Egy amerikai turista megszáll Moszkvában egy szerény turistaszálláson. A szobában rengeteg szemetet talál szétszórva, összeszedi, berakja egy zsákba, és kiviszi az utcára.
Éppen le akarja tenni a zsákot a kapu mellé, amikor megszólítja egy rendőr:
- Hé, uram, ez itt nálunk nem szokás. Nem szemetelhet az utcán!
- Hát akkor hová tehetem? - kérdezi a férfi.
- Jöjjön velem, megmutatom.
Azzal elvezeti a turistát egy gyönyörű kertbe, ahol zöld a gyep, formára nyírt a sövény és rengeteg virágok nyílik.
- Na, ide lerakhatja!
Csodálkozik az amerikai:
- Nahát! Köszönöm! Ez az orosz udvariasság?
- Nem, ez az Amerikai Nagykövetség.

Hoffmann Rózsa elmegy a fodrászhoz.
Amikor belép, a fodrász felkiált:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Milyen frizurát parancsol?
- Hát maga ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, az államtitkár megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Hová lesz a fuvar?
- Hát maga is ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
- Jajj, aranyos, drága államtitkár asszony! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony meg a gyerekek.
- Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
- Jaj, dehogy, drága államtitkár asszony! Én még mindig tanár vagyok, csak most lyukasórám van...

A kis mátrai falucska élelmiszerboltjába belép egy középkorú úr.
- Jó napot! Van rohadt paradicsomjuk?
- Hogyne, uram, mennyit parancsol?
- Megvenném a teljes készletet.
A kereskedő lelkesen találgat:
- Igen, sejtem, miért. A minisztert ma ide várják, és ön olyan fogadtatásban akarja részesíteni, amilyet érdemel.
Az úr a fejét rázva:
- Nem, uram. Én vagyok a miniszter.

Habsburg Ottót megkérdezi a sportriporter:
- Uram, ön kinek szurkol a ma esti osztrák-magyar mérkőzésen?
- Miért? Kivel játszunk?

Szovjet katonai kérdőív:

1. Ki a példaképe?
2. Miért pont Lenin?

Kádár János táviratot kap Brezsnyevtől, amiben csak ennyi áll:

"5, 4, 3, 2, 1".

Na, ezt azonnal meg kell fejteni, összehívja a Központi Bizottságot. Egy nap, és egy éjszaka gondolkodnak rajta, de végül is megfejtik:

"Uraim, az 5-éves tervet 4 év alatt kell teljesítenünk, és 3 ember munkáját 2 fogja végezni, 1 fizetésért!"

A Rákosi-rendszerben zsúfolt villamoson utaznak az utasok. Két barát unatkozik, az egyik a másiknak politikai vicceket mesél.
- Tudod, mi a különbség Kína és Magyarország között?
- Nem - mondja a másik.
- Míg Kína a mosoly országa, addig ami itt nálunk van, az kész röhej.
Egy 3. férfi, aki mellettük áll és hallgatja a vicceket, megszólal:
- Uram, tudja, hogy mi a különbség a villamos és maga közt?
- Nem - mondja a férfi.
- A villamos továbbmegy, maga pedig velem jön.

Március 16.-án bemegy Petőfi a Pilvax kávéházba, és így szól a csaposhoz:
- Egy fél Unicumot kérek!
Mire a csapos, feddőn:
- Ejnye Sándor! Tegnap is így kezdted!

Gorbacsov hazalátogat a szülőfalujába. Találkozik egy régi ismerősével, a falu legöregebb emberével, Iván Kuzmicsovval.
- Iván bátyám, van magának videója? - kérdi tőle.
- Hogyne lenne - feleli az öreg -, még hifi-tornyom is van. Sőt, videója és hifi-tornya már mindenkinek van a faluban.
- És TV-je van-e?
- Hát persze, színes - vágja rág az öreg.
- És tudja-e, ki vagyok én?
- Hogyne tudnám, édes fiam. Te vagy a tegnap érkezett amerikai újságíró.
- Iván bátyám, hát nem ismer meg, Igor vagyok, a Gorbacsovék fia.
- Akkor meg mit hülyéskedsz itt nekem?! - kérdi az öreg. - Hisz tudod, hogy nincs is villany az egész faluban.

A szovjet-kínai ellentét idején a Szovjetunióba érkezik egy zsák mák, és mellé egy cetli:
"Ennyien jövünk! Mao."
Ugyanez a zsák érkezik vissza 1 hét múlva megdarálva Kínába, és a cetli:
"Így küldünk vissza! Lenin."