Szovjet katonai kérdőív:

1. Ki a példaképe?
2. Miért pont Lenin?

ENSZ az USA-hoz: Van egyáltalán bizonyítékuk, hogy az irakiak tömegpusztító fegyverekkel rendelkeznek?
USA: Természetesen. Megőriztük a számlákat.

Szovjetunióban nagyanyó haldoklik. A nagyapó végigjárja az orvosokat, hogy van-e valami remény? Végül egy alternatív doktor azt mondja neki; egy módon segíthet az asszonynak, ha teljesíti férji kötelezettségét. Mire az öreg:
- Nagyon öreg vagyok én már. A kezem között halt meg Lenin elvtárs, hogy tehetnék én ilyet..? De az orvos csak győzködi, hogy nincs más lehetőség. Nagyapó hát összeszedte minden erejét és teljesített. Reggel ébredezik, hát nincs mellette az ágyban az asszony. Ott sürög-forog a konyhában, palacsintát sütöget, kacag és dalol. Nagyapó elkeseredetten verte a falba a fejét. Milyen hülye vagyok én! Megmenthettem volna Lenin elvtársat is!!!

Fel kell utazni a TSZCS elnöknek Budapestre ügyeket intézni. Mielőtt elindul, a párttitkár kioktatja, hogy miként kell közlekedni Pesten. Így: Ha lámpa zöldet mutat, akkor mennek át a nyilasok, ha sárgát, akkor a zsidók, ha pirosat, akkor a kommunisták.
Fel utazik és látja, hogy zöldnél a sok ember átmegy. Mondja magában: nem gondoltam, hogy ilyen sok nyilas van. Sárgára vált a lámpa, néhány ember még átmegy. Hát van még néhány zsidó is gondolja. Amikor pirosra vált a lámpa, az öreg megindul át az úton.
Meglátja a sarki rendőr, fütyül és magához inti. Még mielőtt a rendőr megszólalna, azt mondja neki az öreg: - Sose fütyüljön biztos úr, én is csak úgy kamukábul csinálom!

Józsi bácsinak feltűnik, hogy a TSZ-elnöknek és az agronómusnak milyen jól megy. Panaszt is tesz náluk, mire azok így felelnek:
- Egyszerű az egész! Korán kell kelni.
Józsi bá másnap korán kel, és látja, hogy a TSZ-elnök meg az agronómus a falusi raktárnál a saját kocsijába dobozokat pakol. Ö is így tesz, és napról napra gazdagabb lesz. Az egyik nap jó munkája eredményeképpen jutalomutazást kap Moszkvába, ahová az új Volgájával megy. Az egyik reggel kinéz a fényűző szálloda ablakán, és látja, hogy a kocsija nincs sehol.
- Az anyjukat! Itt még korábban kelnek.

A kis mátrai falucska élelmiszerboltjába belép egy középkorú úr.
- Jó napot! Van rohadt paradicsomjuk?
- Hogyne, uram, mennyit parancsol?
- Megvenném a teljes készletet.
A kereskedő lelkesen találgat:
- Igen, sejtem, miért. A minisztert ma ide várják, és ön olyan fogadtatásban akarja részesíteni, amilyet érdemel.
Az úr a fejét rázva:
- Nem, uram. Én vagyok a miniszter.

- Doktor úr, kérem segítsen valahogy a férjemen, mert álmában állandóan beszél.
- Hmm, és ez önt zavarja? Nem tud tőle aludni?
- Engem nem zavar doktor úr, de a képviselőtársai mindig kiröhögik.

Leonyid Brezsnyev beszédet mond a Vörös téren. Egyszer csak valaki rálő, ám a lövés célt téveszt. A rendőrség 10 perccel később elfogja a merénylőt, és megkezdődik a vallatás:
- Neve?
- Ivan Ivanovics.
- Foglalkozása?
- Mesterlövész.
- Mesterlövész? Hiszen nem tudta eltalálni.
- Persze hogy nem, mert állandóan lökdöstek, hogy: Lője már le! Lője már le!

Sztálin az 50-es években meglátogat egy vidéki tanyán élő nagy családot, ahol a szülőkön kívül nyolc gyerek lakik.
- Ugye Borisz elvtárs, mind a 8 gyerek jó kommunista? - kérdi Sztálin.
- Igen Sztálin elvtárs, kivéve a kis Ivánt. Ő már tud olvasni.

November 7.-én a párttitkár felhívja Brezsnyev elvtársat és megkérdi:
- Szabad-e egy ilyen nagy ünnepen, mint a mai nemi életet élni?
Brezsnyev elgondolkodik, majd így szól:
- Igen elvtárs, szabad. Csak ügyelni kell arra, hogy ne okozzon nagyobb örömet az ünnepnél.