Két magyar turista beszélget egy moszkvai szállodában.
- Képzeld, tegnap megnéztem Lenin múmiáját.
- Képes voltál azt a hosszú sort végig állni a mauzóleum előtt?
- Nem, megoldottam okosba! Adtam az őrnek 20 dollárt.
- És? Soron kívül beengedett?
- Nem. Kihozta!

Józsi bácsinak feltűnik, hogy a TSZ-elnöknek és az agronómusnak milyen jól megy. Panaszt is tesz náluk, mire azok így felelnek:
- Egyszerű az egész! Korán kell kelni.
Józsi bá másnap korán kel, és látja, hogy a TSZ-elnök meg az agronómus a falusi raktárnál a saját kocsijába dobozokat pakol. Ö is így tesz, és napról napra gazdagabb lesz. Az egyik nap jó munkája eredményeképpen jutalomutazást kap Moszkvába, ahová az új Volgájával megy. Az egyik reggel kinéz a fényűző szálloda ablakán, és látja, hogy a kocsija nincs sehol.
- Az anyjukat! Itt még korábban kelnek.

Hosszú sor áll Moszkvában egy befalazott ajtó előtt. A TASZSZ hírügynökség riportere kíváncsi, hogy miért állnak ott, ezért megkérdezi a sor elején állót, hogy mi történt.
- Tudja hölgyem, kifűződött a cipőm, itt volt az ajtó előtt egy lépcső, arra felraktam a lában és bekötöttem a cipőmet, de mire felegyenesedtem már egy nagy sor állt mögöttem.
- De, hát miért nem megy haza?!
- Meg van őrülve? Első vagyok a sorban!

- Jó napot! Be szeretnék tenni tízezer forintot. Mi a garancia,hogy visszakapom a pénzem ha a bank csődbe megy?
- Nem megy a bank csődbe, de ha gond lenne a megyei fiók kifizeti a pénzét.
- És ha a megyei fiók is tönkremegy??
- Akkor a Budapesti Központ fizet.
- És ha a Budapesti Központ is bezár?
- Akkor a garancia alapból fizet a kormány.
- És ha a kormány megbukik?
- Őszintén,uram! És ez nem érne meg önnek tízezer forintot??!

A párttitkár diktál a gépírónőnek:
- Összevont pártértekezletet tűzök ki, melyen megtárgyaljuk a két hónappal ezelőtti központi bizottsági ülés határozatát. Az értekezletet jövő héten keddre tűzöm ki.
A titkárnő zavartan megáll egy pillanatra:
- Elnézést, párttitkár elvtárs! A keddet hány d-vel írjam?
A párttitkár elgondolkozik, majd így szól:
- Írja át szerdára.

Ceausescu álruhában járja Romániát. Odamegy az első emberhez, és így szól neki:
- Örülne, hogy ha meghalna Ceausescu?
- Persze!
- És elmenne a temetésére tapsolni?
- Természetesen!
- És rácsinálna a sírjára?
- Azt már nem!
- Miért?
- Mert utálom a sorban állást.

A tanítónő a "tragédia" fogalmát szeretné megtanítani a gyerekeknek. Meg is kérdezi Pistikét, hogy tudna-e példát mondani a tragédiára. Pistike nem habozik:
- Hát például tragédia az, hogy a nagypapámnak döglenek a tyúkjai!
- Nem Pistike, tévedsz: ez valóban nagy baj, de nem tragédia! A tragédia az volna, ha a mi nagy vezérünk, Kádár elvtárs hirtelen és váratlanul elhalálozna! Érted?
Néhány hét múlva szakfelügyelő érkezik az iskolába, és a tanítónéni imponálni szeretne neki, ezért ismét előveszi a témát, amit már olyan jól elmagyarázott.
- Gyerekek, meg tudná nekem valaki mondani, mi a különbség a baj és a tragédia között? Pistike?
- A tragédia az, ha a mi nagy vezérünk, Kádár elvtárs hirtelen és váratlanul meghal. Az tragédia! De nem baj! A nagy baj az, hogy a nagyapámnak döglenek a tyúkjai.

Hogy hívják azt a becsületes, törvénytisztelő, felelősségteljes, komoly embert, aki a Parlamentben irányítja az ügyeket?
- Liftkezelő!

Hitler, Himmler, Göring és Göbbels beszélgetnek egy étteremben. Szóba kerül, hogy a macska nem eszi meg a mustárt. Erre Hitlernek felcsillan a szeme. Elrendeli, ha valaki meg tudja etetni a macskával a mustárt, azt azonnal előlépteti.
Himmler rendel két borjúszeletet. Közéjük keni a mustárt, majd behívja a macskát. A macska eszi a borjúszeletet, de mire a mustárhoz ér, prüszkölve elmenekül.
Göring rendel egy tányér mustárt. Fogja a macskát, nyomja a fejét a mustárba, még korbácsolja is, de a szerencsétlen állat csak nem hajlandó megenni.
Göbbels elmosolyodik. Ölébe veszi a macskát, simogatja, majd a másik kezével felemeli a farkát, és a popsijára ken egy adag mustárt. Szegény macska forog körbe-körbe, keservesen nyávog, és próbálja lenyalni a hátsójáról az égető pépet. Göbbels odaszól a többieknek:
- Látják, uraim! Okosan, nem kényszerítve, de dalolva, táncolva önként eszi.

Két barát találkozik. Mondja az első:
- Komám, már vagy 5 éve nem láttalak.
- Egészen pontosan 4 éve nem találkoztunk. Egy tudományos kísérletben vettem részt.
- Ez komoly dolog lehetett.
- Az volt. Egy agysebész kiműtötte az agyamat, 4 évig kísérletezett vele, majd visszaoperálta. Az egészért kaptam 2 millió dollárt.
- Ez igen veszélyes lehetett. És hol voltál a 4 év alatt, amíg nem volt agyad?
- Elmentem képviselőnek a parlamentbe.