Józsi bácsinak feltűnik, hogy a TSZ-elnöknek és az agronómusnak milyen jól megy. Panaszt is tesz náluk, mire azok így felelnek:
- Egyszerű az egész! Korán kell kelni.
Józsi bá másnap korán kel, és látja, hogy a TSZ-elnök meg az agronómus a falusi raktárnál a saját kocsijába dobozokat pakol. Ö is így tesz, és napról napra gazdagabb lesz. Az egyik nap jó munkája eredményeképpen jutalomutazást kap Moszkvába, ahová az új Volgájával megy. Az egyik reggel kinéz a fényűző szálloda ablakán, és látja, hogy a kocsija nincs sehol.
- Az anyjukat! Itt még korábban kelnek.

Két magyar turista beszélget egy moszkvai szállodában.
- Képzeld, tegnap megnéztem Lenin múmiáját.
- Képes voltál azt a hosszú sort végig állni a mauzóleum előtt?
- Nem, megoldottam okosba! Adtam az őrnek 20 dollárt.
- És? Soron kívül beengedett?
- Nem. Kihozta!

Egy hajléktalan már majd éhen hal, végső kétségbeesésében elmegy a német követség elé, és egy darab száraz kenyérre kutyaszart kenni, mert abból van bőven Budapesten.
Meglátja a nagykövet, és lerohan:
- Ember, mit csinál?
- Nagykövet úr, éhes vagyok de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre, mert az bőven van itt!
- Tudja mit, itt van 10 euró! Vegyen magának valamit, de innen menjen el!
Az öreg megy is boldogan. És ha már ilyen jól sikerült a próba, elmegy az amerikai követség elé is. Meglátja a nagykövet, és lerohan:
- Ember, mit csinál?
- Nagykövet úr, éhes vagyok de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre!
- Tudja mit, itt van 20 dollár! Vegyen magának valamit, de innen menjen el.
Az öreg úgy gondolkozik, ha egy nagykövet ennyit ad, mennyit kaphat a miniszterelnöktől...
Reggel leül a Lánchí­dhoz. Jön is Orbán futva és meglátja a hajléktalant, ahogy keni a kenyérre a kutyaszart.
Odaszalad hozzá:
- Ember, mit csinál?
- Miniszterelnök úr, éhes vagyok, de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre!
- Azt látom, de ilyen vastagon?! És a többieknek akkor mi marad?!!

Két fickó beszélget 1956-ban.
- Magának mi a véleménye a politikai helyzetről?
- Van véleményem, de nem értek vele egyet.

"Ha keveset lopsz tolvaj vagy, ha milliókat politikus."

(Hofi Géza)

Kádár János táviratot kap Brezsnyevtől, amiben csak ennyi áll:

"5, 4, 3, 2, 1".

Na, ezt azonnal meg kell fejteni, összehívja a Központi Bizottságot. Egy nap, és egy éjszaka gondolkodnak rajta, de végül is megfejtik:

"Uraim, az 5-éves tervet 4 év alatt kell teljesítenünk, és 3 ember munkáját 2 fogja végezni, 1 fizetésért!"

Fel kell utazni a TSZCS elnöknek Budapestre ügyeket intézni. Mielőtt elindul, a párttitkár kioktatja, hogy miként kell közlekedni Pesten. Így: Ha lámpa zöldet mutat, akkor mennek át a nyilasok, ha sárgát, akkor a zsidók, ha pirosat, akkor a kommunisták.
Fel utazik és látja, hogy zöldnél a sok ember átmegy. Mondja magában: nem gondoltam, hogy ilyen sok nyilas van. Sárgára vált a lámpa, néhány ember még átmegy. Hát van még néhány zsidó is gondolja. Amikor pirosra vált a lámpa, az öreg megindul át az úton.
Meglátja a sarki rendőr, fütyül és magához inti. Még mielőtt a rendőr megszólalna, azt mondja neki az öreg: - Sose fütyüljön biztos úr, én is csak úgy kamukábul csinálom!

Székely bácsi meséli:
- A minap öt politikus hajtott vagy százötvennel, nekimentek a fának, és szanaszét repültek.
- És most hol vannak a sérültek? Eltemettem az összeset.
- Úristen és, ha még éltek?
- Hát, egyik-másik szólt, hogy Ő még él, de én bizony már nem tudok hinni ezeknek...

- A bácsikám tavaly szenátornak jelöltette magát.
- Tényleg? És most mit csinál?
- Semmit. Megválasztották.

Szabó képviselő úr súlyos kisebb balesetet szenved és kórházba kerül. Két nap múlva egy távirat érkezik hozzá:
"Jobbulást kíván a frakciója 60 igen szavazattal, 8 ellenében."