Molnár képviselő autó balesetet szenved és kórházba kerül.
Néhány nap múlva egy távirat érkezik:
"Jobbulást kíván a frakciója 80 igen szavazattal, 5 ellenében."

Leonyid Brezsnyevet egyszer megkérdezte egy egy riporter:
- Mondja Brezsnyev elvtárs, mi az ön hobbija?
- Rólam szóló vicceket gyűjtök.
- És sok van?
- Hogyne, már 2 láger tele van velük.

- Doktor úr, kérem segítsen valahogy a férjemen, mert álmában állandóan beszél.
- Hmm, és ez önt zavarja? Nem tud tőle aludni?
- Engem nem zavar doktor úr, de a képviselőtársai mindig kiröhögik.

November 7.-én a párttitkár felhívja Brezsnyev elvtársat és megkérdi:
- Szabad-e egy ilyen nagy ünnepen, mint a mai nemi életet élni?
Brezsnyev elgondolkodik, majd így szól:
- Igen elvtárs, szabad. Csak ügyelni kell arra, hogy ne okozzon nagyobb örömet az ünnepnél.

Választás után kérdezi a képviselőjelölttől a cimborája:
- Na, hogy sikerült?
- Nem választottak meg a fiatalságom miatt.
- A fiatalságod miatt?! Hiszen elmúltál 62 éves!
- Igen, de felszínre került, hogy a fiatalságom idején mi mindent követtem el.

Meghal egy fickó és felkerül a Mennyországba. Békésen telnek napjai, ám az egyik napon valami halk csilingelést hall.
Nem tudja mire vélni a dolgot, ezért megkérdezi Szent Pétert.
- Tudod, fiam, ha valaki a földön hazudik, akkor mi csilingelünk egyet, hogy mindenki tudjon róla - válaszol Péter.
Nagy ritkán hallható a csengettyű, ilyenkor emberünk jót derül magában.
Egyszer azonban nagy csengetés, csörgetés, harangzúgás. Megijednek a Mennyország lakói, szaladnak Szent Péterhez, hogy mi történt.
- Ja, semmi különös, csak a földön megkezdődött a választási kampány!

George Bush meghal és a pokolba kerül. Mondja neki az ördög:
- Éppen telt ház van, úgyhogy választhatsz, ki helyett akarsz bekerülni.
Mennek az első cellához. Kinyílik az ajtó, Sztálin fuldoklik. Bush megborzong és nemet mond.
Mennek tovább, a következő cellában Hitlert kínozzák. Bush erre is nemet mond.
Kinyílik a 3. cella ajtaja, és ott fekszik Clinton pucéron megkötözve, és Mónika épp fölé hajol. Bushnak kikerekednek a szemei, vigyorra áll a szája és felkiált:
- Ez az! Ezt akarom!
Mire az ördög:
- Rendben Mónika, szabad vagy.

Kohnt beviszik az ÁVH-ra, mert nem volt nála személyi. Jól megverik, utána megkérdik:
- Na, hol laksz, te disznó?
- Kérem, én a Síp utca 8-ban.
- Menjen csak ki két nyomozó - utasítja a tiszt a beosztottjait -, és ellenőrizze!
Két bőrkabátos el is indul, Kohnt tovább verik. Rövidesen visszajön a két ÁVH-s:
- Főnök, a megadott címen semmilyen Kohn nem lakik!
- Szóval hazudtál, te szemét!?
Kohnt egész éjszaka verik, de ő ragaszkodik ahhoz, hogy a Síp utcában lakik. Mivel nem merült fel ellene semmi, hajnalban elengedik.
Kohn kékre-zöldre verve befordul a Síp utcába, meglátja a házmester:
- Kohn úr, Kohn úr, tegnap kereste két ÁVH-s, de nem árultam el, hogy itt lakik.

Hoffmann Rózsa elmegy a fodrászhoz.
Amikor belép, a fodrász felkiált:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Milyen frizurát parancsol?
- Hát maga ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, az államtitkár megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Hová lesz a fuvar?
- Hát maga is ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
- Jajj, aranyos, drága államtitkár asszony! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony meg a gyerekek.
- Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
- Jaj, dehogy, drága államtitkár asszony! Én még mindig tanár vagyok, csak most lyukasórám van...

Ceausescu álruhában járja Romániát. Odamegy az első emberhez, és így szól neki:
- Örülne, hogy ha meghalna Ceausescu?
- Persze!
- És elmenne a temetésére tapsolni?
- Természetesen!
- És rácsinálna a sírjára?
- Azt már nem!
- Miért?
- Mert utálom a sorban állást.