Hosszú sor áll Moszkvában egy befalazott ajtó előtt. A TASZSZ hírügynökség riportere kíváncsi, hogy miért állnak ott, ezért megkérdezi a sor elején állót, hogy mi történt.
- Tudja hölgyem, kifűződött a cipőm, itt volt az ajtó előtt egy lépcső, arra felraktam a lában és bekötöttem a cipőmet, de mire felegyenesedtem már egy nagy sor állt mögöttem.
- De, hát miért nem megy haza?!
- Meg van őrülve? Első vagyok a sorban!

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika.

Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
- Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
- Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
- Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
- A babysitter a DOLGOZÓOSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.

A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.

Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van.

A téma: Lenin száműzetésben.
A felhívásra három pályamű érkezik. A zsűri kibontja az első képet. Lenint ábrázolja, amint áll a térdig érő hóban és egy szebb jövő felé mutat. A zsűri 7 pontra értékeli.
A 2. képen Lenin ül a kunyhójában, amint átszellemült arccal ír. A háttérben az óra éjfélt mutat. A munkásokért dolgozik. 8 pont.
A 3. kép Lenin feleségét, Krupszkaját ábrázolja, amint két katona gyömöszöli.
A Párt azonnal behívatja a festőt.
- Művész elvtárs, az addig rendben van, hogy ez egy naturalista kép, de hol van Lenin?
- Hát száműzetésben!

A volt Szovjetunióban haldoklik nagyanyó. Nagyapó végigjárja az orvosokat, hogy van-e valami remény a gyógyulásra. Végül egy alternatív doktor azt mondja neki:
- Egy módon segíthet az asszonynak, ha teljesíti szexuális
kötelezettségét.
Mire az öreg:
- Hogyan is képzeli, hiszen nagyon öreg vagyok én már. A kezeim között halt meg Lenin elvtárs, hogy tehetnék én ilyet?
Az orvos csak győzködi, hogy nincs más lehetőség. Nagyapó hát
összeszedte minden erejét és jól megtolta a nagyanyót.
Reggel ébredezik, hát nincs mellette az ágyban az asszony.Kinn sürög-forog a konyhában, palacsintát sütöget, vidáman kacag és dalol. Nagyapó elkeseredetten verte a falba a fejét:
- Hogy én milyen hülye vagyok! Így megmenthettem volna Lenin elvtársat is!

Az orosz-japán együttműködés keretében a japánok egy krumplihámozó gépet küldenek az oroszoknak. Az oroszok beöntik a krumplit, és az hamarosan kijön meghámozva. Az oroszoknak nem sikerül lekoppintani a gépet, de azért 1 év múlva ők is küldenek a japánoknak egyet.
A japán változattal ellentétben ez persze hatalmas. A japánok beöntenek egy csomó krumplit, várnak, nagy lassan kijön belőle néhány hámozott, aztán beöntenek még egy csomót, és még, de végül már csak néhány hámozatlan krumpli gurul ki belőle.
Hívják az oroszokat, hogy vajon mi lehet a baj.
- Mit csináltatok vele?
- Beöntöttünk egy tonna krumplit.
- Ajjaj! Ti agyonnyomtátok Szását!

Szovjet katonai kérdőív:

1. Ki a példaképe?
2. Miért pont Lenin?

Egy hajléktalan már majd éhen hal, végső kétségbeesésében elmegy a német követség elé, és egy darab száraz kenyérre kutyaszart kenni, mert abból van bőven Budapesten.
Meglátja a nagykövet, és lerohan:
- Ember, mit csinál?
- Nagykövet úr, éhes vagyok de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre, mert az bőven van itt!
- Tudja mit, itt van 10 euró! Vegyen magának valamit, de innen menjen el!
Az öreg megy is boldogan. És ha már ilyen jól sikerült a próba, elmegy az amerikai követség elé is. Meglátja a nagykövet, és lerohan:
- Ember, mit csinál?
- Nagykövet úr, éhes vagyok de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre!
- Tudja mit, itt van 20 dollár! Vegyen magának valamit, de innen menjen el.
Az öreg úgy gondolkozik, ha egy nagykövet ennyit ad, mennyit kaphat a miniszterelnöktől...
Reggel leül a Lánchí­dhoz. Jön is Orbán futva és meglátja a hajléktalant, ahogy keni a kenyérre a kutyaszart.
Odaszalad hozzá:
- Ember, mit csinál?
- Miniszterelnök úr, éhes vagyok, de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre!
- Azt látom, de ilyen vastagon?! És a többieknek akkor mi marad?!!

Egy amerikai turista megszáll Moszkvában egy szerény turistaszálláson. A szobában rengeteg szemetet talál szétszórva, összeszedi, berakja egy zsákba, és kiviszi az utcára.
Éppen le akarja tenni a zsákot a kapu mellé, amikor megszólítja egy rendőr:
- Hé, uram, ez itt nálunk nem szokás. Nem szemetelhet az utcán!
- Hát akkor hová tehetem? - kérdezi a férfi.
- Jöjjön velem, megmutatom.
Azzal elvezeti a turistát egy gyönyörű kertbe, ahol zöld a gyep, formára nyírt a sövény és rengeteg virágok nyílik.
- Na, ide lerakhatja!
Csodálkozik az amerikai:
- Nahát! Köszönöm! Ez az orosz udvariasság?
- Nem, ez az Amerikai Nagykövetség.

Hitler, Himmler, Göring és Göbbels beszélgetnek egy étteremben. Szóba kerül, hogy a macska nem eszi meg a mustárt. Erre Hitlernek felcsillan a szeme. Elrendeli, ha valaki meg tudja etetni a macskával a mustárt, azt azonnal előlépteti.
Himmler rendel két borjúszeletet. Közéjük keni a mustárt, majd behívja a macskát. A macska eszi a borjúszeletet, de mire a mustárhoz ér, prüszkölve elmenekül.
Göring rendel egy tányér mustárt. Fogja a macskát, nyomja a fejét a mustárba, még korbácsolja is, de a szerencsétlen állat csak nem hajlandó megenni.
Göbbels elmosolyodik. Ölébe veszi a macskát, simogatja, majd a másik kezével felemeli a farkát, és a popsijára ken egy adag mustárt. Szegény macska forog körbe-körbe, keservesen nyávog, és próbálja lenyalni a hátsójáról az égető pépet. Göbbels odaszól a többieknek:
- Látják, uraim! Okosan, nem kényszerítve, de dalolva, táncolva önként eszi.

Ceausescu álruhában járja Romániát. Kolozsvárott észreveszi, amint egy férfi jön ki a templomból. Megszólítja:
- Áron! Láttam, hogy jár a templomba!
- Járok én a taggyűlésre is!
- De, Áron! Azt is láttam, hogy pénzt dobott a perselybe!
- Fizetem a tagdíjat is!
- De, Áron! Láttam azt is, hogy az előbb megcsókolta Krisztus lábát a fakereszten - észrevételezi Ceausescu.
Erre Áron:
- Megcsókolom én a magáét is, ha majd ott lesz!