A székely legény román lányt vesz feleségül, s ha már így esett, a nászéjszaka előtt tanácsokat kap az apjától:
- Fiam, amikor a menyasszonnyal az ajtó elé érsz, kapd ölbe, hogy lássa, a székely az erős. Bemész a szobába, becsmérlően dobd az ágyra, hogy lássa, a székely az büszke. Levetkőzöl, hogy lássa, a székely az szép is! Aztán a többit magad is tudod...

Másnap a papa kérdi:
- Na, mit csináltál az este?
- Ölbe kaptam az ajtó előtt, hogy lássa, a székely az erős.Becsmérlően ledobtam az ágyra, hogy lássa, a székely büszke, levetkőztem, hogy lássa, a székely az szép is.
- És aztán?
- Aztán ott helyben kielégítettem magam.
- Micsodaaa!? Megbolondultál? Miért?
- Hogy lássa meg: a székely az független és autonóm!

Két székely felmegy Pestre ügyes-bajos dolgaikat intézni, úgy adódik, hogy lekésik a hazafelé tartó vonatot.
- Bátyám, ha már így alakult vegyünk ki egy szobát, menjünk el színházba, érezzük jól magunkat. Úgy is tesznek, kiveszik a szobát, beesznek, beisznak irány a színház. Elkésnek, így középen kapnak helyet, beoldalaznak, huszonöt ember feláll, elkezdődik. Jó tíz perc elteltével szól az öreg:
- Fiam, szarnom kell!
- Menj ki bátyám!
Benyit az öreg székely az első ajtón amit meglát, sötét üres szoba, bemegy a következőbe szintén, már kezdi feladni, ám a harmadikban fény, asztal rajta egy váza - gondol egyet, beleszarik a vázába. Visszamegy.
- Na mi volt fiam?
- Hát bejött az őrgróf és a cseléd, az őrgróf elővette hatlövetűjét, lelőtte a cselédet és kihúzta a hajánál fogva, bejött az őrgrófné, lelőtte azt is és kihúzta a hajánál fogva,
aztán jöttél te, beleszartál a vázába, és most várjuk, hogy mi lesz!

A székely gyerek a szomszéd faluba jár udvarolni. A falu elég messze van, ezért egyik nap azt mondja az apjának:
- Édösapám, oszt mi vóna, ha kőccsönadná nekem a biciglijét? Ígérem, hogy nem esik bántódása.
- Jóvan fiam, viheted, de itt ez a doboz vazelin és ha meghallod, hogy megdördül az ég, akkor abban a pillanatban rohansz és bekened vele, mer ha egy rozsdafoltot meglátok rajta, a fejedet széjjelvágom!
- Úgy lesz édesapám!
El is megy a gyerek a bringával a lányhoz. Aztán telik-múlik az idő, benyomják a vacsorát is a lány családjával. A kaja végeztével megszólal a lány apja:
- No, akkor aki előbb megszólal, biz az fog mosogatni.
Kemény játék, de senkinek nincs kedve azt a sok koszos tányért, meg zsíros fazekat simogatni így, hát ülnek csendben egy darabig.
Egyszer csak a fiú gondol egyet, felkapja a csajszit, felcsapja az asztalra és irgalmatlanul elkezdi döngetni.
A papa húzza a száját, vörösödik a feje, de nem szól semmit. Na megvolt a dolog visszaülnek szép csendben.
Ülnek még vagy fél órát, mire a gyerek megint gondol egyet, felcsapja a mamát is az asztalra, megdöngeti rendesen azt is.
A fater feje már majd szétmegy az idegtől, remeg mint a kocsonya, de meg nem szólal.
Visszaülnek megint, egyszer csak megdördül az ég! A gyerek hirtelen előkapja a vazelint, mire a papa:
- Na jól van fiam, majd én mosogatok!

A vonaton utazik egy francia, egy angol, egy madame és egy székely bácsika.
Egyszer csak a vonat beér egy alagútba, mire iszonyatosat fingik a nő.
Kiér az alagútból a vonat, a madame kissé feszeng, de a francia megmenti a helyzetet, pironkodva:
- Elnézést, tegnap sok chilis babot ettem, többet nem fog előfordulni!
Következő alagút, megint iszonyatos recsegve fingás, vonat kiér, most az angol menti a menthetőt:
- Elnézést, tegnap valószínű romlott steak-et ettem, kicsit rossz a gyomrom, többé nem fordul elő!
Megy a vonat tovább, az öreg székely feláll veszi a pipáját és elindul kifelé a kabinból.
Mielőtt kilépne, még visszaszól:
- Én most kimegyek pipázni, ha a kis hölgy netán még egyszer fingana, én voltam!

Bolhairtó port árul a székely vásározó, de valójában az csak téglapor, szépen csomagolva.
Vették is a népek mint a cukrot.
- Aztán mondja csak, hogy kell használni ezt a bolhaport?
- Meg kell fogni a bolhát, és az orrára kell tenni egy csipettel, attól felfordul.
- Hogy mondja kend? Hiszen ha megfogom, már nem kell a por, mert agyonnyomom!
- Agyonnyomni? - Az sem rossz módszer...

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal:

"Ave Cezar Vavan"

Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, így már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.

De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a bukaresti nemzeti múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög.

Oda is súgja neki a múzeumőr:

- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Sekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni.
Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.

- Hát, csak azon - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".:)

Az öreg székely kertjében pipázgat. Kiabálva rohan feléje az unokája.
- Nagyapa, nagyapa! Egy medve van a háztetőn!
Az öreg szippant egyet a pipájába majd így szól:
- No, akkor hozd a kutyát, a puskát meg a petrencerudat.
- Minek ennyi minden, nagyapa?
- Én felmászok a tetőre, a petrencés rúddal lepiszkálom a medvét, te meg ráereszted a kutyát, hogy harapja le nekije a tökét.
- De minek a puska?
Az öreg megint szippant a pipájába, és azt mondja:
- Ha netalántán a medve piszkál le engem, akkor lelövöd a kutyát...

- Mondja bácsikám, miért ilyen soványak ezek a tehenek ezen a dús fűvü legelőn? - kérdezi az állatokat legeltető székelytől az arra járó turista.
- Hát bizony fiacskám, komoly oka van annak - feleli az öreg.
- Tudod, mióta eladtam mellőlük a bikát, csak nefelejcset esznek.

Megszólítják az öreg székelyt a vásárban:
- Bátyám, magáé ez a borjú?
- Nem fiam, a tehenemé.

Székely bácsi sakkozik a lovával. Ezt látva átszól a szomszéd:
- A csudába, magának ilyen okos lova van?
Mire a székely gúnyosan:
- Még hogy ez okos? 4:1-re vezetek.