A szesztilalom idején Szibériában két deportált hókunyhót épít. Egyszer
csak az egyik felkiált:
- Gyere gyorsan! Találtam egy üveg vodkát! Igyuk meg!
- Ne ordíts, te hülye, mert elvisznek! - förmed rá a másik.
- Innen? Hová?

George Bush meghal és a pokolba kerül. Az ördög már várja.
- Nem tudom, mit tegyek, rajta vagy a listámon, de egyetlen szabad szobám sincs. De mivel neked mindenképpen a pokolban kell maradnod, valamilyen megoldást kell találnom.
Van itt néhány különc, akik messze nem annyira rosszak, mint te. Egyet közülük szabadon fogok bocsátani, te pedig elfoglalod a helyét. Eldöntheted, kinek a helyére akarsz kerülni.
- Ez jól hangzik - gondolja Bush, így el is indulnak.
Az ördög kinyitja az első szoba ajtaját. A szobában egy nagy uszodában Reagan fuldoklik. Elmerül, felmerül, elmerül, felmerül...
- Áá, nem - mondja Bush - ez nem nekem való, én nagyon rossz úszó vagyok.
Az ördög kinyitja a második ajtót. A szoba tele van sziklákkal és Nixon próbálja a köveket egy fakalapáccsal összetörni.
- Nem, nekem problémám van a vállammal, nagy kín lenne nap mint nap követ törni.
Az ördög kinyitja a 3. ajtót. A szobában Clinton fekszik a hátán, kezénél és lábánál fogva a padlóhoz kötözve.
Clinton fölött Monica Lewinsky guggol és elégíti ki orálisan. Bush tágra nyílt szemmel bámulja őket, majd megszólal:
- Na, ezt el tudnám viselni.
- Rendben van - röhög fel az ördög. - Szabad vagy Monica!

Szeptember 11.-én a kínai államfő részvéttáviratot küld George W. Bushnak:
"Elnök úr, engedje meg, hogy kifejezzem népünk együttérzését a szörnyű tragédia után, egyúttal felajánljam segítségünket. Ha a Pentagon valamelyik fontos irata esetleg megsemmisült volna, csak szóljanak nyugodtan, nekünk van róla másolatunk..."

Két fickó beszélget 1956-ban.
- Magának mi a véleménye a politikai helyzetről?
- Van véleményem, de nem értek vele egyet.

Ceacuscu beszédet mond a román parlamentben. Az egyik hallgatója megveregeti az előtte ülő vállát:
- Elnézést, uram! Nem venné le a kalapját? Nem látok tőle.
Az illető teljesíti a kérést, majd pár perc múlva újabb vállveregetés:
- Elnézést, uram! Nem húzódna egy kicsit kijjebb? Ugyanis takar a válla.
A kérést megint teljesítik. A harmadik vállveregetésnél az illető mérgesen hátraszól:
- Távcsövet ne adjak?
- Köszönöm, az van a puskámon.

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika.

Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
- Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
- Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
- Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
- A babysitter a DOLGOZÓOSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.

A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.

Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van.

November hetedikén a párttitkár felhívja Brezsnyevet és megkérdezi tőle:
- Elvtárs, szabad-e egy ilyen nagy ünnepen mint a mai, nemi életet élni?
Brezsnyev elgondolkodik, és így válaszol:
- Igen elvtárs, szabad. Csak ügyelni kell arra, hogy ne okozzon nagyobb örömet az ünnepnél.

Leonyid Brezsnyevet egyszer megkérdezte egy egy riporter:
- Mondja Brezsnyev elvtárs, mi az ön hobbija?
- Rólam szóló vicceket gyűjtök.
- És sok van?
- Hogyne, már 2 láger tele van velük.

A moszkvai olimpia megnyitóján Brezsnyev elvtárs tartott beszédet. A közönség várta a szónoklatot:
B. e.: ÓÓÓÓÓ!
A nézők tapsoltak, éljeneztek, ahogy kell.
B. e.: ÓÓÓÓÓ! (ismét)
A nézők megint csak tapsoltak, hurráztak.
B. e.: ÓÓÓÓÓ!
Mire végre az egyik tanácsadó odaszólt a főszónoknak:
- Brezsnyev elvtárs! Mind az 5 karikát nem kell felolvasni!

Szovjetunióban nagyanyó haldoklik. A nagyapó végigjárja az orvosokat, hogy van-e valami remény? Végül egy alternatív doktor azt mondja neki; egy módon segíthet az asszonynak, ha teljesíti férji kötelezettségét. Mire az öreg:
- Nagyon öreg vagyok én már. A kezem között halt meg Lenin elvtárs, hogy tehetnék én ilyet..? De az orvos csak győzködi, hogy nincs más lehetőség. Nagyapó hát összeszedte minden erejét és teljesített. Reggel ébredezik, hát nincs mellette az ágyban az asszony. Ott sürög-forog a konyhában, palacsintát sütöget, kacag és dalol. Nagyapó elkeseredetten verte a falba a fejét. Milyen hülye vagyok én! Megmenthettem volna Lenin elvtársat is!!!