Két magyar turista beszélget egy moszkvai szállodában.
- Képzeld, tegnap megnéztem Lenin múmiáját.
- Képes voltál azt a hosszú sort végig állni a mauzóleum előtt?
- Nem, megoldottam okosba! Adtam az őrnek 20 dollárt.
- És? Soron kívül beengedett?
- Nem. Kihozta!

Józsi bácsinak feltűnik, hogy a TSZ-elnöknek és az agronómusnak milyen jól megy. Panaszt is tesz náluk, mire azok így felelnek:
- Egyszerű az egész! Korán kell kelni.
Józsi bá másnap korán kel, és látja, hogy a TSZ-elnök meg az agronómus a falusi raktárnál a saját kocsijába dobozokat pakol. Ö is így tesz, és napról napra gazdagabb lesz. Az egyik nap jó munkája eredményeképpen jutalomutazást kap Moszkvába, ahová az új Volgájával megy. Az egyik reggel kinéz a fényűző szálloda ablakán, és látja, hogy a kocsija nincs sehol.
- Az anyjukat! Itt még korábban kelnek.

Hogy hívják azt a becsületes, törvénytisztelő, felelősségteljes, komoly embert, aki a Parlamentben irányítja az ügyeket?
- Liftkezelő!

- Miért elfogadhatatlan a kommunisták számára a Biblia tanítása?
- Mert a Biblia azt tanítja, hogy először volt a káosz, majd ebből az isteni terv segítségével rend lett.
A kommunisták viszont tudják a gyakorlatból, hogy először szokott lenni a terv, s aztán jön a káosz.

Az átkosban két ember áll a buszmegállóban. Így szól az egyik:
- Ember, tudja mi a különbség Japán és Magyarország között?
- Japán a mosoly országa, Magyarország meg kész röhej.
- Akkor azt találja ki - így a másik -, hogy mi a különbség a buszmegálló és maga közt?
- Hát csak az, hogy a buszmegálló itt marad, maga meg velem jön!

Egy politikus meghal és felkerül a mennyország kapujához. Látja ám, hogy nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogy elképzelte.
Hatalmas teremben mindenhol asztalok, borzasztó tömeg, sorbaállás, űrlapokat töltenek ki, a kaput ördögök őrzik, fizetni kell, ha valaki be akar lépni. Döbbenete csak fokozódik, amikor meglát egy táblát a porta oldalára függesztve. "Politikusoknak belépni tilos, menjenek a pokolba! Aláírás: Szent Péter."
Rettentő dühös lesz, odarohan az ablakhoz, és magából kikelve kéri számon Szent Pétert.
- Mi az, hogy politikus nem léphet be a mennyországba? Ez diszkrimináció. Nem hiszem el, hogy még soha egyetlen politikus sem érdemelte ki...
- De, úgy két hónapja bebocsátást nyert egy...
- Na látja, és nem dőlt össze a világ.
- Az nem, de azért történt egy s más. Egy hét nap alatt elérte, hogy kiírják a választásokat. Utána kikiáltotta a Szabad Demokratikus Mennyországot, majd megalapította az Adóhivatalt és a Vám- és Pénzügyőrséget.
Kisvártatva bevezette a kapuadót, a bárányfelhőadót, az imajárulékot, meg a szentlélek hozzájárulást.
Közben jövedéki termék lett a mennyei manna, amnesztiában részesítette az ördögöket, a Jóistent előzetes letartóztatásba helyeztette, közösség elleni izgatás miatt.
Ezek után kitört a polgárháború, a mennyország kettészakadt, és éppen ma nevezte ki Lucifert a mennyei seregek főparancsnokává.

- Doktor úr, kérem segítsen valahogy a férjemen, mert álmában állandóan beszél.
- Hmm, és ez önt zavarja? Nem tud tőle aludni?
- Engem nem zavar doktor úr, de a képviselőtársai mindig kiröhögik.

Választás után kérdezi a képviselőjelölttől a cimborája:
- Na, hogy sikerült?
- Nem választottak meg a fiatalságom miatt.
- A fiatalságod miatt?! Hiszen elmúltál 62 éves!
- Igen, de felszínre került, hogy a fiatalságom idején mi mindent követtem el.

Az erdőben szembetalálkozik a róka a menekülő csigákkal.
- Hová szaladtok?
- Nem hallottad? A szocialisták nyertek, bevezetik az ingatlanadót, nálunk a családban mindenkinek van saját háza.
A róka is futni kezd, de hirtelen megáll és elgondolkozik:
- Vörös is vagyok, sunyi is vagyok, beállok inkább a pártba.

Hoffmann Rózsa elmegy a fodrászhoz.
Amikor belép, a fodrász felkiált:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Milyen frizurát parancsol?
- Hát maga ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, az államtitkár megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Hová lesz a fuvar?
- Hát maga is ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
- Jajj, aranyos, drága államtitkár asszony! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony meg a gyerekek.
- Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
- Jaj, dehogy, drága államtitkár asszony! Én még mindig tanár vagyok, csak most lyukasórám van...