tiszt a beosztottjait -, és ellenőrizze!
Két bőrkabátos el is indul, Kohnt tovább verik. Rövidesen visszajön a két ÁVH-s:
- Főnök, a megadott címen semmilyen Kohn nem lakik!
- Szóval hazudtál, te szemét!?
Kohnt egész éjszaka verik, de ő ragaszkodik ahhoz, hogy a Síp utcában lakik. Mivel nem merült fel ellene semmi, hajnalban elengedik.
Kohn kékre-zöldre verve befordul a Síp utcába, meglátja a házmester:
- Kohn úr, Kohn úr, tegnap kereste két ÁVH-s, de nem árultam el, hogy itt lakik.

Kit tartanak a legnagyobb magyarnak és miért pont Rákosi Mátyást?

Meghalt a régi rendszer egyik nagy vezetője. Tanakodnak, hová is kellene temetni, szóba kerül a Szentföld is!
Ekkor az egyikük feláll:
- Észnél legyünk már elvtársak! Oda nem lehet!
- De miért nem lehetne?
- Ott egyszer, már feltámadt valaki!

Egy repülőgépen utazik Bush, Gorbacsov, Ceaucescu és a Pápa. A gép egyszer csak kigyullad és zuhanni kezd lefelé. A pilóta így szól:
- Baj van uraim! Öten vagyunk, és csak négy ejtőernyőnk van.
Bush felcsatolja az elsőt, és így szól:
- Én vagyok a kapitalista világ vezetője, tehát megillet egy ernyő! - és kiugrik.
Gorbacsov is felkap egy ernyőt és így szól:
- Én vagyok a szocialista világ vezetője, így megillet egy ernyő! - és ő is kiugrik.
Ceaucescu is felpattan:
- Én vagyok a világ esze, ezért engem is megillet egy ernyő! - és ezzel kiugrik.
- Már csak egy maradt! - mondja a Pápa - ugorjon maga, hisz maga családos ember.
- Csak legyen nyugodt, Szentatyám, még két ejtőernyőnk van! Ugyanis a Világ Esze az előbb a hátizsákommal ugrott ki.

Budapesti távirat Moszkvába:
A Moszkva teret átneveztük, STOP.
Széll Kálmánra térre, STOP.
Érkezik a válasz:
Gratulálunk a névválasztáshoz STOP,
Kőolaj, STOP!
Földgáz, STOP!