A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika.

Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
- Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
- Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
- Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
- A babysitter a DOLGOZÓOSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.

A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.

Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van.

Kohnt beviszik az ÁVH-ra, mert nem volt nála személyi. Jól megverik, utána megkérdik:
- Na, hol laksz, te disznó?
- Kérem, én a Síp utca 8-ban.
- Menjen csak ki két nyomozó - utasítja a tiszt a beosztottjait -, és ellenőrizze!
Két bőrkabátos el is indul, Kohnt tovább verik. Rövidesen visszajön a két ÁVH-s:
- Főnök, a megadott címen semmilyen Kohn nem lakik!
- Szóval hazudtál, te szemét!?
Kohnt egész éjszaka verik, de ő ragaszkodik ahhoz, hogy a Síp utcában lakik. Mivel nem merült fel ellene semmi, hajnalban elengedik.
Kohn kékre-zöldre verve befordul a Síp utcába, meglátja a házmester:
- Kohn úr, Kohn úr, tegnap kereste két ÁVH-s, de nem árultam el, hogy itt lakik.

Meghal egy ember és felkerül a Mennyországba. Békésen telnek napjai, ám az egyik napon valami halk csilingelést hall.
Nem tudja mire vélni a dolgot, megkérdezi hát Szent Pétert.
- Tudod, fiam, ha valaki a földön hazudik, akkor mi csilingelünk egyet, hogy mindenki tudjon róla - válaszol Péter.
Nagy ritkán hallható a csengettyű, ilyenkor emberünk jót derül magában.
Egyszer azonban nagy csengetés, csörgetés, harangzúgás. Megijednek a Mennyország lakói, szaladnak Szent Péterhez, hogy mi történt.
- Ja, semmi különös, csak a földön megkezdődött a választási kampány!

Az orosz-japán együttműködés keretében a japánok egy krumplihámozó gépet küldenek az oroszoknak. Az oroszok beöntik a krumplit, és az hamarosan kijön meghámozva.
Az oroszoknak nem sikerül lekoppintani a gépet, de azért egy év múlva ők is küldenek a japánoknak egyet. A japán változattal ellentétben ez persze hatalmas méretű. A japánok beöntenek egy csomó krumplit, várnak, nagy lassan kijön belőle néhány hámozott, aztán beöntenek még egy csomót, és még, de végül már csak néhány hámozatlan krumpli gurul ki belőle. Hívják az oroszokat, hogy mi lehet a gond.
- Mit csináltatok vele?
- Beöntöttünk egy tonna krumplit.
- Ajjaj! Ti agyonnyomtátok Ivánt!

November 7.-én a párttitkár felhívja Brezsnyev elvtársat és megkérdi:
- Szabad-e egy ilyen nagy ünnepen, mint a mai nemi életet élni?
Brezsnyev elgondolkodik, majd így szól:
- Igen elvtárs, szabad. Csak ügyelni kell arra, hogy ne okozzon nagyobb örömet az ünnepnél.

Szulejmán és Brezsnyev találkozik a túlvilágon. Brezsnyev panaszkodni kezd:
- Az hogy lehet, hogy ti, törökök 150 évig uralkodtatok Magyarországon, és mégis szerettek benneteket. Mi csak 40 évig voltunk ott, de mindenki utált.
Mire Szulejmán:
- Hát tudod, mi nem követtünk el két nagy hibát. Először is nem tettük kötelezővé az iskolákban a török nyelvet, másodszor nem kellett a magyaroknak megünnepelniük a mohácsi csata összes évfordulóját.

Brezsnyevnek szobrot állítanak Moszkvában. Mivel nagyon jól sikerül az alkotás, a készítők úgy döntenek, hogy pályázatot hirdetnek, mely értelmében aki talál rajta hibát, az nagy jutalomban részesül. Özönlenek az emberek, ám hibát senki sem talál benne. Mígnem jelentkezik egy grúz paraszt, hogy ő két hibát is lát rajta. Mindenki körülállja, hogy mi is lehet az.
- Az első, hogy ferdén van a nyakán a kötél! - kezdi a paraszt.
- De bácsika maga nem jól lát. Nincs is kötél a nyakán - válaszolják csodálkozva a szobor készítői.
Mire a bácsika:
- Na látják, ez a második hiba.

Bill Clinton és Boris Jelcin egyszerre halnak meg. Mindketten a pokolra jutnak.
Jelcinnek egy lapát jut és egész nap gályázhat, miközben Bill egy bársonyszékben ül, viszkis pohár az egyik kezében, kubai szivar a másikban, miközben a lába között Monica szintén "szivarozik". Egy idő múltán Jelcin megunja a dolgot és odaszól Clintonnak:
- Te Bill! Én nagyon unom már ezt a melót! Cseréljünk egy kicsit...
- Jó! - mondja Clinton - Monica kérem, lapátoljon egy kicsit!

Hoffmann Rózsa elmegy a fodrászhoz.
Amikor belép, a fodrász felkiált:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Milyen frizurát parancsol?
- Hát maga ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, az államtitkár megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Hová lesz a fuvar?
- Hát maga is ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
- Jajj, aranyos, drága államtitkár asszony! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony meg a gyerekek.
- Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
- Jaj, dehogy, drága államtitkár asszony! Én még mindig tanár vagyok, csak most lyukasórám van...

Ceausescu álruhában járja Romániát. Kolozsvárott észreveszi, amint egy férfi jön ki a templomból. Megszólítja:
- Áron! Láttam, hogy jár a templomba!
- Járok én a taggyűlésre is!
- De, Áron! Azt is láttam, hogy pénzt dobott a perselybe!
- Fizetem a tagdíjat is!
- De, Áron! Láttam azt is, hogy az előbb megcsókolta Krisztus lábát a fakereszten - észrevételezi Ceausescu.
Erre Áron:
- Megcsókolom én a magáét is, ha majd ott lesz!