Egy hajléktalan már majd éhen hal, végső kétségbeesésében elmegy a német követség elé, és egy darab száraz kenyérre kutyaszart kenni, mert abból van bőven Budapesten.
Meglátja a nagykövet, és lerohan:
- Ember, mit csinál?
- Nagykövet úr, éhes vagyok de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre, mert az bőven van itt!
- Tudja mit, itt van 10 euró! Vegyen magának valamit, de innen menjen el!
Az öreg megy is boldogan. És ha már ilyen jól sikerült a próba, elmegy az amerikai követség elé is. Meglátja a nagykövet, és lerohan:
- Ember, mit csinál?
- Nagykövet úr, éhes vagyok de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre!
- Tudja mit, itt van 20 dollár! Vegyen magának valamit, de innen menjen el.
Az öreg úgy gondolkozik, ha egy nagykövet ennyit ad, mennyit kaphat a miniszterelnöktől...
Reggel leül a Lánchí­dhoz. Jön is Orbán futva és meglátja a hajléktalant, ahogy keni a kenyérre a kutyaszart.
Odaszalad hozzá:
- Ember, mit csinál?
- Miniszterelnök úr, éhes vagyok, de nincs pénzem, hát kutyaszart kenek a kenyérre!
- Azt látom, de ilyen vastagon?! És a többieknek akkor mi marad?!!

Hogy tudatták 1989-ben Ceausescu fiával, hogy az apját kivégezték?
- Nicu! Apu nuku!

Trianonban tárgyalnak az országok további sorsáról a világháború után. A tárgyalás közepén jelentkezik a magyar küldött, hogy szólni kíván.
- Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
A többiek nem igazán értik, kérdi az elnök, szeretné-e a magyar ha a hozzászólását jegyzőkönyvbe vennék-e.
- Á nem, nem kell. Csak úgy mondtam...
A tárgyalás folytatódik, megint szólni kíván a magyar:
- Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
Megint kérdik, jegyzőkönyvbe akarja-e vetetni? Mondja:
- Nem kell, csak úgy mondtam...
A tárgyalás folytatódik, a magyar megint szólásra kér engedélyt:
- Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
A román küldöttnek már vörös a feje! Üvöltve kifakad:
- De hiszen akkor mi még itt sem voltunk!
Mire a magyar:
- Na, ezt vegyék jegyzőkönyvbe...

Két román sorban áll puliszkalisztért. Olyan 5 óra várakozás után az egyik már nagyon unja és megszólal:
- Te, én elmegyek és megölöm Ceausescut.
Két óra múlva visszajön igen szomorú képpel.
- Na mi van, megtetted?
- Dehogy, ott is sorban állnak!

Brezsnyevnek szobrot állítanak Moszkvában. Mivel nagyon jól sikerül az alkotás, a készítők úgy döntenek, hogy pályázatot hirdetnek, mely értelmében aki talál rajta hibát, az nagy jutalomban részesül. Özönlenek az emberek, ám hibát senki sem talál benne. Mígnem jelentkezik egy grúz paraszt, hogy ő két hibát is lát rajta. Mindenki körülállja, hogy mi is lehet az.
- Az első, hogy ferdén van a nyakán a kötél! - kezdi a paraszt.
- De bácsika maga nem jól lát. Nincs is kötél a nyakán - válaszolják csodálkozva a szobor készítői.
Mire a bácsika:
- Na látják, ez a második hiba.

Egy amerikai turista megszáll Moszkvában egy szerény turistaszálláson. A szobában rengeteg szemetet talál szétszórva, összeszedi, berakja egy zsákba, és kiviszi az utcára.
Éppen le akarja tenni a zsákot a kapu mellé, amikor megszólítja egy rendőr:
- Hé, uram, ez itt nálunk nem szokás. Nem szemetelhet az utcán!
- Hát akkor hová tehetem? - kérdezi a férfi.
- Jöjjön velem, megmutatom.
Azzal elvezeti a turistát egy gyönyörű kertbe, ahol zöld a gyep, formára nyírt a sövény és rengeteg virágok nyílik.
- Na, ide lerakhatja!
Csodálkozik az amerikai:
- Nahát! Köszönöm! Ez az orosz udvariasság?
- Nem, ez az Amerikai Nagykövetség.

Két fickó beszélget 1956-ban.
- Magának mi a véleménye a politikai helyzetről?
- Van véleményem, de nem értek vele egyet.

Egy politikus meghal és felkerül a mennyország kapujához. Látja ám, hogy nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogy elképzelte.
Hatalmas teremben mindenhol asztalok, borzasztó tömeg, sorbaállás, űrlapokat töltenek ki, a kaput ördögök őrzik, fizetni kell, ha valaki be akar lépni. Döbbenete csak fokozódik, amikor meglát egy táblát a porta oldalára függesztve. "Politikusoknak belépni tilos, menjenek a pokolba! Aláírás: Szent Péter."
Rettentő dühös lesz, odarohan az ablakhoz, és magából kikelve kéri számon Szent Pétert.
- Mi az, hogy politikus nem léphet be a mennyországba? Ez diszkrimináció. Nem hiszem el, hogy még soha egyetlen politikus sem érdemelte ki...
- De, úgy két hónapja bebocsátást nyert egy...
- Na látja, és nem dőlt össze a világ.
- Az nem, de azért történt egy s más. Egy hét nap alatt elérte, hogy kiírják a választásokat. Utána kikiáltotta a Szabad Demokratikus Mennyországot, majd megalapította az Adóhivatalt és a Vám- és Pénzügyőrséget.
Kisvártatva bevezette a kapuadót, a bárányfelhőadót, az imajárulékot, meg a szentlélek hozzájárulást.
Közben jövedéki termék lett a mennyei manna, amnesztiában részesítette az ördögöket, a Jóistent előzetes letartóztatásba helyeztette, közösség elleni izgatás miatt.
Ezek után kitört a polgárháború, a mennyország kettészakadt, és éppen ma nevezte ki Lucifert a mennyei seregek főparancsnokává.

- Doktor úr, kérem segítsen valahogy a férjemen, mert álmában állandóan beszél.
- Hmm, és ez önt zavarja? Nem tud tőle aludni?
- Engem nem zavar doktor úr, de a képviselőtársai mindig kiröhögik.

Az erdőben szembetalálkozik a róka a menekülő csigákkal.
- Hová szaladtok?
- Nem hallottad? A szocialisták nyertek, bevezetik az ingatlanadót, nálunk a családban mindenkinek van saját háza.
A róka is futni kezd, de hirtelen megáll és elgondolkozik:
- Vörös is vagyok, sunyi is vagyok, beállok inkább a pártba.