Bemegy egy fickó a bankba.
- Jó napot! Be szeretnék tenni az önök bankjába 10.000 forintot, de nem merem, mert nem tudom, hogy visszakapom-e a pénzem, ha önök nem tudnak kifizetni?
- Nyugodjon meg kedves uram, ha mi nem tudjuk kifizetni önt, akkor a megyei fiókunk fogja önnek kifizetni a pénzt.
- És ha ők sem tudják kifizetni?
- Akkor sincs semmi gond, akkor a Budapesti központ fogja kárpótolni önt.
- És ha az egész bank csődbe megy?
- Nézze, a kormány erre a célra létrehozott egy alapot, és abból fizeti ki önt.
- És ha a kormány is megbukik?
- Most mondja meg őszintén uram, ha megbukik a kormány, az nem érne meg önnek 10.000 forintot?

Két fickó beszélget 1956-ban.
- Magának mi a véleménye a politikai helyzetről?
- Van véleményem, de nem értek vele egyet.

Brezsnyev elvtárs kiemelkedő munkájáért egy meisseni porcelán tányérban részesül. Amint átveszi, máris megfordítja és reklamálni kezd. A bizottság tagja, aki átadta neki visszafordítja:
- Brezsnyev elvtárs, ez egy értékes meisseni porcelán.
Brezsnyev azonban hajthatatlan. A tag végül megunja, és rákérdez, hogy miért is fordítja meg állandóan a tányért.
- Keresem a tűt, amivel ki lehet tűzni! - hangzik a válasz.

A kommunizmus idején megkérdeznek egy öreg székely tatát:
- Mondja, hogy érzi magát ebben a rendszerben?
- Jól.
- Kifejtené ezt kicsit bővebben?
- Nem jól.

Hosszú sor áll Moszkvában egy befalazott ajtó előtt. A TASZSZ hírügynökség riportere kíváncsi, hogy miért állnak ott, ezért megkérdezi a sor elején állót, hogy mi történt.
- Tudja hölgyem, kifűződött a cipőm, itt volt az ajtó előtt egy lépcső, arra felraktam a lában és bekötöttem a cipőmet, de mire felegyenesedtem már egy nagy sor állt mögöttem.
- De, hát miért nem megy haza?!
- Meg van őrülve? Első vagyok a sorban!

- Jó reggelt kívánunk elvtársak! Ceausescu elvtárs felkelt, keljetek fel hát ti is elvtársak!
Elvtársak, Ceausescu elvtárs reggeli tornázik, tornázzatok hát ti is! Elvtársak, Ceausescu elvtárs mosakszik, hát mosakodjatok ti is! Ceausescu elvtárs reggelizik, addig zenét sugárzunk az elvtársaknak...

- Brezsnyev elvtárs, mi az ön hobbija?
- Saját magamról szóló vicceket gyűjtök...
- És mennyit sikerült összegyűjtenie?
- Három láger már tele van.

A gátak állapota kezdett kritikussá válni, ezért az állam felvett egy gátőrt, havi 100.000 forint fizetéssel.
Két hónap múlva a hivatalban valaki feltette a kérdést:
- Ez a szerencsétlen gátőr honnan tudná, hogy mit kell neki csinálnia?
Ezért felvettek mellé egy oktatót, és egy munkavédelmi előadót, 150.000 forint fizetésért.
Újabb hónap múlva ismét elkezdett gondolkozni az állami agytröszt:
- Vajon a gátőr biztosan jól teszi a dolgát?
Felvettek két ellenőrt 200.000 forintért, akik bármikor ellenőrizhették a munkáját.
Hamarosan újra kérdések merültek fel:
- Itt van ez a nagyon hasznos munkát végző gátőr, de a közvélemény nem is hallott még róla és az áldozatos munkájáról!
Tehát felvettek két marketingest és egy szóvivőt, majd lebonyolítottak egy óriásplakátos reklámkampányt, a gátőri feladatok minél szélesebb körben történő ismertetése érdekében. Minderre havi 6 millió forintot különítettek el.
Nemsokára azonban jött a hír, hogy a kormány takarékossági intézkedéseket vezetett be, minden állami szervezetnél költségcsökkentést rendeltek el.
Így történt meg, hogy kirúgták a gátőrt...

"Ha keveset lopsz tolvaj vagy, ha milliókat politikus."

(Hofi Géza)

A Rákosi-rendszerben zsúfolt villamoson utaznak az utasok. Két barát unatkozik, az egyik egy elkezd egy politikai viccet mesélni.
- Tudod, mi a különbség Kína és Magyarország között?
- Nem - mondja a másik.
- Míg Kína a mosoly országa, addig ami itt van nálunk, az tiszta röhej.
Egy harmadik férfi, aki mellettük áll és hallgatja a vicceket, megszólal:
- Tudja, hogy mi a különbség a villamos és maga közt?
- Nem - mondja a férfi.
- A villamos továbbmegy, maga pedig most velem jön.