Meghal egy ember és felkerül a Mennyországba. Békésen telnek napjai, ám az egyik napon valami halk csilingelést hall.
Nem tudja mire vélni a dolgot, megkérdezi hát Szent Pétert.
- Tudod, fiam, ha valaki a földön hazudik, akkor mi csilingelünk egyet, hogy mindenki tudjon róla - válaszol Péter.
Nagy ritkán hallható a csengettyű, ilyenkor emberünk jót derül magában.
Egyszer azonban nagy csengetés, csörgetés, harangzúgás. Megijednek a Mennyország lakói, szaladnak Szent Péterhez, hogy mi történt.
- Ja, semmi különös, csak a földön megkezdődött a választási kampány!

- A bácsikám tavaly szenátornak jelöltette magát.
- Tényleg? És most mit csinál?
- Semmit. Megválasztották.

Kimegy 2 végrehajtó János bácsi tanyájára foglalni, de az öreg nincs otthon, csak a fia. Kérdezik, hol van az öreg?
Kint kapál a kukorica földön mondja gyerek.
Hát akkor menjél és szóljál neki, hogy jöjjön be. Jó-jó, de mit mondjak neki, hogy kik keresik? Hát mondd neki azt, hogy akiket már olyan régen vár.
Kimegy a gyerek föld végére és kiabál az apjának: Gyűjön már be, mert itt vannak az amerikaiak!

A kommunizmus idején megkérdeznek egy öreg székely tatát:
- Mondja, hogy érzi magát ebben a rendszerben?
- Jól.
- Kifejtené ezt kicsit bővebben?
- Nem jól.

Bill Clinton és Boris Jelcin egyszerre halnak meg. Mindketten a pokolra jutnak.
Jelcinnek egy lapát jut és egész nap gályázhat, miközben Bill egy bársonyszékben ül, viszkis pohár az egyik kezében, kubai szivar a másikban, miközben a lába között Monica szintén "szivarozik". Egy idő múltán Jelcin megunja a dolgot és odaszól Clintonnak:
- Te Bill! Én nagyon unom már ezt a melót! Cseréljünk egy kicsit...
- Jó! - mondja Clinton - Monica kérem, lapátoljon egy kicsit!

Meghalt a régi rendszer egyik nagy vezetője. Tanakodnak, hová is kellene temetni, szóba kerül a Szentföld is!
Ekkor az egyikük feláll:
- Észnél legyünk már elvtársak! Oda nem lehet!
- De miért nem lehetne?
- Ott egyszer, már feltámadt valaki!

A "régi szép időkben" hazánkba látogatott Brezsnyev elvtárs. Hatalmas fogadást kapott. Pihenésképpen a Duna mentén korzózik Kádár elvtársával, és elmélkedik:
- Kellene valami olyat tenni, aminek örül a nép!
Erre a sofőr:
- Hajtsak a Dunába, elvtársak?

Egy amerikai turista megszáll Moszkvában egy szerény turistaszálláson. A szobában rengeteg szemetet talál szétszórva, összeszedi, berakja egy zsákba, és kiviszi az utcára.
Éppen le akarja tenni a zsákot a kapu mellé, amikor megszólítja egy rendőr:
- Hé, uram, ez itt nálunk nem szokás. Nem szemetelhet az utcán!
- Hát akkor hová tehetem? - kérdezi a férfi.
- Jöjjön velem, megmutatom.
Azzal elvezeti a turistát egy gyönyörű kertbe, ahol zöld a gyep, formára nyírt a sövény és rengeteg virágok nyílik.
- Na, ide lerakhatja!
Csodálkozik az amerikai:
- Nahát! Köszönöm! Ez az orosz udvariasság?
- Nem, ez az Amerikai Nagykövetség.

November hetedikén a párttitkár felhívja Brezsnyevet és megkérdezi tőle:
- Elvtárs, szabad-e egy ilyen nagy ünnepen mint a mai, nemi életet élni?
Brezsnyev elgondolkodik, és így válaszol:
- Igen elvtárs, szabad. Csak ügyelni kell arra, hogy ne okozzon nagyobb örömet az ünnepnél.

Székely bácsi meséli:
- A minap öt politikus hajtott vagy százötvennel, nekimentek a fának, és szanaszét repültek.
- És most hol vannak a sérültek? Eltemettem az összeset.
- Úristen és, ha még éltek?
- Hát, egyik-másik szólt, hogy Ő még él, de én bizony már nem tudok hinni ezeknek...