Egyszer megrendezték a "Ki tud többet a Szovjetúnióról" vetélkedőt...
Mit gondoltok ki nyerte?

- A CIA!

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika.

Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
- Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
- Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
- Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
- A babysitter a DOLGOZÓOSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.

A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.

Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van.

Budapesti távirat Moszkvába:
A Moszkva teret átneveztük STOP,
Széll Kálmánra térre STOP.
Jön a válasz:
Gratulálunk a névválasztáshoz STOP,
Kőolaj STOP,
Földgáz STOP.

Brezsnyev temetésén mondják gyászbeszédet:
- A melegből és a világosságból a hidegbe és a sötétségbe távozik.
Ekkor odaszól Kádár Ceausescuhoz:
- Hallod, ez hozzátok megy.

Lenin haldoklik és még egyszer utoljára megbeszél mindent Sztálinnal, a követőjével.
- Egyetlen dolog miatt aggódom - mondja Lenin - mégpedig az, hogy fognak-e téged követni az emberek? Mit gondolsz Sztálin elvtárs?
- Fognak, bizonyára fognak...
- Remélem - mondja Lenin - de mi lesz, ha mégsem?
- Nem probléma, megoldjuk - mondja Sztálin - mert akkor téged fognak követni, Lenin elvtárs!

Két fickó beszélget 1956-ban.
- Magának mi a véleménye a politikai helyzetről?
- Van véleményem, de nem értek vele egyet.

A cigány párttag és besúgják a párttitkárnak, hogy jár a templomba.
- Te Gazsi, úgy hallottuk jársz a templomba!
- Járok én a pártgyűlésre is.
- Pénzt is dobsz a perselybe?!
- Fizsetem én a tágdíjat is.
- Krisztus lábát is megcsókoltad?!
- A párttitkár elvtárzs lábát is megcsókonám, ha keresztre lenne fesítve.

Szovjetunióban nagyanyó haldoklik. A nagyapó végigjárja az orvosokat, hogy van-e valami remény? Végül egy alternatív doktor azt mondja neki; egy módon segíthet az asszonynak, ha teljesíti férji kötelezettségét. Mire az öreg:
- Nagyon öreg vagyok én már. A kezem között halt meg Lenin elvtárs, hogy tehetnék én ilyet..? De az orvos csak győzködi, hogy nincs más lehetőség. Nagyapó hát összeszedte minden erejét és teljesített. Reggel ébredezik, hát nincs mellette az ágyban az asszony. Ott sürög-forog a konyhában, palacsintát sütöget, kacag és dalol. Nagyapó elkeseredetten verte a falba a fejét. Milyen hülye vagyok én! Megmenthettem volna Lenin elvtársat is!!!

Budapesti távirat Moszkvába:
A Moszkva teret átneveztük, STOP.
Széll Kálmánra térre, STOP.
Érkezik a válasz:
Gratulálunk a névválasztáshoz STOP,
Kőolaj, STOP!
Földgáz, STOP!

Egy hajléktalan már majd éhen hal, végső kétségbeesésében elmegy a német követség elé, és egy darab száraz kenyérre kutyaszart kenni, mert abból van bőven Budapesten.
Meglátja a nagykövet, és lerohan:
- Ember, mit csinál?
- Nagykövet úr, éhes vagyok de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre, mert az bőven van itt!
- Tudja mit, itt van 10 euró! Vegyen magának valamit, de innen menjen el!
Az öreg megy is boldogan. És ha már ilyen jól sikerült a próba, elmegy az amerikai követség elé is. Meglátja a nagykövet, és lerohan:
- Ember, mit csinál?
- Nagykövet úr, éhes vagyok de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre!
- Tudja mit, itt van 20 dollár! Vegyen magának valamit, de innen menjen el.
Az öreg úgy gondolkozik, ha egy nagykövet ennyit ad, mennyit kaphat a miniszterelnöktől...
Reggel leül a Lánchí­dhoz. Jön is Orbán futva és meglátja a hajléktalant, ahogy keni a kenyérre a kutyaszart.
Odaszalad hozzá:
- Ember, mit csinál?
- Miniszterelnök úr, éhes vagyok, de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre!
- Azt látom, de ilyen vastagon?! És a többieknek akkor mi marad?!!