Hogy hívják azt a becsületes, törvénytisztelő, felelősségteljes, komoly embert, aki a Parlamentben irányítja az ügyeket?
- Liftkezelő!

A Rákosi-rendszerben zsúfolt villamoson utaznak az utasok. Két barát unatkozik, az egyik egy elkezd egy politikai viccet mesélni.
- Tudod, mi a különbség Kína és Magyarország között?
- Nem - mondja a másik.
- Míg Kína a mosoly országa, addig ami itt van nálunk, az tiszta röhej.
Egy harmadik férfi, aki mellettük áll és hallgatja a vicceket, megszólal:
- Tudja, hogy mi a különbség a villamos és maga közt?
- Nem - mondja a férfi.
- A villamos továbbmegy, maga pedig most velem jön.

Rákosi és Gerő autóval utaznak a Duna partján, és a kocsiban a parasztokról illetve a munkásokról vitatkoznak.
- Te Ernő! - szól Rákosi - Olyat kéne tenni, aminek örülnének az emberek és a népnek is jó lenne.
Mire a sofőr:
- Hajtsak a Dunába elvtársak?

Rákosi Mátyás inkognitóban járja a várost, hogy jobban megismerhesse az emberek véleményét.
Beül egy moziba, ahol a film előtt pereg a híradó, melyen éppen átadják neki az augusztus 20.-i friss kenyeret. Mindenki feláll a moziban és vastapssal köszönti:
- Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!
Rákosit földöntúli öröm önti el, ám a következő pillanatban valaki nagyot csap hátulról a fejére, és így szól:
- Tapsolj te is kopasz, mert elvisz az ÁVO!

- Doktor úr, kérem segítsen valahogy a férjemen, mert álmában állandóan beszél.
- Hmm, és ez önt zavarja? Nem tud tőle aludni?
- Engem nem zavar doktor úr, de a képviselőtársai mindig kiröhögik.

Vona Gábor támogatásáról biztosította a most folyó nemzetközi lakosságcsere program szervezőit és a kölcsönösség jegyében javasolta 30 ezer borsodi roma Afganisztánba és Szíriába való telepítését.

November 7.-én a párttitkár felhívja Brezsnyev elvtársat és megkérdi:
- Uram, szabad-e egy ilyen nagy ünnepen, mint a mai, nemi életet élni?
Brezsnyev elgondolkodik, és azt mondja:
- Igen elvtárs, szabad. Csak ügyelni kell arra, hogy ne okozzon nagyobb örömet az ünnepnél...

Egy politikus meghal és felkerül a mennyország kapujához. Látja ám, hogy nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogy elképzelte.
Hatalmas teremben mindenhol asztalok, borzasztó tömeg, sorbaállás, űrlapokat töltenek ki, a kaput ördögök őrzik, fizetni kell, ha valaki be akar lépni. Döbbenete csak fokozódik, amikor meglát egy táblát a porta oldalára függesztve. "Politikusoknak belépni tilos, menjenek a pokolba! Aláírás: Szent Péter."
Rettentő dühös lesz, odarohan az ablakhoz, és magából kikelve kéri számon Szent Pétert.
- Mi az, hogy politikus nem léphet be a mennyországba? Ez diszkrimináció. Nem hiszem el, hogy még soha egyetlen politikus sem érdemelte ki...
- De, úgy két hónapja bebocsátást nyert egy...
- Na látja, és nem dőlt össze a világ.
- Az nem, de azért történt egy s más. Egy hét nap alatt elérte, hogy kiírják a választásokat. Utána kikiáltotta a Szabad Demokratikus Mennyországot, majd megalapította az Adóhivatalt és a Vám- és Pénzügyőrséget.
Kisvártatva bevezette a kapuadót, a bárányfelhőadót, az imajárulékot, meg a szentlélek hozzájárulást.
Közben jövedéki termék lett a mennyei manna, amnesztiában részesítette az ördögöket, a Jóistent előzetes letartóztatásba helyeztette, közösség elleni izgatás miatt.
Ezek után kitört a polgárháború, a mennyország kettészakadt, és éppen ma nevezte ki Lucifert a mennyei seregek főparancsnokává.

Brüsszelben nem nézik jó szemmel, ha egyes országok konyhakertjeiben túl kevés például a sárgarépa vagy a karalábé.
Ezért elhatározták, hogy ezentúl keményen fellépnek a zöldségvetési hiány ellen!

Trianonban tárgyalnak az országok további sorsáról a világháború után. A tárgyalás közepén jelentkezik a magyar küldött, hogy szólni kíván.
- Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
A többiek nem igazán értik, kérdi az elnök, szeretné-e a magyar ha a hozzászólását jegyzőkönyvbe vennék-e.
- Á nem, nem kell. Csak úgy mondtam...
A tárgyalás folytatódik, megint szólni kíván a magyar:
- Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
Megint kérdik, jegyzőkönyvbe akarja-e vetetni? Mondja:
- Nem kell, csak úgy mondtam...
A tárgyalás folytatódik, a magyar megint szólásra kér engedélyt:
- Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
A román küldöttnek már vörös a feje! Üvöltve kifakad:
- De hiszen akkor mi még itt sem voltunk!
Mire a magyar:
- Na, ezt vegyék jegyzőkönyvbe...