Brezsnyev beszédet mond a Vörös téren.
Egyszer csak valaki rálő, ám a lövés célt téveszt.
A rendőrség még aznap elfogja a merénylőt, és megkezdődik a vallatás:
- Neve?
- Szergej Ivanovics.
- Foglalkozása?
- Mesterlövész.
- Mesterlövész? Ember, hiszen nem tudta eltalálni!
- Próbált már maga úgy célozni,
hogy állandóan lökdösik, hogy: Lője már le! Lője már le!

Két román sorban áll puliszkalisztért. Olyan 5 óra várakozás után az egyik már nagyon unja és megszólal:
- Te, én elmegyek és megölöm Ceausescut.
Két óra múlva visszajön igen szomorú képpel.
- Na mi van, megtetted?
- Dehogy, ott is sorban állnak!

Két fickó beszélget 1956-ban.
- Magának mi a véleménye a politikai helyzetről?
- Van véleményem, de nem értek vele egyet.

Fel kell utazni a TSZCS elnöknek Budapestre ügyeket intézni. Mielőtt elindul, a párttitkár kioktatja, hogy miként kell közlekedni Pesten. Így: Ha lámpa zöldet mutat, akkor mennek át a nyilasok, ha sárgát, akkor a zsidók, ha pirosat, akkor a kommunisták.
Fel utazik és látja, hogy zöldnél a sok ember átmegy. Mondja magában: nem gondoltam, hogy ilyen sok nyilas van. Sárgára vált a lámpa, néhány ember még átmegy. Hát van még néhány zsidó is gondolja. Amikor pirosra vált a lámpa, az öreg megindul át az úton.
Meglátja a sarki rendőr, fütyül és magához inti. Még mielőtt a rendőr megszólalna, azt mondja neki az öreg: - Sose fütyüljön biztos úr, én is csak úgy kamukábul csinálom!

Egy a pártját bőkezűen támogató szavazó felkeresi miniszterré választott képviselőjét, és nyugodt, jól fizető állást kér tőle.
- Lehetetlen! – válaszolja neki a miniszter – így is sok a létszám feletti, de várj csak, támadt egy ötletem! Alakítunk egy bizottságot a létszámfelettiek kivizsgálása céljából és kinevezlek a bizottság elnökének.

Habsburg Ottót megkérdezi a sportriporter:
- Uram, ön kinek szurkol a ma esti osztrák-magyar mérkőzésen?
- Miért? Kivel játszunk?

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika.

Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
- Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
- Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
- Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
- A babysitter a DOLGOZÓOSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.

A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.

Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van.

- Miért volt könnyű behatolni a kommunisták számítógépébe?

- Mert "Egy a jelszó: TARTÓS BÉKE!"

Meghalt a régi rendszer egyik nagy vezetője. Tanakodnak, hová is kellene temetni, szóba kerül a Szentföld is!
Ekkor az egyikük feláll:
- Észnél legyünk már elvtársak! Oda nem lehet!
- De miért nem lehetne?
- Ott egyszer, már feltámadt valaki!

Hogy hívják azt a becsületes, törvénytisztelő, felelősségteljes, komoly embert, aki a Parlamentben irányítja az ügyeket?
- Liftkezelő!