Idős székely házaspár ücsörög a ház előtt. Morfondírozik az öreg:
- Te anyjuk! Egyikőnk meghal, én beköltözök a városba...

Egy román fickó stoppol az útszélen. Megáll neki az öreg székely a szekérrel.
- Bátyám, messze van Kolozsvár? - kérdezi a román.
- Nincs az olyan messze.
- Felszállhatok?
- Persze, üljön csak fel!
Mennek vagy 3 órát, a román már kezd nagyon ideges lenni:
- Mondja messze van még Kolozsvár?
- Há' most má azé elég messze.

Az öreg székely kaszál a mezőn. Látja ám, hogy a fia futva érkezik a falu felől.
A gyerek messziről kiabálja:
- Édesapám, jőjjék rögvest haza, mert nagy baj van!
- Osztán mi a baj, fiam?
- A szomszédból átjött a Mihály bá, osztán addig-addig, hogy befeküdtek idesanyámmal a dunyha alá.
Az székely kezében megáll a kasza, megvakarja a fejét és elgondolkodva ezt mormogja:
- De nagy marha ez a Mihály szomszéd! Pedig neki nem is lenne muszáj...

Házsártos felesége van a székelynek. A patikus azt mondja a férfinak, hogy erre van egy jó orvossága.
Amikor a székely elment hozzá, adott neki két jókora pofont azzal, hogy ezt adja be a feleségének, erre a betegségre ez az orvosság.
Amikor az asszony legközelebb korholni kezdi az urát, az pofon vágja egyszer, s láss csodát, az asszony elhallgat. Amikor a székely visszamegy a gyógyszertárba, a patikus érdeklődik, hogy használt-e a gyógyszer.
- Használt bizony! Sőt elég volt egy is, a másik nem kellett, ezért azt visszahoztam - ezzel leken egy hatalmas fülest a patikusnak.

- Mondja bácsikám, miért ilyen soványak ezek a tehenek ezen a dús fűvü legelőn? - kérdezi az állatokat legeltető székelytől az arra járó turista.
- Hát bizony fiacskám, komoly oka van annak - feleli az öreg.
- Tudod, mióta eladtam mellőlük a bikát, csak nefelejcset esznek.

Székely bácsi megy a fiával az erdőben. Egyszer csak megkérdezi a fiú:
- Ídesapám! Igaz az, hogy ebben az erdőben el lehet tévedni? Ídesapám!?! ÍDESAPÁÁÁM!!!

- Senderedik?
- Senderedik biza.
- Kunkorodik?
- Kunkorodik biza.
- Pöndörödik?
- Pöndörödik biza.
- Akkó dezoxiribonukleinsav.

Megy a székely a fiával horgászni. Kieveznek a csónakkal, belógatják a csalit, majd leülnek.
Egy félóra múlva megkérdi a gyerek:
- Édesapám, miért lebeg a csónak a víz tetején?
- Azt én nem tudom - mondja az öreg.
Eltelik egy újabb félóra.
- Édesapám, a halak hogyan tudnak levegőt venni a víz alatt? - kérdi ismét a gyerek.
- Hát azt én nem tudom - feleli az öreg.
Kis idő múlva:
- Édesapám, miért kék az ég? - kérdi a gyerek.
- Azt nem tudom - mondja újra az öreg.
- És édesapám, nem baj, hogy ilyen sokat kérdezek?
- Nem baj, kérdezz fiam, hogy okosodj.

Egy öreg ház falán találnak egy feliratot: AVE CEZAR VAVAN.
Jönnek régészek, mindenféle kutatók, hogy megfejtsék a szöveg jelentését. Éppen arra jár az öreg székely és megkérdezi, hogy mi ez a nagy nyüzsgés?
- Hát van itt egy felirat, amit nem tudunk megfejteni - mondja az egyik régész.
- Ó, hát ezen nincs mit megfejteni! Ezt én írtam oda...

A VÉCÉ ZÁRVA VAN.

A székelyeknél az a szokás, hogy az esküvő után rögtön jön a nászéjszaka. Aznap este eldől , szűz volt-e a feleség. Nem lett véres a lepedő , így a székely be akarta festeni a lepedőt, de nem volt otthon csak zöld festék. Így azt gondolta , lesz ami lesz.
Másnap kiterítik a lepedőt , és mindenki elcsodálkozik. Csak a székely apja szólal meg:
- Ez az fiam, az epéig!