Egy orosz paraszt reggel kimegy a földre kapálni. Összeszedi magát, de a kapuban megáll:
- No! Lenin könyv nálam van, párttagsági nálam van, Pravda nálam van, minden rendben! Mehetünk!
A falu végén ismét leellenőrzi magát:
- Lenin élete nálam van, párttagsági igazolvány nálam van, Pravda nálam van. Mehetek tovább!
Kiér a földekre, megint végigellenőrzi magát:
- Lenin élete nálam van, párttagsági nálam van, Pravda nálam van, minden rendben...
A francba, a kapát meg otthon felejtettem!

A miniszterelnök a reformok után kergeti az anyját a hálószobában.
A mama kiabál:
- Nem szégyelled magad? Mit akarsz tőlem?
- Nem én akarom Mama, hanem az egész ország!

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika.

Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
- Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
- Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
- Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
- A babysitter a DOLGOZÓOSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.

A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.

Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van.

Rákosi Mátyás inkognitóban járja a várost, hogy jobban megismerhesse az emberek véleményét.
Beül egy moziba, ahol a film előtt pereg a híradó, melyen éppen átadják neki az augusztus 20.-i friss kenyeret. Mindenki feláll a moziban és vastapssal köszönti:
- Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!
Rákosit földöntúli öröm önti el, ám a következő pillanatban valaki nagyot csap hátulról a fejére, és így szól:
- Tapsolj te is kopasz, mert elvisz az ÁVO!

Gorbacsov látogatást tesz a téli hidegben fázó határőrök között. Csupán egy embert talál a kapuban, és így szól neki:
- Fiam! Adj le egy lövést, hogy megérkeztem.
A lövés eldördül, mire kinyílik az őrház kis ablaka, és megjelenik mögötte az őr:
- Hozták a vodkát?
- Nem! Gorbacsov elvtárs jött látogatóba! - hangzik a válasz.
A kis ablak hangos csattanással becsapódik. A lövés többször eldördül, mire ismét kinyílik a kis ablak és az őr mérgesen kiordít:
- Ember, hol tanultál meg célozni, hogy ennyiszer sem sikerült eltalálnod?

Az oroszok fellőnek két férfit és egy nőt a Holdra. Mikor egy hét után visszajönnek, a nő bőg, kétségbe van esve.
- Mi a baj? - kérdezik a repülésirányítók. - Mi történt?
- Első nap rendben megérkeztünk, 2. nap elhelyezkedtünk, 3. nap megalakítottuk a kommunista pártot. 4. nap megerőszakolt Szása, 5. napon Szergej.
A 6. napon meg erkölcstelen magánéletem miatt szavazattöbbséggel kizártak a pártból!

Brezsnyevnek szobrot állítanak Moszkvában. Mivel nagyon jól sikerül az alkotás, a készítők úgy döntenek, hogy pályázatot hirdetnek, mely értelmében aki talál rajta hibát, az nagy jutalomban részesül. Özönlenek az emberek, ám hibát senki sem talál benne. Mígnem jelentkezik egy grúz paraszt, hogy ő két hibát is lát rajta. Mindenki körülállja, hogy mi is lehet az.
- Az első, hogy ferdén van a nyakán a kötél! - kezdi a paraszt.
- De bácsika maga nem jól lát. Nincs is kötél a nyakán - válaszolják csodálkozva a szobor készítői.
Mire a bácsika:
- Na látják, ez a második hiba.

Sztálin az 50-es években meglátogat egy vidéki tanyán élő nagy családot, ahol a szülőkön kívül nyolc gyerek lakik.
- Ugye Borisz elvtárs, mind a 8 gyerek jó kommunista? - kérdi Sztálin.
- Igen Sztálin elvtárs, kivéve a kis Ivánt. Ő már tud olvasni.

Trianonban tárgyalnak az országok további sorsáról a világháború után. A tárgyalás közepén jelentkezik a magyar küldött, hogy szólni kíván.
- Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
A többiek nem igazán értik, kérdi az elnök, szeretné-e a magyar ha a hozzászólását jegyzőkönyvbe vennék-e.
- Á nem, nem kell. Csak úgy mondtam...
A tárgyalás folytatódik, megint szólni kíván a magyar:
- Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
Megint kérdik, jegyzőkönyvbe akarja-e vetetni? Mondja:
- Nem kell, csak úgy mondtam...
A tárgyalás folytatódik, a magyar megint szólásra kér engedélyt:
- Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
A román küldöttnek már vörös a feje! Üvöltve kifakad:
- De hiszen akkor mi még itt sem voltunk!
Mire a magyar:
- Na, ezt vegyék jegyzőkönyvbe...

Székely bácsi meséli:
- A minap öt politikus hajtott vagy százötvennel, nekimentek a fának, és szanaszét repültek.
- És most hol vannak a sérültek? Eltemettem az összeset.
- Úristen és, ha még éltek?
- Hát, egyik-másik szólt, hogy Ő még él, de én bizony már nem tudok hinni ezeknek...