Budapesti távirat Moszkvába:
A Moszkva teret átneveztük STOP,
Széll Kálmánra térre STOP.
Jön a válasz:
Gratulálunk a névválasztáshoz STOP,
Kőolaj STOP,
Földgáz STOP.

A kis mátrai falucska élelmiszerboltjába belép egy középkorú úr.
- Jó napot! Van rohadt paradicsomjuk?
- Hogyne, uram, mennyit parancsol?
- Megvenném a teljes készletet.
A kereskedő lelkesen találgat:
- Igen, sejtem, miért. A minisztert ma ide várják, és ön olyan fogadtatásban akarja részesíteni, amilyet érdemel.
Az úr a fejét rázva:
- Nem, uram. Én vagyok a miniszter.

A gátak állapota kezdett kritikussá válni, ezért az állam felvett egy gátőrt, havi 100.000 forint fizetéssel.
Két hónap múlva a hivatalban valaki feltette a kérdést:
- Ez a szerencsétlen gátőr honnan tudná, hogy mit kell neki csinálnia?
Ezért felvettek mellé egy oktatót, és egy munkavédelmi előadót, 150.000 forint fizetésért.
Újabb hónap múlva ismét elkezdett gondolkozni az állami agytröszt:
- Vajon a gátőr biztosan jól teszi a dolgát?
Felvettek két ellenőrt 200.000 forintért, akik bármikor ellenőrizhették a munkáját.
Hamarosan újra kérdések merültek fel:
- Itt van ez a nagyon hasznos munkát végző gátőr, de a közvélemény nem is hallott még róla és az áldozatos munkájáról!
Tehát felvettek két marketingest és egy szóvivőt, majd lebonyolítottak egy óriásplakátos reklámkampányt, a gátőri feladatok minél szélesebb körben történő ismertetése érdekében. Minderre havi 6 millió forintot különítettek el.
Nemsokára azonban jött a hír, hogy a kormány takarékossági intézkedéseket vezetett be, minden állami szervezetnél költségcsökkentést rendeltek el.
Így történt meg, hogy kirúgták a gátőrt...

Egy politikusokkal teli busz kirándulásra indul vidékre. A sofőr belefeledkezik a festői tájba, így beleesik egy szakadékba, egy tanya mellett.
Másnap megérkezik a rendőrség, kihallgatják a tanya tulajdonosát:
- Nem talált áldozatokat?
- De, találtam.
- És hol vannak?
- Hát, eltemettem őket.
- Az összes politikus meghalt?
- Némelyik azt mondta, hogy nem, de én már nem hiszem el ezeknek egy szavát sem...

Hosszú sor áll Moszkvában egy befalazott ajtó előtt. A TASZSZ hírügynökség riportere kíváncsi, hogy miért állnak ott, ezért megkérdezi a sor elején állót, hogy mi történt.
- Tudja hölgyem, kifűződött a cipőm, itt volt az ajtó előtt egy lépcső, arra felraktam a lában és bekötöttem a cipőmet, de mire felegyenesedtem már egy nagy sor állt mögöttem.
- De, hát miért nem megy haza?!
- Meg van őrülve? Első vagyok a sorban!

Habsburg Ottót megkérdezi a sportriporter:
- Uram, ön kinek szurkol a ma esti osztrák-magyar mérkőzésen?
- Miért? Kivel játszunk?

Bemegy Gorbacsovhoz a titkára és mondja neki:
- Gorbacsov elvtárs, nagy baj van: ezek esznek a Vörös téren.
- Nem baj elvtársam, ha van mit enniük, egyenek csak.
- De Gorbacsov elvtárs, ezek a Vörös téren esznek!
- Mondtam már hogy nem baj, ha szereztek ételt hadd egyenek.
- De Gorbacsov elvtárs, ezek pálcikával esznek!

Lenin elvtárs haldoklik és még egyszer utoljára megbeszél mindent Sztálinnal, a követőjével.
- Egyetlen dolog miatt aggódom csak - mondja Lenin - mégpedig, hogy fognak-e téged követni az emberek? Mit gondolsz Sztálin elvtárs?
- Fognak, bizonyára fognak.
- Remélem, de mi lesz, ha mégsem?!
- Nem probléma, akkor téged fognak követni, Lenin elvtárs!

A Szovjetúnióban kihirdetik a politikai viccpályázat végeredményét.
Első díj: 25 év...

A paraszt bácsi igyekszik a Parlamentbe. Biciklijét a falnak támasztja, mire az őrök:
- Bácsikám, hát nem gondolja komolyan, hogy csak úgy letámasztja ide a biciklijét!? Hát ide politikusok járnak!
- Politikusok?! Igaza van, akkor lelakatolom.