Egy hajléktalan már majd éhen hal, végső kétségbeesésében elmegy a német követség elé, és egy darab száraz kenyérre kutyaszart kenni, mert abból van bőven Budapesten.
Meglátja a nagykövet, és lerohan:
- Ember, mit csinál?
- Nagykövet úr, éhes vagyok de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre, mert az bőven van itt!
- Tudja mit, itt van 10 euró! Vegyen magának valamit, de innen menjen el!
Az öreg megy is boldogan. És ha már ilyen jól sikerült a próba, elmegy az amerikai követség elé is. Meglátja a nagykövet, és lerohan:
- Ember, mit csinál?
- Nagykövet úr, éhes vagyok de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre!
- Tudja mit, itt van 20 dollár! Vegyen magának valamit, de innen menjen el.
Az öreg úgy gondolkozik, ha egy nagykövet ennyit ad, mennyit kaphat a miniszterelnöktől...
Reggel leül a Lánchí­dhoz. Jön is Orbán futva és meglátja a hajléktalant, ahogy keni a kenyérre a kutyaszart.
Odaszalad hozzá:
- Ember, mit csinál?
- Miniszterelnök úr, éhes vagyok, de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre!
- Azt látom, de ilyen vastagon?! És a többieknek akkor mi marad?!!

Lenin haldoklik és még egyszer utoljára megbeszél mindent Sztálinnal, a követőjével.
- Egyetlen dolog miatt aggódom - mondja Lenin - mégpedig az, hogy fognak-e téged követni az emberek? Mit gondolsz Sztálin elvtárs?
- Fognak, bizonyára fognak...
- Remélem - mondja Lenin - de mi lesz, ha mégsem?
- Nem probléma, megoldjuk - mondja Sztálin - mert akkor téged fognak követni, Lenin elvtárs!

Az orosz és az amerikai elnök elmennek egy jóshoz. Megkérdezi az amerikai, hogy mi lesz az USA sorsa 20 év múlva. A jós azt mondja:
- Pontosan nem látom, de egy vörös zászló lebeg a Fehér ház tetején.
Az orosz elnök megörül ennek, és ő is megkérdi, hogy mi lesz Oroszországgal.
- Azt sem láthatom pontosan, de egy vörös zászló lebeg a Kreml tetején is, és van alatta egy szöveg. - feleli a jós.
- És mi áll a szövegben? - kérdezi az orosz.
- Sajnos nem tudom kibetűzni, mert kínai betűkkel van írva.

Egyszer megrendezték a "Ki tud többet a Szovjetúnióról" vetélkedőt...
Mit gondoltok ki nyerte?

- A CIA!

Választások után megy haza a képviselő.
Otthon a felesége megkérdezi tőle:
- Na, hogy ment?
- Elbuktam.
- Hány szavazatot kaptál?
- Összesen hármat! - legyint a férj.
Mire az asszony zordan ránéz:
- Te Béla! Akkor neked szeretőd is van!

Eközben a nézőközönség sorai közt:
- Uram, nem venné le a kalapját, nem látom jól Gorbacsov elvtársat!
Nemsokára:
- Uram, nem húzódna egy kicsit arrébb, még mindig nem látom tökéletesen!
Fél perc múlva:
- Uram, kérem, csak még egy picit...
- Távcsövet ne adjak?
- Nem köszönöm, az van a puskámon!

Gorbacsov hazalátogat a szülőfalujába és találkozik régi ismerősével, a falu legöregebb emberével, Iván Kuzmicsovval.
- Iván bátyám, van magának videója?
- Hogyne, még Hi-Fi tornyom is van.
- És Tv-je van-e?
- Hát persze, színes.
- És tudja ki vagyok én?
- Te vagy a tegnap érkezett amerikai újságíró.
- Iván bátyám, hát nem ismersz meg? Gorbacsov vagyok!
- Akkor meg mit hülyéskedsz, tudod jól, hogy még villany sincs az egész faluban.

A gátak állapota kezdett kritikussá válni, ezért az állam felvett egy gátőrt, havi 100.000 forint fizetéssel.
Két hónap múlva a hivatalban valaki feltette a kérdést:
- Ez a szerencsétlen gátőr honnan tudná, hogy mit kell neki csinálnia?
Ezért felvettek mellé egy oktatót, és egy munkavédelmi előadót, 150.000 forint fizetésért.
Újabb hónap múlva ismét elkezdett gondolkozni az állami agytröszt:
- Vajon a gátőr biztosan jól teszi a dolgát?
Felvettek két ellenőrt 200.000 forintért, akik bármikor ellenőrizhették a munkáját.
Hamarosan újra kérdések merültek fel:
- Itt van ez a nagyon hasznos munkát végző gátőr, de a közvélemény nem is hallott még róla és az áldozatos munkájáról!
Tehát felvettek két marketingest és egy szóvivőt, majd lebonyolítottak egy óriásplakátos reklámkampányt, a gátőri feladatok minél szélesebb körben történő ismertetése érdekében. Minderre havi 6 millió forintot különítettek el.
Nemsokára azonban jött a hír, hogy a kormány takarékossági intézkedéseket vezetett be, minden állami szervezetnél költségcsökkentést rendeltek el.
Így történt meg, hogy kirúgták a gátőrt...

A tanítónő a "tragédia" fogalmát szeretné megtanítani a gyerekeknek. Meg is kérdezi Pistikét, hogy tudna-e példát mondani a tragédiára. Pistike nem habozik:
- Hát például tragédia az, hogy a nagypapámnak döglenek a tyúkjai!
- Nem Pistike, tévedsz: ez valóban nagy baj, de nem tragédia! A tragédia az volna, ha a mi nagy vezérünk, Kádár elvtárs hirtelen és váratlanul elhalálozna! Érted?
Néhány hét múlva szakfelügyelő érkezik az iskolába, és a tanítónéni imponálni szeretne neki, ezért ismét előveszi a témát, amit már olyan jól elmagyarázott.
- Gyerekek, meg tudná nekem valaki mondani, mi a különbség a baj és a tragédia között? Pistike?
- A tragédia az, ha a mi nagy vezérünk, Kádár elvtárs hirtelen és váratlanul meghal. Az tragédia! De nem baj! A nagy baj az, hogy a nagyapámnak döglenek a tyúkjai.

Hoffmann Rózsa elmegy a fodrászhoz.
Amikor belép, a fodrász felkiált:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Milyen frizurát parancsol?
- Hát maga ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, az államtitkár megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Hová lesz a fuvar?
- Hát maga is ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
- Jajj, aranyos, drága államtitkár asszony! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony meg a gyerekek.
- Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
- Jaj, dehogy, drága államtitkár asszony! Én még mindig tanár vagyok, csak most lyukasórám van...