Valamikor a 70-es évek végén megnyitották az első sztriptíz bárt Moszkvában.
Annak ellenére, hogy iszonyat sok pénzbe került, mégsem hozta a kellő bevételt.
A pártfőtitkár faggatja az bár vezetőjét a lehetséges okokról:
- Vajon mi lehet az oka a sikertelenségnek?
Nem jó a konyha?
- A konyhával nem lehet baj, hiszen a legjobb francia séfeket hozattuk.
- Akkor, netán a világítással van baj?
- Azzal sem lehet, mert eredeti amerikai rendszert vásároltunk.
Akkor a sztriptíz táncossal van gond?
Azzal végképp nem lehet több, mint 50 éve megbízható párt tag!

Eközben a nézőközönség sorai közt:
- Uram, nem venné le a kalapját, nem látom jól Gorbacsov elvtársat!
Nemsokára:
- Uram, nem húzódna egy kicsit arrébb, még mindig nem látom tökéletesen!
Fél perc múlva:
- Uram, kérem, csak még egy picit...
- Távcsövet ne adjak?
- Nem köszönöm, az van a puskámon!

A kormány az a testület aki mindig megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt is megtartja.

November 7.-én a párttitkár felhívja Brezsnyev elvtársat és megkérdi:
- Uram, szabad-e egy ilyen nagy ünnepen, mint a mai, nemi életet élni?
Brezsnyev elgondolkodik, és azt mondja:
- Igen elvtárs, szabad. Csak ügyelni kell arra, hogy ne okozzon nagyobb örömet az ünnepnél...

- A bácsikám tavaly szenátornak jelöltette magát.
- Tényleg? És most mit csinál?
- Semmit. Megválasztották.

Lenin haldoklik és még egyszer utoljára megbeszél mindent Sztálinnal, a követőjével.
- Egyetlen dolog miatt aggódom - mondja Lenin - mégpedig az, hogy fognak-e téged követni az emberek? Mit gondolsz Sztálin elvtárs?
- Fognak, bizonyára fognak...
- Remélem - mondja Lenin - de mi lesz, ha mégsem?
- Nem probléma, megoldjuk - mondja Sztálin - mert akkor téged fognak követni, Lenin elvtárs!

Egy hajléktalan már majd éhen hal, végső kétségbeesésében elmegy a német követség elé, és egy darab száraz kenyérre kutyaszart kenni, mert abból van bőven Budapesten.
Meglátja a nagykövet, és lerohan:
- Ember, mit csinál?
- Nagykövet úr, éhes vagyok de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre, mert az bőven van itt!
- Tudja mit, itt van 10 euró! Vegyen magának valamit, de innen menjen el!
Az öreg megy is boldogan. És ha már ilyen jól sikerült a próba, elmegy az amerikai követség elé is. Meglátja a nagykövet, és lerohan:
- Ember, mit csinál?
- Nagykövet úr, éhes vagyok de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre!
- Tudja mit, itt van 20 dollár! Vegyen magának valamit, de innen menjen el.
Az öreg úgy gondolkozik, ha egy nagykövet ennyit ad, mennyit kaphat a miniszterelnöktől...
Reggel leül a Lánchí­dhoz. Jön is Orbán futva és meglátja a hajléktalant, ahogy keni a kenyérre a kutyaszart.
Odaszalad hozzá:
- Ember, mit csinál?
- Miniszterelnök úr, éhes vagyok, de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre!
- Azt látom, de ilyen vastagon?! És a többieknek akkor mi marad?!!

Molnár képviselő autó balesetet szenved és kórházba kerül.
Néhány nap múlva egy távirat érkezik:
"Jobbulást kíván a frakciója 80 igen szavazattal, 5 ellenében."

A Második Világháború előtt a németek és a szovjetek éppen aláírták a Molotov-Ribbentrop paktumot Lengyelország felosztásáról. Az ezt követő fogadáson Molotov elvtársnak nagyon megtetszik a németek titkárnője, úgyhogy oda is ül mellé és tölt a hölgynek egy pohár pezsgőt. A hölgy elmosolyodik és megissza a pezsgőt. Molotov elvtárs megint tölt és megfogja a nő térdét.
A hölgy megint elmosolyodik és megissza a pezsgőt. Molotov elvtárs megint tölt egy kis pezsgőt és keze följebb csúszik a hölgy combján. A hölgy megint elmosolyodik, megissza a pezsgőt, majd odahajol Molotov elvtárshoz és a fülébe súgja:
- A szeme se rebbenjen meg Molotov elvtárs, amikor a tökömhöz ér, nehogy lebuktasson! Szerjózsa vagyok az orosz hírszerzéstől!

Hagyományos (konzervatív) gazdaság:

Van két tehened. Az egyiket eladod, és az árából veszel egy bikát. Az állatállományod gyarapodik, a jövedelméből nyugdíjba mész.

Indiai gazdaság:

Van két tehened. Szentként tiszteled őket.

Német gazdaság:

Van két tehened. Továbbfejleszted őket, így 100 évig élnek, havonta csak egyszer esznek és megfejik önmagukat.

Magyar gazdaság:

Van az államnak két tehene. A felelős vezető a tejet hazaviszi, majd bebizonyítja, hogy a teheneket privatizálni kell, hiszen az üzletág ráfizetéses. Elhatározzák a tehenek jelképes összegért történő eladását, majd meghirdetik a helyi újságban, amely egypéldányos és csak a vezetőnek jár.
A vezető megpályázza a marhatendert, és csodák csodája meg is nyeri.
Rögtön tart egy sajtótájékoztatót, hogy a részéről mekkora áldozat a vállára venni ezt a két gyengén működő tehenet. Ezután politikai pályára lép, és ilyen módon az eredeti két marhával maga köré gyűjt még egy csomó marhát.