Moszkvában egy polgár autót vásárol.
- Na és mondja, mikor vehetem át? - kérdezi, miután felírták az adatait.
- 10 év múlva...
- Na jó, de reggel, vagy este?
- Miért fontos ez magának már most?
- Mert akkor jön a vízvezeték-szerelő is, és ő reggelt mondott.

Bemegy egy szovjet polgár a GUM áruházba, felmegy az első emeletre és megkérdezi az eladót:
- Tessék mondani ing nincs?
Mire az eladó válaszol:
- Elvtársam itt nadrág nincs, ing a 2. emeleten nincs!

A gátak állapota kezdett kritikussá válni, ezért az állam felvett egy gátőrt, havi 100.000 forint fizetéssel.
Két hónap múlva a hivatalban valaki feltette a kérdést:
- Ez a szerencsétlen gátőr honnan tudná, hogy mit kell neki csinálnia?
Ezért felvettek mellé egy oktatót, és egy munkavédelmi előadót, 150.000 forint fizetésért.
Újabb hónap múlva ismét elkezdett gondolkozni az állami agytröszt:
- Vajon a gátőr biztosan jól teszi a dolgát?
Felvettek két ellenőrt 200.000 forintért, akik bármikor ellenőrizhették a munkáját.
Hamarosan újra kérdések merültek fel:
- Itt van ez a nagyon hasznos munkát végző gátőr, de a közvélemény nem is hallott még róla és az áldozatos munkájáról!
Tehát felvettek két marketingest és egy szóvivőt, majd lebonyolítottak egy óriásplakátos reklámkampányt, a gátőri feladatok minél szélesebb körben történő ismertetése érdekében. Minderre havi 6 millió forintot különítettek el.
Nemsokára azonban jött a hír, hogy a kormány takarékossági intézkedéseket vezetett be, minden állami szervezetnél költségcsökkentést rendeltek el.
Így történt meg, hogy kirúgták a gátőrt...

Egy orosz paraszt reggel kimegy a földre kapálni. Összeszedi magát, de a kapuban megáll:
- No! Lenin könyv nálam van, párttagsági nálam van, Pravda nálam van, minden rendben! Mehetünk!
A falu végén ismét leellenőrzi magát:
- Lenin élete nálam van, párttagsági igazolvány nálam van, Pravda nálam van. Mehetek tovább!
Kiér a földekre, megint végigellenőrzi magát:
- Lenin élete nálam van, párttagsági nálam van, Pravda nálam van, minden rendben...
A francba, a kapát meg otthon felejtettem!

Annak idején Kádár és Brezsnyev vitatkoztak, hogy melyik az erősebb, a bika vagy a tank. Kádár azt mondja, hogy a bika, Brezsnyev azt, hogy a tank. Nem tudják eldönteni, ezért egy próbában egyeznek meg. Szembeállítanak egy magyar bikát és egy orosz tankot, de mielőtt megkezdődne a viadal, Kádár odamegy a bikához és súg neki valamit.
Összeugrasztják a bikát és a tankot, és a bika pillanatok alatt összetiporja a tankot. Brezsnyev azt mondja:
- Hát ez hihetetlen, ha nem látom, el sem hittem volna el. De áruld már el, hogy mit súgtál küzdelem előtt a bikának.
- Csak annyit mondtam neki, hogy ezek vitték el 45-ben a teheneket...

A miniszterelnök beszédet tart:
- Jövőre jobban fogunk élni, mint most!
Egy hang a hallgatóság soraiból:
- Magukért nem is aggódnánk, de mi lesz velünk?

Két fickó beszélget 1956-ban.
- Magának mi a véleménye a politikai helyzetről?
- Van véleményem, de nem értek vele egyet.

- Doktor úr, kérem segítsen valahogy a férjemen, mert álmában beszél.
- Hmm és ez önt zavarja? Talán nem tud tőle aludni?
- Engem nem zavar, doktor úr, de a képviselő társai állandóan kiröhögik...

Brüsszelben nem nézik jó szemmel, ha egyes országok konyhakertjeiben túl kevés például a sárgarépa vagy a karalábé.
Ezért elhatározták, hogy ezentúl keményen fellépnek a zöldségvetési hiány ellen!

November 7.-én a párttitkár felhívja Brezsnyev elvtársat és megkérdi:
- Uram, szabad-e egy ilyen nagy ünnepen, mint a mai, nemi életet élni?
Brezsnyev elgondolkodik, és azt mondja:
- Igen elvtárs, szabad. Csak ügyelni kell arra, hogy ne okozzon nagyobb örömet az ünnepnél...