"Ajánlatot teszek az ellenzéknek:
ha ők abbahagyják a hazudozást rólam, én abbahagyom az igazság kimondását róluk."

Hagyományos (konzervatív) gazdaság:

Van két tehened. Az egyiket eladod, és az árából veszel egy bikát. Az állatállományod gyarapodik, a jövedelméből nyugdíjba mész.

Indiai gazdaság:

Van két tehened. Szentként tiszteled őket.

Német gazdaság:

Van két tehened. Továbbfejleszted őket, így 100 évig élnek, havonta csak egyszer esznek és megfejik önmagukat.

Magyar gazdaság:

Van az államnak két tehene. A felelős vezető a tejet hazaviszi, majd bebizonyítja, hogy a teheneket privatizálni kell, hiszen az üzletág ráfizetéses. Elhatározzák a tehenek jelképes összegért történő eladását, majd meghirdetik a helyi újságban, amely egypéldányos és csak a vezetőnek jár.
A vezető megpályázza a marhatendert, és csodák csodája meg is nyeri.
Rögtön tart egy sajtótájékoztatót, hogy a részéről mekkora áldozat a vállára venni ezt a két gyengén működő tehenet. Ezután politikai pályára lép, és ilyen módon az eredeti két marhával maga köré gyűjt még egy csomó marhát.

Moszkvában egy polgár autót vásárol.
- Na és mondja, mikor vehetem át? - kérdezi, miután felírták az adatait.
- 10 év múlva...
- Na jó, de reggel, vagy este?
- Miért fontos ez magának már most?
- Mert akkor jön a vízvezeték-szerelő is, és ő reggelt mondott.

A Rákosi-rendszerben zsúfolt villamoson utaznak az utasok. Két barát unatkozik, az egyik egy elkezd egy politikai viccet mesélni.
- Tudod, mi a különbség Kína és Magyarország között?
- Nem - mondja a másik.
- Míg Kína a mosoly országa, addig ami itt van nálunk, az tiszta röhej.
Egy harmadik férfi, aki mellettük áll és hallgatja a vicceket, megszólal:
- Tudja, hogy mi a különbség a villamos és maga közt?
- Nem - mondja a férfi.
- A villamos továbbmegy, maga pedig most velem jön.

ENSZ az USA-hoz: Van egyáltalán bizonyítékuk, hogy az irakiak tömegpusztító fegyverekkel rendelkeznek?
USA: Természetesen. Megőriztük a számlákat.

A párttitkár diktál a gépírónőnek:
- Összevont pártértekezletet tűzök ki, melyen megtárgyaljuk a két hónappal ezelőtti központi bizottsági ülés határozatát. Az értekezletet jövő héten keddre tűzöm ki.
A titkárnő zavartan megáll egy pillanatra:
- Elnézést, párttitkár elvtárs! A keddet hány d-vel írjam?
A párttitkár elgondolkozik, majd így szól:
- Írja át szerdára.

- Doktor úr, kérem segítsen valahogy a férjemen, mert álmában beszél.
- Hmm és ez önt zavarja? Talán nem tud tőle aludni?
- Engem nem zavar, doktor úr, de a képviselő társai állandóan kiröhögik...

Kimegy 2 végrehajtó János bácsi tanyájára foglalni, de az öreg nincs otthon, csak a fia. Kérdezik, hol van az öreg?
Kint kapál a kukorica földön mondja gyerek.
Hát akkor menjél és szóljál neki, hogy jöjjön be. Jó-jó, de mit mondjak neki, hogy kik keresik? Hát mondd neki azt, hogy akiket már olyan régen vár.
Kimegy a gyerek föld végére és kiabál az apjának: Gyűjön már be, mert itt vannak az amerikaiak!

A cigány párttag és besúgják a párttitkárnak, hogy jár a templomba.
- Te Gazsi, úgy hallottuk jársz a templomba!
- Járok én a pártgyűlésre is.
- Pénzt is dobsz a perselybe?!
- Fizsetem én a tágdíjat is.
- Krisztus lábát is megcsókoltad?!
- A párttitkár elvtárzs lábát is megcsókonám, ha keresztre lenne fesítve.

Egy a pártját bőkezűen támogató szavazó felkeresi miniszterré választott képviselőjét, és nyugodt, jól fizető állást kér tőle.
- Lehetetlen! – válaszolja neki a miniszter – így is sok a létszám feletti, de várj csak, támadt egy ötletem! Alakítunk egy bizottságot a létszámfelettiek kivizsgálása céljából és kinevezlek a bizottság elnökének.